Kelet-Magyarország, 1998. augusztus (55. évfolyam, 179-203. szám)

1998-08-24 / 197. szám

1998. augusztus 24., hétfő 3. oldal Balogh Géza Tele vagyunk szebbnél szebb kastélyokkal, parkokkal, épületekkel, csak nem nagyon tudunk mit kezdeni velük. Általánosan elfo­gadott vélekedés ez megyénkről, még ha ez nekünk nem is nagyon tetszik. A mondat első felével természetesen egyetértünk, de a második felét — még ha titokban azért érezzük is igazát — már-már sértésnek vesszük. Ha a térség művészettörténeti, néprajzi, vagy természeti értékeiről beszélünk, majd minden esetben Szatmárra, Beregre gon­dolunk. Ha tehát becses vendégünknek el akarunk dicsekedni a szülőföld értékeivel, akkor szinte mindig a Túrnak, a Tiszának, Tákosnak, Szatmárcsekének, Tiszacsécsé- nek, Túristvándinak vesszük az irányt, s út­közben legfeljebb Bátorban, vagy Namény- ban állunk meg egy pillanatra. Pedig néha nyugatra is érdemes fordíta­nunk a tekintetünket. A vencsellői, vagy a tiszavasvári kastélyok kertjében órák hosszat elcsodálkozhatunk, s ha még to­vább megyünk, egészen Szabolcs legnyu­gatibb csücskébe, akkor olyan látványban lesz részünk, hogy elakad a szavunk. Az emberek többsége már csak olyan, hogy önmagában is képes elgyönyörködni egy- egy erdőben, holtágban, kastélyban, folyó­ban, hátha még ezek mind egyetlen helyen találhatók! S nem csupán a Rajna völgyében, vagy a Loire mentén. Hanem például Tiszadobon. Az Andrássyak kastélya minden feltételnek megfelel. Impozáns épület, gondozott park, mely öreg ártéri erdőbe megy át, szé­les holtág, azon túl a szőke Tisza..., a kiak­názatlan, s kigondolatlan lehetőségek tár­háza a helyszín. Nemrég azonban egy nagyszerű gondo­latnak köszönhetően három napig a zene magyar fővárosa volt a kastély, s a parkja. Az itt fellépő művészek közül csak egy ne­vet emeljünk ki, hogy jelezzük a színvona­lat: Kocsis Zoltán. Érdemeit kár is volna mél­tatni, az igazi érdem azonban mégis a he­lyieké, s a zongoraművész-karmester társáé, Hauser Adrienné. A művésznő, aki maga is szabolcsi, s rendezője volt a programsoro­zatnak, valószínűleg hagyományt teremtett ezzel Tiszadobon. Egy másutt is követésre méltó hagyományt. Mert hál' istennek dús­kálhatunk a méltó helyszínekben, kastélyok­ban, parkokban, melyek kínálkoznak a ha­sonló rendezvényekre. Reménykedjünk, mi­nél több helyen találkozik majd a hely, s a szellem. Elnézést szomszéd, hogy megfüröd- tem, de a medencéje oly csábító... Ferter János rajza Tűzoltóünnepség Szakoly (KM) — Fennállásának hetvené­ves évfordulóját ünnepelte szombaton a Szakolyi Önkéntes Tűzoltó Egyesület. Stíl­szerűen nemzetközi versennyel ünnepel­tek, hiszen a meghívottak között szerepelt az osztrák St. Polten-Viehofen tüzoltócsa- pata is. A versennyel egyidőben a tűzoltó- szertárnál dr. Sági János országos pa­rancsnokhelyettes leleplezte Szent Flórián szobrát, majd felavatták a tűzoltószertárat. Zöld penészes lángolt kolbász Minden harmadik vevőt megkárosítják • Sok a szabálytalanság • Tíz mázsa húst elkoboztak Martyn Péter illusztrációja Lerer György Nyíregyháza (KM) — Olcsó húsnak híg a leve, tartja a mondás, ám a mai húsárak mellett olcsóságról már alig­ha beszélhetünk. Ennek el­lenére sok szabálytalanság­gal találkoznak az ellenőrök a húspiacon. A Megyei Közigazgatási Hivatal Fogyasztóvédelmi Felügyelősége — a Főfelügyelőség irányelvei alapján — a közelmúltban, a Me­gyei Állategészségügyi és Ellen­őrző Állomással (ÁÉEÁ) együtt vizsgálta a tőke-, a baromfihúsok és különböző húskészítmények forgalmazását — mondta megke­resésünkkor Iván László fel­ügyelő. — Az ÁÉEÁ-val már ta­valy is folyamatosan együtt vég­zett és az idei közös munkánk szorosan kapcsolódott a fekete- gazdaság felszámolására irányu­ló húsvizsgálathoz. A mostani el­lenőrzés 24 húsboltra, illetve húst- és húskészítményt árusító üzletre terjedt ki. A felügyelőséghez és az ÁÉ- EÁ-hoz érkező jelzések, továbbá az ellenőrzések azt bizonyítják, hogy a boltok többsége nem tart­ja be az átvételre, a tárolásra, ér­tékesítésre vonatkozó előíráso­kat. Nem látják, vagy nem érzik át — különösen a nyári időszakban — a gyorsan romló áruk forgal­mazásával együtt járó veszélye­ket. Húsz esetben végeztünk pró­bavásárlást, hét ízben tapasztal­tunk fogyasztói megkárosítást, azaz minden harmadik alkalom­mal megkárosítják a vevőt. En­nek ellenkezője, vagyis hogy ke­vesebbet számoltak volna, csak ritkán fordul elő. A fogyasztói megkárosítás jel­lemzően továbbra is abból ered, hogy az olcsóbb húsrészt a maga­sabb tápértékű húshoz bontják, illetve számolják fel a fogyasztó­nak. A próbavásárlások során öt alkalommal nem adtak nyugtát, pedig ez a húsboltoknak is köte­lező. A nyugta elmaradásával megfosztják a vevőt az ellenőr­zés lehetőségétől, nem beszélve ennek a további adózási vonzatá- ról. Huszonnégyből tíz boltban nem, vagy nem megfelelően tet­tek eleget az ártájékoztatási kö­telezettségi előírásoknak. Külö­nösen fontos az azonosító ártájé­koztatás a tőkehúsoknál, ahol a marha és sertés tőkehúsrészek­nél egyébként is nehezen tud el­igazodni a vásárló. Az ellenőrzé­sek azt is bizonyítják, hogy az üzletekben rendszeresen árusíta­nak állatorvos által be nem vizs­gált árut. Minden harmadik el­lenőrzött boltban találtunk olyan húst és húskészítményt, ami állatorvosi vizsgálaton nem esett át. Közel három mázsa (134 ezer forint értékű) tőkehúst ta­láltunk a boltokban, amin nem volt húsbélyegző. Egy csengeri húsboltban 19 kg sertés-, 27 kg borjúhús, egy fe­hérgyarmatiban 25 kg zsírsza­lonna, egy rakamaziban pedig 60 kg sertéshús volt értékesítés alatt, amelynek származását nem tudták igazolni. Különösen gyakori a lángolt kolbász, füstölt és paprikás szalonna, a zsír házi­lagos előállítása; egyes húsbol­tokban valóságos feldolgozó üze­meket alakítanak ki. Nem ritka a lejárt minőség­megőrzési idejű áruk árusítása sem, sőt egy kisvárdai élelmi­szerboltban romlott, zöld pené­szes lángolt kolbászt kellett sza­bálytalan tárolás miatt az állat­orvosnak elkoboznia. A tárolás egyébként sok boltban kifogásol­ható. A kiskereskedelemben el­terjedt forma a frissen vágott ba­romfihús lefagyasztása, holott ez tiltott. Ennek ellenére minden második boltban tapasztaltuk a baromfihúsok mélyhűtését. A minőségmegőrzési idő jelölését az ömlesztett áruk esetében több termelő elhagyja, míg a kereske­dők a jogszabályban előírt jelölé­sek alkalmazását nem kísérik fi­gyelemmel. A sokirányú szabálytalansá­got igazolja: az ellenőrzött 24 bolthoz kapcsolódóan 31 szabály­sértési eljárást kellett lefolytat­ni. A 23 boltban és 8 termelőnél alkalmazott szabálysértési eljá­rás mintegy 400 ezer forint pénz­bírságot jelent, ugyanakkor 10 mázsa húst és húskészítményt kobzott el az ÁÉEÁ, egy húsbolt működését azonnali hatállyal felfüggesztette, míg 3 mázsa hús- készítmény forgalmazását felté­telhez kellett kötni. Traffipax­menetrend Nyíregyháza (KM - L. Gy.) — A héten az alábbi helye­ken számíthatunk rendőr­ségi, traffipaxos ellenőrzés­re: augusztus 24-én a fehér- gyarmati, 25-én a vásáros- naményi, 26-án a tiszavas­vári, 27-én a nyíregyházi rendőrkapitányság illeté­kességi területén; augusz­tus 28-án a 4. sz. főúton; au­gusztus 29-én a záhonyi, 30- án a tiszavasvári, 31-én a nyíregyházi rendőrkapi­tányság illetékességi terüle­tén. A tervezettől a rendőr­ség eltérhet. Minden lehetőséget megragadnak a tiszavasvári Kabay János Általános Iskola Bokréta I táncegyüttesének tagjai, hogy közönség előtt bemutathassák tánctudásukat Elek Emil felvétele Hétköznapi Aki felnőtten nem emlékszik el­ső tanító nénijének a nevére, annak bizonyára nincsen min­den rendben az iskolához való kötődésével. Mert az első iskolai emlékek a tanító nénihez kap­csolódnak: ő simogatta meg az izgatott kisiskolás fejét, megdi­csérte, amikor kellett, s össze­húzta a szemöldökét, ha a rosszallását akarta kifejezni. Négy évtized távlatából ma is eleven az a rajongás, amit Ir- muska néni iránt éreztem. Ő volt gyermeki gondolkodásom mércéje, az ő szépsége, csodála­tosan muzsikáló hangja a leg­szebb zene, amelyhez a tanyavi­lág szorításában élő kisember történet hozzájuthat. Később megtud­tam róla és a férjéről, hogy ők voltak annak a közösségnek a szellemi vezetői, akikre az idő­sebb emberek is hallgattak. Elin­tézték, hogy áramfejlesztő gép működtesse a filmvetítő gépet, s hetenként egy alkalommal összejöhessenek a tanteremben a tanyán élők csodát látni. De volt ott bűvészest és istentiszte­let, játék és vita. Minden, amit az élet kívánt. Emlékszem, hogy olyan igye­kezettel lépkedtem a homok­ban, hátammal az iskolatáskával, mintha valaki meg akarna fosz­tani tőle. Nem akartam elveszíte­ni a tanulás egyetlen percét sem. Aztán mégis megtörtént. Ezer- kilencszázötvenhétben, amikor sok-sok alföldi parasztember cse­rélte fel a szántást-vetést a bá­nyászkodással, az én apám is el­ment nógrádi bányásznak. Már novemberben kivettek az iskolá­ból, mondván, hogy egy-két nap múlva költözünk. Hetek let­tek belőle. Én pedig nem voltam sehol sem. Forgattam a játékot, amit bú­csúzóul kaptam. Nem ajándék volt ez, inkább a megelőlegezett győzelem díja. Merthogy Irmus- ka néni a legtöbb ötöst elérő kis­diáknak szánta. Egy nyuszi for­gatta a fejét s jóízűen ette a ré­pát. Igaz, én voltam az első, de szorosan a nyomomban ott volt Kemény Pista. Egymással verse­nyeztünk abban az osztatlan ta­nyasi iskolában, ahol lehetett súgni a negyedikeseknek máso­dikosként, mert egy padsorban két osztály is helyet foglalha­tott. Mi legyen a nyuszi sorsa, hi­szen még egy hónap hátravan, s ezalatt annyi minden történ­het: győzhetek, de veszíthetek is. A tizenkét kisdiák megszavaz­ta: legyen az enyém, vigyem magammal. Kemény Pista is azt mondta, legyen csak az enyém, neki még lesz lehetősége mási­kat nyerni. Sokáig szorongattam a kezem­ben a nyulacskát, aztán a bá­nyászváros zűrzavarában eltűnt. De Irmuska néni jóságos arcát most is látom, s ha a katedrára állok, nem jut eszembe mindig, de egészen biztos, hogy olyan­kor ő is megszólal bennem. Hely, s szellem

Next

/
Thumbnails
Contents