Kelet-Magyarország, 1998. július (55. évfolyam, 152-178. szám)

1998-07-25 / 173. szám

1998. július 25., szombat 15. oldat Nem fog unatkozni Dankó Mihály Vannak az életben könyörtelen igazságok. Ezek közzé tartozik: akarjuk, nem akarjuk az idő megy, s egyszer elérkezik az aktív munka vége. Sebők Gyula, az 5. Bocskai István Gépesített Lövészdandár nyíregyhá­zi zászlóaljának tiszthelyettese is nemso­kára átlépi ezt a bűvös vonalat. — Gáván születtem — eleveníti fel a múltat. — Édesapám pékmester volt, én is azt tanultam és műveltem is öt éven ke­resztül, bár már gyermekkoromban kötőd­tem az egyenruhához. 1963-ban vonultam be a nyíregyházi Damjanich laktanyába sorkatonának. Itt csapott meg a benzin­szag. Két év múlva sorőrmesterként szerel­tem le, másnap már mint továbbszolgáló, munkába is álltam. 1968-ban szereztem gépjármű-technikusi oklevelet. 1978-tól mesteroktató lettem, sok ezerre tehető a száma azoknak, akik nálam kóstoltak bele a gépkocsivezetés rejtelmeibe. Még abban az évben elindult Nyíregyhá­zán az autóbuszvezetők kiképzése, mely­nek kezdettől fogva gazdája lett, 1724 fiatal buszvezető tanult a keze alatt. Sebők Gyula Harasztosi Pál felvétele — Nagyon szép és izgalmas munka volt — teszi hozzá —, van olyan, akinek már az apját is tanítottam. Mindig megdobbant a szívem, ha egy 40-45 fős osztály sikeresen levizsgázott. Nemrégiben Budapesten a Nyugati-pályaudvar előtti gyalogátkelőnél, az egyik autóbuszból kiugrott a vezető, megölelt és azt mondta: Papa, magának kö­szönhetem, hogy most kenyeret adhatok a gyermekeim kezébe. Hirtelen azt sem tud­tam ki ő, csak otthon emlékeztem, hogy mint gépész üzemmérnök vonult be hoz­zánk. Én beszéltem rá, hogy tegye le az au­tóbuszvezető vizsgát. Sokáig tiltakozott, nem kell az neki, van egy becsületes szak­mája. Aztán mégis kötélnek állt. Most ki­derült, négy, éve lett munkanélküli, azóta keresi sofőrként a pénzét. Nyugdíjaztatását ő maga kérte. Ahogy mondja: egyrészt hálás lehet a sorsnak, hogy idáig is eljutott, másrészt bele kell tö­rődni, nincs pótolhatatlan ember. — Tudatosan készülök a nagy „szabad­ságra” — folytatja kicsit elérzékenyülve. — Bizonyos, hogy nem fogok unatkozni. Van egy telkünk Sóstón. Maradok gépjár­mű-vezetői szakoktatónak, s persze itt lesz a család is, akikre most már több időt for­díthatok, különösen a négyhónapos uno­kámmal szeretnék sokat együtt lenni. A rekkenő hőségben talán még a kút melletti beszélgetés, a vízcsobogás hangja is hűsít kicsit... Harasztosi Pál felvétele Gondoskodás: jó szó és meleg étel Kovács Éva Nyíregyház«« (KM) — A nyír­egyházi Szociális Gondozási Központ 1993. január 1-től részben önálló intézmény­ként működik. Szakmailag önálló, gazdaságilag az Egészségügyi Alapellátási Igazgatósághoz tartozik. Korábban a Sóstón működő Egyesített Szociális Intézmény keretein belül, mint módszertani csoport tevékenykedett. Mint Román Demeterné, az in­tézmény igazgatója elmondta, céljuk Nyíregyháza város és a hozzá tartozó peremterületeken, tanyákon élők és rászorulók gondozási igényeinek kielégíté­se. Az intézmény a szociális igaz­gatásról és a szociális ellátások­ról szóló törvény alapján bizto­sítja a szociális étkeztetést és a házi segítségnyújtást a szociális alapellátás keretében. A szemé­lyes gondoskodást nyújtó ellátá­sok körében idősek klubját, szál­lást biztosító idősek klubját és értelmi fogyatékosok napközi otthonát működtetnek. Feladata­ikat 145 főfoglalkozású dolgozó­val látjuk el, emellett tíz köz­munkást és hét közhasznú mun­kást foglalkoztatunk. A szociális étkeztetést veszik igénybe a leg­többen az intézmény szolgáltatá­sai közül, jelenleg 810-en. Ez az ellátási forma azoknak jár, akik koruk, egészségi állapotuk és szociális nelyzetuk miatt erre rá­szorulnák és számukra főtt étel legalább napi egy alkalommal más módon nem biztosítható. Az ellátásért fizetendő térítési díj mértéke a nyugdíj összegétől függ. Akinek 19 701 forint felett van a nyugdíja, annak 109 forin­tot kell fizetnie az ebédért. A té­rítési díjakat minden évben az önkormányzat közgyűlése hatá­rozza meg. Akik saját maguk nem tudnak eljárni az ebédért, tiszteletdíjas ebédhordókkal vi­szik házhoz az ételt, amelynek térítési díja 60 forint. A házi segítségnyújtást tizen­egy gondozási körzetben bizto­sítják, ezekből hat körzet kiala­kítására áprilistól volt lehetőség álláshelyfejlesztéssel. A gondozó­nők a rászoruló idős ember ott­honában minden olyan tevé­kenységet elvégeznek, amelyet az igénylő az egészségi állapota, kora miatt már elvégezni nem képes. A gondozónők feladata a kli­ensek egészségi állapotának, ko­rának megfelelően a gondozottak fizikai, egészségügyi ellátása, pszichés gondozása és érdekvé­delmi feladatok ellátása. Ma sem csak a húszeveseke a világ Életmódtréning a tiszalöki Aranypatak vendégházban • Szakemberek segítenek Tiszalök (M. Kata) — A régi sláger állítása immár évek óta tartalommal teli valóság a Városmajori Közösségi Ház klubjait látogató idősebb korosztály számára. A húsz éve indult nyugdíjasklub mellett a felmerülő igényeknek megfelelően, ma már az érdeklő­dők válogathatnak a Szív, az Év­szakváltás, Szenvedélybetegek, Érbetegek és a túlsúllyal rendel­kezők XL klubja között. Az össze­hangoltan ténykedő csoportok egyikéből a másikába az átjárás természetes. Tevékenységüket Gere János, a ház vezetője RPR népfőiskolának keresztelte el. — Reakció: felfrissülés, pihe­nés: P prevenció: megelőzés; R Rendkívüli segély Nyíregyháza (KM) — A rendkívüli szociális segély az idősek megsegítését, anyagi helyzetük javítását szolgálja. A megyében az el­múlt évben összesen 5674- en nyújtottak be ilyen jelle­gű kérelmet a Megyei Nyugdíjbiztosítási Igazgató­sághoz, ebből az igények 42,4 százalékát, összesen 2406-ot tudtak teljesíteni. A statisztika szerint az egy fő­re adott rendkívüli szociá­lis segély átlagösszege 3952 forint volt, a rászoruló nyugdíjasok számára ta­valy összesen több mint ki­lenc és fél millió forintot fordítottak a megyében. A rendkívüli szociális se­gély igényléséhez szükséges nyomtatványok Nyíregyhá­zán, a Megyei Nyugdíjbizto­sítási Igazgatóság portáján, illetve a kihelyezett ügyfél- szolgálatokon szerezhetők be, de lehet kérni levélben, az igazgatóság címére fela­dott sima levélben is. rehabilitáció: elvesztett fizikai képesség visszaállítása. A népfő­iskolái működési módnak kö­szönhetően mindenki számára adott a lehetőség, hogy igényei szerint válasszon a tevékenysé­gek közül. A klubok egyesületek is, melyeket a terület elismert szakemberei, orvosok, főorvosok vezetnek. Az előadássorozatokat beszélgetések, viták, tanácsadá­sok követik. Néhány éve nyílt napokat is rendezünk, így bárki betekintést nyerhet a klubok munkájába — tájékoztatott Gere úr. £7 Az életmódváltáshoz a moz­gás is hozzátartozik... — így igaz, s örömmel mond­hatom, hogy a klubtagok köré­ben az egyik legnépszerűbb tevé­Kedvesem, vegye már meg, biztosan jó lesz magának..., nézze, ennek meg a felesége fog örülni! — állít meg minden arra járót az asszony. S amit kínál? Első ránézésre apró kacatok, divatjamúlt, ki tudja melyik ládafiából előkerült ruhaneműk. Kendője félrecsúszik, izzadt homlokán fénylenek a ráncok. Próbálom megsaccolni korát, nyolcvanfele közeledhet. Olyan idegen ebben az óriási tarka kavalkádban, olyan apró, olyan törékeny... A piac megszokott zsongása talán el sem ér hozzá. Ő járja a maga útját. Ütött-kopott kis székéről nehezen áll fel, de azért odacsoszog mindenkihez, kínálja portékáját. Ilyenkor szemében valami furcsa fény villan, egy pillanat alatt szinté éveket fiatalodik. — Ez még eredeti, nem hol­mi utánzat — morzsol a kezei között egy fehér női blúzt. — Ötszázért magának adom. —; S látva, hogy nem nagyon kenység a gyógytorna. A foglal­kozásokat rendszeresen és min­dig nagy számban látogatják. Természetesen ezek is szakem­berek irányításával működnek más-más mozgássorokkal a szív­betegek, a klimaxosok vagy a túlsúlyosak számára. 1 Beszélgetésünk színhelye a tiszalöki Aranypatak vendégház, mely idén már két alkalommal adott otthont az életmód tréning résztvevőinek. Tábor felnőttek­nek? Hogyan született az ötlet? — Az előbb említett klubháló­zat mintegy 180-200 tagja között van egy rendkívül aktív mag, mely a nyári szünet üresjáratai­ban is igényelte a megszokott te­vékenységeket. így jött a gondo­lat: legyen tréning a Tisza párt­érdekei a holmi, már nyúl is a másik után. Gyorsan leltárt készítek. A kopott, de tiszta térítőn néhány pár zokni, három férfipantalló, két ing, két női blúz, egy fekete férfi félcipő és néhány apró csecsebecse. Hosszas szemlélődés után sem derül ki, hogy ezek újak, vagy használta már őket valaki, és csak a piacra lettek kiglancolva. A nézelődést felhívásnak te­kintve, egyre csak mondja, mondja a magáét. Látszik nem sok vevő fordul meg itt nála. — A szegény uramtól maradt meg, ezt már nem volt ideje viselni — emeli fel az egyik nadrágot. — Ennek van éle! Nagyon pedáns ember volt, so­ha sem vette volna fel vasalat- lanul. Én kérdezek, ő hosszan vála­szol. Kiderül, Anna néninek hívják, valamikor hivatalban dolgozott. Most magában él, hetvenhetedik éves. Itt lakik a közelben, s a nyugdija kiegészítése miatt jár a piacra. Igencsak a fogához kell verni a ján. Tavaly még kétszer három napos turnusokban, idén már négy alkalommal és öt napon át tölthetik együtt idejüket vállal­kozó szellemű jelentkezőink. Az első turnusban az Életet az évek­nek megyei szövetség klubveze­tői mintegy továbbképzés jelleg­gel vettek részt. A második, har­madik turnus a közösségi ház felhívására jelentkezők közül szerveződött, az utolsó turnus öt napját a nagykállói nyugdíjasok fogják itt tölteni. A tábor költsé­ge a nyugdíjasok pénztárcájának megfelelő, köszönhetően a Soros Alapítvány támogatásának, a megyei- és a városi önkormány­zat hozzájárulásának, valamint a Népjóléti Minisztérium anyagi segítségének. garast, mert a havi jövedelme még a húszezret sem éri el. — Itt legalább emberek között is vagyok — mosolyodik el. — Otthon a macskáimnak hiába beszélek, ők nem tudnak válaszolni. Mindig akad valaki, akivel el lehet diskurálni. Tessék választani — fordul a ruhák előtt lassító hölgyhöz, mert hiá­ba, az üzlet az üzlet. — Szeretem a piacot, mindig is vonzódtam a kereskedelemhez. Talán apámtól örököltem — gondolkodik el. — Volt egy kis szatócsüzletünk, de elvitte az államosítás. Elbúcsúzok. Egy pár zoknit azért rám beszél. Arrébb, egy idősebb eladó férfi megszólít: Anna nénivel beszélt? Panaszkodott a vénasz- szony... — s meg sem várva a választ, folytatja —, pedig ha tudná, van annak pénze, nem is kevés, ügye nem látszik raj­ta?! Hosszan nézek vissza, mint egy riadt kis veréb ül a széken. Figyeli az előtte elhaladókat. S máris „ugrik", amint egy kun­csaft kínálkozik. Az egész mozgásában ott az alázat. Ő lenne milliomos?! Koldus milliók lä' ; -M ÉLETÜNK ŰSZÉN A gondoskodás lehet egy jó szó, de lehet egy finom ebéd is... Képünk illusztráció

Next

/
Thumbnails
Contents