Kelet-Magyarország, 1998. augusztus (55. évfolyam, 179-203. szám)

1998-08-19 / 194. szám

1998. augusztus 19., szerda

3. oldal

Kenyerünk

helye

Angyal Sándor

Hová lettek a cséplőgépek mára? Augusztus közepén gyakorta erre gondolok, hiszen néhány éven át — diákként — magam is tagja voltam a „bandának", ahogy mifelénk nevezték a cséplőgép mellett dolgozókat: a kévehányókat, az etetőt, a szalmásokat, de közéjük tartoztak a „törekes lányok", a zsákolok, no meg a papírokkal bíbelődő diák cséplőgép-ellenőr. Akkoriban a hordás után a portákon magasodtak a búza- és gabonaasztagok. Hóruk kiáltások közepette húzták át portáról portára, közvetlenül a magasra rakott kévék mellé a dobot, mögé az elevátort. Kifeszítették a széles bőrszíjat a traktor és a gép közé s már forogtak is a kerekek, teltek a zsákok, ragyogott a gazda szeme. Friss kalácsillat lengte be a környéket, mert ünnep volt ez kérem, az Élet ünnepe.

Változnak az idők, fordul a világ, s mára mit hallani? Búza-bombáról beszélnek, meg égetik a terményt, bizottság megy a minisztériumból békítésre, nincs ára a gabonafélének. Amikor az égetésről hallottam, eszembejutott, hogy még a „cséplőgép korszakban" a beadások idején hogyan fizették le pénzzel, liter pálinkával a bandavezért, aki néhány zsák terményt eldugott a szalmába, a törek aljára, hogy ne kelljen leadni, hogy legyen kenyér tavaszra is... Bizony, bizony, mostanra kombájnok sorakoznak a táblákon, intenzív termesztés folyik, s ami a kenyeret illeti: lépten-nyomon csak azt hallja az ember, hogy milyen ártalmas a fehér kenyér, együnk csak rozsosat. Valaha sorba álltunk a pékségnél, most szinte minden utcasarkon kínálják, csak vigyük, együk, legfeljebb sokalljuk a száz forintot, amit kérnek érte.

István király, az államalapítás emléke sohasem homályosította el, hogy ez a nap az új kenyér napja is. Sőt. Ha az államalapítás, mint a megmaradás egyetlen lehetősége fontos volt szent királyunknak, akkor az élet legelemibb feltétele, a kenyér is legalább annyira fontos ahhoz, hogy államot alapíthassunk, megtartsunk, erősítsünk. Ezért sincs igazuk azoknak, akik a politikai korszakváltások ürügyén leszólják a kenyér ünnepét.

Imánk, a Miatyánk méltó helyre teszi.

Göncz Árpád: Drága gyermekeim! Most az egyszer nem kaptok díjakat... ' Ferter János rajza

Irodalmi Napok

Fehérgyarmat (KM - N. I. A.) — Szeptember 4-6. között az idén is megrendezik a Szatmári Irodalmi Napokat. A rendezvény első napján Petőfi és a nép címmel Debreceni Attila tart előadást, majd Dobai Péter író a Csontmolnárok keletkezéséről beszél. Este fél nyolckor a művelődési központban a szatmárnémeti színház Tamási Áron Ősvigasztalás című darabját mutatja be.

Szombaton kirándulás lesz, illetve előadások hangzanak el Kölcseyről és Vörös- martyról. Az írók, újságírók felelősségéről beszél Takács Péter.

A rendezvény zárónapján a HIT (Hármashatár Irodalmi Társaság) tagjai mutatkoznak be, majd a tízéves Kölcsey Társaság ünnepi közgyűlésére kerül sor.

Értékeinkkel Európába

Interjú Zilahi Józseffel megyénk helyzetéről, a várható kilátásokról

Zilahi József

Elek Emil felvétele

Kováts Dénes

Nyíregyháza (KM) — Augusztus húszadika, államalapító Szent István királyunk ünnepe mindig alkalom a köz- igazgatás feladatainak átgondolására is. Ennek különös jelentőséget ad most a kormányváltás, s az önkormányzati választások közelsége.

Dr. Zilahi Józseffel, a megyei közgyűlés elnökével, országgyűlési képviselővel a várható és szükséges változásokról beszélgettünk.

— Ez az ünnep számomra elsősorban annak az embernek az alakját idézi fel, aki megteremtette a magyar államot és a mai közigazgatás ezer éven átnyúló, ma is élő alapjait — fogalmazott. — A mai megyerendszer természetesen nem azonos a Szent Ist- ván-ival: e század, különösen Trianon hagyott ránk a csonka megyékkel szomorú örökséget. Úgy gondolom tehát, hogy azt a felemás képet, amikor eltérő nagyságú és gazdaságú óriás megyék váltakoznak a törpékkel, az Európai Unióval való társulás időpontjára — ma már látható — meg kell változtatni, ugyanis az Unió már ma sem tárgyal megyékkel, csak régiókkal. A támogatások elnyerésére is csak együttes fellépéssel, nagy ívű programokkal számolhatunk.

— Egy jól kimunkált, egyeztetett, új közigazgatási beosztás végrehajtása — ami garantálja a tájegységek sajátosságainak megóvását is — az ezredforduló után méltó lenne a Szent Ist- ván-i szellemiséghez, s összhangban állna az uniós elképzelésekkel is.

— Ami megyénket illeti, az új önkormányzatnak is szemléletbeli változtatásokra lesz szüksége. Az elmúlt évtizedekben nem illett arról beszélni, hogy az 1950-ben létrejött Szabolcs-Szat- már megye két hangsúlyos részből áll: Szabolcsból és a csonka Szatmár-Beregből. A rendszer- váltás közelében ezt úgy juttattuk kifejezésre, hogy Bereget beemeltük a megye nevébe, s sorsdöntő változásokat követően címerébe. Rólam még rosszakaróim se mondhatják el, hogy nem ismerem a megyét, de valójában én is csak az országgyűlésiképvi- selő-választás során láttam teljes mélységében azt a különbséget, ami a két megyerészt jellemzi. Nemcsak a térképről, falusűrűségről látható az eltérés, de a szatmár-beregi embert más beszédstílus, más hagyomány, más életfelfogás jellemzi, mint a szabolcsit. Mások a természeti adottságok, a mezőgazdasági termelés feltételei, másként alakult az itteniek élete. S nemcsak minden magyar legnagyobb ünnepe, augusztus 20-a előestéjén, de a következő önkormányzati ciklus munkás hétköznapjain is keményen fogok munkálkodni a hátrány megszüntetéséért, hogy a szatmár-beregi nép fogyása ne csak megálljon, de gyarapodjék is, mindig jusson kenyér az asztalra, hogy sajátos arculatát, történelmét képviselő, helyben élő, okos értelmisége legyen.

Cl Ön az új Országgyűlés tagja, a területfejlesztési bizottság vidékfejlesztési-, területrendezési-, infrastruktúra albizottság elnöke. Hogyan látja: tartható-e az a felívelő folyamat megyénkben, amit a rendszerváltozás óta megfigyelhettünk?

— A Fidesz választási, valamint a három koalíciós párt kormányprogramjában az esély- egyenlőség és a területi kiegyenlítés jelentős helyet kap. Igaz persze, hogy egy program akkor ér valamit, ha valóra válik. Orbán Viktor miniszterelnök első útja a német kancellárhoz vezetett, s megbeszélésükön fontos témakörként szerepelt Észak-ke- let-Magyarország fejlesztése,

amihez Helmuth Kohl támogatást ígért.

— Jómagam csalódott lennék, ha megyénk területfejlesztési vonala megtörne, én ugyanis a fejlődés felgyorsulását, még dina- mikusabbá válását várom. Én itt Európához valós gazdasági értékekkel közeledő térséget képzelek el, ebbe beletartozik a gazdasági prioritások kezelése, az ipar megkezdett intenzifikálódása mellett a volumennövekedés is. Megoldásra váró probléma a foglalkoztatás, mert ahhoz, hogy gondjaink szűnjenek, több üzemre, gyárra, állóeszközre van szükség. Szerencsésnek tartanám, ha az iparfejlesztés megyénkben olyan irányba mozdulna el, ahol kézi munka szükséges, ezért — többek között — a hagyományokra alapuló kézműipar fejlesztése látszik célszerűnek.

O Nálunk a mezőgazdaság a hagyományos ágazat, de egyúttal a komoly gondok forrása is...

— Sajnos, valóban válságos helyzetben van a mezőgazdaság. Érdekeltek vagyunk abban, hogy szűnjön meg a piaczavar, enyhüljön a tőkehiány, termelési kultúránk integrálódjon az európai rendszerbe. Azokat az értékeket kell megjeleníteni, amelyek révén hosszú távon piacképesek lehetünk. Ehhez részben szerkezetváltásra van szükség. A zöldségre, gyümölcsre, illetve

színvonalas feldolgozásukra lehet építeni, miként például a dohányra és napraforgóra, a méhészetre és a gyógynövénytermesztésre.

O Ön többször utalt arra, hogy fontosnak tartja az idegenforgalmat és az oktatást az előrelépés érdekében. Miért?

— Az idegenforgalom a gazdaság potenciális tartalékát jelenti, a jövő fontos ágazatává válhat. Szabolcs-Szatmár-Bereg természeti környezete, adottságai, népművészete, műemlékbeli gazdagsága kiválóan alkalmas a vendégfogadásra. Megfelelő gasztronómiai kínálattal, szálláslehetőségekkel, kulturális programokkal a szakértelem és a nyelvtudás fejlesztésével célterületté válhatunk szélesebb rétegek számára.

— Mindehhez, amiről szóltam, természetesen megfelelő iskolai háttér kell, olyan, amelyik alkalmazkodik az európai követelményekhez. A megye gazdasági sajátosságait lefedve piacképes szakemberek képzésére van szükség, „eladható” szakmákban. Fő- és középiskoláink jelentős része tudatosan készül is erre, hiszen elbukunk, ha az oktatásban nem tudjuk követni a kor kihívásait.

— Az infrastruktúra olyan háttér, aminek fejlesztése nélkül nem képzelhető el gazdasági fellendülés! Száz éve a vasút jelentette a kapcsolatot Európával, s részben jelenthetné ma is, ha mondjuk hamar valóra válna a Záhony-Budapest-Bécs vonalon a nagy sebességű vonatok beindítása. De a motorizáció korszakában látni kell azt is, az autópályák jelentik az igazi összeköttetést a kontinens minden pontja felé, ezért sem lehet késlekedni kiépítésével. Sőt, előre kell hozni a megvalósítás tervezett időpontját. A tőkét közvetítők, illetve a beruházni szándékozók csak ekkor aktivizálnák magukat igazán. Nagyon fontos a repülőtér kérdése, az már másodlagos szempont, hogy Debrecen és Nyíregyháza ebből miképp veszi ki részét — egymás mellett, s nem ellenére.

— Összességében úgy vélem: ha a tennivalók ismeretében a helyes utat sikerül választani, hazánk legkeletibb megyéje is közelebb kerül az Európai Unióhoz, lehetőség nyílik ennek a térségnek dinamikusabb fejlesztésére, ami pedig emberibb élet megteremtését szolgálhatja Kölcsey, Krúdy, Váci és Ratkó „hazájában”.

A boldog ember lánya

IS/Lagosliget. Mi jut az ember eszébe e különös nevű falucskáról? Többségüknek persze a boldog ember. Pontosabban A boldog ember, azaz Joó György, Móricz utánozhatatlan szépségű regényének főhőse.

Joó György, vagyis Papp Mihály egyik gyermeke hál Istennek még ma is ott, Magosligeten él egy öreg, tornácos házban a falu uszkai végén. Illyés Sán- dorné, született Papp Olga ötödik éve él egyedül a nagy portán. Az idén tölti a nyolcvannegyedik évét, s hiába hívják a gyermekei, hogy költözzön hozzájuk Pestre. Ő már nem hagyja a kis házat. A telet ugyan hol a fiánál, hol a lányánál tölti, de alig várja, hogy megcsurranjon az eresz. Máris kiadja a jelszót: irány Liget.

Papp Mihályt, a boldog embert különös, bolygó léleknek ismerték a falujában. Nem nagyon találta a helyét Ligeten,

igaz, más rugóra is járt az ö esze, mint a társaié. Talán ez a magyarázata annak is, hogy Olga kivételével minden gyermeke másutt telepedett le. Igaz, Róza csak ide a harmadik faluba, Nagyhódosra ment férjhez, de a többi, Berti, Lenke, s Mihály Pesten élte le az életét.

Móricz könyve szerint Joó György édesanyja egyáltalán nem nézte jól szemmel a fia pesti kirándulásait. Később sem változott ez sokat. Csak akkor már más ellenkezett.

— Szegény Édes..., az én édesanyám is mindig azt mondogatta, miért nem bírsz te megülni itthon, mint más! Mért kell neked annyit bolyongani? De aztán, amikor leszámolta neki apánk a pengőket, megcsendesedett. Mi, kispulyák azonban bizony nagyon keveset láttuk az apánkat. Édes nevelt fel bennünket. Dologidőben azonban mindig itthon volt. Általában csak a telet töltötte Pesten, szántáskor,

vetéskor, vagy aratáskor itthon tartózkodott mindig. Kellett is a férfikar, mert azok a földek...!

A tizenöt holdas kisbirtok egyik darabja például a Bajnok nevű dűlőben volt. Aki ismeri a ligeti határt, az tudja, hogy abban nem valami kövérek a földek, a Bajnok meg túltesz tán mindegyiken. Amúgy gyönyörű, igazi vadregényes vidék. Már a neve is...! A monda szerint Rákóczi itt vívta meg első győztes csatáját, miután Újlaknál átkelt a Tiszán, s megtámadta a labancokat.

Ez a föld csak keservesen tartott voina el annyi embert. Papp Mihály bolyongásának talán ez lehet az egyik magyarázata. Nem sok hiányzott ahhoz, hogy a család végleg megtelepedjen Pesten. Olga lányuk is ott született 1924. decemberében, de aztán hamarosan visszaköltöztek. A másik Édes, a boldog ember anyja visszarimánkodta őket.

Illyés Sándornénak Móricz a keresztapja, kapott is tőle egy szép fülbevalót. De azt már hiába keresnénk nála. Negyvennégy őszén elvitték az oroszok. A

boldog embernek meg a szekerét.

De a háza ma is áll Magosligeten. Évek óta üresen, szemben a templommal, melynek megépítésében nagy szerepet vállalt ö maga is. A falu a harmincas évek végén határozta el, hogy új templomot épít, de Ligeten kicsi, s szegény az eklézsia. Gyűjtőkör- útra indultak hát a hívek. Köztük Illyés Sándor, meg az apósa. A templom felépült, ott áll a falu közepén, várja a híveket.

— Isten bocsássa meg nekem, én már ritkán nyitom meg az ajtaját. Nem vagyok én Isten-tagadó, hogyan lennék..., csak elszálltak az évek.

Áll a tornácon a boldog ember legidősebb lánya, szeme vé- gigsiklik a kicsi falun. Hatalmas diófákat, körtefákat lát, azon túl meg az erdőt, a mezőt, a Batári kísérő ártéri koszorút.

Az udvaron, a kiskertben, a tornácon mindenütt virág, elrejtik a szemérmes mosolyt.

Hogy boldog-e a boldog ember lánya...? Mit mondjak? Volt jó, volt rossz. így teljes az élet.