Kelet-Magyarország, 1998. augusztus (55. évfolyam, 179-203. szám)

1998-08-29 / 202. szám

1998. augusztus 29., szombat Kiemelt értékek, megteremtett alapok Választás előtti leltározó polgármesterek megyénk négy városában: siker, kudarc, pénz és pénz... haladó hírnevet vívtunk ki magunknak. Igen jól mű­ködtek ellátó szervezeteink. A rászorulóknak közel száz­nyolcvanmillió forinttal tudtunk segíteni, az összeg évről évre nő. Elkészült a szakrendelő terve, idén be­lefogunk az építkezésbe is. A megyei területfejlesztési tanács, az Alkaloida, illetve országos pályázatok segítet­tek abban, hogy terveinket megvalósíthassuk. Jelentős eredmény, hogy végre az idegenforgalom te­rén is nagyot léphettünk előre. Finiséhez érkezett a gyógyvízzé nyilvánítás, s már készül a csónakázótó, valamint az azt körülvevő terület terve. — Indulok a polgármeste­ri címért, mégpedig párton- kívüliként, az MSZP támo­gatásával. Vannak, lenné­nek még terveim a városfej­lesztésben, jó lenne megva­lósításukra lehetőséget kap­ni. Nyírbátor: Petróczki Ferenc Eredményes kétszer négy esztendő Tiszavasvári: Sulyok József Településünk kellemes kisváros lesz Nagyecsed: Szűcs Gusztáv „Kihívásnak tekintettem...” befejeződött az a munka, melynek követmezménye- ként ma már mindenütt egészséges ivóvizet ihatnak a nagyecsediek, és igen jelen­tős eredmény, amit az útháló­zat építése terén tudhatunk magunk mögött. Folyamato­san biztosítottuk az önkor­mányzati intézmények mű­ködőképességét, amit nehezí­tett, hogy több helyütt a fűté­sek korszerűsítése, a közpon­ti fűtés kiépítése is halaszt­hatatlanná vált. Korszerű számítógépeket vettünk, javí­tottuk a munkahelyi körül­ményeket. A mindennapi fel­adatok elvégzésén túl legna­gyobb és legnemesebb felada­tomnak a város régi címeré­nek visszaszerzését tartot­tam, mégpedig úgy, hogy köz­ben az új kornak megfelelő elvárásoknak is eleget tehes­sek. A közbiztonság javítása érdekében Nagyecseden vég­re rendőrőrs létesült Önkor­mányzati segítséggel egyhá­zi, református középiskolá és kollégium kezdte meg műkö­dését, s már útjára bocsátotta első érettségizett diákjait is. — Egy vezető életében ter­mészetesen adódnak sikerte­lenségek is. Nyolcéves mun­kámat elemezve elmondha­tom, Nagyecsed életében las­sú, de megalapozott fejlődési folyamat ment végbe. Visel­hetjük a városi címet, ami to­vábbi, újabb lehetőséget je­lenthet a fejlődéshez. Hasonló siker, hogy önkormányza­tunknál az eltelt időszakban jelentős létszámleépítés nem történt, intézményeink folya­matosan szép eredményeket elérve működtek. Több éves huzavona után végre megol­dódhatott a szilárd hulladék kezelése, s külön öröm, hogy a lakosság mindenben igye­kezett partner lenni, nem fe­ledkezett meg elődeiről, meg­tartotta értékeit, ápolta ha­gyományait. Gazdálkodásunk mindvégig stabilnak mondha­tó, a választások előtt is hitel­mentesen gazdálkodik. Fon­tosnak tartom a sportélet fel­lendítését is. Mint a Rákóczi sportegyesület elnökét, öröm­majd. A térségi összefogással megépítendő szennyvízberu­házás, az úthálózat fejleszté­se, a belvízelvezetéssel járó feladatok tartoznak ide, de előre kell lépni az idegenfor­galom és a környezetvédelem terén is. — Természetesen indulok a választásokon, szeretném polgármesterként szülőhe­lyem további fejlődését előse­gíteni, az itt lakók életkörül­ményeit javítani. — 1990 óta vagyok Nyírbátor polgármestere, s nemigen tu­dom különválasztani a két­szer négy esztendőt Legfon­tosabb eredménynek azt tar­tom, hogy ez idő alatt váro­sunkban teljes mértékű ön­kormányzatiság alakult ki, a képviselő-testület mindkét ciklusban méltó volt megbí­zatásához. Az eredmények épp ezért közösek, s nyugodt szívvel mondhatom, jó volt a testületekkel együtt dolgozni, hiszen a kölcsönös bizalom és a városért érzett felelősség jel­lemezte együttműködésünket. Legfontosabb eredmény, hogy több évtizedes lemara­dást sikerült behoznunk a gáz- és telefonhelyzet, a víz-, szennyvíztisztítás, a csator­názás terén. Mára eljutot­tunk odáig, hogy a földbe ra­kott milliárdok után a felszí­nen is megkezdődhetett a fej­lesztés. Nagyon fontos, hogy a város intézményhálózatát a nehéz körülmények mellett is biztonsággal működtethet­tük. Sokszor beszélünk arról, hogy egy településnek van­nak vállalható és kötelező fel­adatai. Nos, én azt gondolom és nyugodtan mondhatom, hogy Nyírbátor minden köte­lezően előírt feladatát teljesí­tette, s vállalt sok mindent azon túl is azon tennivalók közül, melyek a város érde­keit szolgálták, az itt élők éle­tét komfortosabbá tették. Mindezen eredmények kö­zül számomra legnagyobb, hogy a több évtizedes, hagyo­mányosan magas szintű ren­dezvényeket, kulturális tevé­kenységeket folytatni, to­vábbfejleszteni tudtunk. Má­ra igazi fesztiválváros let­tünk, sok idegen látogat vá­rosunkba. Létrejött a Talán Teátrum, ami azt jelenti, hogy Nyírbátor immár profi produkciót nyújtó színházzal is büszkélkedhet. Sportegye­sületeink, csapataink komoly eredményeket érnek el, ezzel reklámozzák Nyírbátort a megye, az ország sok telepü­lésén is. Fontosnak tartom, hogy a vállalkozások terüle­tén túljutottunk azon a krízi­sen, ami a tulajdonosváltá­sokkal együttjárt, s ma már stabilnak mondhatók azok a munkahelyek, amelyek az itt élőknek megélhetést adnak. Problémáink is maradtak. Legsúlyosabb a foglalkoztatás kérdése. A megoldás érdeké­ben a testület számos döntést hozott, amely ebben jelenthet segítséget. Ipari park létesíté­séről, adókedvezmények be­vezetéséről határoztunk. Leg­alább ilyen probléma a sze­génység ügye. Szociális szol­gáltatásaink kiszélesítésével próbáltunk könnyíteni a hely­zeten, s a város költségvetésé­nek jelentős hányadát fordí­tottuk erre, s végre épül az idősek otthona. Gondjaink között a bérlakások hiányát, a köztisztaság jelenlegi álla­potát tartom a legnagyobb­nak. Bár évről évre nehezebb körülmények között műkö­dött a város, mégis remélem, hogy ez a szorító gazdaságpo­litika egyszer véget ér, s na­gyobb biztonsággal lehet ter­vezni a település költségveté­sét. Azt szeretném, ha Nyír­bátornak olyan gazdasági környezete lenne az elkövet­kező négy évben, amely ga­rantálja a városi körülmé­nyeket. — Indulok a polgármesteri címért, s örülök, hogy több párt jelöltjeként tehetem ezt. Szeretném azt a kapcsolat- rendszert, melyet az elmúlt évek alatt az állami, kor­mányzati és megyebeli kö­rökben kiépítettem, a város javára hasznosítani. Újfehértó: Nagy Sándor Fontos a családok boldogulása — Amikor 1981-ben tanács­elnök lettem, Tiszavasvári- nak nem volt járási múltja. 1986-ban, a várossá válás évében emiatt egy csomó dolgot magunknak kellett előteremtenünk. Olyasmi­ket, amelyeket mások ké­szen kaptak. Emiatt az inf­rastrukturális beruházások­ra csak később tudtunk pénzt biztosítani. Nehezítet­te a dolgot, hogy a város nagy területen fekszik, így több mint nyolcvan kilomé­ter belterületi utat kellett megépítenünk, miközben egyfajta térségi központi szerepet is el kellett vállal­nunk. Minden nehézség el­lenére célunk, hogy Tisza- vasváriban 1999 végére egyetlen földút se maradjon. Az eredmények között a telefonhálózat fejlesztésé­ben, a 36-os főút korszerűsí­tésében értük el a legna­gyobb eredményeket. Két­százmillió forintot költöt­tünk az utakra, nyolcvanat a szennyvízhálózatra. Igen fontosnak tartjuk a humán infrastruktúrát, ezért az egészségügyre, a szociális ellátás színvonalára nagyon figyelünk. Örömömre szol­gál, hogy a sport a kultúra, a civil szervezetek terén ma már a város nagyságát meg­— A nagyecsedi polgármes­terséget 1990-ben kezdtem el. Legnagyobb kihívásnak te­kintettem, hogy irányításom alatt a település infrastruktu­rális elmaradása a lehető leg­rövidebb idő alatt csökken­jen, megszűnjön. Ennek érde­kében jelentős beruházáso­kat sikerült megoldani: ki­épült a gáz- és telefonhálózat, mel tölt el, hogy a labdarúgó­csapatunk újra a megyei első osztályban szerepeL — Tennivalók jócskán ma­radtak, az új testületnek sem lesz könnyű dolga. Olyan elő­készített programokat kell végrehajtani, amelyek önkor­mányzatnak és városlakók­nak kitartást és nem kevés anyagi terhet jelentenek — 1983-tól vagyok Újfehértó tanácselnöke, illetve polgár- mestere. Legnagyobb ered­ménynek tartom, hogy ez idő alatt az itt élő emberek szor­galmukkal, kitartásukkal a nehéz körülmények ellenére is tudták családjaik boldogu­lását biztosítani. Jómagam ebben igyekeztem segíteni. A különféle pályázatokon több mint kétszázmillió fo­rintot sikerült szereznünk. Ebből épülhetett a Kossuth utcai kerékpárút, a régi, 2. számú általános iskola he­lyett az új általános iskola, megkezdhette munkáját a családsegítő szolgálat, orvosi gépeket, műszereket vásárol­tunk, folytatódott a belterüle­ti úthálózat szilárd burkolat­a kívánt mértékben, de folya­matosan folytathattuk felújí­tásukat, korszerűsítésüket is. Minden városi intézmény fű­tését modernizáltuk, tetőket újítottunk fel, vizesblokkot korszerűsítettünk. A foglalkoztatás, valamint a munkahelyteremtés ügyé­ben nehéz eredményeket fel­mutatni, de jómagam siker­nek tartom, hogy a vállalko­zások egyre inkább megszi­lárdulnak településünkön egyre több embernek tudnak megélhetést nyújtani. A fe­szültségek csökkentéséhez nagyban hozzájárult, hogy az önkormányzat a közhasznú munkások foglalkoztatása ál­tal több száz embernek tudta biztosítani a támogatási tál történő kiépítése, és foly­tatódik ebben az évben is. Az év végére megvalósítjuk a Faluvégi út rekonstrukcióját, s új alapokra helyeztük az el­ső lakáshoz jutók támogatási rendszerét, kibővítettük ivó­víz-hálózatunkat, átadásra került a városi múzeum, amely egyre inkább elisme­rést vált ki a szakemberek, városlakók körében. Fontos­nak tartom, hogy az intéz­ményhálózatot biztonságosan működtethettük, s ha nem is rendszerben történő bentma- radást. A 1848-as szabadságharc tiszteletére kezdeményezé­semre az önkormányzat em­lékművet, illetve emléksarkot létesített. Immár vállalkozás­ban dolgoznak a háziorvosok és fogorvosok, megőriztük a kislabort és a fizikoterápiát, mindkettőt teljesen önerőből, önkormányzati pénzből. Pol­gármesterként és magánem­berként egyaránt Újfehértón vagyok otthon, minden ide­köt, magaménak tartom a vá­rost. 1994-ben azt írtam: olyan várost képzelek el az ezredfor­dulóra, amelyben a gyerme­kek, s mi felnőttek is félelem nélkül sétálhatunk a nap bár­mely szakában, bármelyik ut­cában. Úgy érzem, ez megva­lósult. Az elmúlt 4 év legna­gyobb hibájának azt tartom, hogy képviselő-testületünk fo­lyamatosan túlpolitizált lett, sok esetben csak egyes pártok jelszavában volt nyitott az ál­lampolgárok számára. — Indulok a polgármesteri címért, mégpedig független jelöltként, az MSZP, és több társadalmi szervezet támoga­tásával. Közeledik október 18. az önkormányzati választá­sok napja, ideje tehát a leltárkészítésnek. Me­gyénk négy városának polgármesterét kérdezte Kovács Éva, miképpen értékelik az irányításuk alatt eltelt ciklust, s azt, mit döntöttek: folytatják vagy feladják, indulnak-e a polgármesteri címért a választásokon?

Next

/
Thumbnails
Contents