Kelet-Magyarország, 1998. augusztus (55. évfolyam, 179-203. szám)
1998-08-07 / 184. szám
1998. augusztus 7., péntek 3. oldal Birkaterápia Kovács Éva ^Dlvasom, hogy a nagy meleg és a csapadékos időjárás hatására megnőtt a parlagfűvel fertőzött területek száma. A főváros 33 ezer hektáros zöldfelületéből például kétezer hektár a Fővárosi Önkormányzat tulajdonában van, melyet nagy, összefüggő fejlesztésre tartalékolnak. Ezeken a területeken egy Európában már régóta ismert, természetbarát irtási eljárást próbálnak ki: birkákkal legeltetik a parlagfüvet. Ha úgy tetszik, két legyet is ütnek egy csapásra: a sok bosszúságot okozó füvek eltűnnek, a birkák meg alaposan kikenik a hasukat. A külföldi tapasztalatok szerint a folyamatos legeltetés következtében jelentősen csökken a gyomos területek száma. Amennyiben a kísérlet beválik, a fővárosiak terve szerint jövő tavasztól számos területen birkák irthatják a parlagfüvet. Addig azonban a már megszokott módszerekkel folytatják a védekezést: gyomlálással, kaszálással, vegyszerezéssel veszik fel a harcot az immár országossá váló, első számú közellenség ellen. Mert azt, hogy a parlagfű okozta allergia nem csak afféle úri betegség, fővárosiaknak járó különlegesség, ma már nem szükséges bizonyítani. Mint ahogyan azt sem, egészen olcsó megoldásnak, eredeti ötletnek is tekinthető a birkaterápia. A parlagfű okozta allergiának egyre többen lesznek áldozatai. Ha az embernek általuk okozott kellemetlenséget, a rossz közérzetet, sok más bosszúságot vesszük alapul, máris elég okunk van a gyomirtásra. Ha mindezek gazdasági következményeit is megnézzük, csak tovább erősödik bennünk ez az érzés. A sok-sok patikaszer, allergiaellenes orvosság rengeteg pénzbe kerül, mint ahogyan maga a gyomirtás sem olcsó beavatkozás. Egyszerűbb lenne persze itt is a megelőzés, a preventív terápia. Nem kaszálni és lelegeltetni, ki sem keltetni a parlagfüvet... Üdültetés fél pénzen Tiszanagyfalu (KM - Gy. L.) — Tiszanagy- falu önkormányzata gondolt egy nagyot és merészet, és tavaly megvásárolt egy házat Füzéren (Borsod-Abaúj-Zemplén megye, nem messze Hollóházától). A házat rendbehozták, kibővítették, s az idén már 190 gyermek tölthetett több turnusban néhány napot-hetet a kifogástalan levegőjű hegyi településen, amely 400 méterrel fekszik magasabban, mint Tiszanagyfalu. A negyven férőhelyes szálláshely ingyenes volt számukra, csak a mindennapi betevő falatról kellett gondoskodniuk. Ott voltak viszont a gyerekekkel a hazai szakácsok, akik a megszokott haza ízekről gondoskodtak. Nem csak a kellemesebb időtöltést szolgálja az önkormányzati üdülő. A tiszta, friss levegő az asztmával küszködőknek számára valóságos szanatórium. Akiknek a kánikula ráadás Nyíregyháza (V. L, P. B., G. B.) — A kánikula a nyár velejárója. Ezt hiába tudjuk mindannyian, egy idő után igen zokon vesszük az éjszakáinkat is valóságos lázálommá hevítő forróságot. Ám eszünkbe jut-e miként érezhetik magukat azok, akiket ilyen időben is a tűz közelébe kényszerít foglalkozásuk? A szakácsoknak nem könnyű ebben a kánikulában a forró sütő és a gőzölgő fazekak mellett. Orbán István, a Hotel Korona mesterszakácsa állítja: a konyFő az egészség Racskó Tibor felvétele hában közel 40 fok a meleg, de a sütőnél ennél jóval magasabb a hőmérséklet. Megterhelő ilyen körülmények között dolgozni, hiszen még a szellőztető rendszer sem sokat enyhít a fülledtségen. A szakácsok a lehető legkönnyebb öltözékben sütnek-főz- nek, bár a rövid ujjú póló nem védi a kart a ráfröccsenő forró olajtól. Védőitalként szódát, narancslevet és — bármilyen meglepő — meleg teát isznak. Az alapanyagokkal ilyenkor fő az elővigyázatosság. Minden nap friss hozzávalókról kell gondoskodni, ételt pedig aztán végképp tilos másnapra eltenni. A kánikula hatással van a vendégforgalomra is. Nemigen kívánjuk mostanában a forró levest, a nehéz, fűszeres ételeket, ezért az étlapot is ennek megfelelően érdemes összeállítani: hideg gyümölcs-, és krémlevesek, könnyű saláták próbálják elviselhetőbbé tenni a forróságot. A pékek napjai folyamatos kánikulában telnek. Többségük délután 6 órára jár dolgozni, így mikor már végre némileg mérséklődik a meleg, ők akkor gyújtják be a kemencéket. Ám a munka nem állhat le, mindennapi kenyerünket ilyen forróságban is megsütik. Tóth Tamás a Landauer pékségben szerencsére délelőttönként dolgozik: „Munka közben 50-60 fokra melegszik fel a helyiség. Nehéz ezt elviselnem, hiszen télen csupán 25 fok van itt. Sokkal fárasztóbb így dolgozni, ezért munka közben naponta legalább egy liter szódát vagy hideg vizet iszok meg, hogy jobban bírjam ezt a rettenetes hőséget.” Már a látványa is kész hőguta, ahogy Lippa Ilona üvegműves a Sóstóhegyi Mezőgazdasági Szövetkezet Üvegtechnikai ÜzeméHatvan fok testközelben ben, a szinte ölében tartott gázláng fölé hajol. A tűzben felizzó, legalább ezerkétszáz fokon megolvadt üvegcsövekből, -rudacskákból boszorkányos ügyességgel készíti a különleges dísztárgyakat, ottjártunkkor éppen egy üveg vitorláshajót formáló díszpalackot. — Testközelben legalább hatvan fok a hőmérséklet, miközben a kánikula miatt a csarnokban majdcsak negyvenig kúszik a hőmérő higanyszála — mondGalambos Béla felvétele ja, miközben a keze szünet nélkül jár. — Nyilván megnő ilyenkor a folyadékigény, s nemcsak a „szolgálati szódavíz” fogy jobban, de az otthonról hozott gyümölcs és ásványvíz is. A nagy melegben keveset eszünk, s akkor is inkább a habart zöldségleveseknek van keletje, persze hidegen. Ilyenkor gondolkozik el az ember, miért is nem ment jegesnek — teszi hozzá tréfásan a már 25 éve a „tűzzel játszó” üvegműves. Fülbemászó nyári intelmek Legkisebb fájdalom esetén keressük fel az orvost Jubilál a vasút Csenger (KM) — Kilencven évvel ezelőtt, 1908. augusztus 5-én adták át rendeltetésének a Csenger-Mátészalka közti vasútvonalat, amely bekapcsolta a szatmári vidéket az ország gazdasági vérkeringésébe. A jubileum alkalmából szerdán a csengeri vasútállomáson a térség polgármesteri hivatalainak képviselői és a MÁV Rt. Mátészalkai Regionális Vasút vezetői megemlékezést tartottak. A csengeri váróteremben országos vasúti fotókiállítást nyitottak, amelyet egy hétig tekinthetnek meg az érdeklődők. Nyíregyháza (Pi. G.j —A nyári kánikulát mindenki szívesen tölti strandon, vagy vízparton. Arról azonban kevesen tudnak, milyen veszélynek van kitéve a fül a szennyezett folyók, az olykor túlfer- tötlenitett medencék miatt. A hétvégén például hatvanan keresték fel a megyei szakorvosi ügyelet. A Jósa András megyei kórház fül-orr-gégészeti osztályának orvosa, dr. Ráczkevi Éva elmondta: — Nyaranta a legtöbben hallójárat-gyulladással keresnek fel bennünket. A víz szennyezettsége, a vegyszerek, a klór hatására a hallójárat bőre begyullad, váladék képződik, erős fájMagera Tibor uszodamester az uszoda medencéjét porszívózza Balázs Attila felvétele dalom jelentkezik a fülben. Sokan egyenesen a strandról, a vízpartról jönnek be a kórházba. Ezen a hétvégén hatvan beteget kezeltünk hallójárati panaszokkal. — Azt ajánlanám mindenkinek, hogy a legkisebb fájdalom esetén is keressenek fel bennünket, mivel ez a betegség orvosi ellátást igényel. Ne próbálja meg senki önmagát kezelni, mert még nagyobb kárt okozhat vele. Javasoljuk: használjanak füldugót. Ha valaki ezt nem szereti, fürdés után törölje ki a vizet a fülből, de ne vattapálcával, mert ez megsértheti a dobhártyát. Vigyázni kell arra is, nehogy piszkos kézzel nyúljon a gyerek a fülébe. Égbe szálló vesszők Ezek a mogyorófíM/eíszök vol- tak az én naplóm fejezetei. Csak kézbe vettem őket és máris újraéledt a múlt, a fiatalságom. Pedig mindegyiken csak egy évszám volt, semmi más. Szomorúságát osztotta meg a beszélgetőtárssal az öreg szűcs, vagy búcsúztatót akart mondani a lánggá, füstté lett mogyorópálcáknak. Mintha a múltjának egy kalandos, izgalmas, olykor gyötrelmes időszakát temette volna. Sok évtizedes őrizgetés után, odalettek a mogyoróvesszők. Régi hagyomány volt a szűcsöknél, hogy március havában, huszonötödikén mindig összejöttek a sóstói erdő egyik kis házacskájában. Bográcsgulyást főztek, tréfálgattak, boroz- gattak. De akadt egy kis munkájuk is ilyenkor. Ekkor került sor a szinte szertartásszerű mogyo- rófa-vessző vágására. A város e jeles nap alkalmából engedélyezte, hogy ők maguk válasszák ki a legalkalmasabb mo- gyorófa-vesszőket, s vágják le maguknak. Ez volt a város ajándéka a szűcsöknek. — Nagyon figyelmesen kellett kiválasztani a vesszőket, hogy a legmegfelelőbbet vágjuk ki. Ez volt a porolóvessző, ugyanis a régi időkben, a tehetősebb polgárok tavasztól őszig behozták a műhelybe az irhabundákat, szőrméket. Mi pedig rendszeresen kiporoztuk azokat, megóvtuk a molyoktól, megőriztük a szépségüket. Ehhez kellettek a rugalmas, egyenes vesszők. — Én minden évben eltettem egyet emlékbe, ráírtam az évszámot, bepácoltam, így megmaradt mind a mai napig. Néhány persze elkorhadt, ki kellett dobni, de sok megvan, mintha csak túl akarna élni engem is. Nemrég az unokáihoz költözött az öreg szűcs. Hallani se akart az öregek otthonáról, bár az utóbbi egy-két évben már egy kis segítségre szorul. Nem is merték szóba hozni a gyerekei, az unokái a szeretetotthonbeli elhelyezést. Tudták, azzal az idős ember halálos ítéletét hozták volna meg. Nem neki találták ki a bezártságot, a mindent szabályozó életrendet. Ő szabadnak született, említette sokszor, és jóformán csak a ruháit, a néhány követ és a mo- gyorófa-vesszőt vitte az új helyére, az unoka ötszobás lakásába. Minden jól alakult, családban élt, mégis önállóan. Csak az a szalonnasütés ne lett volna. IVIire feleszméltem, azt láttam, az unokám sorra dobálja a tűzbe a mogyorófa-vessző- ket. Égtek, ropogtak, pillanatok alatt hamu lett belőlük. A fészerben talált rá, és megörült. Legalább nem kell majd a gallyszedéssel bajlódni a szalonnasütésnél. A ropogó tűznél az unoka csak azt látta, a nagyapja ugyancsak törölgeti a szemét. Úgy vélte, biztosan a füst csipi. Igen a füst, amely életének egy- egy lapja volt. Most már az égbe szállt. Tanuszoda Gyulaháza (N. L.) — A kivitelezők július 5-én Gyulaházán átvették azt a munkaterületet, amelyen pár nap múlva elkezdik a tanuszoda építését. Az uszodának a környező négy település diákjai is hasznát veszik majd. Bárdi Béla polgár- mestertől megtudtuk, hogy az építkezéshez 25 millió forint saját erő áll rendelkezésre, a Megyei Fejlesztési Tanács 10 millió forintal járult hozzá az építkezéshez, az Országos Testnevelési és Sporthivatal is támogatást ígért. Az uszodát időnként a gyulaházi felnőttek is igénybe vehetik. Bottá István, a Batta Építőipari Kft. ügyvezetője elmondta: a szerződés szerint december közepére kellene átadniuk a medencét és a kisegítő épületeket, ám az építők vállalták, hogy december elején a Mikulás „hozza” a gyerekeknek az uszodát, amely az egészséges életre nevelés eszköze is lesz. Élménybeszámoló Ferter János karikatúrája I
