Kelet-Magyarország, 1998. augusztus (55. évfolyam, 179-203. szám)

1998-08-01 / 179. szám

1998. augusztus 1., szombat 3. oldal Angyal Sándor Nem vesztegeti az időt az új kormány. Egyre-másra születnek a kományhatároza- tok a választáskor beígért programok teljesí­tésére. Ez korántsem csak a szükséges sze­mélycserékben nyilvánul meg, hanem olyan döntésekben, amelyek húsba-vérbe vágnak. Nagyfokú határozottság tapasztal­ható, amely mindenképpen elismerést vált ki a lakosság körében. Jelentkeznek persze feszültségek is, hi­szen bármennyire életrevaló ötletekkel ren­delkezik a koalíció, lehetőségei behatárol­tak. Ezt bizonyítja, hogy a magasröptű kampányígéretek immáron a földön járnak, s a kormányülést követő sajtótájékoztatón a szóvivő legutóbb egyértelműen azt hang­súlyozta: szigorú költségvetési politikát kí­vánnak folytatni, amely magába foglalja az infláció csökkentését és a gazdasági növe­kedés gyorsítását. Nem is cselekedhetnek másként, ha tekintetbe veszik az ország le­hetőségeit, hiszen nem lehet csak úgy va­gonból villával szórni a milliárdokat a mi­nisztériumok kényének-kedvének megfele­lően. A legizgalmasabb kérdés éppen ezért az, honnan teremti elő az új kabinet a fedeze­tet. Szép dolog, hogy kiemelten kezelik majd a vidékfejlesztést, támogatják a kis- és közép vállalatokat, megerősítik a rendőrsé­get, alanyi jogon adják a családi pótlékot, a gyest s jövőre már a hitoktatás költségeit is a kormány fedezi. Ezek nem kis pénzek s bi­zonyára eljön az idő, amikor üres marékkai áll fel a miniszter egy-egy kormányülés után. Ezzel függ össze: sokan kezdték rio­gatni a közvéleményt a vagyonadó beveze­tésével, meg azzal, hogy új büdzsé-forrás­ként megadóztatják a betétek kamatait. Most Borókai kormányszóvivő tagadta, hogy a kormány vagyonadó bevezetésére készülne. Csupán elképzelés van arra, hogy valamiképpen össze lehessen hasonlítani a vagyon gyarapodását a befizetett adóval. (Tehát ne történjék meg az, hogy valaki mi­nimálbért mutat ki jövedelemként s ugyan­akkor 10 milliós autócsodával gazdagodik.) Csakhogy, mint eddig, most is jelentkezik egy kis bökkenő, hiszen azt még senki sem tudja, miként lehetne megoldani ezt a gor­diuszi csomót. IVlár a szó puszta említése is darázscsípés­ként hat, különösen az újgazdagokra, meg azokra, akik különböző vállalkozások zava­ros útvesztőiben teszik láthatatlanná valós jövedelmüket. Nagy próbatétel lesz az új kormánynak, hogy túljusson ezen az aka­dályon, mert tökéletesen igaza van a kor­mányfőnek abban: csakis igazságosabb közteherviseléssel teremthetünk újabb for­rásokat és juthatunk előbbre. Te Béla! Hát nem érdekes, ez a I lány lemegy a hétvégeken a Balcsira és sosem kér zsebpénzt... Szerencsevadász Nyíregyháza (KM) — A Nyíregyháza mel­letti településen egy szerencsevadásznak 5 plusz 1 találata volt a hatos lottón. A 2 mil­lió 201 ezer forintot a héten vehette át a nyertes, aki nem fedte fel inkognitóját. Balogh Géza Nyíregyháza (KM) — A Sóstói Múzeumfalu öreg, szatmári csűrje sok mindent megélt majd százötven éves fennál­lása óta, de ahhoz Nyíregy­házára kellett költöznie, hogy cigánytáncot lássanak a feketére vénült gerendái. Jó egy hete pergő, hamisítatlan roma dallamok verik fel a múze­umfalu csendjét, folynak a nem­zetközi cigánytánctábor próbái. A szó szoros értelmében izzasztó munkát a múzeum egykori nép­rajzosa, a ma már Hollandiában élő, s nemzetközileg is jegyzett néptáncos, Balázs Gusztáv irá­nyítja, hol németül, hol flaman- dul, hol magyarul adja az utasí­tásokat. A táncosok vannak vagy negy­venen, a legkisebb tizen innen, a legnagyobb negyvenen túl, de láthatólag remekül érzik magu­kat a próbákon. Vannak, akik profi módon mozognak már a színpadon, de vannak, akikre még ráfér a gyakorlás. Az igye­kezetre nemigen lehet panasz. — Szinte magam sem hiszem, ez már a tizenhetedik romatábor — mondja Balázs Gusztáv —s a hangulat ugyanolyan remek, mint a kezdetekkor. Most ugyan kevesebben vagyunk a szokásos­nál, de sok az új arc, az érdeklő­dés pedig lenyűgöző. Ezek a tán­cosok talán még éjszaka is rop­nák a táncot. Egyébként vannak itt a pécsi Gandhi gimnázium­ból, a hollandiai, németországi táncos barátaink közül, s van Kótajból egy kis csapat. A kótaji utánpótláscsapat tagjai amúgy gyalog járnak át a faluból a skanzenbe... Ez talán sok min­dent elárul róluk. A gyerekekről, meg a zene, s a tánc hatalmáról. Az ember pél­dául nem érti, mit szerethet egy született holland, vagy német a magyar, s roma táncon. S nem csak úgy, műkedvelői szinten... Az Utrecht mellől, Zeist-ből jött Elsa Grollé tizenkét évesen hal­lott először cigányzenét, s azóta fél életét az eredeti cigányzene, cigánytánc tanulmányozásának, tanításának szenteli. — Sajnos ebből nem lehet megélni — mondja nevetve —, így aztán egy ékszerészüzletben is dolgoznom kell. Hogy mi fogja meg az embert a romák táncá­ban? Az eredetisége, tempera­mentuma, természetessége. Be kell állni a körbe, ki kell próbál­ni! Mi persze azt sem igen tud­juk merre a jobb, merre a bal, el­lentétben Harri Fritsche-vel, aki Bajorországból érkezett, s job­ban ismeri a magyar néptáncot, mint némelyik hivatásos nép­rajztudós. Egyébként asztalos a szakmája, s vagy tizenöt éve je­gyezte el magát a magyar nép­tánccal. — A magyar tánc egy csoda — mondja tökéletes magyarsággal —, különösen az Erdélyben, vagy túl a Kárpátokon, Mold­vában, a csángók földjén. Én jó ideje már haza jövök Magyar- országra, s Erdélybe, ám itt, a sóstói táborban most vagyok elő­ször. Guszti alaposan megiz­zaszt bennünket, de ez hozzátar­tozik a tánchoz. Ez az ára annak, hogy úgy látja a kívülálló, mi­lyen könnyű lépések ezek. Tanú­síthatom. nehezek. De gyönyörű­ek. Sok-sok próba előz meg egy ilyen mozdulatot Harasztosi Pál felvétele Gyalog Kótajból a skanzenbe Nemzetközi cigánytánctábort tartanak a Sóstói Múzeumfalu öreg, szatmári csűrjében Milliók munkahelyteremtésre Nyíregyháza (V.L.) — Több vé­lemény összevetésével bírálta el a Megyei Munkaügyi Központ a megváltozott munkaképességű­ek foglalkoztatását elősegítő munkahelyteremtő beruházások támogatására beadott pályázato­kat. Temesfalvi Miklós, a Szabolcs- Szatmár-Bereg Megyei Munka­ügyi Központ igazgatóhelyettesé­nek tájékoztatása szerint a 74,1 millió forintos pénzügyi keretre 35 pályázó 212,4 millió forintos igényt nyújtott be. Az elbírálás­nál figyelembe vették, hogy a be­adott pályázatok mennyiben fe­lelnek meg a foglalkoztatási re­habilitáció szempontjainak, mi­lyen a tervezett foglalkoztatás biztonsága, a vállalt foglalkozta­tási kötelezettség hossza, az ön­erő mértéke, milyen a visszafize­tés esetén felajánlott garancia. A döntésben szerepet játszott a helyi kirendeltség, a független szakértők, a megyei munkaügyi központon belül létrehozott dön­tés-előkészítő bizottság, valamint a Munkaügyi Tanács véleménye. Az előkészítő munkákat köve­tően meghozott döntés alapján a következő pályázók részesültek támogatásban: RE-KREÁL Kht., Nagykálló; Sitku Tamás, Nyír­egyháza; Nyírdinamika Kft., Nyíregyháza; Kelet-Gabona-Im- pex Kft., Nyíregyháza; Arany Parment Bt., Tiszabercel; Kelet- Sprint Kft., Nyíregyháza; HYD- REX Kft., Nyíregyháza; FERA- TRADE Kft., Nagykálló; LA- FERR-TECH Bt., Nyíregyháza; Szántó Bt., Nyíregyháza; TRIO- Bit Bt., Nyíregyháza; Márokpapi Község Önkormányzata; RELA- BOR Kft., Fehérgyarmat; START Rehabilitációs Vállalat, Nyíregy­háza; PIREMON Kisvállalat, Kis- várda; Organza Bt., Nyíregyhá­za; Bereg-Plast Kft., Vásárosna- mény; Urbán és Társa Kft., Újfe- hértó; FÜTECH Kft., Nyíregyhá­za. Árulkodó fénykép Életre kelt egy fénykép. Ele­gánsan kilépett a fényképész ut­cai kirakatából és elindult, hogy azonosítsa az eredeti modellt, akit ábrázol. így jutott el a bíró­ságra, ahol perdöntő bizonyí­tékká vált a felperes kezében. S a bíróság nem tehetett mást, meghozta az igazságos végzést. Az apa, kétséget kizáróan a fényképen látható férfi, aki ezentúl köteles az alperesnek a megállapított gyermektartási összeget megfizetni. Valójában nem az első sorok­ban említett fénykép kelt életre és ruccant ki a nagyvilágba, ha­nem fordítva. Amikor a véletlen folytán a fiatal hölgy — ő a tör­ténet főszereplője — megpillan­totta a fényképész kirakatában rámosolygó férfit, felkiáltott. Úr­isten, hiszen ez a Jocí! Lassan két éve, hogy a fiúval megismerkedett a Sóstón. Amo­lyan nyári kaland lett a dolog­ból, talán egy kis szerelem is. Aztán az egyetemista fiú vissza­ment a fővárosba, ahonnan jött. De az utolsó napon, amit a szőke városban töltött, betévedt az éppen útjába kerülő fényké­pészhez. A kép olyan jól sike­rült, a mester megkérte: enged­je meg, hogy kinagyítsa és kite­gye a kirakatba. Tegye csak ki nyugodtan, mondta a kellemes élményekkel hazatérő fiú. De a fényképész később valahogy megfeledkezett a képről, már majdnem kiselejtezte a filmet, amikor rábukkant az érdekes, markáns arcú férfi portréjára. Az egyik legjobb portré — ál­lapította meg szerényen, és másnap már kint is volt a kép a kirakatban. A lány — azóta kis­mama — nem szokott nézelőd­ni a fényképészek kirakata előtt. Egy év is eltelt, amíg véletlenül rápillantott az egyik kirakatra. Hetekig töprengett mit te­gyen, bemenjen a fényképész­hez, és elkérje a fiú címét, ha egyáltalán megvan neki, vagy hagyja az egészet. Mire elhatá­rozta magát, s elindult az ele­gáns belvárosi fényképész mű­terembe, már nem volt kínt a keresett kép. Néhány napja cse­rélte ki egy másik képpel a fény­képész. De mégsem késett el. Sőt, a teljes véletlen folytán a férfi címére is sikerült rábukkan­ni a halom papír között. A fény­képész őrült, hogy segíthetett, bár egy kicsit csodálkozott, nemigen szoktak ilyen kéréssel jönni a műtermébe. Innen már felgyorsultak a:z ese­mények. Szülei biztatására meg­írta a fiúnak az első, a második, majd a harmadik levelet, de vá­laszt egyre sem kapott. Ezután már az ügyvédeké volt a terep. Hamar elkészült a peres bead­vány és sor került az első, majd a második tárgyalásra. Néhány hónap alatt az apasági per el­dőlt, az azóta diplomát szerzett pesti férfi nem tagadta a szerel­mi kapcsolatot, nem is fellebbe­zett. Talán valamikor még össze is házasodnak, de úgy látszik, nem akarják elsietni. Ám ha az a kép nem kerül ki a kirakatba, és nem pillantja meg a fiatal hölgy... Külföldön, belföldön Nyíregyháza (Pi. G.) — Mindenki szeret pihenni, utazgatni, de sajnos a pénz­tárca gyakran határt szab a kívánságoknak. Ezúttal az Express, a Red Treff és a La Tour utazási irodákat kér­deztük meg arról, milyen lehetőségek között választ­hat az ember, ha úgy dönt, külföldön, vagy belföldön tölti el nyári szabadságát. Kiderült: az idei év sláge­rei a görög, spanyol szige­tek. Ezekre a helyekre már aránylag olcsón, szállástól, utazástól függően akár húszezer forintért is utaz­hatunk. Általában igaz, hogy az emberek szabadsá­guk alatt igyekeznek minél több komfortot megengedni maguknak, így nem megle­pő, hogy egyre többen vá­lasztják a repülőt és a szál­lodát a jól bevált gépkocsi és apartman helyett. Akinek pénze engedi, vá­laszthat egzotikusabb uta­zásokat is. Ezek minőségi utak, minden igényt kielé­gítenek, de az áruk is jóval magasabb. Elutazhat Sri Lankára, Skandináviába, vagy körbeutazhatja egész Amerikát. Sokan kedvelik a last minute utakat, melyek akár 10-20 ezer forinttal is olcsóbbak lehetnek az ere­deti árnál, az indulási időtől függően. A belföldi utakkal kap­csolatban megtudtuk, leg­többen a Balatont, vagy egyéb vízpartokat keresik fel, esetleg a hegyekbe utaz­nak. Sokan azért választják a belföldi utakat, mivel azt hiszik, ez olcsóbb. Sajnos, ez nem mindig így van: gyakran többe kerül egy ba­latoni nyaralás, mint egy görögországi út. Vagyon, ha vagyon

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents