Kelet-Magyarország, 1998. augusztus (55. évfolyam, 179-203. szám)

1998-08-14 / 190. szám

1998. augusztus 14., péntek 13. oldal Kerítések nélkül Paczári Beatrix Tavaly eljutottam Finnországba. Kedvesen fogadtott a család, akiknél két hetet töltöt­tem el. A messziről érkezett rokont látták bennem. Elgondolkodtak évezredes barát­ságunkon. A család esténként érdeklődött, hogyan élnek a magyarok, milyen ételeket szeret­nek ... Összehasonlítottuk a két nyelvet. Egy­szer adtak egy újságot, hogy olvassak fel belőle. Gondolták, jót kacagnak majd kiejté­semen, azonban tökéletesen visszaadtam a számomra ismeretlen szavakat. Hát iyen kö­zel állunk a finnugor családfán. Később megkérdezték, mi az, ami nekem furcsa az ezer tó országában. „Nincsenek a házak körül kerítések." — válaszoltam. A te­lepülések hatalmas területen fekszenek, és a házak szinte véletlenszerűen bújnak meg a véget nem érő erdőben. Megtudtam, olyan jó a közbiztonság, hogy egyszerűen nincs rá szükségük. A biciklit egyáltalán nem laka- tolják le, az autót is csak néha zárják be éj­szakára. Még nem is hallottak arról, hogy valaki ellopott volna környékükről egy jár­müvet. Megdöbbentek, mikor arról kezdtem be­szélni, nálunk az ajtón biztonsági zár van. Az utcánkban nemhogy nyitva hagyják az autókat, de minden második éktelen visítás­sal jelzi, ha egy betolakodó átlépi „szemé­lyes zónájának határát". És még sorolhat­nám... Sajnálattal vettem tudomásul: habár a két nagytörténelmü nép nyelvében még min­dig él a közös múlt, más vonatkozásban vi­szont meglehetősen eltávolodtunk egymás­tól. □ Tárlat. A Dombrádi Képtárban augusz­tus 20-án délután öt órakor nyitják meg Lo- sonczky István képzőművész kiállítását. A megnyitón közreműködnek a helybeli Móra Ferenc Általános Iskola tanulói. (KM) 3 „El van boronáivá". Parasztgazdasá­gok elfelejtett eszközei a 19-20. századból címmel nyílik kiállítás augusztus 20-án dél­után fél egykor Nyíregyházán a Sóstói Múze­umfaluban. (KM) Nyelveletlenségek Minya Károly Közhelyek, ha találkoznak. Ez lehetne az alcíme a következő példacsokornak. Napja­ink vezető közhelye az alagút, amiben va­gyunk, aminek időnként már látjuk a vé­gét, de sokak szerint kinn még nem va­gyunk belőle. Egy újságcikk így jellemezte a helyzetet: „Már látszik az alagút vége, de az oda vezető út még nincs kikövezve.” Más pedig ekképp vélekedik: „Ha az ilyen titkok okát meg tudnánk fejteni, ta­lán gyorsabban megindulna velünk az a bi­zonyos szekér a sokat emlegetett alagút ki­járata felé.” Csak el ne szabaduljon velünk eközben a csikó, de az biztos, hogy az alagút már igen elkoptatott kép, a választékos nyelvhaszná­latban, ha lehet, kerüljük! A másik hibatípus a képzavar. A túlzott képi megfogalmazás járma alatt nyög a kö­vetkező, politikus szájából elhangzott mon­dat: „Sötét tájon járunk, nehéz, fekete felle­gek alatt, az országot kamatrabszolgaságba csavarták bele tudatosan, ahogy az aszta­los a fába egy csavart behajt.” Az ember e mondat után már-már úgy érzi, hogy becsavarodott. De íme, máskor is veszélyben lehet a nyakunk a hibás szó­váltás okán. Az egyik írás egy magyarul tanuló francia tanárról szól. „Tanulja a magyar szavakat, éberen lesi a nyaktörő hangokat.” Talán a nyelvtörő hangokra, szavakra gondolt a cikk szerzője, másként, nemcsak nehéz, hanem guilottine-nal (nyaktilóval) felérő, veszélyességű volna a magyar nyelv tanulása. S végül következzék az állatorvosi ló, az­az egy olyan mondat, amelyben minden hi­bafajta megtalálható. „A nagy milliárdos ügyeket felfújjuk, majd hagyjuk szépen le­ereszteni a léggömböt, s amikor már össze­aszott, elült a vihar, akkor előkaparjuk, és ráhúzzuk a kaptafára.” Tisztelt olvasók! íme a milliárdos lég­gömb összeaszottan, kaptafára húzva! Koncertvarázs a Jereván-kertben Charlie a turné ideje alatt is dolgozik negyedik szólólemezen Kállai János Nyíregyháza (KM) — Rövid idő alatt „beállt” a nyíregyházi Szabadtéri Színpadon a zenekar. Charlie (Horváth Károly) néhány röpke mikrofonpróba után rövid interjút adott lapunk­nak. — Nyíregyháza a nyári tur­ném hatodik állomása. Ezt meg­előzően koncerteztünk pl. Bala­tonalmádiban, Balatonlellén, Szigetváron... Szerencsére: jól működik a dolog; nagyon sokan kíváncsiak ránk, telt házas elő­adásaink vannak. Ez azért fon­tos, mert — ennek nagyon örü­lök! — rengeteg esemény van egy időben. Elég, ha csak a kü­lönböző médiák road show-ira utalok, vagy a kisebb-nagyobb fesztiválokra. — Az augusztusra, a Népstadi­onba tervezett koncertem elma­rad; az általam választott idő­pontban ott zajlik majd az Atléti­kai Európa Bajnokság. Ezért is csináltuk meg — mintegy a ra­jongóink kárpótlásaként — má­jus 1-jén a tabáni koncertet. — Most, a turné ideje alatt is dolgozom a negyedik szólóleme­zemen. Címe ugyan még nincs, de — pár dal kivételével — már készen van. Szeptemberben Charlie a nyíregyházi koncert előtt Martyn Péter felvétele akarjuk megjelentetni. Erre jó esélyünk van. — A koncertjeimen — mint itt, Nyíregyházán is — saját ze­nekarom kísér: a Charlie Band. Kitűnő muzsikusok a tagjai. Lerch István zeneszerző, billen­tyűs; Póta András (dob); Latt- man Béla (basszusgitár); Elek István (szaxofon); Halász János (zongora); Horváth Kornél (per­cussion); Czerovszki Heni és Ti­sza Bea (vokál). — És hogy mit játszunk Nyír­egyházán? Mindent, amit fontos­nak tartunk; régi és újabb nótá­kat, egyet-kettőt már a negyedik LP-ről. Elkezdtük nyomni a Presszó című — Sas Tamás ren­dezte film — zenéjét, ugyanis mi csináltuk. Beindult a promóció- ja, tehát szerepel a műsorban. (Az augusztus 11-i koncert a Szabadtéri Színpadon nyolc he­lyett majdnem fél kilenckor kez­dődött. De sebaj! Kivártuk. Érde­mes volt. Az első húsz percben a meglepetés sem maradt el: Char­lie fokozatosan lendült bele. A sound (a hangzás) — lehet, hogy Elek karakteres szaxofonjátéká­nak, vagy a kitűnő basszus imp­rovizációknak köszönhetően — igencsak dzsesszesre alakult. Azok, akik bulizni jöttek — ki tudja, hányán az 1500 fős közön­ségből —, talán csalódtak. A töb­biek viszont elégedetten nyug­tázták: Charlie a minőség felé mozdult el. Amit produkált, majdnem teljesen mellőzte a kommersz fogásokat. Persze, annyi lábsasszé, rugózás, kézlen- getés azért maradt, hogy a show- jelleg ne vesszen el. A végén az­tán jöttek a csápoltatós számok is. A legleszántabbak körbekap­ták a színpadot: tapsoltak, kia­báltak, énekeltek, táncoltak. Mindenki kitűnően érezte ma­gát.) Jelmezesen Sárvár (MTI) — Tizennyol­cadik alkalommal rendezik meg Sárváron a nemzetközi folklórfesztivált, melynek szombaton kezdődő idei programjában tizenhárom európai ország néptáncosai, népzenészei adnak műsort. A találkozó nyitónapján a Nádasdy-várban valameny- nyien színpadra lépnek, majd további öt napon a Nyugat-Dunántúl több vá­rosában is bemutatkoznak a közönségnek. A félezer résztvevő Szent István nap­ján népviseletet öltve ott lesz a sárváriak ünnepi jel­mezes felvonulásán is. Hárfaest Nyíregyháza (KM) — Az augusztus 15-i hangver­sennyel véget ér Nyíregy­házán a Sóstói Múzeumfalu templomi koncertsorozata. Szombaton este 18 órától Vigh Andrea hárfaművész és Gulyás Dénes operaéne­kes közös műsorában gyö­nyörködhet a közönség. Je­gyek a múzeumfalu pénzá- táránál válthatók. Cantemus Nyíregyháza (KM — B. I.) — Második alkalommal rendezik meg megyénk­ben ebben az évben a Cantemus Nemzetközi Kórusfesztivált. Az énekesek seregszemléje a Nyírségi Ősz rendezvény- sorozat programjaiba illesz­kedik. A találkozón 11 kórus vesz részt; köztük japán, lengyel, cseh és román együttesek. A négy napig tartó fesztivál augusztus 17- én 20 órakor ünnepi hang­versennyel kezdődik. A koncert a zenei élet jeles eseményének számít, ekkor mutatja be ugyanis először Magyarországon a Cante­mus gyermekkórus és a Pro Musica Leánykar Kocsár Miklós II. Miséjét. Augusztus 18-án három nyíregyházi templomban — a jósavárosi görögkatoli­kusban, a reformátusban és a római katolikusban —, csendülnek fel a zene hang­jai. Másnap, 19-én minősítő kórusversenyt rendeznek a Kodály Zoltán Iskola dísz­termében. Este Gávavencsellő és Nyírpazony is részese lesz a találkozónak, a Cantate Gyermekkórus illetve a Unicovsky Détsky Sbor és a Vox Juventutis Gyermek- kórus „tájol” a két települé­sen. Két kórus Újfehértóra is ellátogat. Augusztus 20-án rendezik meg a gála Hang­versenyt a nyíregyházi Bem József Általános Isko­lában. Tanúvallomások és pillanatfelvétel A szerzőt politikusként aggasztotta a nácik előretörése Dankö Mihály Nyíregyháza — Szinte nincs olyan idősebb ember, akinek így vagy úgy ne lenne ismerős a Dessewffy név. Ez a több ágra szakadt történelmi család min­dig is fontos szerepet játszott a magyar gazdasági és társadalmi életben. Közülük kiemelkedik Dessewffy Gyula, az egykori ki­rályteleki gróf, a Kis Újság volt főszerkesztője, akinek anyai ágon a felmenői között két mi­niszter is található gróf Batthyá­nyi Lajos és gróf Andrássy Gyu­la. Dessewffy Gyulát a hazulról hozott indíttatás és a külföldi or­szágokban eltöltött évek tapasz­talatai egyértelműen a demokrá­cia mellé állították. Mint fiatal földbirtokos és újságíró eleve­nen érezte a magyar parasztság, a korabeli falu népének gondját baját, föld iránti vágyát. Mun­kásságában jelentős szerepet ka­pott a falu szociális helyzetének elemzése és egy jobb jövőkép fel­vázolása. Már a harmincas évek második felében híve volt a szö­vetkezeti mozgalomnak. KM-reprodukció Politikusként nagyon aggasz­totta a nácik előretörése, mely később az ellenállási mozgalom­hoz vezette. A Magyar Frontban, majd később a Független Kisgaz­dapártban dolgozott 1947 júniu­sáig, amikor menekülnie kellett a vörös diktatúra elől. Egy ideig aktív emigrációs politikai tevé­kenységet folytatott, majd 1950- től 53-ig a Szabad Európa Rádió magyar adásainak irányítója lett. 1957-ben visszavonult a poli­tikai tevékenységtől, s Brazíliá­ban telepedett le, s még ma is ott él. A most megjelent Tanúvallo­más című kötete két részből áll. A mű egyrészt teljes egészében tartalmazza az USA-ban kiadott Tanúvallomások című visszaem­lékezéseit, másrészt szerepel a könyvben, 1985-ben mikor elő­ször hazalátogatott „Pillanatfel­vétel a mai Magyarországról” címmel megírt élményei. A ki­adók közzétettek még több eddig ismeretlen forrásmunkát is. így kitűnik, 1945-ben Dessewffy Gyulának birtokából 300 hold visszahagyását nem saját maga, hanem Tildy Zoltán és Szakasits Árpád kérték. Szerepel még a kö­tetben a szerző Vida István: A Független Kisgazdapárt politiká­ja 1944-47 című könyvére írt ref­lexiója is. A kötet szerkesztője Boross Imre, kiadó: Agroinform Kiadóház, Or­szágos Eckhardt Tibor Alapít­vány. A könyv egy levél az olvasóhoz Montenegrói irodalmi díjat kapott Konrád György író Belgrád/Podgorica (MTI) — A legnagyobb montenegrói irodal­mi díjjal tüntették ki Konrád György írót és szociológust. Ő az első külföldi, aki elnyerte a Stje- pan Mitrov Ljubisa dijat — je­lentette a Beta hírügynökség Belgrádból. A budvai nyári fesztivál taná­csának vezetőjeként Milo Djuka­novic montenegrói elnök adta át az elismerést, amely 20 ezer di­nárral jár. A montenegrói elnök méltatta a magyar írónak azt a felfogását, amely szerint a de­mokráciát tanulási folyamatként kell értelmezni. Megköszönve a kitüntetést, Konrád György elmondta: a könyv egy levél, levél minden ol­vasóhoz, és ha az olvasó elolvas­sa ezt a levelet, s nem felejti el rögtön, akkor bensőséges barát­ság született. A díjátadás alkalmával vezető jugoszláv színészek olvastak fel részleteket Konrád műveiből. Tiszadobi alkotótábor Tiszadob (KM — K. J.) — Har­madik alkalommal szervezett kárpátaljai, erdélyi és szentpé­tervári képzőművészek számára alkotótábort a Nagycserkeszen élő és dolgozó Pálfy István festő­művész. A tiszadobi Andrássy- kastélyban — július 24-től au­gusztus 1-jéig — jó körülmények között festhetett: Dobriban Emil, a kolozsvári Képzőművészeti Akadémia tanára, az ungvári Kohón László és Magyar László, a nagycserkeszi Pálfy Julianna, a beregszászi Veres Péter és a munkácsi születésű szentpéter­vári festőművész, Zsupán István. A teremtő együttlét anyagi költségeit nyíregyházi, tiszavas- vári és tiszadobi műpártolók fe­dezték. Az alkotótábor működé­sével egyidejűleg jelent meg az Itt és ott című kiadvány Pálfy Julianna verseivel. Zsupán István: Kompozíció KM-reprodukció

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents