Kelet-Magyarország, 1998. július (55. évfolyam, 152-178. szám)

1998-07-25 / 173. szám

1998. július 25., szombat 8. oldal Azonos piacokra A hazai élelmiszeripar kapacitását ismer­ve illúzió lenne azt hinni, hogy mi, magya­rok befolyásolhatjuk a különböző zöldség- és gyümölcsáruk világpiaci árait. Márpe­dig ez az az alap, amelyből megkezdődhet a visszaszámolás, amely több-kevesebb lép­cső és árrés után az alapanyagot szolgálta­tó termelőknél ér véget. Azt is látni kell, hogy az esetek többségében a felvásárlók nem exportőrök, csupán közvetítő szerepet játszanak, így a feldolgozói árakat sem ők határozzák meg. Korrekt partneri kapcsolatra törek­szünk, ezért szorgalmazzuk a termeltetési szerződések kötését —- említ egy receptet a feszültségek megelőzésére Földvári István, a nyíregyházi EKO Kft. beszerzési osztály- vezetője. E rendszerben a feldolgozó előre ajánl a kistermelőnek egy garantált árat, amelyet írásban is rögzítenek. A kalkulált nyersanyagár azonban piaci mechanizmus következtében változik: ha kevés gyümölcs terem, az magasabb felvásárlói árakat eredményez, a dömping pedig árletörő ha­tással bír. A világpiaci mozgás a legna­gyobb befolyásoló tényező, nehéz kiszámí­tani, hogy miyen termékár jelenik meg a közép-európai piacon. A felvásárlóknak is érdeke, hogy lehető­leg állandó árakkal dolgozzanak, mert sem nekik, sem a kistermelőknek nem kedvez­nek a szélsőséges értékek. A Nyíregyháza és környékén kialakult hasonló felvásárlói áraknak az lehet az oka, hogy az itt műkö­dő cégek kevés kivétellel azonos piacokon értékesítik az árualapot. Konkurencia- harc a feldolgozók és a nyersanyagexportő­rök között alakulhat ki, hiszen mindenki­nek az a célja, hogy áruját nyereségesen el tudja adni — szögezi le Földvári István. Szép árura érdemes termeltetési szerző­dést kötni Jogkör nélkül Az agrárgazdaság gondjainak enyhítésére, a mezőgazdasági termelésből fakadó prob­lémák megoldására alakították meg bő négy évvel ezelőtt az agrárkamarát és épí­tették ki országos rendszerét. Feladatként határozták meg az információk kétirányú továbbítását, vagyis pontosabb informáci­ók gyűjtésével kell segítenie az ágazatot érintő központi döntések előkészítését, eközben a termelői kört is tájékoztatja a kormány agrárpolitikai intézkedéseiről. Gazdajegyzői hálózatával ez a szervezet tartja pillanatnyilag a legközvetlenebb kapcsolatot a termelőkkel, éppen ezért a kamara előtt sem lehet ismeretlen a szezo­nálisan ismétlődő felvetés, panasz. Hogyan foglal állást egy ilyen kényes kérdésben az agrárkamara, tehet-e valamit egyáltalán a feszültség enyhítéséért? — Az árak befolyásolásához a kamara semmiféle jogkörrel vagy eszközrendszer­rel nem rendelkezik, csupán az üzleti forga­lom biztonságában vállalhat szerepet. Gon­dolok itt a hatósági engedélyek ellenőrzésé­re, a belföldi gazdasági kapcsolatok szerve­zésére, a minőségi illetve jogvitát kísérő véleményezésre — foglal állást a Szabolcs- Szatmár-Bereg Megyei Agrárkamara ügy­vezető alelnöke, Bíró Miklós. Elmondása szerint a felvásárlói ár közvetlenül a keres­let és a kínálat, közvetve a termelési költsé­gek függvénye. A piaci folyamatok alakulá­sában az Agrárkamara egy költségfigyelő rendszer elemeként működik közre, gazda­sági információkat gyűjt a termelőktől, bi­zonyos mértékig az árakról is, s csak köz­vetett módon hatnak az árak alakulására. Az oldalt írták: Hankó Ágnes és Nyéki Zsolt. A fotókat készítette Martyn Péter. Több vállalkozás, azonos árszint A termelők gyanúsnak tartják, ha a felvásárlási ár forintra együtt mozog Nyíltan vagy burkoltan, de visszatérő rendszerességgel illeti súlyos vádakkal a me­zőgazdasági termelők jelen­tős része a felvásárló cége­ket. Az ingerültség oka a fel- vásárlási ár, pontosabban annak mozgása. „Uraim, a téma nem az utcán, hanem a földeken hever: érde­mes lenne már megvizsgálni, mi­ért adnak ugyanannyit az egész megyében a felvásárlók a termé­sért? Több mint gyanús, hogy megegyeznek az átvételi árak­ban, ez már árkartell, ami tör­vényellenes” — kereste meg szerkesztőségünket egy felhábo­rodott kistermelő, aki egyéb jel­zőkben sem válogatott. Panaszá­radatából nehéz elkülöníteni az érzelmi töltetű mondanivalót a száraz tényéktől, merthogy mindkettőből akad jócskán. Nemcsak esetében, a százezres nagyságrendű termelői körből több hasonló észrevétel, meg­jegyzés érkezik évről évre. Ritkán fordul elő, hogy a kösz­mététől almáig tartó szezont elé­gedetten zárja termelő és felvá­sárló, feldolgozó és kereskedő. Aki már csinálta, tudja: milyen kemény munka egy-egy növény- kultúra gondozása, mit jelent ka­pálni, permetezni. Közben imád­kozni is kell, hogy kegyes legyen az időjárás, hogy ne vigye el fagy, jég, özönvíz vagy éppen aszály a termést. De keményen dolgozik a szalagsor mellett álló munkás is, a gyárban sem ol­csóbb az energia, igazságot tenni tehát adminisztratív úton nem lehet. Ha a legkisebb lehetősé­gem lenne más megélhetésre — folytatja a nevét inkább elhallga­tó K. F. —, azonnal abbahagy­nám a gazdálkodást. Nekem ne mondja senki, hogy minden fel­vásárlónak forintra ugyan­annyit ér a köszméte, a meggy vagy éppen az uborka! Ez csak akkor lenne lehetséges, ha min­denki ugyanonnan szerezné be az alapanyagot, ugyanazzal a céggel szállíttatná az árut, s azt ugyanannak adná el itthon vagy külföldön. Amíg ez nem így mű­ködik, addig az egységes ár igen­is megegyezés kérdése, a cégek nem licitálnak egymásra. Isme­rek olyan kisebb felvásárlót, akit a nagyok megfenyegettek: megölik, ha nem igazodik hozzá­juk — ér véget immár krimit idéző információkkal az interjú. Talán azért itt még nem tar­tunk, de tény: a szezonális idő­szakok több milliárd forintos forgalma eléggé súlyos ügy ah­hoz, hogy egy kicsit körbejárjuk a témát. Kit milyen jövedelem illet? Nézze, ebben az évben eddig még nem mozogtak feltűnően együtt a felvásárlási árak, de tavaly és az azt megelőző években voltak furcsa esetek. Gyakran előfor­dult, hogy egyetlen nap alatt négyszer vagy ötször is változott a kiírt ár, s az átvevőnél lepako­ló termelő, amikor rákerült a sor, már nem annyi pénzt kapott a termésért, mint amennyivel beállt — emlékszik rosszabb időkre a kéki (külteleki) Hajzer András. A környék egyik legismer­tebb, köztiszteletnek örvendő gazdálkodója, 72 évesen a sokat látott ember bölcs gondolatait önti szavakba. Azt már mindenki sejti, hogy amikor egy-egy zöldség vagy gyümölcs nagyobb szedése köze­leg, általában hétvégén, akkor le­esnek, de hét közepén ismét föl­Szervezetten Az eddig leadott termések átvételének tapasztalatai alapján úgy tűnik, hogy az elmúlt évektől eltérően idén nem alakult ki az az egységes felvásárlási ár, ami korábban bizony sok­szor borzolta a termesztők kedélyeit — ad értékelést Jakab Ferenc, a Szabolcs- Szatmár-Bereg Megyei Gaz­dakörök elnöke. — Minden gyümölcs vagy zöldség értékesítésé­nél ismétlődő tendenciák­kal szembesülünk. Vissza­térő jelenség az áregyezség, ezt mindenki látja, amikor egyik éjszakáról másnap reggelre ugyanannyival mennek le vagy emelked­nek az árak. Általában így működik a rendszer, de eb­ben az évben úgy látszik, az exportőrök és a belföldi ke­reskedők nem tudtak meg­egyezni, az élénk külföldi kereslet miatt versenyhely­zet alakult ki közöttük. En­nek köszönhető a magas ár, de nem tudom, jövőre is si- kerül-e majd ezt elérni. A legkedvezőbb az lenne, ha az egész szezonban kiegyen­lített maradna az árszint. A gazdakörök már hosszú ide­je szorgalmazzák a terme­lők értékesítő szövetkezeté­nek megalakítását, több kezdeményezés is volt már e téren, de a tőkeszegénység miatt lassan haladnak a megkezdett úton. felé kúsznak az árak. Gond csak akkor van, ha az egész megyé­ben forintra ugyanannyival csökken és emelkedik a termés értéke. Ideje lenne már a ter­mesztőnek, feldolgozónak és ke­reskedőnek végre egy asztalhoz ülni s megbeszélni: kit müyen jövedelem illet meg munkájáért. A termelők ugyanis jelenleg ki­szolgáltatottak, s nem hazabeszé­lek, ez a valóság. Ugyanakkor azt is látni kell: a termesztőknek is többet kell tenniük saját bol­dogulásukért — tárja fel a prob­lémák gyökereit Hajzer András, s mindjárt sorolja a feladatokat. A termelői körnek saját, függet­len szervezetre lenne szüksége, mert nagyon sokan vannak, s egyedül képtelenek az érdekér­vényesítésre. Ezzel szemben a néhány felvásárlónak csak egy hívás a mobilon megtudni, mi A mindenkori piaci árakat nem a hazai felvásárló, hanem a nyu­gat-európai piac határozza meg — erősíti a kiszolgáltatott hely­zet tényét Závodny Béla, a Pongó Export-Import Kft. apagyi hűtő­házának igazgatója. A szakem­ber szerint a felvásárlói árak együttes mozgásában az is szere­pet játszik, hogy a kereslet és a kínálat aránya, viszonya is egy­szerre változik. Tény: a hétvége a megye, de az ország egész terü­letén azt az egy-két szombatot és vasárnapot jelenti, amikor a leg­többen szedik a termést. A pangó napokon pedig egy időben esik vissza a felhozatal, ami a keres­letet, így az árakat is növeli. újság szerte a megyében. Ezzel együtt is a zöldség vagy gyü­mölcstermesztésből élőknek el kell jutni az önbecsülés olyan szintjére,- amelynél már nem akarja becsapni a felvásárlót, egyöntetű minőségű árut kínál megvételre, s nem teszi a láda al­jára az apró vagy sérült termést. Csak ekkor (de akkor határozot­tan) kérheti számon a másik fél­től a korrekt magatartást. Abból kell kiindulni, hogy a vevőnek mindig igaza van, s eb­ben az esetben a termesztőnek, a feldolgozónak és a kereskedőnek egyaránt annak kell alárendel­nie magát, hogy mit vár el a bolt­ban a fogyasztó. Ez a követel­mény az együttműködés alapja, hiszen az ember nem lehet bol­dog akkor, ha neki jut a jóból, a másiknak meg nem — hangzik a gazdálkodói hitvallás. A felvásárolt áru jelentős ré­szét Csehországban és Lengyel- országban dolgozzák fel, csak kis mennyiséget értékesítenek a ha­zai piacon azok a cégek, amelyek nyers gyümölcs és zöldség felvá­sárlásával foglalkoznak. Az azonban biztató információ, hogy külföldön kedvelik a ma­gyar ízeket, de az árak kialaku­lását döntően a kínált áru mennyisége és minősége befolyá­solja. A felvásárlók messze nem képesek olyan árréssel dolgozni, amüyenre sokan gondolnak, a megfelelő árualap megszerzése miatt számukra is fontos, hogy a termelők megelégedésére alakít­sák az árakat. Kartell — A tőkés monopolegyesü­lések egyik legelterjedtebb formája. A kartellben részt vevő vállalatok lényegében megtartják jogi, szervezeti, pénzügyi önállóságukat. Egyik legelterjedtebb for­mája az árkartell. (Új Ma­gyar Lexikon) — A tőkés országokban a monopóliumok egyik for­mája: több kapitalista válla­lat megállapodása a piac el­osztására. a beszerzési és el­adási árak közösen történő megállapítására (...). (Ide­gen szavak és kifejezések szótára) — A termelési ág vállal­kozóinak olyan természetű megállapodása, amely a kölcsönös verseny megszo­rítását és megszüntetését célozza (...). (Révai Nagy Le­xikona) Versenyben Ha a magyar állampolgár, így a zöldség- vagy gyü­mölcstermesztő úgy érzi, tisztességtelen piaci maga­tartás áldozata lett, bejelen­téssel fordulhat a Gazdasá­gi Versenyhivatalhoz (GV). A bejelentésben le kell írni a konkrét esetet, jelenséget, meg kell nevezni a kartell feltételezett tagjait, s érde­mes csatolni az állítást alá­támasztó dokumentumokat, például írásos szerződése­ket. Minél több információ szerepel a benyújtott anyag­ban, annál könnyebben já­runk a dolgok végére — szolgált információval Krepsz Jenő, az Ügyfélszol­gálat vezetője. A gazdasági élet tisztasá­ga fölött a Versenytörvény őrködik. A negyedik fejezet­ben szerepel a gazdasági versenyt korlátozó megálla­podás tilalma. A Gazdasági Versenyhivatal szakértők bevonásával 30 napos ha­táridőn belül kivizsgálja az esetet, határozatot hoz, amelyben még csak valószí­nűsíti vagy éppen elveti a bejelentés megalapozottsá­gát. Előbbi esetén indul el a hivatalos eljárás, s a Ver­senytanács határozata már döntő értékű. Ez ugyanis a GV bírósági testületé, bün­tetheti illetve felmentheti az ügyekben érintetteket. Mérlegen az elvégzett munka eredménye Kedvelt magyar ízek ZWítm EGYBŐL HBBITi MOZGÓ ÁRAK A kistermelők magukra maradtak

Next

/
Thumbnails
Contents