Kelet-Magyarország, 1998. augusztus (55. évfolyam, 179-203. szám)

1998-08-08 / 185. szám

1998. augusztus 8., szombat 19. oldal Programajánló □ Zongoraünnep. A Zongora Ünnepe Keleten címmel kezdődik augusztus 9-én es­te nyolc órakor nyári zenei fesztivál a tiszado- bi Andrássy-kastély franciakertjében. A ran­gos esemény nyitányaként Hauser Adrienne zongoraestjében gyönyörködhet a közön­ség. Műsoron: Schumann- és Liszt-művek. Tiszadobi buxus Balázs Attila felvétele □ Barokk muzsika. Folytatódik Nyíregy­házán a Sóstói Múzeumfalu koncertsorozata. Ma 18 órától a kisdobronyi műemlék temp­lomban a barokk zene kedvelői részesülhet­nek nem mindennapi muzikális élmények­ben. A műsorban fellépnek: Szászvárosi Sán­dor (gordonka), Barnácz Erzsébet (hegedű) és Egly Tibor (csembaló). □ Danubius-show. Az egyik legnépsze­rűbb magyar rádió „utazó cirkusza" vasárnap Nyíregyházára érkezik. A Danubius Road Show hatodik állomása lesz megyeszékhe­lyünk Kossuth tere. Az egész napos rendez­vény délelőtt 11 órakor kezdődik és késő es­tig tart. A rádió vendégeként színpadra lép a magyar (könnyű)zenei élet színe-java: az Ámokfutók, a ShyGys, a Carpe Diem, a Ces't la Vie, az N'Force House Team, Roy és Ádám. Este kilenc órától — meglepetésként — egy magyar szupercsapat ad műsort. A zenekarok mellett fellép Éles István humoris­ta, valamint a Danubius Rádió legnépsze­rűbb műsorvezetői is. A Nyíregyházi Városi Televízió este héttől két és fél órás, a Kossuth térről közvetített élő műsorral lepi meg a né­zőket: VTV-Danubius Party címmel. □ Fürdő fiesta. A hét végén folytatódik a sóstói Parkfürdöben a Fürdő fiesta. A szom­bati nap vendége lesz Éles István humorista, a Slip Formációs és Versenytánc Klub, este pedig világhírű musicalekből hangzanak el részletek. Vasárnap bohócok és táncosok mulattatják a fürdőzőket; majd fellép a ShyGys együttes. A 22 órakor kezdődő showtime után hajnalba nyúló diszkót tarta­nak. □ Mozi. A nyíregyházi Krúdy Moziban szombaton és vasárnap a következő filmeket tekinthetik meg az érdeklődők: délután ket­tőtől és négytől A bűvös kard — Camelot nyomában-t játsszák; hat, nyolc és este tíz órai kezdettel a Hat nap, hat éjszaka című fil­met vetítik. □ Tárlót. Boross Géza Munkácsy-díjas fes­tőművész, a nyíregyházi leány Kálvineum volt tanára tiszteletére és emlékére rendez­tek kiállítást megyeszékhelyünk Városi Galé­riájában. A tárlatot, melyet tegnap nyitottak meg, augusztus 28-ig látogathatják az ér­deklődők — hétfő kivételével — naponta 9- től 17 óráig. Boross Géza: Kugllzó Martyn Péter felvétele Értékek Bessenyeitől Krúdyig Húszéves a Tájak, korok, múzeumok klubmozgalom • Először a megyével ismerkedtek meg Papp Ágoston Múzeumi szakemberek összefo­gásával 1978-ban Budapesten Tá­jak, korok, múzeumok (TKM) el­nevezéssel egy civil szerveződé­sű egyesület jött létre. A TKM Egyesület sikeres kezdeménye­zésére TKM klubok országos há­lózata kezdett kibontakozni. Alapvető célja a helyi múzeum­ügy népszerűsítése. Ebbe a moz­galomba kapcsolódott be a Jósa András Múzeum TKM Klubja az 1980. év végén történt létrehozá­sával, elfogadva a TKM Egyesü­let elvi irányítását és anyagi tá­mogatását. A klubtagok éves tag­díja támogatás formájában visszatérül, ha a klub közössége aktuális témájú vetélkedő éven­kénti megrendezését vállalja. Ehhez a támogatáshoz a helyi önkormányzat, a múzeumi anya- intézmény és a Jósa András me­gyei kórház is hozzájárul. Klubunk 18 éves működése so­rán változatos programokat szervezett. Tagdíjat évenként át­lagosan 60-70 klubtag fizetett. A tagság többségében pedagógus, valamint háztartásbeli. A prog­ramok alapján az évenként kol­lektív döntéssel elfogadott mun­A Sóstói Múzeumfalu állandó ki­állításainak vezetői (3. kötet) katervek képezték. Állandó fel­adatok közé tartoznak a havon­kénti klubelőadások, a szellemi vetélkedők, kirándulások és a múzeumi kiállítások nyitó ren­dezvényén való részvétel. Bekap­csolódunk a TKM Egyesület or­szágos rendezvényeibe is. Ilyen volt a Széchenyi István születése 200 . évfordulója alkalmából ren­dezett országos programban való részvétel. Ez egyúttal az 1991. ok­tóberi Széchenyi-vetélkedőnk előkészitésének is számított. Or­A Tájak, korok, múzeumok kis­könyvtára (103.) Máriapócs szágos akcióhoz csatlakoztunk, amikor előadások és vetélkedő keretében emlékeztünk meg honfoglalásunk 1100. évforduló­járól. Az előadók többsége főis­kolai tanár és anyaintézmé­nyünk muzeológusai voltak. Klubunk szellemi vetélkedőin dolgoztuk fel elsősorban Besse­nyei György, Kölcsey Ferenc, Jósa András, Benczúr Gyula. Krúdy Gyula és Móricz Zsig- mond — megyénk országos hírű szellemi kiválóságai — éle­A Sóstói Múzeumfalu állandó ki­állításainak vezetői (4. kötet) tének és életművének anyagát. Kezdeti, megyei értékeinket is­mertető kirándulások után szer­veztünk csak megyén kívüli uta­kat. Kiemelést érdemel múzeu­munk első igazgatója dr. Kiss Lajos hódmezővásárhelyi szüle­tésének 100. évfordulója alkal­mából 1981-ben rendezett emlék­ünnepségen való klubtagsági részvételünk. Tartós emlékű volt muzeológusaink ásatásainak négy esetben történt meglátoga­tása is. A „százados fa" SZILVASI CSABA Otthon volt Debrecenben, a „kálvinista Rómában”, az egy­kori kék subás pásztorok és nyakas cívisek fészkében, ott­hon volt Szegeden „a sötét sze­mek és éjjeli zenék városában”, ahol paloták tükörképe leng a szőke vízben, otthon volt Pes­ten, amely — ahogy régi utazá­si könyvekben olvashatjuk — gyönyörű ifjú hajadon a Duna partján, s tavasszal ibolyaillata van. mint korzója hölgyeinek, s most úgy tűnik immár végső lakhelyre lelt Tatabányán. Ide húzta a szénporos, meleg lehe- letű város édes gravitációja. A Vértes és a Gerecse hegyeinek kékelő kórusa, fia és családja és a sok-sok emlék már ide köti. Igazi hazája azonban Bereg, azon belül is Tarpa, a szülőhe­lye, ahol 1898 december 19-én meglátta a napvilágot. Bede György, Magyarország egyik legidősebb férfiembere itt, Tatabányán nekem is egy darab szülőföld. Szatmár és Be­reg mindkettőnknek a nagy tá­gasságot, a színes és csillogó végtelent jelenti, a tavaszi nap­fényt és a tág tüdőt, a gyümölcs édességét és a nyári por kedves szagát. Azt a vidéket, ahol ma is meglassúdik, ballagásra kényszerül a szapora léptű idő, s amely egykor a matuzsále­mek földje volt. Szelíd nézésű, gondolkodó pillantású ember. Meleg és természetes hangja, okos és nyílt a beszéde, jóságos és elragadó az érdeklődése. Gyurka bácsival együtt baran góljuk be gondolatban a szat már-beregi tájakat, amelyek nek szinte minden talpalatnyi helyét egyformán jól ismerjük. Ahogy mesél, érzem az illatos búzatábla termékeny szagát, a kankalin illatát, a kukoricale­vél szúrós, édeskés páráját, a kakukkfű erős, izgató leheletét, a mezei istenfa kesernyés illa­tát. Mindketten — és még milyen sokan rajtunk kívül — eljöt­tünk a szülőföldünkről. Talán örökre. Ahogy a szél elsöpri az illatot, ahogy a tűz elemészti az avart. Elszálltunk ide, Tatabá­nyára, mint ahogy a pitypang árva bugája elrepül, ha hátára veszi a szilaj levegő. Gondolat­ban felkeressük a tarpai szülő­házat, amely a ma is álló szá­razmalom szomszédságában volt. Itt gyerekeskedett Gyurka bácsi négy testvérével együtt, akik közül már egy sem él. Szülei gazdálkodók V"1 tak. Két lovuk és két ökrük mellett ren geteg jószágot tar­tottak. Bede György már ti­zenkét éves korá­ban felnőtt mun­kát végzett. Szántotta a kö­vér, fényes, feke­te földet. Boldog érzéssel és mesteri biztonsággal eresztette ki aratás­Bede György kor a kaszát. Gyönyörűséggel szelte le az előtte bókoló kalász­sort, gondosan kikerülve a bo­dzahajtást, a tüskerózsa gal­lyát. 1916-ban, tizennyolc éves ko­rában besorozták. Előkeresi a katonakönyvet, az albumban megnézzük az egykori, kissé már megbámult fényképet. Csi­nos, jó kiállású fiú volt a fiatal Bede György. Mint kiskatona az első világháborúban megjár­ta az orosz frontot. Barátok, ro­konok estek el mellette. Ő meg­úszta. Mulatás legény volt. Szerette a cigányzenét, kiválóan táncolt, de inni mindig mértékkel ivott. Ha reggelig szórakozott is a vendéglőben, legfeljebb három­négy deci bort ivott meg egész éjjel. Elég későn nősült, har­minckét éves korában. A tarpai gyógyszerész lányát vette fele­ségül. Gyurka bácsi — akárcsak két bátyja — vállalkozó kedvű ember volt. Fivérei Ameriká­ban próbáltak szerencsét. Jól ment nekik a tengerentúl. Ami­kor hazajöttek, malmot létesí­tettek. Gyuri bácsiéknak Deb­recenben volt kocsmájuk a tisz­ti kaszinó mellett. Eleinte jól ment, de közbeszólt a háború. Eladták a kocsmát és hazatér­tek Tarpára. Nem kellett volna. Negyvennégy novemberében Bede Györgyöt hatszá­zad magával hadifo- \ golytáborba vitték az oroszok. Romel­takarítási mun­kákat végeztet­tek velük, fa- kitermelésen dolgoztatták őket. Csalánle- / vés volt a „me- ** nü”. Gyurka bá­csi csonttá lefogy­va, megtetvesedve, ugyanabban Amatőr felvétel ruhában, amelyikben elvitték, tért haza Tarpára negyvenhat augusztusában. A hatszázból százötvenen maradtak. Bede György 1949-ig gazdál­kodott Tarpán. Akkor, mivel földet, jószágot, mindent elvet­tek tőlük, felkerekedett család­jával együtt. Pesten keresett ál­lást. Ürömről járt be a főváros­ba. Először a Láng Gépgyárban volt segédmunkás, darukötöző, majd a Goldbergerben raktá­ros. Onnan ment nyugdíjba. Pista fia, aki egyetemista volt a városban, Szegeden szerzett ne­ki munkát. 1961-től ’84-ig lakott a Bede család a „napfény váro­sában.” A családfő a füvészkertben kertészkedett, majd egy kollégi­umban volt portás. Feleségével, aki 1987-ben halt meg, csak a családnak éltek. Két gyer­mekük született. A nagyobbik fiú György Szegeden él. Őket, a szülőket a kisebbik, István hozta magukhoz Tatabányára. István is felesége is régi kedves barátaim, a város megbecsült pedagógusai. Már mindketten nyugdíjasok. Fiai szegedi és tatabányai családjában négy unoka és öt dédunoka örven­dezteti. Beszélgetés közben gondolat­ban felkapaszkodunk a tarpai hegyre, amelynek ősszel vörös szőlőleveleket vérző, kőbánya sebzette feje a Gyurka bácsi századik születésnapján min­den bizonnyal már szép fehér hókötésben pihen. Elkopott a hegy. Széthordták a kövét épít­kezéshez, hullámtörőnek a Ti­szába. mondja szomorúan, majd arról beszél, hogy vala­ha nekik is volt a hegyen szőlő­jük. Beszédében friss, ősi szava­kat, eleven nyelvi fordulatokat keresek. Sehol sem szebb a ma­gyar paraszt faja, sehol se gaz­dagabb, romlatlanabb, értéke­sebb a nyelve, mint errefelé a Tiszaháton — írja Móricz. Én szatmári vagyok, de a legszebb­nek, még a szatmárinál is gyö­nyörűbbnek a beregi nyelvet tartom. A csikó más Kisarban „lófió”, de a tapsifüles csak Tar­pán „nyol” és ez a nyol úgy fut a dűlőúton, vagyis a „döllőn”, mint a „sékattyú”. Százévesen is „eszmél”, örül és szeret. Jól érzi magát a kertes házban. Mindenki szeretné elérni az öregséget, de ha elérte, szidja — mondja Cicero. Gyurka bácsi is dohog, a vénségre panaszkodik. Pedig — bár reumás lábai miatt bottal jár ugyan — a szeme, a hallása, az emlékezete — ha nem is a régi, ahogy ő szeretné — még elfogadható. Egy közelmúltbeli orvosi vizsgálat szerint valamennyi fontos szerve egészséges. Ha az ember pulzusa átlagosan hetve­net ver percenként, akkor az övé már három milliárdnál is többet teljesített. Gyurka bácsi­nak jó étvágya van, nem válo­gat az ételekben, egy-egy kis jó bort egy kis pálinkát is meg­iszik néha. A cigarettáról már nagyon régen, még ötvenhat­ban leszokott. A politika külö­nösebben nem érdekli, de a vi­lág dolgairól szóló híreket meg­hallgatja, megnézi a rádióban és a tévében. Az ember élete attól erős, at­tól dús, hogy más emberéletek vannak beleszőve. Most én is gazdagodtam egy egyszerű, de csodálatos élettel.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents