Kelet-Magyarország, 1998. július (55. évfolyam, 152-178. szám)

1998-07-23 / 171. szám

1998. július 23., csütörtök 3. oldal Apadnak a folyók Nyíregyháza — Gyorsan apadnak a szá­raz idő hatására megyénk folyói. A Krasz- nán kedd este elsőfokúra mérsékelték, a Tiszán Dombrád térségében pedig meg­szüntették a készültséget. Tiszatelek és To­kaj között még elsőfokú készültség van ér­vényben. A Lónyay főcsatornán is sokat ja­vult a helyzet, két szakaszon van érvény­ben elsőfokú készültség. Csökkent a belvizes területek nagysága is, ám még mindig ötezer hektárt borít bel­víz, ebből 1800 hektár a vetés, s ezer hektár a szántó. A vízügyi igazgatóság tizenöt szi­vattyúja dolgozik folyamatosan, tegnap is egymillió köbméter vizet emeltek át. Az erőfeszítéseknek köszönhetően a főmúvi csatornák szerencsére mindenütt képesek elszállítani a vizet. A védekezési munkák­ban 240-en vettek részt. Otthonról indulnak, haza érkeznek Családszerűen élnek az állami gondozottak • Különb emberek laknak itt, mint eddig Szőke Judit Nyíregyháza — (KM) — Aki csak egyszer is járt már gyer­mekvédelmi intézetben és van szíve, ami elszorult, ak­kor rácsodálkozik, s egy­szersmind örül Nyírszőlősön a Pannónia utca egyik szép nagy házában látottaknak. Épp egy évvel ezelőtt költözés­kor jártam itt. Akkor is Lippai Gergely otthonvezető, igazgató- helyettes volt a kalauzom. 1995- ben még a Sóstói út 4. szám alat­ti hírhedt épületen belül szepa­ráltak — így alakultak meg a mai lakásotthonok elődei. A gyi- vi átalakult, lebontásra ítélte­tett, a gyerekek lakásotthonokba kerültek. Történt mindez a nö­vendékek érdekében. Hogy mi­nél családszerúbb körülmények között éljenek, s ha mindenképp muszáj, akkor meg minél rövi- debb időt töltsenek családjuktól távol azok, akiket balsorsuk ar­ra késztette, hogy ne saját csa­ládjuk, hanem az állam oltalma alatt nevelkedjenek (megyénk­ben háromezren vannak). Nagy méretű, 10-12 gyerek és nevelőik kényelmes elhelyezésé­re alkalmas házakat vásároltak. Nyírszőlősön például ötöt. A szomszéd bácsi szavai megerősí­tik Lippai Gergely tapasztalatait (márminthogy megértő, befoga­dó környezetre találtak): különb emberek laknak itt, mint eddig. Az biztos, hogy a gyerekek is gondozta hatalmas kertben min­Zsoltika pucolja az ebedhez a zöldbabot A szerző felvetele den példás, a termés gyönyörű és finom. A télire való kap helyet a pincében, van, ami a fagyasztó­ba kerül, kint és bent virágok varázsolják nem szerűvé, hanem valódivá új otthonukat. A két szinten a szobák lakályosak, mindenkinek megvan a maga in­tim szférája. A 12 lakó közül töb­ben nyári munkán vannak, né- hányan a családjuknál vagy sze­rető volt nevelőszülőnél töltik a nyár egy részét. A rangidős, 20 éves fiatal hölgy még tanul, húga és ő már elmúltak 16 évesek, amikor otthonról, mert vesz­élyeztetve voltak, kiemelték őket. Szerinte ebben a formában jobban ismerik egymást, mint az intézet falai között. Főiskolára készül. „Testvére” négyéves kora óta állami gondozott. Ő az ötödik, a legkisebb, igazi tesói már szak­mát szereztek, megállnak a saját lábukon. Z.-t anyja magához sem ölel­te... Lehet, hogy megtalálják a szüleit, s ha ő is szeretné, össze­hozzák őket. A döntés, a lehető­ségek közötti választás a két félé lesz. Hát nem irigylem. Együtt diskurálunk arról, hogy az akko­ri súlyos, a szó szoros értelmé­ben sorsdöntő miért-re a választ mindenképp meg kell találni, ám nem szabad elhamarkodottan ítélni és elítélni. Közös bennük, hogy ennél a témánál a legszófu- karabbak. Akad köztük egy szobafestő tanuló, akinek aranykeze van, beszélgetés közben is ezermes­terkedik, de nemcsak ő, minden­ki hasznosan tesz-vesz. Megbe­szélnek sok mindent, például, mi legyen az ebéd (lakodalmas kon- dérban fő a csirkeragu, a böhöm fazék krumplistésztának is ha­mar a végére jutnak), külön mo­sogatási rend van, de csakúgy, mint egy átlagcsaládban, vannak szabályok. Nem volt könnyű megszokni a lakásotthont, hi­szen a gyivi mégiscsak a város­ban volt és mindent készen kap­tak. Itt is szólni kell, ha valaki készül elmenni (elmehet bármi­kor) s megkövetelik megmonda­ni (no nem azt, és itt fontos a szóhasználat, mikorra jön be, hanem), hogy mikorra ér haza. Tréning munkanélkülieknek Nyíregyháza (KM — B. J.) — Mintegy háromszáz tartós mun­kanélküli vett részt az elmúlt he­tekben egyhetes személyiségfej­lesztő tréningen Szabolcs-Szat- már-Bereg megyében. A kor­mányzat által kidolgozott prog­ram arra szolgál, hogy akiknek hosszabb ideje nem tudott kitör­ni a munkanélküliségből, azok­nak egy személyiségfejlesztő és sok hasznos információt tartal­mazó képzés keretében nyújtson segítséget a gondokra megoldást találni. Eddig összesen 16 egyhetes tanfolyamot szervezett a Nyír­egyházi Regionális Munkaerőfej­lesztő és Képző Központ humán osztálya a városokban lévő mun­kaügyi kirendeltségeken. Kikép­zett trénerek vezették a napi nyolcórás programot. A tréning lényege az volt, hogy a már leg­alább öt éve munka nélkül lévő­ket kimozdítsa abból a fásult ál­lapotból, amit a munkakeresés sikertelensége okozott, s felhív­juk a figyelmüket arra, milyen módszerekkel próbáljanak mun­kát keresni. Különböző álláske­resési technikákat tanultak, de tantárgy volt az önismeret, a sze­mélyiségfejlesztés, s tanultak bi­zonyos fajta vállalkozási ismere­teket, arra próbálták rávezetni őket, hogyan próbáljanak kezde­ni valamit magukkal. A képzés húszfős csoportokban zajlott, s jellemző a sikerére, hogy min­dennap ott volt mindenki, érde­kelte a tartós munkanélkülieket, miképp tudnának kimozdulni a holtpontról. A munkaügyi köz­pontok tanfolyamokat ajánlottak a tréning résztvevőinek figyel­mébe, s sokan azonnal jelentkez­tek is, ami azt igazolta, hogy a tanfolyam elérte célját. Minden­ki szívesen vett részt, a kitöltött kérdőívek alapján a legtöbben ezután is szívesen részt venné­nek hasonló tréningen. A képző központ éppen ezért tervezi, hogy ezután is szervez hasonló személyiségfejlesztő tréningeket. rdprlKcipcrmclcZcSa Permetezik a paprikát Kótaj ha­tárában. Miklovics János őstermelő augusztusban szeretné piac­ra dobni csumázott ipari paprikáját Racskó Tibor felvétele 1 " 1 ■' ......... ..... I------------—...'>....; : ■K7J t * Wt. \ vjg- % rHOI, ,f> J I ifTHBTVf.x , ) , i a i a - . s Papás szülés A utódnemzés alapvető bioló­giai kötelezettség. Az emberi faj fennmaradásának záloga. Ki-ki teszi a dolgát évezredek óta, így aztán megvagyunk. A férfi el­szórja magját, a nő szül. Ez min­den élő bekódolt programja, de az ember más. A homo sapiens tervez, gondolkodik és gondos­kodik. Faluhelyen a sokadik kis­macskákat a gazda egy-kettő el­ássa, csak az unoka kedvencét, a cirmost hagyja meg. Ma már a szülés sem a régi. Az apák nem a szülőszoba előtt toporogva várakoznak órák hosszat, hanem benn lehetnek a műtőben is. A vállalkozó szel­leműek együtt vajúdhatnak gyermekük anyjával. Fogva a kezét, együtt lélegezve szorítva a tágulási szakaszban. Együtt nyomva, izzadva, sírva. Volt apa aki a szülés közben aranyeret kapott, volt aki sérvet. de legtöbbet a szülés után pe- lenkázni kell. Szép ez az együtt­érzés, szép ez a papás szülés. Attól kezdve az apa másképpen látja a világot. A közös vállalás, a közös szenvedés, még szorosab­ban köti össze a házaspárt, a szülői szerep mélyebb értelmet kap. Ám ez a házastársi szolidaritás még nem merített ki minden le­hetőséget. Az apai örömök elé nézésnek további lehetőségei vannak. Nemrégen történt egy példaértékű eset. A kis Angéla kinn lakott a ta­nyán, de mindig sietett. Mert hátrányos helyzete ellenére sok mindent el kart érni az életében. Mindössze tizenhárom éves volt, amikor az iskola mellől hazafelé igyekezve túlságosan mélyen le­hajolt a csikkért a zsúfolt távolsá­gi buszon. Estefelé ez a járat a munka- nélküliektől rendkívül módon te­le van, szinte egymásba érnek az utasok, szatyrok, esernyők. És megesett a baj. Zoli a szomszéd faluból túlságosan közel állt hoz­zá. Abban a hónapban. Angélá­nak már nem is jött meg. Mond­ta is Zolinak egy idő múlva a bu­szon, amikor újra összetalálkoz­tak, hogy kössön felelősségbiz­tosítást. Ő szabadkozott, hogy nincs rá pénze, de szívesen köz­reműködik abba, hogy túladja­nak a kicsin, mint egy kocsin. Meghirdették a nőgyógyásza­ton. Egy orvos méregette, meg­nézte a karosszériát, az alvázat, mintha vevő lenne rá. Azt mondta, le kellene vizsgáztatni, és hét hónap múlva térjenek vissza rá. Nézegették még egy páran, volt aki kipróbálta, de Zoli nem akart várni, így kell ezen túladni, mondta. Angéla a tizedik héten bevo­nult a kórházba, azt mondta: papás szülés lesz. Az orvosi kar is felvillanyozódott. Ilyen korai szakaszban még nem volt papás szülésük. És Zoli valóban elkísér­te a lányt a szülőszobába, csak kérte, hogy őrizhesse meg in­kognitóját. Egy zsákot húztak a fejére, és felfektették a szomszéd asztalra. Neki is terpeszbe szíjaz- ták a lábát, és kezdetét vette a szülés. A műszerek ma már perc­ről percre jelzik az élettani funk­ciókat. A vérnyomást, pulzust, a fájdalom fokát. Amíg Angélából az orvos vi­lágra segítette a tízhetes magza­tot, hogy Zoli is kellően együtt érezzen gyermeke anyjával, he­réit csavargatták egy fogóval. Mondhatom ugyanúgy szenve­dett, ordítozott, káromkodott mint Angéla. Sajnálatos, hogy bár a műtét sikerült, a gyerek meghalt. An­géla össze volt törve, megfogad­ta, hogy nem lesz többé ilyen korai szülése, sőt egyáltalán semmilyen. Zoli is megszeppent kissé, hogy a megpróbáltatások­tól nem lehet többé férfi. IVIaradéktalanul csak a főor­vos úr örült, mert bekerült a re­kordok könyvébe a legkorábbi papás szüléssel. Seiet« HÁTTÉR Vizes bort tessék! Kovács Bertalan / \ címben megfogalmazott felszólítás — bár első hallásra pejoratív kicsengésűnek hat — valójában akár hazánk északi régiója reklámszlogenjéül is szolgálhatna. S hogy miért? Nos, a tágabban vett térségünk jó néhány történelmi emlékhelyen kívül bort (Eger, Tokaj), s javarészt ma még kevéssé is­mert — és ami még fontosabb: elismert — fürdőhelyet, közöttük megannyi gyógyvizes strandot ajánlhat(na) a hozzánk érkező tu­risták figyelmébe. A bökkenő csupán az, hogy nagyon nehéz túlhaladni ebben az ügyben is a korábbi évszázadok alatt gyö­keret vert megyei érdekeket előtérbe helye­ző nézeteket. Holott az EU közismerten a régiós szemlélet térnyerését segíti, s nem csupán erkölcsi jó tanácsokkal, hanem pa­rázs pénzekkel is. Ezt felismerve, no meg a már említett rossz szemlélet megváltoztatá­sára alakult meg hat északi megye (közöt­tük Szabolcs-Szatmár-Bereg) közös idegen- forgalmi stratégiájának összehangolására egy szakmai bizottság. Azt máris borítékolni lehet: nem lesz könnyű dolga az ominózus regionális ide­genforgalmi grémiumnak, különösen ami a hosszú távú érdekazonosság elismertetését illeti. Gondoljunk csak arra, vajon örül-e an­nak a hajdúszoboszlói ember, ha azt hallja, hogy Tiszavasvári, Nyíregyháza-Sóstó, vagy éppen Kisvárda gyógyvize semmivel sem rosszabb a Szoboszlónak világhírt hozó földmélyi nedűnél. A közös hajóban utazás elvét persze előbb-utóbb csak sikerül majd elfogadtatni, az idegenforgalmi infrastruk­túra megfelelő szintre hozását, beleértve a háttériparban dolgozók célirányos képzését talán ennél is nehezebb lesz elérni. A régió földrajzi helyzete, illetve a hozzánk látogató külföldiek összetétele alapján ugyanis kije­lenthető: nem elég, ha a turizmusból élők, illetve ebben az ágazatban dolgozók kony­hanyelvi szinten beszélik a korábban min­denhatónak számító német nyelvet, nem ártana, ha legalább törnék a szlovákot és mondjuk a lengyelt. (A ma még csak bevá­sárlóturistának számító oroszokkal, ukránok­kal, románokkal saját nyelvükön való kom­munikációról nem is beszélve.) Van tehát tennivaló bőven, még szerencse, hogy „mutogatnivalókban" sem szenvedünk hi­ányt. Van értelme tehát a vize(inek)t prédikálni, közben bort inni, s ami még fontosabb: itatni! Tábori fneglepetés Ferter János rajza

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents