Kelet-Magyarország, 1998. augusztus (55. évfolyam, 179-203. szám)

1998-08-22 / 196. szám

1998. augusztus 22., szombat 15. oldal Emelés után Az előző kormány részben megvalósította régi vágyainkat, hiszen az özvegyi járadé­kot húsz százalékkal emelte meg, könnyí­tette a nyugdíjasok utazását, s számos olyan kezdeményezést indított útjára, mely reménnyel tölthette el az időseket. Határozatban fogadta el az előző parla­ment a nyugdíjemelés alapelveit, ami azt jelenti, hogy 2000-ig minden évben az előző év nettó bérkiáramlásának a Statisztikai Hivatal által megállapított százalékos mér­tékében részesülnek nyugdíjemelésben, mégpedig úgy, hogy az év elején úgyneve­zett előlegszázalékot kapnak, ami '98. janu­árjában 19,5 százalék volt, majd az év má­sodik felében visszamenőlegesen kapják meg a teljes összeget. Tapasztalataink szerint a nyugdíjemelés és az özvegyi nyugdíj kiegészítésének el­lenére is változatlanul sok a segélyek irán­ti kérelem a Nyugdíjbiztosítási Igazgató­ságnál, a polgármesteri hivataloknál. Ma­gas az olyan segélykérők száma, akik ke­vés szolgálati idővel rendelkeznek, így nyugdijuk is alacsony, de sokan vannak azok is, akik közel negyven év szolgálati idő ellenére is méltatlanul alacsony nyug­díjban részesülnek. Együttérzünk a kisnyugdíjasokkal, jára­dékosokkal és özvegyekkel, s igyekszünk javaslatainkkal sorsuk jobbítása érdeké­ben az illetékeseknél eljárni. A jelenlegi nyugdíjasok nehéz körülmények között él­tek, gyes és gyed nélkül nevelték gyerme­keiket, felépítették az országot, jegyezték a békekölcsönt, s most olykor nyomorogni kénytelenek. Sajnos egyre több azoknak a fiataloknak a száma, akik sokallják a nyugdíjasoknak szánt támogatásokat, s szomorúan látjuk, hogy a szociális ottho­nokban ma már alig van üres hely. Orosz Tiborné, a Nyugdíjasok Képviseletének vezetője Memóriatorna — Hová tettem, kiment a fejemből, nem emlékszem... — milyen gyakran halljuk ezeket az idősektől. Ha a dolog egyre rosz- szabb, az esetek szaporodnak, illetve sú­lyosbodnak, akkor itt az ideje, hogy te­gyünk valamit emlékezőképességünk javí­tása érdekében. Mi az amit tehetünk, amivel emlékeze­tünket. memóriánkat tornáztatni tudjuk? Tegyük a tárgyakat mindig ugyanarra a helyre. Amit magunkkal akarunk vinni, azonnal pakoljuk be a táskánkba. A táskát helyezzük a bejárati ajtóhoz; akár a ki­lincsre is akaszthatjuk. Eleinte meg se pró­báljunk lényegtelen dolgokat megjegyezni (hogy is hívják abban filmben a főszerep­lőt?). Csak a fontos dolgokra koncentrál­junk. Használjunk jegyzetfüzetet, így min­dig utánanézhetünk annak, mit is akar­tunk csinálni. A felírtakra jobban vissza tudunk emlékezni, s esetleg már a cédula nélkül is elboldogulunk. Ha hosszú infor­mációkat kell megjegyeznünk, osszuk fel részekre. Ezeket próbáljuk sorra venni és eszünkbe vésni. Az új információkat pedig az emlékezetünkben már jól rögzült dol­gokhoz kössük. Figyelmesen hallgassuk a beszélgetéseket. Ha csak fél füllel halljuk miről van szó, később csupán az elmondot­tak tíz százalékát tudjuk visszaidézni. Amikor igazán odafigyelünk, 90 százalékot jegyzünk meg. Mindent teljesen tudatosan jegyezzünk meg. Kirázólag arra koncent­ráljunk, hogy a kapott információt el akar­juk raktározni. Emlékezőképességünk nem tökéletes, de ez így is van jól. Ha mindig mindenre em­lékeznénk, sosem kellene valami újat ki­gondolnunk. ezáltal az agy ellustulna. Mi­nél kevesebbet aggódunk amiatt, hogy nem jut eszünkbe valami, annál könnyeb­ben megy az emlékezés. Zarándokok Máriapócson Martyn Péter felvétele A szociális gondozási központ nyolc idősek klubját működtet Nyíregyházán. A kluboknak je­lenleg összesen 205 tagja van. A város különböző részein találha­tó idősek klubjai hétfőtől pénte­kig reggel nyolc és délután négy óra között állnak az idősek ren­delkezésére, kivételt csak a Csa­ló közi és az Oroson működő szállást is biztosító idősek klubja képez, amely folyamatosan nyit­va tart. Az orosi úgynevezett „félút” intézmény, mely a szokványos idősek klubjától a házigondozá­sig vezet, illetve a házigondozás és a szociális otthon között félú­ton található. Ezt a szolgáltatást azok veszik igénybe, akik külön­böző okok miatt nem képesek naponta bejárni a klubokba, de gondozásuk, felügyeletük saját lakásukon nem oldható meg, egészségi állapotuk miatt kórhá­zi ápolásra nem szorulnak, de szociális otthoni elhelyezést sem igényelnek. A szállásbiztosító idősek klub­jában tíz ember lakhat egyszer­re. A gondozók megpróbálják a hiányzó családi gondoskodást pótolni, megtenni mindent azért, hogy megkönnyítsék az idősek amúgy nem könnyű helyzetét. Napi háromszori étkezés, jó szó és tiszta környezet jut annak, aki a klubba jár. Az értelmi fo­gyatékosok napközi otthonában a családban élő középsúlyos ér­telmi fiatalok gondozását vállal­ták. Az intézményben nemcsak a mindennapi élethez szükséges tennivalók elsajátítását, de taná­csadást, gyógytornát, a szabadté­ri sportolás lehetőségeit is meg­teremtik a rászorulóknak. Egyé­ni fejlesztő programokra épülő gyógypedagógiai foglalkozásokat szerveznek, s a szakkörökben a néptánctól a zeneterápiáig tesz­nek meg mindent azért, hogy az értelmi fogyatékosok is ember­hez méltó életet élhessenek. A nyár a kirándulások idősza­ka, s a kirándulás kijár az idő­seknek is. Jártak már Jósvafőn, Aggteleken, a Vekeri-tónál, de élvezték a hajdúszoboszlói gyógyvizet is. Tervezik a kirán­dulást Bartatanyára, Harangod­ra, s szeptemberben az elmúlt évekhez hasonlóan részt vesznek a fővárosban rendezendő Idősek Világnapján is. Bár a december még messze van, de gondolnak a Mikulás­napra, a karácsonyra, s ha min­den terveik szerint zajlik, a Kö- lyökvárban búcsúztatják majd az óévet. Csárdást járt a hetvenéves ara Az évfordulót egy hagyományos sátoros esküvő megrendezésével ünnepeltük Kovács Éva Otthon nappal és éjszaka A házigondozás több fajtája is népszerű • Kirándulások hava Tizenöt év sok, vagy kevés? Egy intézmény életében je­lentős. Különösen akkor, ha látjuk, hogy ez alatt hány­szor kicserélődtek a szerep­lők. Fennállásának másfél évtizedes évfordulóját ünnepelte augusz­tus 20-án a nyírteleki Idősek Ott­hona. Szekrényes Zoltánná, a lé­tesítmény vezetője fáradtan, de boldogan mesél a távoli és közeli múltról. — Kezdetben klubszerűén jár­tak fel a tagok, majd a hétvége­ket is itt töltötték. Most pedig már folyamatos ellátást nyújtó ápoló, gondozó intézményként működünk. Közben kinőttük a régi otthont, s megkaptuk a meg­üresedett századeleji iskolát, melynek egy része egyházi tulaj­donban van. Tény, manapság egyre több a magára maradt idős ember. Ezt a fajta gondozási rendszert ön­ként vállalta fel a település ön- kormányzata, amellett, hogy alapfeladatként ellátja a szociál­is étkeztetést és a házigondozást is. — Fontos dátum számunkra 1996 — folytatja a vezető. — Ek­kor alakítottuk ki az épületen belül a betegellátó szobát kórhá­zi ágyakkal és felszerelésekkel. A hétmillió forint Phare-támoga- tásnak köszönhetően egy év alatt közel hatvanan feküdtek hossz­abb, rövidebb ideig nálunk. Mintegy ötmillió forintot spórol­tunk meg ezzel a kórházaknak. Továbblépést jelentett, hogy lét­rejött az otthonápolási szakszol­gálatunk. Itt a beteg nincs kisza­kítva családtól, a megszokott környezetből, otthonában kapja A vidámság meghosszabbítja az életet meg a szakellátást. A tevékeny­séget az egészségbiztosítás finan­szírozza az ÁNTSZ engedélye alapján. Eddig legalább nyolc­van személyt láttunk el így. A munka további finomítása, illetve a pályázati lehetőségek miatt ez év márciusában lét­rehozták a Nyírtelekért Ápolási Egyesületet. Már meg is nyerték első pályázatukat a Hospice el­látásra. Ez a haldokló betegek végső elkísérését jelenti. A fel­adatot önkéntes segítők végzik majd. — Magának az intézménynek jelenleg negyven lakója van — tér vissza az eredeti témához Szekrényes Zoltánné. — Néhány kivétellel valamennyien jó egészségnek örvendenek. Napja­ik egyhangúságát igyekszünk különböző foglalkozásokkal, programokkal (kirándulással, egyházi és kulturális rendezvé­nyekkel) színesebbé tenni. Jó a kapcsolatunk a házi orvosokkal és szakápolókkal, az iskolákkal, óvodásokkal és a településen működő nyugdíjas klubokkal. Most húszadikán is körülbelül százötvenen fogadták el meghí­vásunkat. — Az évfordulót egy hagyomá­nyos sátoros esküvő megrende­zésével ünnepeltük. Volt meny­asszony, vőlegény, nagyvőfély, zene, hintós felvonulás, meny­asszony-, menyecsketánc és ter­mészetesen egy finom ebéd. Na­Amatőr felvétel gyón örültünk, hogy a rendez­vény védnökének sikerült dr. Vojnik Mária országgyűlési kép­viselőt megnyerni. Ha elégedettek is az eredmé­nyekkel a vezetők, nem ülnek a babérjaikon. Az eddig szerzett huszonkétmillió forint pályázati pénzből sok minden megvalósult (épületbővítés, mini-labor és egyéb felszerelések vásárlása, egy új mikrobusz), de rengeteg még a tennivaló. Ki szeretnék bővíteni az otthonápolást a fizi­koterápiás és logopédus tevé­kenységgel. Szeptemberben kez­dődik egy építkezés, mely össze­köti a két különálló épületet, ahol gyógytornatermet, nővér- és betegszobát is kialakítanak. A rettegett Alzheimer A legismertebb beteg talán Ronald Reagan, de híres színésznők, közéleti embe­rek szomorú példája által lesz egyre ismertebb a sú­lyos, elsősorban az időseket támadó betegség, az Alzhei- mer-kór. Tavaly világszerte 400 millióan szenvedtek szoron­gásos zavaroktól, az úgyne­vezett mentális betegségek száma — ahová az Alzhei­mer is tartozik — a föld la­kosai közül majd egymilli- árd embert érint. A szakem­berek szerint két oka is van annak, amiért a betegség a jövőben szaporodni fog. Mindez óriási feladatok elé állítja az egészségügyet és a költségvetést. Az Alzheimer — magyarul az öregkori el- butulás — komoly anyagi kiadást jelent majd. A ma­gyar lakosság általánosan rossz egészségi állapotának következményei ebben a korosztályban halmozottan jelentkeznek. A helyzetet súlyosbítja, hogy többnyire fizikailag leromlott, alultáp­lált, rossz lakáskörülmé­nyek között elszigetelten élők tömegéről van szó. Te­kintve, hogy a hátrányok egymás hatását erősítik, egyenkénti megoldásuk re­ménytelen; csak komplex, az egészségügyi és szociális problémákat összefüggései­ben kezelő megközelítésnek van esélye. A probléma sú­lyosságát, a kilátások nega­tív voltát jelzi, hogy egy fel­mérés szerint a háziorvost felkeresők legalább tíz szá­zaléka valójában depresszi­óban szenved. Terefere a kispadon Martyn Péter felvétele

Next

/
Thumbnails
Contents