Kelet-Magyarország, 1998. augusztus (55. évfolyam, 179-203. szám)

1998-08-08 / 185. szám

1998. augusztus 8., szombat 3. oldal Börze vagy büdzsé? Angyal Sándor Ismerősként csengenek a szavak, amikor „koncepciótlan ötletbörzének" nevezi Kun- cze Gábor, a jelenlegi ellenzék egyik frakci­óvezetője a kormány kiszivárogtatott elkép­zeléseit az adópolitikáról. Mintha nem is olyan régen a most hatalomban lévők hasz­nálták volna ezeket a szavakat az ellenzéki oldalról éppen Kuncze úrékkal szemben. Úgy tűnik, hogy kormányok jönnek, kormá­nyok mennek, az ellenzéki támadás szó­készlete marad. Pedig sokan élünk e hazában, akik már nem értettünk egyet május előtt sem az ilyen fellengzősen divatos kritizálással, mert akik, mondjuk, bérből és fizetésből élnek, azok sohasem a koncepciót hiányolják, ha­nem a pénzt, amit nem kapnak meg. Leg­feljebb abban van igaza az idézett ellenzéki politikusnak, hogy a kormány immár szem­be találta magát korábbi ígéreteivel és most azon kell töprengeni, hogy miként teremt­sék elő a megvalósítás fedezetét. Eközben akaijuk-nem akarjuk, el kell fogadnunk a puszta tényt: koalíciós kormányzás van, ez kölcsönös kompromisszumokat feltételez. Immár a különböző kötelezettségeket és juttatásokat meghatározó törvények, jog­szabályok távolról sem a kampány-időszak túlfűtött hangulatát, túllihegett álomvilágát idézik. Itt számok, százalékok néznek far­kasszemet egymással s ha komolyan gon­dolja egy kormányzó koalíció az ország helyzetének szilárdítását, nem bocsátkozhat tíz és száz milliárdos ígéretek kalandjába. Várható volt és be is következik, hogy né­mely területen enyhítések, más területen pedig szigorítások, újabb tehertételek je­lentkeznek. A kiszivárgott hírek szerint adókulcs-eme­lést nem tervez a pénzügyi kormányzat, de várható, hogy még a Bokros-félénél is ke­ményebb lesz némelyek adócsomagja, amelyek alapján aztán kiméletlenül besze­dik a sarcot. Kedvező pl., hogy csökken né­hány százalékkal a munkáltatók tbjárulék kötelezettsége (4 százalék), ami arra ösztö­nöz. hogy bátrabban foglalkoztassanak je­lenleg még munkanélkülieket. Hasonlóan kedvező, hogy több pénzt szánnak kultúrá­ra, nagyobb támogatást élvezhetnek a csa­ládok a személyi jövedelemadó megállapí­tásakor (ez akár 14-től 54 ezer forintot is el­érhet éves szinten). Ugyanakkor várhatóan új tehertétel lesz a munkavállalókra a nyug­díjjárulék egyszázalékos emelkedése, avagy az ingatlanadó általánossá tétele (ezt a jö­vőben nem bíznák az önkormányzatokra). Úgyszintén forrásnövelő tényező lehet a jö­vedéki adó emelkedése (az élvezeti cikkek­nél plusz százalékokkal is), amiként a na­gyobb kiadások fedezetéül szolgálhat az el­járási illetékek növekedése (pl. bizonyos át­ruházások esetében). Az sem fillérekbe ke­rül majd, hogy elérjék, kevesebb adócsaló rejtőzködjék közöttünk, hiszen egy ellenőri hálózat fenntartása bizony költséges dolog. Koncepció, vagy amit akartok! — mond­hatnánk összegzésként, annak reményé­ben, hogy a kormány elképzelései, ha nem is teljesen, de jórészt egybeesnek azok véle­ményével, akik régóta vágynak egy igazsá­gosabb közteherviselésre. Van, aki szépít, van, aki nem A környezetre költött forintok java része kidobott pénz marad Nyírbátorban is Kovács Éva Nyírbátor (KM) — Akár Kőmű­ves Kelemenéhez hasonlít­hatjuk azt a munkát, amit Nyírbátorban az utcák, te­rek, közterületek szépítésé­ért felelősök régóta végezni kénytelenek. A városszépítésre fordított sok­sok pénz és energia ugyanis gya­korta tűnik haszontalannak, fe­leslegesnek, hiszen az egyik nap elültetett fának másnap hűlt he­lye lesz, a még ki sem nyílott vi­rágoknak éjszakától hajnalig már lába kél. Nem vigasz, hogy mindez nem helyi sajátosság, sajnos, országos gyakorlatnak tekinthető. — A legnehezebb körülmé­nyek között, a legnagyobb pénz­telenség mellett is igyekszik a város a legnagyobb figyelmet fordítani a parkok, utcák, közte­rületek szépítésére. — mondja Nagy Elek, a polgármesteri hiva­tal környezetgazdálkodási főelő­adója. Ebben az esztendőben összesen négy és fel millió forint áll rendelkezésünkre, ebből az összegből díszfákat, cserjéket, vi­rágokat vásárolunk, s fizetjük a A város főterére nagy figyelmet fordítanak fenntartás költségeit is. Sajnos a forintok java része kidobott pénz marad, hiszen a városlakók egy része nem hogy nem becsüli, egyenesen rombolja, tönkreteszi munkánkat. Most éppen a pihe­nőpadokkal van a legtöbb gon­dunk, hiszen a parkokba kira­kott ülő alkalmatosságokat a vandálok évente kétszer teszik tönkre. Épp ezért úgy döntöt­tünk, bizonyos helyekre egyálta­lán nem rakunk ki ezek után pa­dokat, más helyeken viszont — mint például a Fáy és a Hunyadi lakótelepeken — igen is lerakjuk azokat, hogy az itt élők, akik megbecsülik környezetüket, la­kásuk közelében a szabad leve­gőn is üldögélhessenek. A lakó­telepekre az újak mellett a Sza­badság téren lévő padok egy ré­szét visszük át, a térre pedig stí­lusában oda illőbbeket teszünk. A tér a város szíve, ezért is ter­vezzük felújítani a két szökőku- tat, melynek üzemeltetése eddig megoldatlan volt, hiszen annak idején a város vízhálózatára kö­tötték őket, így rengeteg pénzbe kerültek. Most viszonylag olcsó áron, vízforgató rendszerre té­rünk át, így kevés pénzből a két kút a város dísze lehet. Bátorban is komoly gondot okoz a parlagfű. A város vezetői helyi rendeletben szabályozták az ezzel kapcsolatos tennivaló­kat. Jelenleg öten kaszálják fo­lyamatosan a városon belüli ré­szeket, s ebben az évben először a külterületeken két alkalommal vegyszerezéssel is irtják a par­lagfüvet. Ugyanakkor szórólapo­kon tájékoztatják a lakosságot a lehetséges veszélyekről, egyben felszólítják a házak tulajdonosa­it, tegyenek meg mindent a meg­előzés érdekében. — Minden igyekezetünk ellen­ére is vannak a városban állan­dósultnak minősíthető kritikus helyek — mondja Nagy Elek. — A vásártér és környéke, a vasú­Martyn Péter felvétele tállomás környezete, a Kossuth utca és a Hunyadi utca vége, va­lamint a MÓL benzinkút körüli területek számítanak ide. Igye­kezetünk jó ideje hiábavaló, pe­dig ugyancsak ebben az eszten­dőben vezettük be, hogy lomtala­nításra, illetve gaztalanításra in­gyen adjuk a nyírbátoriaknak a nyitott konténereket. Aki beje­lenti a hivatalban, hogy ezekre szüksége van, minden térítés nélkül állunk rendelkezésére. A szemetelők, vandálok mel­lett a plakátragasztók a legna­gyobb környezetszennyezők, s ellenük alig akad módszer. Hiá­ba van a helyi köztisztasági ren­delet, hiába tudják, hogy a pla­kátokat leszedni is azoknak kell, akik felragasztották őket, a do­log nem változik. Diszkók tulaj­donosai szemrebbenés nélkül fi­zetik ki akár a tízezer forintos bírságot is, s ha délben fizettek, éjszaka már ragasztják is az újabb mázolmányokat. Frissítő gyümölcsüket árulják idős urak a nyíregyháza-sóstói strandfürdő be­járatánál Balázs Attila felvétele Emlékpark A várossá válás huszonötö­dik évfordulójára emlék­parkot létesítettek, az itt el­ültetett fákra, bokrokra kö­zel százezer forintot költöt­tek a nyírbátoriak. A közte­rületek fenntartását köz­munkások végzik, átlago­san negyven ember dolgo­zik azon, hogy az itt lakók és ide látogatók minél job­ban érezhessék magukat. Charlie-koncert Nyíregyháza (KM) — Charlie — Horváth Károly nyíregyházi koncertje nem július, hanem augusztus 11- én este nyolc órától lesz a nyíregyházi Szabadtéri Színpadon. Tévedésünkért elnézést kérünk! Tűzkakas-torna Nyíregyháza (KM) — Győ­zelmi esélyekkel utazott el Paksra a III. Túzkakas Or­szágos Strandfoci Vándor­kupa döntőjére a nyírbáto­riakkal erősített nyíregyhá­zi túzoltócsapat. Menet közben Érdeklődéssel hallgatom reggelente az utakról szóló monoton információt a rádió­ban. Főleg, ha utazom vala­hová, jó tudni, melyik utat ke­rüljem el, merre nem érdemes menni, mert útfelbontó vagy aszfaltozó gépek állják uta­mat. Az utóbbi hónapokban meg­törte valami a monotonságot. Egy női hang szólalt meg, s a korábban unalomig ismételt fel­bontották, lezárták, elterelték, korlátozták a forgalmat kifejezé­sek helyett nemes egyszerűség­gel bejelentette: elkorlátozták. Ez aztán a nyelvújítás, s gondol­tam, biztosan jönnek majd az újabb kifejezések is. Aztán eltűnt a hang a rádióból. Lehet, hogy elkorlátozták? Jó nézni, milyen szépen halad­nak Nyíregyházán a Korányi ut­cán a — ha Sóstó felé megyünk —jobb oldal szegélyének kiépí­tésével. Éppen ilyen jó volt néz­ni ugyanezen a szakaszon — ha Sóstó felé megyünk — a bal ol­dalon alig két hónapja, hogy gyalulják le a dímbeket-dombo- kat, s mint zöldül ki a frissen ve­tett, s naponta locsolt fű az út mentén. Rossz nézni, mostanára mi lett belőle. A szegélyépítés idejé­re sokszor az előzéshez, sokszor az álló kocsik kikerüléséhez csentek el az autók egy-egy sze­letet, ami maradt, arra meg azok álltak kocsijaikkal, akik nem tudtak a szegélyjavítás miatt be­állni a házuk előtti feljáróra. Le­het hogy egyszerre bonyolult lett volna mindkét munkát vé­gezni. De a sorrendet azért ér­demes lett volna kitalálni. ▼ •V Többször is olvastam a nyáron, hogy itt, meg ott, kisebb, meg nagyobb városokban, strandok környékén repülőgéppel irtják a pihenésünket, estéinket, nyara­lásunkat, alvásunkat megkeserí­tő vérszívókat, a szúnyogokat. Némelyik helyen többször is fel­szálltak már a gépmadarak, ám a szúnyogok rájuk sem hederíte­nek. Legalábbis a mi szúnyogja­ink. Mikor a repülő fölöttünk szállt, akkor is épp úgy szívták a véremet, mint az előző, vagy az utána következő napon. így az­tán tanácstalan vagyok: vagy igaz, hogy a szúnyogot nem le­het kiirtani, csak megfelelő idő­ben lárváját lehetett volna el­pusztítani, vagy ha nem, akkor a repülő puttonyában nem irtó­szer, hanem szúnyogtáp van. A T#T f\ választás után néhány nap­pal hivatalos levelet kapott az ügyintéző kormány egyik helyet­tes államtitkárától egy nyíregy­házi intézmény. Kérdések szere­peltek a levélben, s mikor elké­szültek a válaszokkal, annak rendje, s módja szerint megcí­mezték a választ névre szólóan a helyettes államtitkárnak. Ad­digra azonban az új kormány le­tette az esküt, s minden bi­zonnyal megtörténtek a névtáb­lacserék is a minisztériumokban. Két nap múlva visszahozta a postás a levelet, a borítékra az volt írva: a címzett ismeretlen. Fogyókúrára ítélve Ferter János karikatúrája

Next

/
Thumbnails
Contents