Kelet-Magyarország, 1998. augusztus (55. évfolyam, 179-203. szám)

1998-08-15 / 191. szám

1998. augusztus 15., szombat 19. oldal Programajanlo □ Hárfaest. Szombaton, augusztus 15-én véget ér Nyíregyházán a Sóstói Múzeumfalu koncertsorozata. Este hat órától a kisdobro- nyi műemlék templomban Vigh Andrea hár­faművész és Gulyás Dénes operaénekes hangversenyét élvezheti a közönség. (KM) □ Makettcsodák. Pénteken nyitották meg V. Országos Makettkiállítást Nyíregyházán a Kölyökvárban. A látványos bemutató szom­baton és vasárnap is látható. Augusztus 15- én bírálja el a zsűri a maketteket, utána 16 órától szórópisztoly-bemutatót tartanak. A gyerekeket alkalmi műhely is várja, ahol a papírmakettek készítésére tanítják majd a je­lentkezőket. Vasárnap délután 15 órakor tartják az eredményhirdetést; ekkor adják át a díjakat is. Szombaton és vasárnap egész nap börze és videofilm-vetítés szórakoztatja a vendégeket. □ Szépségverseny. A nagy halászi Júlia Centrái Discobárban augusztus 16-án — szombaton — 20 órától szépségverseny lesz. □ Falubuli, Nyolcadik alkalommal rendezik meg augusztus 16-án — vasárnap — dél­után négy órától az orosi Herman Ottó Álta­lános Iskola hatalmas sportudvarán és az in­tézmény „fedett helyiségeiben" a mindig so­A falubulin a legkülönbözőbb verseny­számokban — pl. szkanderezésben — mérhetik össze tudásukat, erejüket a résztvevők Harasztosi Pál felvétele kákát érdeklő falubulit. Az éjfélig tartó, válto­zatos tartalmú programban lesz többek között — sokféle vetélkedő, játéklehetőség, ügyességi próbák, művészi bemutatók, tánc, móka, kacagás — ahogy ez már szokásos. Nem marad el a mindig nagy izgalommal várt tombola sem. Az éjszakába nyúló disz­kóban pedig ki-ki vérmérséklete szerint „ki­mozoghatja" magát. □ Mozi. A nyíregyházi Krúdy moziban szom­baton és vasárnap a következő filmeket lát­hatják az érdeklődők. A Halálos fegyver 4. cí­mű színes, amerikai filmet — főszerepben Mei Gibsonnal, Dany Gloverrel és Rene Rus- sóval — délután kettőtől, negyed öttől, fél héttől és este háromnegyed kilenctől játsszák. A Mr. Magoo című színes, amerikai filmvígjátékot — főszerepben Leslie Nielsen- nel, Kelly Lynchcsel és Malcom McDowval — éjjel hármnegyed tizenegytől vetítik. □ Fesztiválnyitány. A II. Nyíregyházi Nemzetközi Néptáncfesztivál ünnepélyes megnyitóját augusztus 17-én 18 órától tart­ják Nyíregyházán, a Kossuth téren. (KM) A svéd Vallingby Folkdansgille együttes Stockholmból érkezik Nyíregyházára KM-reprodukció □ Orgonakoncert. Ismét komolyzenei hangversenyre várják a közönséget Nyíregy­házán, a Kossuth téri római katolikus társszé­kesegyházban. A koncerten — melyet au­gusztus 23-án este hét órától tartanak — Nagy János orgonaművész játékában gyö­nyörködhet a közönség. Közreműködik a Ti- szavasvári Városi Vegyeskar Gebri József ve­zényletével. A műsorban Bach-, C. Frank-, Gounod- és Boéllman-kompozíciók hangza­nak el. Vasútfejlesztés = gazdasági növekedés A százéves vasútépítő kedv — és következményei • Fejlesztés helyett egész vonalak felszámolása Margócsy József Az első vonal megnyitása 1858- ban Debrecen-Nyíregyháza-Sze- rencs között, majd 1872-ben a Kisvárda-Ungvár irányú közle­kedés megindulása hamarosan bizonyította, hogy a gazdasági fejlődés alapja a vasút. Ezért, mintegy száz évvel ezelőtt, ug­rásszerűen növekszik az elő­munkálati engedélyes vasútépítő társulások aktivitása. Már 1880 táján a Nagykállón át Mátészalka felé tervezett vas­útvonalról tárgyalnak. A volt megyeszékhely, Nagykálló lakos­sága most kapva-kap a lehetősé­gen. A nyírbátoriak, elsősorban Mandel Pálnak, a kerület több ciklusban országgyűlési képvise­lőjének vezetésével áldozatké­szen csatlakoznak. Nyíregyháza képviselő-testülete szerint „gaz- dászati és kereskedelmi szem­pontból is közérdek” a Szatmár megyei, 1863 óta már járási szék­hely Mátészalkával kiépítendő 57 kilométernyi vasútvonal meg­nyitása. Erre 1887 nyarán kerül­hetett sor. Még 50 évvel ezelőtt is Sza­bolcs vármegyéhez tartozott Pol­gár nagyközség. A millenniumi ünnepségek idejére tervezték a 48 kilométer hosszúságú „követ­kező” vasútvonal átadását. 1896 októberében már járhatott is a Görögszállástól kiágazó vonalon az akkoriban szokásos vegyesvo­nat személy- és teherkocsis sze­relvénye. Ennek a vonalnak a lé­tesítését segítették azok a meg­vételre került 400 korona névér­tékű részvények, amelyeknek egyik példánya itt is látható. Éppen 100 évvel ezelőtt ír to- borzó cikket a Nyírvidék egy Vá- sárosnaményig vezetendő vasút­vonal kiépítéséhez. A szerző ér­velése figyelemre méltó: szüksé­ges, katonailag is fontos a meg­valósítás „az Oroszországgal! há­ború esetére”. Ehhez azonban még Beregszász-Munkács között rad-Ady E. utca vonalától kelet­re feküdt a 100 holdnyi nagyvá­sártér. A vasútállomás ma már „Nyíregyháza külső” elnevezés­sel működik. — Megjegyzendő, hogy párhuzamosan tudhatunk 1895-96-ból olyan társulásokról, amelyek Vásárosnamény-Gerge- lyi-Tákos-Csaroda-Surány-Be­is kellene párhuzamos, mentesí­tő vasútvonal: „akár támadás, akár visszavonulás esetére”. (Nyírvidék 1898. május. 29.) — A megye támogatja a vállalkozást, a kereskedelmi miniszter inkább gátolta. Nyíregyháza állásfoglalása sem volt egységes. A gazdatársa­dalom támogató szavazói kikö­tötték, hogy legyen az első állo­más a (hajdani) vásártér kiszol­gálására marharakodó-állomás is. (K:9206. 1898. szeptember 23.) 1912-ig ugyanis a mai Nagyvá­regszász vonal építésében gon­dolkodtak. (Közismert, hogy ezek a tervek eddig soha nem va­lósultak meg.) A már kiépített, Nyíregyház­tól sugarasan kiinduló vonala­kat most már az újabb vállalko­zások hálószerűén igyekeztek összekötni, újabb települések be­kapcsolásával. Ilyen az 1897-ben épült Tiszalök-Büdszentmihály (Tiszavasvári) közötti 9 kilomé­teres szakasz. — Majd hosszas tervezgetés után az Ung megyé­ből induló, Szabolcs szélét érin­tő, Szatmár megye székhelyére érkező vasútvonal nyílhatott meg 1905 szeptemberében: Csap- Záhony-Vásárosnamény-Máté- szalka és Nagykároly között. — 1911-ben leágazás indul Nagykál- lótól Nyiradonyig, s csatlakozhat a már régebben épült Debrecen- Nyírbátor-Mátészalka közti for­galomhoz. — Ugyanebben az idő­ben keletkezett a Kisvárdát Bak- talórántházával összekötő vonal- szakasz: ez, azonban néhány évti­zede egy hirtelen támadt takaré­kossági kampány áldozataként megszűnt. — Szatmárban a Má- tészalka-Csenger-Szatmárnéme- ti közötti forgalomnak 1909 a megnyitási éve. Ugyancsak e század elejétől jár a vonat á Fe- hérgyarmat-Zajta-Szatmárné- meti vonalon. Közismert, hogy 1926-ban ehhez járult szükséges toldalékként, immár csak hazai tájakon, a Mátészalka-Fehér- gyarmat közötti 18 kilométeres járat. Trianon után az új határok el­metszették a vasútvonalakat is. Később, a bécsi döntések idősza­kában a régi helyzet állhatott vissza — rövid időre. A napja­inkban érvényes vasúti menet­rendkönyvben csak arról érte­sülhetünk, hogy Mátészalka és Nagykároly (Cáréi) között van ugyan nemzetközi közlekedés, de kizárólag kishatárforgalom részére. Már a második háború után nyílt meg, keskenyvágánnyal, a Jánkmajtis-Kölcse közötti vonal. Ezt nagy örvendezéssel fogadta a környék. A tervek szerint Tisza- becs lett volna a végállomás. Fej­lesztés helyett azonban az egész vonalat számolták fel inkább. Akit a kihívások éltetnek Karádi Zsolt Egy ember, akinek (majdnem) minden sikerült. Egy oktató, akiért rajonganak a diákjai, aki Európa nyugati felében éppoly otthonos, mint a Nyírségben. Egy kutató, aki nyelvek, kultú­rák szerelmese. Egy főiskolai tanár, akinek ez év tavaszán a magyar-francia felsőoktatási és tudományos együttműködés te­rén kifejtett másfél évtizedes, magas szintű tevékenysége elis­meréseként a Francia Köztár­saság miniszterelnöke a Fran­cia Akadémiai Pálmarend lova­gi fokozata kitüntetést adomá­nyozta. S aki mindezt elérte, Mihalovics Árpád, huszonnégy, a Bessenyei György Tanárkép­ző Főiskolán töltött esztendő után megválik Nyíregyházától. — Szeptember elsejétől a Veszprémi Egyetemen létesí­tendő Francia Nyelv és Iroda­lom Tanszék szervezőjeként és vezetőjeként dolgozom — mondja a hangjában némi nosz­talgiával. — Időközben meghí­vást kaptam a párizsi Sorbonne Nouvelle Egyetemre, ahol Per- rot professzor úr Magyar Inté­zetében vendégtanárként fran­cia-magyar kontrasztív nyelvé­szetet, fordításstilisztikát, nyelvtipolőgiát és nyelvi szö­vegelemzést oktatok, illetve részt veszek a készülő fran­cia-magyar nagyszótár munká­lataiban. Az egyetemi teendők mellett, a kinn töltendő egy, esetleg két esztendőben kultúr- diplomáciai misszió is vár rám: a Francia-Magyar Egyetemkö­zi Központ igazgatóhelyettese­ként a magyarországi felsőokta­tási intézmények számára új tudományos és oktatási együtt­működési lehetőségek megte­remtése lesz a feladatom.-- , o Egy effajta, fényes karriert befutott személyiség esetében joggal tehető fel a kérdés: vajon elégedett-e mindazzal, amit el­ért? — Nos, hogy elégedett va- gyok-e? — tűnődik főiskolai dolgozószobája foteljében hátra dőlve —, talán nyolcvan száza­lékban igen. S hogy miért? El­sősorban azért, mert szeretem azt a hivatást, amit fiatalon választottam. A mun­kámban sokat segí­tett a családom. Ki­egyensúlyozott há­zasságban élek. Fe­leségem, Alojzia, a Mezőgazdasági Fő­iskola Idegennyelvi Lektorátuson dolgo­zik orosz-német- olasz szakos nyelvta­nár. s a Pécsi Tudo­mányegyetem nyelvészeti doktori képzésének végzős hall­gatója. Na­tália Iá- Mihalovics Árpád nyom fran­cia-német szakos egyetemista Debrecenben, ősztől pedig a Strasbourgi Egyetem budapesti kihelyezett tagozatán fran­cia-német európai uniós fordí­tó és tolmács szakos hallgatója lesz. Péter fiam most fejezte be az első gimnáziumot a győri bencéseknél. — S mindemellett számos kitűnő kollégám van. Ismerőseim gyakran mondogat­ták: szeret téged a jóisten, mert sok értékes baráttal áldott meg. Mindig is úgy véltem: csak a másik emberért érdemes élni. Ezt számomra Saint-Exupéry fejezi ki legtömörebben: „Egy hivatás nagysága elsősorban ta­lán abban van, hogy egyesíti az embereket, csak egyetlen igazi fényűzés van, az emberi kap­csolatoké.” Mihalovics Árpád e filozófia gyakorlására késztetést otthon­ról hozta: katolikus családban született 1949-ben. Az ózdi gyer­mekévek után a Kossuth Lajos Tudományegyetemen szerzett orosz-francia szakos középis­kolai tanári oklevelet. Egy esz­tendeig Salgótarjánban taní­tott. 1974-ben került a tanárkép­ző főiskolára, ahol egy évet a lektorátuson, majd 1985-ig az orosz tan­széken dolgozott. 1977-ben doktorált magyar- francia-orosz kontrasztív nyel­vészetből. A meg­alakuló francia tanszék vezetője lett 1985-ben, a kandidátusi fokoza­tot 1988-ban nyerte el nyelvtipológiából ^ 1992 és 1998 kö lőtt betol tötte a főis kola tudó KM-reprodukció lányos és külügyi főigazgató-helyettesi posztját is Szerencsés alkat: személyiségé ben a kutató és a menedzser ta lálkozik. Nemcsak a francia nyelv oktatását szervezte meg, hanem jórészt neki köszönhető az olasz tanszék létrejötte, mi­közben a nyelvi modulok kidol­gozásával kivette a részét a nemzetközi kapcsolatok szak megindításából is. 1996-ban a Paris 3 Sorbonne Nouvelle Egyetemmel akkreditáltatta a nyíregyházi francia szakos kép­zést, s megszervezte a párizsi egyetem maitrise (egyetemi szintű) képzést a nyíregyházi tanszéken. Az itthoni tevékeny­ségen túl maradt ideje külföldi munkára is: 1992-94 között a Trieszti Tudományegyetem Nemzetközi és Diplomáciai Tu­dományok Karán három alka­lommal két-két hónapot ven­dégtanárként francia diplomá­ciai szaknyelvet oktatott, s ta­nította franciául a közép-kelet- európai régió történetét. — A francia tanszék volt az életem — szólt a múlt summá- zata. — 1985-ben indítottuk a nyelv- és irodalom-, 1989-ben pedig a nyelvtanári szakot. Rengeteget köszönhetek kollé­gáimnak, barátaimnak, akik nélkül nem jutottam volna sem­mire. A sikerek mellett értek persze kudarcok is, de ezeken mindig hamar túltettem ma­gam. Engem a kihívások éltet­nek. Úgy alakult a sorsom, hogy az élet számos lehetőséget kínált. Most is az történt, hogy hívtak mindkét helyre, mind Veszprémbe, mind Párizsba. Nem én ajánlkoztam. Mihalovics Árpád „gyakor­ló” katolikus. Eljárt a templom­ba akkor is, amikor ez még nem volt „divat”. — Számomra nagyon fontos a hit. Ha nem lettem volna hí­vő, nehezebben éltem volna meg a kudarcokat. Gyermeke­inket is ilyen szellemben nevel­tük. Nem kényszerítettük őket, de úgy tűnik: az ő életükben is fontos helyet foglalnak el a ke­resztény értékek. Az egyház ta­nításai közül számomra a leg- élőbb a szeretetről szóló, amit Pál apostolnak a Korinthusbeli- ekhez írott első levele szépen fejez ki. Az, hogy keresztény katolikus vagyok, meghatározó jelentőségű az életemben. Mihalovics Árpád nem ma­radt meg a főiskola falai között: tíz évig volt a városi önkor­mányzat külügyi albizottsága francia-olasz szekciójának el­nöke. — Nyíregyháza befoga­dott — összegzi. — Jól éreztem itt magam. Fájó szívvel megyek el, hiszen a fél életem ide köt, számtalan barátom marad a vá­rosban. Ha hozzájuk hazajövök, a fiatalságom vidékére jövök. Ezért nem búcsúzom. De „Pá­rizs nem ereszt el...”

Next

/
Thumbnails
Contents