Kelet-Magyarország, 1998. július (55. évfolyam, 152-178. szám)

1998-07-14 / 163. szám

1998. július 14., kedd 14. oldal B&et«» KULTÚRA Parázs a hamu alatt Nyíregyháza (KM - N. I. A.) — Világos és Solferino — a két helynév két fontos törté­nelmi eseményt jelöl. Világos: a Habsburg- hatalom ellen indított magyar szabadság- harc 1849-ben bekövetkezett bukását. Sol­ferino: a Habsburgoknak az ugyancsak független államiságukért küzdő olaszoktól 1859-ben elszenvedett vereségét. Ez a két (bennünket egyaránt érintő) esemény fog­ja közre azt az tíz esztendőt, amelyet törté­nelmünkben — az akkori osztrák belügy­miniszterről, a Habsburgok abszolutista és centralizáló politikájának kíméletlen végrehajtójáról — Bach-korszaknak neve­zünk. Nemzeti létünk, azt fenntartó nem­zeti nyelvünkkel együtt csaknem végve­szélybe került. Ezt a tízéves időszakot a megsemmisítő törekvések ellenhatásaként kibontakozott nemzeti mozgalom szemszö­géből történetírásunk mint a passzív re­zisztencia korát emlegette, s ez a táblabírói kifejezés köztudatunkba is berögződött. Ne- meskürty István Parázs a hamu alatt című könyvében most kimutatja, hogy az elneve­zés megtévesztő: ez az ellenállás nagyon is aktív volt, s éppen ezért eredményes. Az olvasónak feltűnik majd, hogy ennek a történelmi munkának a forrásai túlnyo­mórészt irodalmi alkotások. Ennek oka — mint a szerző kifejti —, hogy Világos után a nyelv lépett előtérbe, egyszerűen azért, mert meg akarták szüntetni. A nyelv vé­delme mint életbevágó közös érdek volt az ellenállásban létrejött nemzeti egység fő összekovácsolója is, egészen addig, amíg a függetlenség ügye viszonylagos sikerre vergődvén, a magyar nyelv, sokak számá­ra a szent korona országaihoz való tarto­zás erőszakos (és meg nem valósuló) felté­tele lett. Azt, hogy e tanulságokban gazdag korszakot a szerző milyen megjelenítő erő­vel, fordulatos dramaturgiával és lebilin­cselő előadásban tárja az olvasó elé, az elő­ző munkáit ismerők előtt felesleges hang­súlyozni. (A könyvet a Yurtha Könyvmühely jelen­tette meg 1998-ban.) n Zárva lesz Nyíregyházán, a Szabadság téren a Váci Mihály Művelődési Központ júli­us 13-26. között. Ez idő alatt minden cso­portja szünetelteti foglalkozásait, s a dolgo­zók sem fogadják az érdeklődőket, kérdései­ket. A zárva tartás miatt a lakosság szíves megértését kérik. O Újra kinyit a felújítás miatt hosszú ide­ig zárva tartott nyírbátori Báthory István Mú­zeum. Az első látogatókat hátfőtől, július 13- ától fogadták. A nyitva tartási idő: hétfőtől péntekig naponta 9-17 óráig, szombaton és vasárnap előre bejelentkezett csoporto­kat várnak. O A Magyarok Világszövetsége meg­alakulásának 60. évfordulója alkalmából ki­rándulást szervez Ópusztaszerre, ahol a Ma­gyarok Hajlékában megemlékezést tartanak július 24-én, pénteken. Jelentkezni, érdek­lődni hétfőnként lehet Nyíregyházán, a Bes­senyei tér 7. szám alatt, vagy a 342-137-es telefonon. O Társastánc-tábort indít a nyíregyházi Móricz Zsigmond Művelődési Ház Basic Ju­nior Tánc Sport Klubja Mezősiné Bak Júlia vezetésével augusztus 10-19. között Vaján. Jelentkezni a Móricz Zsigmond Művelődési Házban lehet. Csaknem egy héten át tartott a VMK­ban az első magyar-amerikai táncművé­szeti fesztivál. A több mint száz táncosnak f lehetősége volt szakmai konzultációra is Balázs Attila felvétele A sárkány újra életre kel Eljönnek a Bátoriak ősi fészkébe, hogy jókedvvel, vidámsággal múlassák a tünékeny időt Nagy IstvAn Attila Nyíregyháza (KM) — Hatodik alkalommal adott helyet Nyírbátor a Szárnyas Sár­kány elnevezésű utcaszínhá­zi fesztiválnak. Ez a három napon át tartó ren­dezvénysorozat sajátos színt képvisel a megye nyári program­jaiban. Itt a felszabadult életöröm megfogalmazása és átélése alap­vetően fontos, mert csak az érez­heti jól magát, aki képes egy ki­csit kibújni a bőréből, mert tud­ja, hogy az alakoskodás régen nem azt jelentette, amit ma, ha­nem azt a képességet, amelynek a birtokában az ember más is tu­dott lenni, mint amit megszok­tak tőle. Gédra Katalint, a fesztivál egyik szervezőjét, háziasszonyát, mindenesét a zárás után faggat­tuk. — Az időjárás nem volt ke­gyes az idei fesztiválhoz. Szeren­csére a pénteki megnyitót kelle­mes időben lehetett megtartani, de a másik két napon kerülgetni kellett az esőt. A sok látványos és szórakozta­tó program közül nehéz bárme­lyiket is kiemelni. Nagyon jók voltak a gyerekdarabok, a zené­szek, mert jó hangulatot csinál­tak. A kocsmasátorban hajnalig szólt a zene és az ének. A felnőt­A felvonulás látványos elemeket is tartalmazott Balázs Attila felvétele teknek szóló előadások közül nagy sikert aratott a Thália Színház előadásában W. Gomb- rowitz: Yvonne Burgundi herceg­nő című darabja, amelyet a Mi­norita udvarban láthattak az ér­deklődők. Ugyanígy sikeres volt az Illyés Gyula Színház Sólyompecsenye című előadása is. Nem szabad el­feledkezni a Talán Teátrumról sem, ők a Minorita udvarban A tékozló fiú című darabbal mutat­koztak be a közönségnek — telt ház előtt. Különleges élményt jelentett a taiwani Hsin Hsing-Ku bábjáté­ka, hiszen a keleti mozgás- és bábkultúrába kaphattunk bete­kintést. Ők a kurta kurzus elne­vezésű továbbképzésen bemuta­tót is tartottak. Élvezetes bemutatókat hall­hattunk, láthattunk az énekmon­dóktól, a Facsiga Népzenei Együttestől és a Taposó Néptánc­együttestől. A legfontosabb azonban az a sajátos fesztiválhangulat, amely ez alatt a három nap alatt rend­kívül eleven volt, s amely még a vasárnap esti sárkányégetéssel sem ért véget. Mert éppen ez az aktus pél­dázza. hogy a résztvevők visz- szatérnek ugyan a valóság szür­kébb mindennapjaiba, de a kö­vetkező esztendőben újra eljön­nek a Bátoriak ősi fészkébe, hogy jókedvvel, vidámsággal, szerepjátszással múlassák a tü­nékeny időt. Rekonstrukció a Nemzetiben Az intézmény rendkívül gazdag antikvitás kori emlékkel büszkélkedhet Budapest (MTI) — A Magyar Nemzeti Múzeumban július­ban végzik el az épület kö­zépső szárnya földszinti te­rületének, valamint a déli udvar alatt kialakított új ki­állítási résznek a technikai átadását. Gróf Széchényi Ferenc nagylelkű felajánlásával 1802-ben életre hí­vott intézmény — amelynek épü­lete százötven éve készült el — immár évek óta folyamatosan csinosodik. A klasszicista palota alapításának 200. évfordulójára, vagyis 2002-re szépül meg „tető­től talpig”. A most átadandó helyiségek összesen 1500 négyzetméterrel növelik a múzeum — szakkifeje­zéssel élve — úgynevezett közön­ségforgalmi területeit. Ebből 1150 négyzetméter kiállítási tér, a további 350 négyzetméter pedig egyéb, a látogatók számára is igénybe vehető terület. A munkálatokban az épület le­romlott állapotának megszünte­tésén kívül többi között eltüntet­ték a bántó átépítések nyomait, korszerűsítették az épületgépé­szeti, valamint az elektromos há­lózatot. A Nemzeti Múzeum A mozgásukban korlátozott vendégek számára speciális fel­vonó könnyíti majd meg a közle­kedést a helyszínekre, illetőleg rámpákat is kialakítottak a toló­kocsival érkezők számára. A közönség az első emeleti elő­csarnokból a jobb, illetőleg a bal oldali íves lépcsőn közelítheti KM-reprodukció meg a földszinti középső szár­nyat. A földszinten kapott helyet a büfé, illetőleg a mosdókat is odatelepítették át. A látogatók innen, néhány lé­pés megtételével juthatnak ki a déli díszburkolatos udvarra, amely a jelenlegi állapotában —- jó idő esetén — egyelőre még csak a büfé „teraszaként” lép üzembe, a későbbiekben helyszí­nül szolgálhat kiállításoknak, al­kalmi rendezvényeknek. A közönség várhatóan novem­ber végén, december elején vehe­ti birtokba két új állandó kiállí­tás hivatalos megnyitójával a földszinti, mélyföldszinti része­ket. A földszinti középső szárny­ban mutatják majd be a középko­ri kőtár gyűjteményének leg­szebb darabjait. Ezen a helyszí­nen állítják ki az ország közép­kori történetében fontos szerepet betöltött épületekből származó emlékeket, valamint az intéz­mény rendkívül gazdag sírkő­gyűjteményének legértékesebb emlékeit. A déli udvar alatt kialakított impozáns térben pedig immár végleges otthont kaphat a Római Kőtár. Az egy légterű, kétszintes, mintegy 900 négyzetméteres ki­állítóhelyiségben a római kori kőanyagot tárják a hazai és kül­földi érdeklődők elé. A nemzeti intézmény rendkívül gazdag an­tikvitás kori emlékkel büszkél­kedhet, amely egyben a tágabb régió egyik legjelentősebb ilyen jellegű szakgyűjteménye. Hemingway Spanyolországban Madrid (MTI) — „Hemingway és Spanyolország” címmel nyílt kiállítás az amerikai író itteni életéről a madridi Circulo de Bellas Artes kiállítótermében. A 100 fényképet és dokumentumot bemutató kiállítás rendezője, Jó­sé Luis Castillo-Puche, az író ba­rátja és életrajzírója úgy „foglal­ta össze” Hemingwayt az újság­íróknak, hogy az író „felnőttko­rában is gyermekkora áldozata volt, részegebb volt a magánytól, mint az alkoholtól, hazátlan volt és hontalan, és végül Spanyolor­szágban talált rá a gyökereire, és fogadott hazájává tette ezt a föl­det. Spanyolországban talált ér­telmet életéhez és halálához”. A madridi kiállítás dátumát egy évvel előrehozták (a 1899. július 21-én született amerikai író száz éves évfordulója 1999-ben lesz.) A kiállításon láthatóak He­mingway spanyol kiadásai, azoknak a bikaviadaloknak a plakátjai, amelyeken az író részt vett, levelei Antonio Ordonez matadorhoz, Scott Fitzgerald amerikai íróhoz és John Dos Passos portugál költőhöz, akik­hez szoros barátság fűzte. A kiál­lításon olyan levelek és fényké­pek is szerepelnek, amelyeket eddig nem mutattak be a nagy- közönség előtt. A dokumentu­mok nagy része a kiállítás rende­zőjének személyes gyűjteményé­ből való. Castillo-Puche elmond­ta az újságíróknak, hogy He­mingway számára a barátság volt az egyik legfőbb emberi ér­ték. Úgy írta le a Nobel-díjas amerikai írót, mint aki gyenge és bizonytalan ember volt, rette­gett a haláltól és egész életében gyermekkora fantomjaival küz­dött. „Ernesto megszállottja volt apja öngyilkosságának. Gyává­nak tartotta őt, és csak nagyon hosszú idő múltával értette meg, hogy miért lett öngyilkos.” Cas­tillo-Puche szerint az a tény, hogy Hemingway anyja kisgyer­mekkorában lányruhába öltöz­tette egyetlen fiát, egész életére nyomokat hagyott benne. Kutatótábor Kisújszállás (MTI) — Ter­mészetvédelmi kutatók egy­hetes tábora zárult a hétvé­gén a Hortobágyon. A kereken hatvan tábor­lakó között voltak tudomá­nyos kutatóintézetek mun­katársai, természetvédők, és e témákkal foglalkozó egyetemisták, főiskolások. A táborozok a Hortobá­gyi Nemzeti Parkban, Ágo- ta-pusztán, az Erdészeti Tu­dományos Intézetnél vertek tanyát. Kunhalomkutatás és néprajzi adatgyűjtés is szerepelt a programban.

Next

/
Thumbnails
Contents