Kelet-Magyarország, 1998. július (55. évfolyam, 152-178. szám)
1998-07-17 / 166. szám
1998. július 17., péntek 3. oldal I®fet» HÁTTÉR Kovács Éva Ha azt a módszert nézem, ahogyan az elődeimet kinevezték és leváltották, akkor azt kell mondanom, ahogyan ez velem történik, már-már európai — mondta az egyik főrendőr a napokban akkor, amikor azt kérdezték tőle, mit szól a saját menesztéséhez? Más kérdés, hogy a három érintett és megszólított közül valójában ő volt az egyetlen, aki a dologról ilyen pozitívan fogalmazott, akinek az eljárásról ennyire jó véleménye volt. A másik két érintett közül egyik pályájának derékbatöréséről, a másik a nyelvtanulás lehetőségének kényszerű megteremtődéséről beszélt. Az arány elgondolkodtató. Európai — mondjuk jó ideje, s a jelző alatt egyre több dolgot kell értenünk. Európába tartunk, európai viszonyok megteremtésén munkálkodunk, s mint látszik; európai módszerek meghonosításának lehetünk időnként tanúi. Tanulságos volt hallani a konkrét témában megfogalmazott válaszokat is, bár tudjuk, a kormányváltások leváltásokkal is járnak. Mondják, nincs semmi kivetnivaló abban, hogy az újonnan hatalomra kerülők saját embereikkel igyekeznek körülvenni magukat, olyanokat választanak munkatársul, akikben maradéktalanul megbíznak. Régi demokráciákban sincs ez másképp, a hatalomra igyekvők és onnan távozni kényszerülők igen pontosan ismerik e sajátos koreográfiát. Kérdés immár mindössze az lehet, milyen valójában a leváltások, a kinevezések és elbocsátások módja: Balkáni? Európai? Válaszra vár az is, vajon mennyi a szükséges idő ahhoz, hogy a kinevezettek, a felelősök objektív, értékelhető eredményre jussanak? Mit és mennyit kell dolgozni ahhoz, hogy pártállástól függetlenül, úgymond objektiven lehessen megítélni pozíciókat és embereket? Mi az a mérce, amelyikre bizton ráfoghatjuk: emberhez méltó. Európai. 4T így legalább nem kell állan- I dóan megszámolni benneteket... Ferter János rajza Méhészpiknik Naményban Vásárosnamény (KM) — Ki nem szereti a finom akácmézet? Igaz, az akác már elvi- rágzott, de még most is virágzanak a többi mézelő fák, növények. A szorgos méhecskék pedig gyűjtik a nektárt, nehogy üresen maradjanak a kaptárak. Közben piknikre készülnek a hét végén a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei méhészek. Eredetileg a gergelyiugomyai Tisza- partot szemelték ki a rendezvény színhelyéül, ám a kedvezőtlen időjárás és a Tisza magas vízállása miatt úgy tűnik, fedett helyre kényszerülnek. A Megyei Méhészek Egyesülete a vásárosnaményi Marianna Centerbe várja az érdeklődőket. Kérik azokat a méhésztársaikat, akik még nem küldték el a méhészeti terméktanács adatszolgáltató lapját, azok igyekezzenek ezt elküldeni, vagy leadni a helyi méhészeti vezetőknek. A gazdaságtól függnek a civilek Társkereső szervezetek • Egyedül nehezen rúgnak labdába • Kevés működik megyénkben Nyéki Zsolt Nyíregyháza (KM) — A szer vezett polgári kezdeményezések terén is ellentmondásos megye vagyunk — állítják a civil szféra szerepét, helyzetét elemző szakemberek. A miértre számokkal és hosszas okfejtéssel egyaránt adható válasz. Előbbinél maradva: a Magyarországon bejegyzett mintegy ötvenezer közhasznú szervezetből kétezernél is kevesebb végzi áldásos tevékenységét Szabolcs- Szatmár-Beregben. Míg a nonprofit kör bevételeiből országos átlagban 25 ezer forint jut egy emberre, addig megyénkben ez az összeg alig éri el a 7 ezer forintot. S még egy adat: a nonprofit szervezetek pályázattal komoly összegek mozgósítására képesek, éves átlagban az ország minden polgárára vetítve ez 1500 forintot jelent, miközben megyénk csak 300 forint erejéig profitál e lehetőségből. Az okfejtés több kötetre rúgó tanulmányt is megtöltene, de néhány lényeges, a pillanatnyi helyzet javulását ígérő elemre mindenképpen érdemes felhívni a figyelmet. A közhasznú szervezetek mind nagyobb szerepet játszanak társadalmi folyamatok alakításában, s a tavaly elfogadott törvényi szabályozásnak köszönhetően gazdasági súlyuk is növekszik — mondta egy nyíregyházi látogatása alkalmával a Miniszterelnöki Hivatal szakértője, Nemoda István. A szolgáltatások piacán három nagy kör: az Szakolyban civil kezdeményezésre nemrég teleházat adtak át A szerző felvétele üzleti, az állami és a nonprofit szféra egészíti ki (olykor kemény versenyben) egymás tevékenységét. A legfontosabb azt felismerni, hogy a harmadik szektor erősítésére leginkább ott van szükség, ahol a gazdasági fejlődés az átlagos ütemtől elmarad, ahol kevesebb a befektetés — hangsúlyozza a tényekkel gyakran szembesülő Szabó Péter, Tiszadob polgármestere. A hátrányos helyzetű, nagy munkanélküliséggel küszködő térségekben az emberek többsége nem rendelkezik elegendő tőkével, piaci háttérrel egy vállalkozás elindításához, s itt a civil önszerveződés enyhíthet a feszültségeken, kezelheti (ha nem is oldja meg) a problémát. A civilek persze egyedül nehezen rúgnak labdába. Amikor a foglalkoztatási helyzet javításának lehetőségeiről több napos konferenciát szerveztünk, a civil szervezetek mellett az egyház részéről is élénk érdeklődést tapasztaltunk — jegyzi meg Kakukné Katona Ágnes, a Szabolcs- Szatmár-Bereg Megyei Humán Erőforrás Fejlesztési Alapítvány kuratóriumának ügyvezető igazgatója. Ugyanakkor néhány tiszteletre méltó kivételtől eltekintve feltűnő az üzleti szféra érdektelensége, s ez csak részben magyarázható a rohanó ember időhiányával. Az a hármas együttműködés olykor még akadozik, de be kell látni: Magyarországon egyelőre minden a gazdaság teljesítményétől függ. A kiszámíthatatlan időjárás ellenére Kisvárdán sokan vendégeskednek — főleg lengyelek — a Várfürdő kempingjében Vincze Péter felvétele A szendvicsember Nem írták meg a lapok, nem fűzött hozzá kommentárt a tévéhíradó munkatársa, a dolog mégis megtörtént. Egy szendvicsemberrel kevesebben, már- már azt mondtam, szegényebbek lettünk. Tegnap még itt járt-kélt köztünk, csakúgy mint sok százezer, sőt sok millió hasonló társa. Egyszercsak nyoma veszett. Még körözést sem adtak ki az ügyében, nem szerepel az eltűntek listáján. De kétségtelen egy szendvicsember megelégelte az ördögi reklámfogságot és a saját útjára lépett. Elege lett az újfajta kultuszból, az országos és világméretű márkaimádatból. Pedig nem is olyan rég még ő is olyan szófogadó, nyájas alattvalója volt a világcégek által kreált márkáknak, mint bárki más. Hogyan is lázadozhatott volna ellene, amikor a barátai, kollégái, üzlettársai sokszor azon mérték őt is, milyen márkájú a cipője, pólója, a dzsekije, a szabadidőruhája, talán még az alsóneműje is. Ma már szinte elengedhetetlen bizonyos márkák kötelező viselete. Mindenből a legjobbat a világszínvonalat, a kétezredik év felé közeledő ember álmát és vágyát elégítik ki a világcégek, hirdetik magukról. Még a csecsemő is tudja már, hogy a megvásárolt árucikkek árában bizony benne foglaltatik a reklámok költsége is, amelyeket a rádió, a tévé, a lapok, az utcai óriásplakátok adagolnak percenként a lelkűnkbe, a tudatunkba. De hogy a vétlen vásárló még Ingyenes reklámozója — szaknyelven szólva reklámhordozója — is legyen a méregdrága holmiknak, ez már több a soknál. A régi sétáló szendvicsemberek helyett — akik hatalmas táblákat cipeltek magukon egy-egy árucikket reklámozva — az agyafúrt reklámpszichológusok kitalálták a nagy trükköt. Mindenkit könnyűszerrel szendvicsemberré lehet változtatni, ha a hiúságra építenek. Aki megvásárolja a hőn óhajtott árucikket, az magán viseli, amíg csak el nem dobja a dicsőséges márka nevét, emblémáját. És még büszke is rá, eszébe se igen jut, hogy csöndben reklámhordozóvá változtatták az üzleti világ varázslói. Hát ezt elégelte meg a mi emberünk. Rájött, egy világméretű trükk áldozata, melyhez nem kíván tovább statisztálni. Csöndben kilépett az országos és világméretű panoptikumból. Azóta csupa olyan holmiban jár, amin nincs rajta a nagynevű cégek márkája. Néhány barátja, kollégája, üzlettársa természetesen észrevette a változást. Olykor szánakozó, sőt lenéző tekintetek is szegeződtek rá, mintha azt gondolták volna róla: talán tönkrement a haver, nem futja a márkás holmikra, jó lesz vigyázni vele. Csak ő tudja, mi az igazság. Valójában ezután is többnyire a márkás, jó minőségű holmikat vásárolja ő is, azokat viseli. De a felesége egy kis ügyességgel eltünteti róluk a cégek emblémáját. Ez az ő egyéni magánháborúja, netán bosszúja a vétlen polgárt szendvícsemberré változtató üzleti fogások ellen. Csak még elég magányosnak érzi magát. Pirítós ötvenezerért Nyíregyháza (B. Cs.) — Nyíregyházán a napokban, egy belvárosi üzletház irodájában egy dolgozó reggel piritós kenyeret készített. A kicsit negpörkölődött kenyér füstje elért a tűzjelző berendezésig. Az természetesen riasztott, mire kivonultak a tűzoltók, majd munka híján a tíz tűzoltó és a tűzoltókocsi távozott. Ez a kis kiruccanás ötvenezer forintba került. Mint Pemyák Sándor tűzoltó alezredestől megtudtam: ezek a készülékek a koncentráltabb cigaretta- füstre is érzékenyek, és ilyen riasztásra is volt már példa. Ez alaptalan riasztásnak minősül, melynek büntetése, hogy a kiszállási költséget meg kell téríteni. Ugyanez a helyzet téves telefonos riasztásnál is, tehát jobb meggyőződni arról: valós veszély van-e, mielőtt eleget tennénk jószomszédi kötelességeinknek. A tüzet a 105-ös telefonon lehet jelenteni. Fontos a pontos cím, a bejelentő neve, telefonszáma, az, hogy mi ég, emberélet van-e veszélyben. A telefonálót visszahívják, mert ezzel akarják kizárni a telefonbetyárok téves riasztásait, és így közvetlen tanácsokkal meg lehet kezdeni a tűz oltatását Állatvásár Tokaj (KM) — Akik szeretik a vásárokat, azoknak érdemes ellátogatni július 19- én Tokajba, ahol országos állat- és kirakodóvásárt rendeznek. B J V. lJfJ i'J'f • | Európai módi
