Kelet-Magyarország, 1998. augusztus (55. évfolyam, 179-203. szám)

1998-08-01 / 179. szám

1998. augusztus 1., szombat 10. oldal A népszerűség csúcsán Még csak három és fél hónap telt el a Shy Gys együttes első nagylemezének megjele­nése óta, a fiúk máris a hazai popsztárked­vencek listájának élén tudhatják magukat. A csapat egyik legszeretettebb fellépő he­lyének tartja megyénket, nem véletlen te­hát, hogy szinte minden hónapban vendé­gül látja őket valamelyik diszkó vagy szó­rakozóhely. Az ideiglenesen négy fővel koncertező zenekart Nyíregyházán csíptük el egy beszélgetés erejéig. — A nagylemez óta két single lemez és két videoklip látott napvilágot — kezdi a beszélgetést JD —, amit a közönség az ed­digi tapasztalatokból ítélve abszolút pozití­van fogadott. A továbbiakban az első hang­anyagról még három dalt szeretnénk meg­filmesíteni, legközelebb a „Szeress akkor is, ha néha fáj” címűt. Ezt követőért, janu­ár tájékán, már az új lemezt készítjük elő. Legutóbb Romániában és Jugoszláviában turnéztunk, s bizony nagy meglepetésünk­re majdnem úgy ismertek a határon túli magyarok, mint a hazai rajongótábor. — Korábban a rocktól kezdve a bluesig minden stílust kipróbáltam háttérzeneka­rosként, míg végül életem talán legna­gyobb lehetőségeként beválogattak a ShyGys-ba — folytatja Brendon. A váloga­táson alapkövetelmény volt, hogy tudjak hangszeren játszani, nos, én hosszú ideig gitároztam és énekeltem. — Többen kérdezik, miért nem vállaljuk az eredeti nevünket a nyilvánosság előtt — mondja Zakk. Az igazság az, hogy célszerű inkognitóban maradnunk. Néhányunkról így is kiderítettek már egyet s mást, s ha csak a lakcíme kitudódik valamelyikünk­nek, azzal a minimális magánélet, a moz­gásszabadság is elvész, amely inkognitó­ban még megadatott a számunkra. Márpe­dig napi öt-nyolc fellépés mellett ez elen­gedhetetlen. — Másfél évig dolgoztam a Karib Tenge­ren — így Julian —, ahol Jacksont kellett utánoznom. Az együttesben szükség volt erre a hangtípusra, aminek nagyon örülök. A szüleim mindvégig tisztában voltak élet­célommal, és sok más pályatársammal el­lentétben kifejezetten támogatták ilyen irá­nyú törekvéseimet. A megértést, a végtelen türelmet és a fáradhatatlan segítőkészséget nem elég egy élet meghálálni. (L. I.) A ShyGys együttes Harasztosi Pál felvétele EFOTT, másképp Láttál már UFOTT...— és EFOTT? Többek között ezzel a szlogennel hirdette magát az idei turisztikai találkozó Tokajban, amely a fiatalok kikapcsolódását szolgálja már évtizedek óta. Hogy ez évben KIÉRT is jött létre, választhatunk néhány lehetőség kö­zül. Talán azokért a „diákokért”, akik min­den iskolai fáradtságot itt próbáltak végre kipihenni (akár több liter bor segítségé­vel); vagy azért a párért, akik testileg (és lelkileg??) végre egymásra találhattak egy villanyoszlop ’’árnyékában”. Vagy a rende­zőkért, akik mindössze napi 800 forintért (plusz 300 forint sátorhely) segítették a ki- kapcsolódást. Vagy azért a biztonsági őrért, akit egy saját lábán már megállni nem tudó fiúhoz hívtak, hogy csináljon vele valamit, ő pe­dig kifizettette vele a 800 Ft-ot, holott lát­nia kellett volna, hogy ez a fiú nem jut el a 150 méterre lévő bejáratig, ahol persze a jegykezelők egész biztos nem engedték vol­na be illuminált állapota miatt. Vagy az egyes zenekarokat istenítő tinédzserek mi­att, akik szó ami szó tényleg „kirajonghat­ták” magukat, mert e téren valóban bősé­ges volt a „fel-hozatal” (a kiábrándító csu­pán annyi volt, hogy az egyik énekes annyira látványosan érzékeltette azt, hogy már nagyon unja az egészet, hogy minden egyes szám után elmondta, hogy de jó már csak 35,21,17, stb. percig kell zenélnünk — PUFF neki!!) Mindezek ellenére, mindenki azért való­ban a saját igényei szerint kapcsolódha­tott ki. Motoros kóstoló a Szaharából Az első közös túrán Bécsbe készültek, de Tiszavasvárinál már eltévedtek Összeszokott csapat, gond nem lehet! Racskó Tibor felvétele Kalandnak sem utolsó az az út, amelyre két nyíregyházi srác vállalkozott: éppen egy hete mo­torra pattantak, s elhatározták, hogy kis túlzással a Szaharáig meg sem állnak. Az elpuhultabb polgártársaink számára hihetet­lennek tűnő vállalkozást ők könnyedén vették, ahogy az in­dulás előtti beszélgetésből az egyértelműen kiderült. — Több mint 12 éves barátság fűz össze minket, elég jól ismer­jük egymást ahhoz, hogy egy ilyen útnak nekivágjunk — vála­szol az első kérdésekre Iván Ró­lam!, a „kapitány”, hiszen az ő kezében lesz a kormány. De azért a döcögős időszakot sem titkolja el: a kezdet kezdetén egy jó öreg MZ-vel Bécsbe akarta el­vinni Angliába készülő barátját, Bocskai Krisztiánt , de Tiszavas­várinál már eltévedtek. A nem túl biztató előjelek ellenére sze­rencsésen kiértek, s a kedvüket sem szegte az apró malőr. Euró­pa több országában is otthono­san mozognak, illetve gurulnak már, de Marokkóból azért ko­molyabban készültek. — Az Autóklubbal napra le­bontott útvonaltervet készíttet­tünk, így pontosan tudjuk, me­lyik szakaszon hol találunk kem­pinget, mennyibe kerül az autó­pályadíj, az üzemanyag, a szál­lás, a kaja — árulkodnak való­ban gondos előkészületekről. Egy nap alatt mintegy 700 kilo­méter legyűrésével számolnak, s ha minden igaz, ezzel a tempóval egy héten belül érték el a célt: Casablancát. Most talán éppen kicsit délre a várostól a Szahara homokjához szoktatják a Yama­ha kerekeit. A motorra egyéb­ként külön gondot fordítottak, a fékbetéttől a kerékgumiig szá­mos alkatrészt kicseréltek, mert a strapa nemcsak az embert, a gépet is próbára teszi. Jól jött te­hát az Optikvárium segítsége is. — Tulajdonképpen Dél-Fran- ciaországba készültünk, de a tér­kép nézegetése közben jött az öt­let, hogy guruljunk át Afrikába — említik az isteni szikra kipat­tanását. Sok cuccot nem cipel­nek magukkal, nem is nagyon férne, de erről egyébként is azt vallják: minél több holmit visz el egy kirándulásra az ember, an­nál kevésbé érzi jól magát ott, ahová éppen megy. Sátorozva kempingben húzzák meg magu­kat, de a mosást nem ússzák meg, hiszen egy hónap múlva tervezik az érkezést. A szülők persze telve aggodalommal, de azért kicsit büszkék is — érthe­tően. Mindig, minden ugyanaz... A mai sikerlistát a Rocky üzlethálózat boltjaiban (Nyír­egyháza, Zrínyi Ilona u. 3-5. sz., Búza tér, Kelet Áruház) eladott kazetták és CD-k alapján állítottuk össze: 1. Scooter. No time to chill 2. Bravo Summer Hits 3.: Válogatás 3. In da house: 4 4. Republic: Üzenet 5. Modern Talking: Back for good Sajnálat $5 Kerek erdő mélyén sétálva hajléktalanra esik pillantá­sod. Fáradtan cipeli karján a fonott kosarat, görnyedve járkál, meg-megállva leha­jol. Gombát szed. Megszá­nod: szegény, mi lesz vele, ha az ehető mellé mérges is a kosarába kerül? Nem biz­tos, hogy sajnálnod kell, le­het, hogy holnap éppen ne­ked adja el azt a gombát a piacon. Te, aki agytekervényeid legrej­tettebb zugában meglapuló tudá­sodra támaszkodva magabizto­san húztad ki a szemesztert, s a megmérettetés pillanatában pusztán időzavarra hivatkozva halasztottál kollokviumot, szi­gorlatot augusztusra, jól vigyázz! Ne tévesszen meg a hirtelen rád szakadt szabadság és időbőség, s ne idézd a magyar irodalom klasszikusát egy „ej, ráérünk ar­ra még” felkiáltással! Ha már meghosszabbítottad a vizsgaidőszakodat, s a tanulás beárnyékolja ragyogó nyári nap­jaidat, alaposan készülj fel min­den eshetőségre. Ne feledd: a történelem gyak­ran ismétli önmagát! Ezért előzd meg a két sör között már annyi­szor elmormolt monológot, ami úgy kezdődik: „tudhattam volna, hogy így lesz, ugyanaz a terem, ugyanaz a tanár, ugyanaz a té­tel...” Tükörkép $5 Szép vagy, csinos és na­gyon okos? Na és persze ret­tentő szerény? Akkor rád nem vonatkozik az intelem: mielőtt megbírálsz egy po­csék, nagyon ronda fest­ményt, jól nézd meg, nem egy tükör előtt állsz-e véletle­nül... Júlia Centrál Discobár Nagyhalász Augusztus l-jén szombaton Sztárvendég: G-Play Rolling Rock Sörparty (Egyet fizet, kettőt kap.) DJ: Szatmáry István (Ingyenes buszjárat indul 20.45-kor Nyíregyházáról és Rakamaz-Tokajból, amely 5 órakor jön vissza.) (x) válogatja, van olyan, aki szinte meg sem érzi, különösebb vérzés sem szokott előfordulni. Gyógyu­Van akinek tetszik, van akinek nem KM-archívum Irány a strand. Sipos Réka és Dávid teljes harci díszben Racskó Tibor felvétele I Ékszerek, ahová csak kéritek! Akinek már van, az szeret­ne még többet, vagy másfélét, akinek még nincs, az gyűjti rá a pénzt. Van akit megbotrán­koztat, és csak kevés olyan akad, akit ez az egész teljesen hide­gen hagy. A testékszerekről van szó! A legegyszerűbb ékszerek a különböző méretű és kialakítású karikák, ezeket szinte bárhová be lehet tenni, a mostani sláger a lányok által kedvelt köldökkari­ka. Főleg köldökbe szúrják — természetesen steril körülmé­nyek között — a „banánt” is, amely többnyire sima, köves, vagy tűzzománc díszítésű. Szíve­sen teszik orrsövénybe, vagy mellbimbóba a „patkó” különbö­ző változatait, az „állpont” az áll- ba, a súlyzó alakú ékszer első­sorban a nyelvbe való, de csak a fantázián múlik, hogy szemöl­dökbe, fülbe, vagy esetleg más­hová kéri a vendég. Az éksze­reknek nagyon sok fajtája léte­zik, és egyre többet fognak még kreálni. Szúrás előtt Lidocainnal ér­zéstelenítenek, és szükség eseté­re vérzéscsillapító kapszulát is készenlétben tartanak. A fájda­lom nem nagy, persze ezt egyéne lásig a kamillateás, vagy a lan­gyos sóoldatos ecsetelés ajánlott, és célszerű tartózkodni a Tiszá­ban, Dunában, egyéb, ma már szennyezettnek nevezhető élő­vízben való fürdéstől. (V. L.)

Next

/
Thumbnails
Contents