Kelet-Magyarország, 1998. július (55. évfolyam, 152-178. szám)
1998-07-25 / 173. szám
1998. július 25., szombat 19. oldal Programajánló □ Várszínpad. A Határon Túli Magyar Színházak Fesztiválján részt vett társulatok színművészeiből verbuválódott „válogatott" mutatja be a kisvárdai Várszínpadon — július 25-én és 26-án — Hunyadi Sándor Pusztai szél című darabját. Az előadás szombaton és vasárnap is este fél kilenckor kezdődik. □ Komolyzene. Nagyzenekari hangverseny lesz szombaton, este fél nyolctól a válla- ji római katolikus templomban. Műsoron: Brahms G-dúr hegedűversenye és Csajkovszkij V. szimfóniája. Közreműködik: Kovács Dénes (hegedű), valamint a Nemzetközi Ifjúsági Zenei Tábor Szimfonikus Zenekara. □ Fesztiválzárás. Véget ért a Nyírbátori Nemzetközi Zenei Fesztivál. A rangos esemény ünnepélyes záróaktusát július 26-án — délután öt órai kezdettel — tartják a bátori minoritatemplomban. A fesztiválzáró dísz- hangversenyt — este fél nyolctól — a város református templomában rendezik meg. Közreműködik: Kovács Dénes (hegedű) és a Nemzetközi Ifjúsági Zenei Tábor Szimfonikus Zenekara. Vezényel: Kovács László. A díszhangversenyt a református templomban tartják Elek Emil felvétele □ Mozi. Nyíregyházán a Krúdy moziban szombaton és vasárnap délután két órától A kis hableány című amerikai rajzfilmet vetítik. Az Életre-halálra című amerikai filmet délután négytől, este fél héttől és kilenc órától tekinthetik meg az érdeklődők. □ Színház. Debrecenben, a városháza udvarán zajlanak a Nyári Színház előadásai. Július 26-án, este fél kilenctől az Alföld Stúdió mutatja be Sütő András Vidám sirató egy bolyongó porszemért című komédiáját. □ Countryfesztivál. Gárdonyban a Ve- lencetours harmadik alkalommal rendezi meg a countryfesztivált. Szombaton, július 25-én a város központjában a következő zenekarok lépnek fel: Summernight City, Winnetou Jr., Nick Shannon, Mistery Gang Rockabilly, NO coMMent. Ezenkívül még száj- herflishow, westernshop, lemezbörze, sörivóverseny, divatbemutató, mézeskalács- saloon várja az érdeklődőket. □ Kiállítás: A nyíregyházi Jósa András Múzeumban — az időszaki kiállításokon kívül — több állandó bemutatót tekinthetnek meg a látogatók. Köztük az egyik legérdekesebb a Krúdy Gyula-emlékszoba (képünkön). Elek Emil felvétele Második vasútvonalunk Ungvárig vezetett 126 éve jár itthon Nyíregyházától Záhonyig • Az első járatot ünnepélyesen fogadták Kemecsén Margócsy József Az 1858 szeptemberében a nyíregyházi állomásra befutó első vonat összekötötte megyénket, városunkat a fővárossal és a nyugatabbra eső régiókkal. Párhuzamosan már a 1860-as években indultak tárgyalások, szervezkedések az északi, északkeleti régiók bekapcsolására. így a fában szegény alföldi települések összeköttetésbe kerülhetnek az Ung megyei, kincstári erdőkkel. Ez az északkeleti vasút újabb 64,2 km hosszban fut megyénkben, Nyíregyházától (Tisza)bez- dédig, majd Ung megyében Záhonyon át Ungvárig. Takarékosan ún. másodrendű minősítéssel épül: ez az “alépítmény stabilitására, a sebességre és a terhelésre utaló osztályozás. Az első engedélyt az 1868 évi 13. törvénycikk tartalmazza; a nem túlságosan gyors építkezés végén majd az 1872. évi újabb törvény már a forgalmat is engedélyezi. A Nyíregyháza és Ungvár közötti pályát fokozatosan adják át: előbb a Csap-Ungvár közötti szakaszt aug. 25-én, aztán nov. 20-án a Nyíregyháza-Kisvárda közötti útvonalat veszik használatba. 1873. febr. 4-étől a Kisvárdas- Csap közötti forgalom megindulásával már a teljes tervezett útvonalon folyamatos a közlekedés. Majd 1890/91-ben ezt a vasúttársaságot is átveszi a magyar állam. A vasutak építésének főmozgatói azok a nagybirtokosok, akiknek földjein vezet át a tervezett vonal. Ebben az esetben az a befektető érdekközösség sürgeti, amelynek két élenjáró tagja báró Vécsey József (1829-1902), megyénknek abban az időben főispánja (1868-1872), és Czóbel Albert (1816-1876), anarcsi földbirtokos, a kisvárdai kerület 1872-75 közötti országgyűlési képviselője. A Nyíregyháza és Kisvárda közötti szakasz forgalomba helyezésekor a menetrend szerint közlekedő első járatot ünnepélyesen fogadták Kemecsén és — Hirdetmény. ■ Etsotseí totart ieiuik, bcjr « ajiíejjklu. kivitt!* *) rootlríiit tyiMjtylii», K«weM, Paurt- m,-, Ptóoto* Kisviíií'itfíiátósitiiiD I S4ll4 »«#- »ÉéiiUpwSisj tiíÜjraJ í. 6 oo.etüher hi Sű-áo > kíiJuígiioamá ií futjuk «dói • 'Sínt ld»4t«!4tei, Ufl^ «sutira«»* «cmiiyek p«4|7*« s ij-onittik Mtö.iiws sj'Ittiiik oíf. n «isit'«idtonit iUoDÍiok, itcaSiy, p«Sfjta, g/or*- ín t teicrforgtiomn r>«uk ««rtotove. & « .«utók a kötetketd nuetrad a*itat águk Witetatot; '"Ííi'.'b. t«qrw voíiJP" Ütaaáiek i í J Aliosink f í í j 1 v,i. ritatar mumeiMvm ■tnr.nnmmrr mt i. ja,»*. ».M* ?}») TO Kmmm , 1,28: ■ u> *\U OcaecMS 4\U iw * ütmet* I.W *í»í W* l '-Vti fist: ÍMí.Sitt* 1-2*1 6 »j iU-Várí* M/8:lp| V. i t- 0,M| A 31$. m. mai Kjittgyfcisiü a tíau*. Tust 5.'«s. a 3Í2.«- *onst pedig » 9. *2, vifgjrW waátfft] ül tsaüakoíivUíJt Pesico, f évi Boreabftr höbta. 37. I—_________A veaérigtxgátótig. Korabeli hirdetmény KM-illusztráció az akkori végállomáson — Kis- < várdáp. Az ottani lakosok nevé* ben Györgyényi Ignác, helybeli r. k. prépost szónokolt az állomási ünnepségen. Hangsúlyozta, hogy a vasút milyen „hatalmas emeltyűje a műveltségnek, iparnak, kereskedelemnek”; bár eddig hazánk el volt zárva a nagyvilágtól, ezentúl már remélhető, hogy a vasút elhozza ide a bőséget, az ipar és a kereskedelem áldásait. A megnyitásnak ünnepélyes évfordulója alkalmából tavaly, 1997-ben jelent meg Horváth Ferencnek alapos szakmai pontossággal, ismeretterjesztő közvetlenséggel megírt, szerkesztett könyve, A Nyíregyháza-Ungvár vasútvonal 125 éves története; az itt látható képek is onnan származnak. Ez a másfélszáz oldalas kötet egyszersmind folytatása annak a vasúttörténeti műnek, amelyet ugyancsak Horávth írt a záhonyi vasúti csomópontról, még 1996-ban és amelynek azóta második kiadását is meg kellett jelentetni. Az anarcsi Czóbel család levelezésében is találunk utalást a kisvárdai ünnepségre. Cz. Imre, a szervező Albert öccse írja a tiroli Meránban üdülő feleségének a nov. 20-án történtekről, hogy az első vonatunk mozdonyát anarcsi virágokból font koszorúval díszítették: lám, „így már mi is közel vagyunk a nagyvilághoz.” Ha megnézzük a mellékelt menetrendet: a két végállomás között négy helységnevet találunk. Azóta a vasút segítségével fejlődő, további öt község érdekében állnak meg határukban a vonatok. A technikai előrelépést is észrevehetjük: 126 éve a 43 km- nyi távolság megtételéhez 169 perc kellett, — manapság ez 25-49 perc időt vesz igénybe, függően a vonatnemektől és a tényleges megállások számától. Az indulás éveiben a magántársuméreteit illetően. Horváth könyveiből megtudjuk: a másodrendű vasútvonal hogyan fejlődött máig. 1967-82 között épült a párhuzamos másik vágány, 1971-ben szűnt meg a gőzvontatás. A villamosítás pedig 1968-tól kezdődött. A hajdani feltételes megállóhelyből Záhonyban 1968-ra önálló üzemfőnökség, 1996 óta „Záhony- Port Átrakási Igazgatóság” lett, a hajdani jelentéktelen kisközség 4050 lakossal várossá emelkedett. A reprezentatív állomás- épületből irányítják vasúti berendezéseit, amelyek hat település határában Európa egyik legnagyobb teheráru-forgalmi, gépesített pályaudvar rendszere, óriási magyar és orosz szabványú sínhálózattal. Ennek, a minden szempontból hatalmas fejlődésnek a vasút idevezetése a kiinduló pontja. Erősen bízhatunk abban, hogy ez még tovább növekvő ötemben Az állomásépület egykori terve latnak külön állomásépülete volt Nyíregyházán. Ez a kép is eligazíthat a közlekedés kezdeteinek folytatódhat: Záhony, a környék, az ország fellendülése érdekében. A vezető gazdajegyző Lefler György Embert próbáló kor a miénk, a rettentő áradat elsodor, felemel, újra csak lehúz, és ismételten partra dob. Hacsak búja az erő, ha mégoly konok az akarat. Sokan megszenvedték-meg- szenvedik a rendszerváltozást, közöttük számtalan tüske hordozói az agrárium egykori vezetői, a mezőgazdaságban dolgozó kétkeziek. Az élet „sűrűjéből” ily módon kijutott Magyar Miklósnak is, a Szabolcs-Szat- már-Bereg Megyei Agrárkamara vezető gazdajegyzőjének. — Valóban nehezen éltük meg azt az időt, elsőként az agrárszakemberek kerültek a munkanélküliek listájára — mondja. Ő maga a Tiszalöki Állami Gazdaság igazgatója volt, amikor 1992-ben megjelent a felszámoló. A gazdaság három ágazata (szántóföldi növénytermesztés, állattartás, gyümölcs- termesztés) 450-480 állandó munkaerőt foglalkoztatott, míg szezonálisan további 150 embert és a diákokat. Mára az egészből nincs semmi, munka nélkül maradtak szinte valamennyien. A felszámolás idején is a dolgozók érdekét tartotta fontosabbnak, azt, hogy végkielégítést kapjanak, mígnem a felszámolók neki is felmondtak. — A múltat mégsem sírom vissza, annak is megvolt a maga fonáksága, meg aztán itt a jelen a mülió teendőivel — bólogat, megerősítve a mondottakat. A munkáját szereti, csak hát a túlzott (ám ma még szükséges) adminisztrációfolyam a megyei gazdajegyzői hálózat 36 munkatársát alaposan leköti, a kellőnél ki vesebb idejük marad a tulajdonképpeni szolgáltatásra, a testre szabott szak- tanácsadásra. Egy gazdajegyzőre hét nyolc település jut mindemellett heti két :í^ délutánt t a Nyírbátor, Vásárosnamény) megkönnyíti a térségben élő mezőgazdasági vállalkozók ügyeinek intézését. Az úgynevezett egyablakos rendszer bevezetésével pedig elég, ha a vállalkozói igazolványok kiváltásához a termelők a gazdajegyzőt megkeresik, ezt követően minden más teendőt ők végeznek az ügyben. A gazda- egyzők az elmúlt évben 117 ezer, az idén eddig 12 500 őstermelői igazolványt adtak ki a I megyében. Feladattal f jár az évenkénti megújításuk, 15 ezer körüli a földhasznosítási tá- mn“!itások zárna, hason- 1 ó tanfolyamra járnak. A vezető gazdajegyző is többet szeretne a megyében járni, felkeresve a termelőket, ám a nóta ugyanaz. A nemrégiben nyitott hat területi iroda (Fehérgyarmat, Ib- rány, Kisvárda, Mátészalka, nagyságú a gázolaj jövedéki adójának visszaigénylése, 600 pályázatot bíráltak el: volt, van hát teendő bőven. Mindemellett közigazgatási bizonyítványt is szereztek a hálózat tagjai. Napi munkájuk egyben a jövőt is jelenti: a nagy megmérettetést, az Európai Unióhoz való csatlakozást. Magyar Miklós naponta bejár lakóhelyéről, Tiszavasvári- ból a megyeszékhelyre, ám oda beköltözni sohasem vágyott, mint mondja, merthogy nagyon jól érzi magát Vasváriban a családjával, az évek alatt kialakult baráti, ismerősi körben. A szomszédos Tiszalök a szülőföldje, ma már az is városi rangban. Odajárt iskolába, középiskolába, a felesége is tiszalöki, s legalább hetente kétszer ma is megfordul ott. Annak idején, a kertészeti egyetem elvégzése után is Tiszalökön kezdte meg a „nagybetűst”, a Szabadság Tsz-ben, majd az Állami Gazdaságban. Szép szakmai feladatokat kapott, minderre szívesen emlékezik vissza. Az ifjúság éveiben kutakodva a sport is előjön; egykor kézilabdázott, NB III-as szinten. A felhagyásával észrevétlen jöttek a kilók is, amely csöppet sem alacsony termetét olyan kedvesen joviálissá teszi. Bár mégsem öreg úr, az idén ötvenéves. Három lánya van, a legidősebb, Anikó egy tündéri unokával, Bencével már megajándékozta. Ők szintén Vasváriban élnek. Anikó most vehette át közgazdász diplomáját, a középső lány, Zsuzsi végzős orvostanhallgató, gyermekorvos kíván lenni, a legkisebbik, Erika az idén érettségizett, s a jogászi pályát célozta meg. Magyar Miklós példája, hogy a „Szép család” nemcsak a tévében létezhet. Gyakran jár Székelyföldre, kimondottan csak pihenni, találkozni, beszélgetni, a szemet fényesíteni, a lelket nyugtatni. itten» ráadás Harasztosi Pál felvétele Magyar Miklós
