Kelet-Magyarország, 1998. július (55. évfolyam, 152-178. szám)

1998-07-27 / 174. szám

1998. július 27., hétfő 3. oldal Balogh József Járőr tolmáccsal Nyíregyháza (KM - F. A.) — Mától a turis­ták érdekében új szolgáltatást vezetett be a rendőrség: Nyíregyháza belvárosában, a MÁV-pályaudvaron és a Sóstón a rend­őrökkel együtt diákok teljesítenek szolgá­latot. A MELÓ DIÁK által kiközvetített fia­talok több idegen nyelvet is beszélnek. Ta­más György Lajos, az MRFK közbiztonsági igazgatója elmondta, legfőbb céljuk a me­gyénkbe érkező turisták segítése, hogy job­ban el tudjanak igazodni, vagy zökkenő- mentesen jussanak a számukra legfonto­sabb információhoz. Természetesen a diá­kok nem kapnak intézkedési jogkört, azt továbbra is az egyenruhás járőr látja el. Csúszdák és meredek kapaszkodók A nagyváros gondja a hajléktalanság • Egyre több a földönfutó megyénkben is Szőke Judit Nyíregyháza (KM| — Hurrá, már elkülönítve rakodjuk a színes és a fehér üvegeket az egyre elterjedtebb helyes, kis formatervezett tárolók* ba! Egy-egy földönfutó el is férne benne... Nem lenne-e jobb, ha ennek a mintájára a háztartási hulladék emberi vagy állati fogyasztásra még alkalmas egy részét, amit tudunk, hogy úgyis kikukáznak, legalább civilizált módon egy el­különített ládába helyezhet­nénk? Kevesebb lenne a szemét, kevesebb a szemlesütés, keve­sebb a megaláztatás. Mert úgyis kikotorja, akinek betevő falatot, egy nap túlélést jelent. Úgyis ki­túrja a műanyag flakont az, aki­nek ez az egyetlen pénzforrása. Országosan mintegy 30-50 ezer hajléktalan kerül a szociális munkások látókörébe. Valószí­nűsíthető, hogy a magyar hajlék­talanok száma ennek a tízszere­se. A szociális törvény a telepü­lési önkormányzatok kötelessé­gévé teszi a róluk való gondosko­dást — tekintve, hogy ezt a prob­lémát ott kell kezelni, ahol kelet­kezik. Nyíregyházán több szintű a kapcsolattartás, s bár eltérő pro­nluak, atjarhatoak az ellátás ele­mei. Van lehetőség huzamosabb időre meghúzódni, van annak is lehetősége, aki csak éjszakára akar biztos fedelet a feje fölé, akad, akinek csak egy tál meleg ételre van szüksége, a többi már a saját, jól fejlett túlélési techni­káján múlik. Ez utóbbi kategóri­ába tartozik az Árpád utcai nap­pali melegedő és népkonyha, mely fél nyolctól 16 óráig tart nyitva. Ottjártamkor tele volt az éttermi rész, éppen töltött ká­posztát osztottak. Az egytáléte­lekből is elfogy mindennap a 40­50 adag. Természetes, hogy elő­fordul néha torzsalkodás, vere­kedésre is volt már példa, de egymást is regulázzák a sorstár­sak. A törzsvendégek közül, akik zömében megyebéliek, most so­kan alkalmi munkán vannak, építkezésekre járnak, a mezőgaz­daságban keresik meg a kenyér­re valót. Nagyon kihasznált a hi­giéniai helyiség, s örvendetes, hogy a szervezett, helybe hozott szűréseken szinte mindenki részt vesz. Az orvosi szoba, melynek fel­szerelése pályázati pénz eredmé­nye, nemigen szokott üres lenni rendelési időben. Kifogástalan tisztaságú, jól ellátott, úgyhogy a környék lakói is igénybe ve­szik. Szívesen részt vesznek a kü­lönben általában mogorva, visszahúzódó, de ártalmatlan, ok nélkül nem támadó hajlamú (fő­leg) férfiak a társasági alkalma­kon, a kirándulásokon, szalon­nasütéseken. Egyetlen út hozzá­juk az emberi szó. Nagyon jó a hajléktalanellátó hálózat kapcso­lata a kórházi szociális munká­sokkal. Legnagyobb gond az egy­kori gyivisekkel van — sokat várnak a szakemberek e téren is a lakásotthoni szisztémától. Nem sok sikerélményben van ré­sze annak, aki a hajléktalanok­kal foglalkozást választja hivatá­sul, de ez nem jelenti azt, hogy ne lenne példa a visszaútra, a visszakapaszkodásra. Van, per­sze, aki ebből az életformából so­ha többet nem tud, még segítség­gel sem, kitömi. Nekünk, a szerencsés átlago­soknak, amikor átmegyünk az utca túlsó oldalára vagy az okok ismerete nélkül ítéletet mon­dunk, jó lenne néha arra is gon­dolnunk: bármelyikünkkel bár­mikor megeshet, hogy egyedül maradunk. S a csúszdán — a tár­sadalmin is — akkor a leg­könnyebb lecsúszni... Pálya 160 ezerért Szamosújlak (M. K.) — Véglegesen a szamosújlaki- ak tulajdonába kerül a volt gyügyei Almáskert Tsz tu­lajdonát képező futballpá- lya. A testület elfogadta a 160 ezer forintos vételártat. Az alig ötszáz lakosú tele­pülés labdarúgói többször is az élen tanyáztak, végül a hatodik helyen végeztek. Az összeg a végelszámolóé, illetve a tagságé lesz, a pá­lya viszonyt végérvényesen Szamosújlaké. A települési képviselők az öltöző felújí­tását is támogatták. Padok kerültek a sportpályára, így kellemes körülmények kö­zött buzdíthatják kedvence­iket a Számos-mentiek. A polgármester úgy vélte, nem tudja egy ilyen kis te­lepülés felvállalni azokat a terheket, ami a felnőtt és az ifjúsági csapat szerepelteté­sével együtt jár. Szerencsé­re azonban a helyi és más települések vállalkozói kö­zül is akadtak, akik besegí­tettek Szamosújlak sport­munkájának végzésébe, s ma már jogos az öröm. Tiltakozás a Spar-áruház ellen Az árukat szállító kamionok, gépjárművek zavarják a környék nyugalmát Nyíregyháza (KM - H.Zs.) — A Spar áruházlánc egyik egysége­ként raktáráruházai építenek Nyíregyházán az István-Lili- om-Szegfű-László utca közötti területen. A Nyíregyházi Önkor­mányzat a területet már értéke­sítette, az új tulajdonos pedig nem sokat vár, hozzáláttak a földmunkákhoz, hogy minél ha­marabb elkészüljön az áruház­óriás. A tereprendezés már megkez­dődött, a lakók tiltakozó levél­ben fordultak a polgármester­asszonyhoz, és az önkormányzat­hoz, hiszen a meglévő terv isme­retében úgy érzik, hogy ezzel a beruházással lakhatatlanná és értéktelenné teszik otthonaikat. A közvetlen környéken 24 család él, senki sem kérdezte meg az adás-vétel előtt véleményüket, amit sérelmeznek. Félnek attól, hogy úgy járnak, mint az Egyház illetve a Síp utcán élők, akiknek lakóházai nem bírták a megnö­vekedett forgalmat, és rombadől- tek az ott élő emberek életterei. Az árukat szállító kamionok, gépjárművek zavarják majd a környék nyugalmát, s maga a lé­tesítmény is egy épületmonst­rum. A lakók sérelmezik, hogy az áruházóriás rátelepedne a környező lakóházakra, és a mo­numentális létesítmény nem egyeztethető össze a tervezett vá­rosliget kialakításával sem. Másrészt furcsának találják a lakosok, hpgy az épületet Giba Tamás alpolgármester felesége tervezte. Vajon erkölcsileg elfo­gadható ez a lépés? Megdöbbennek azon is a tilta­kozók, hogy az építési engedélyt nem a megyeszékhelyen, Nyír­egyházán adták ki, hanem Tisza- vasváriban. Megkerestük az illetékest a városházán, Bohus Ildikótól a Városfejlesztési Iroda munkatár­sától megtudtuk, nem ütközik jogszabályokba, hogy az alpol­gármester felesége Nyíregyháza területén épületet tervezzen, mint építészmérnök. Nem a vá­rosi önkormányzat adta a megbí­zást, hanem közvetlenül a befek­tető. Az óvoda területe jelenleg még nincs átírva — azonban az opci­ós szerződést már aláírták —, így a tulajdoni lap szerint a vá­rosé még ez a kis rész, ezért a jogszabály értelmében a közigaz­gatási hivatal eljáró szervet je­lölt ki az építési engedély kiadá­sára, s ezért lehetséges, hogy ép­pen Tiszavasváriban adták meg az engedélyt. Ezen a részen nem tervezett az önkormányzat vá­rosligetet, már az 1987-es általá­nos rendezési tervben — és a '92- es módosításban is tartalék-in- tézményterületként szerepel ez a városrész. A legutóbbi rendezési tervben már intézményterület­ként tüntették fel. Az áruház pe­dig kereskedelmi intézmény, így az önkormányzat jogszerűen járt el. A lakosságot is tájékoztattuk időben. Egyébként a környéken lakóknak nincs fellebbezési jo­guk, csak a telekszomszédok fel- lebezhettek volna határidőig, mi­vel közterületek által bezárt részről van szó, nincsenek ma­gántulajdonos szomszédok, egy hónapig nem élt panasszal senki. A hivatal szerint tehát min­den szabályos, a lakók viszont nem értik: minek a rendezési terv, ha úgy és akkor változtat­hatják meg, amikor és ahogy tet­szik; hogy lehet egy vidéki ható­ságra bízni egy városrész arcula­tát meghatározó terület beépíté­sének engedélyezését; és ha az eladott részt közterület veszi kö­rül, a köznek miért nincsenek jo­gai? Vagy vannak, csak azt nem képviseli senki? Techno a korcsmában Rekkenő hőségben kóvály- gunk a Tisza mentén. Víz, víz, mindenütt áradás, de valahogy mégis nyugalmas, vakációsan kedves minden. Az eszlári ártéren — a nyakig érő pocsolyásban — viháncoló gyerekcsapat. Látható, fogal­muk sincs a veszélyekről: a pisz­kos hullámok alatt húzódó tüs­kökről, törött üvegről, rozsdás vasdarabokról. Húzódnánk hűvösre, ha len­ne valahol árnyék, ám még csak kummányi lombsátor sem kínálja magát. Nosza, mondom — mivel természetes szükségle­teink is sürgetnek könnyebbü­lést —, irány a környék legneve­zetesebb korcsmája. Odaérve iszonytató a csalódás: Elnézést, csütörtökön nyitunk. (Kedd van...) Sebaj, villantom az ötle­tet: akkor gyerünk a halászba, mármint a csárdába. Gyanús csöndesség fogad, aztán a felis­merés: épp' felújítás van, tehát zárva. Se üdítő, se sör, se halé­tel. Nem adjuk fel. Irány a falu­központ! Ott csak lesz valami. El se kell menni odáig — már­mint a city-ig — nyájas cégér csalogat: Söröző-büfé. Meleg ételek, hűtött italok. Ez utóbbi, jöhet. Betódulunk. Amint szétpillan­tok, szörnyű sejtésem támad. Rossz helyre jöttünk. Sötét van, büdös, áporodott piaszag, pisz­kos ruhás vagy félmeztelen, to­tálrészeg emberek. Nyomott homlokú csapos. És még vala­mi: üvöltő techno-mjuzík. A leg­durvább, a legmonotonabb, a legsokkolóbb. Csakhát ezen a viharpusztí­tott terepen majdnem mind­egy, mi szól. Csak zaj legyen. Hogy még arra se kelljen figyel­ni, hogy zaj van. Belebambulva a július középi kánikula csehó- rekkenőjébe, kikérem a rostoso­kat, a feles royalt, a korsó ászo­kot. Aztán még egy zacskó chips. Kész. IVlinden megfelelő. Hideg az őszilé, hűvöskés a sör, jegelt az vodka, és a ropintani való sem száradt ki a forróságban. Csak a zuhogón butító zene kedvetle- nít el; árad a baromság, de azért jól (el)vagyunk. Amíg meg... Vagyunk... El... Bogát Létával Nyírbogát — Dicséretesen jó a kapcsolat Nyírbogát és a három-négy kilométerre lévő szomszéd, Léta között Ennek eredményeképpen ősszel közösen készíttetik el a szennyvízberuházás ta­nulmánytervét. A szenny­víztelep az elképzelések sze­rint éppen középen lenne. Ez komoly költségmegtaka­rítást jelent majd mindkét településnek. Bogát külön­ben igen magasan fekszik, az Alföld legmagasabb pont­ja a község határában talál­ható 183 méter tengerszint feletti magasságú Hopor- tyok — belvíz sem igen sújt­ja. A homokos, dimbes-dom- bos talajadottságokat is ki­használják majd a zárt csa­tornarendszer tervezésekor. Iái lm h#ítír Vagyon és adó /Amióta nem KB-ülésen, hanem választá­son dől el, kik ülnek a bársonyszékekbe, egy ideig mindig azt reméljük, lesz itt igaz­ságosztás, lesz közös és igazságos közteher­viselés, aztán minden megy tovább a maga útján. Amikor az Antall-kormány be akarta vezetni a vagyonadót, az ellenzékben lévő szocialisták és szabaddemokraták akkor tü­zet zúdították rá, hogy lehetetlen volt a közvélemény többsége által támogatott lé­pés megtétele. 1994 után a szocialista-sza­baddemokrata koalíció állt elő a javaslattal, ám akkor az Alkotmánybíróság mondta ki, hogy nem vezethető be. Most a napokban ismét elhangzott a gazdasági miniszter szá­jából, hogy minden tevékenységet és va­gyongyarapodást meg kell adóztatni, bele­értve a vagyonadó bevezetését is. Drukkolok neki, hogy sikerüljön, de borí­tékolni merném, hogy nem sok minden lesz belőle. És megfejthetetlen miért nem. Mindenki tudja mekkora igazságtalanság, hogy néhány ezer ember úgy szerezte meg a valamikori állami vagyont, hogy a kisujjá- nál többet alig mozdított érte. Aztán elkez­dett bújócskát játszani. Egymás után hozta létre a különböző nevű gazdasági társasá­gokat, főképp korlátolt felelősségű társasá­gokat, aztán úgy rakta egyikből a másikba a jövedelmet, hogy az végül eltűnt, a kft.-t csődeljárással felszámolták. Bírók, ügyé­szek, sőt ügyvédek is elmondják — persze ha nem az ő védenceikről van szó —, ho­gyan menekítik egyesek külföldre, hogyan íratják családtagjaikra, feleségükre teljes va­gyonukat, aztán papíron elválnak tőle, így nem nyúlhat hozzá a bíróság sem. Minden­ki, főképp az adóhivatal tud példát monda­ni rá: sok vállalkozó évek óta nem keresi meg — papíron — a minimálbért sem, köz­ben BMW-k, Mercedesek állnak a hatalmas vagyont érő palota udvarán. A mostani kormánypártok döntési hely­zetben lévő tagjai sem személyes okból, sem programjuk végrehajtása okán nem ér­dekeltek abban, hogy a tisztességtelen úton szerzett vagyon azé maradjon, aki összelopta. Abban viszont igen, hogy ígére­tüket beváltsák. Az pedig — már ami a járu­lékok és az adók csökkentését jelenti — nem oldható meg másképp, mint láthatóvá tenni, s megadóztatni mindazt, amit el akartak tüntetni előle. Mindent a táborozó gyermekekért Ferter János rajza Nekik is jár egy kis szieszta A szerző felvétele

Next

/
Thumbnails
Contents