Kelet-Magyarország, 1998. július (55. évfolyam, 152-178. szám)
1998-07-14 / 163. szám
1998. július 14., kedd V» JÁNKMAJTIS ÚJDONSÁGAI 5. oldal Múltidéző Egészen 1950. október 22-éig két, teljesen külön- és önálló község volt Jánk és Majtis. Mindkét település keletkezéséről kevés a hiteles adat. Jánk — az egyházi iratok szerint — 1373-ban egy Jánk László nevű földesúré volt, aki állandó harcot vívott a szomszédos falvak uraival, különösen a Szekeressyekkel. 1405-ben Jánki Lukács a birtokos, aki ebben az időben váradi püspök. Majtis 1380-ban szerepel először írásos emlékekben, akkor még Tymátyusnak nevezték, 1429-ben viszont már Maytisnak írják. Ősi birtokosa a Maytisy család volt. Később Sámelházy László és a Sarolyániak is részt kapnak belőle. Egyik település sem volt az elmúlt századokban egységes. Ennek oka részben a vagyoni, a származási különbségek, de ezt mélyítette a felekezeti megoszlás is. A második világháború igen megviselte a községeket, hiszen a regionális fontosságú malom is megsemmisült, akárcsak a hidak. Mindkét községben jellemző volt az egyéni gazdálkodás, amit a téeszesítés változtatott, de jellemző, hogy 1956-ban tömegesen léptek ki. Itt született 1933-ban Végh Antal író. Életük őszén Szabó Zsigmond egykori szamossályi főag- ronómus 1986-ban alakította meg Jánkmaj- tison a Szeretet és Béke Nyugdíjasklubot. Rögtön nagy fába vágták a fejszéjüket, hiszen már akkor emlékművet állítottak a második világháborúban elesett helybélieknek, amikor ez még nem volt annyira természetes errefelé. A nyugdíjasklubnak — amely ugyancsak kistérségi jellegű — ma 108 tagja van. Tevékenységük igen szerteágazó. Amellett, hogy egy teherautónyi adományt gyűjtöttek annak idején a jugoszláviai háborús menekültek, vagy éppen tavaly a lengyel árvízkárosultak megsegítésére, olyan találkozót szerveztek, amelyre meghívták a munkácsi, beregszászi, szatmárnémeti nyugdíjasokat is, természetesen maguk is sokat kirándulnak. Bejárták már egész Magyarországot, de nagy élmény volt számukra a Vereckei-hágó éppúgy, mint a Gyilkos-tó környéke. — Hányán vannak közöttünk — mondja Szabó Zsigmond —, akik Csengernél, Fehérgyarmatnál nem jutottak el messzebbre, míg dolgoztak! Szívesen emlegeti a nyugdíjasok Ki mit tud?-ján elért sikereket, a legutóbbi anyák napi ünnepséget. Most július 21-étől huszonhármán egy hetet Berekfürdőn üdülnek, élvezik a gyógyvizet, s 26-án egy napra csatlakozik hozzájuk még 46 klubtag. — Szeretném megragadni az alkalmat, hogy megköszönjem az önkormányzatnak, a megyei közgyűlés elnökének, a Takarék- szövetkezetnek és minden támogatónknak, hogy életünk őszén ennyi szép élményben lehetett részünk. Berekfürdői fürdőzés £7 8,5 millió forint deficittel fogadták el a költsévetést. Komoly zavarok keletkezhetnek a működésben, ha nem nyer a kiegészítő támogatásra benyújtott „önhikis" pályázat. O A kommunális adót a jánkmajtisiak egy jelentős hányadától be sem hajtják, hiszen a lakosság 25 százaléka cigány, 25 százaléka munkanélküli, 25 százaléka pedig kisnyugdíjas. AZ OLDALT ÖSSZEÁLLÍTOTTA: Gyórke László és Lefler György. A felvételeket Harasztosi Pál készítette A szépülő szegény falu Térségi központnak számít Jánkmajtis • Legnyomasztóbb gond a munkanélküliség Parképítés Jánkmajtison Hetek óta mindennap esik. Az emberek bosszankodnak, mert ahol nem áll víz, ott sem tudnak dolgozni a felázott földeken. Ahogy mondani szokás: szegény embert az ág is húzza. A falu központjában azonban nagy a nyüzsgés. Parkot és parkolót alakítanak ki a postával szemben. Ahogy később Cséke László polgármestertől megtudjuk: önerőből. Több szempontból is térségi központnak számít Jánkmajtis, hiszen Darnóval alkot körjegyzőséget, az általános iskolája pedig nemcsak a helybeli gyerekeké, hanem a kisnaményiaké, darnói- aké, csegöldieké, császlóiaké is. Az óvodába darnói kicsinyek is járnak. Az egészségház — fizikoterápiával, gyermekorvosi és fogorvosi rendelővel, laboratóriummal, központi ügyelettel — pedig még hét településé. A sportélet központja is: labdarúgó-csapata tavaly óta a megyei első osztályban játszik. Az már szinte közhelynek számít errefelé, hogy legnyomasztóbb gond a munkanélküliség. A helyben működő vállalkozások — a sütőüzem, a Tranzit-Food Kft., a fűrészüzem, valamint a Takarékszövetkezet, az ÁFÉSZ, a posta összesen nem foglalkoztat annyi embert, mint maga az önkormányzat. Félszáz jövede- lempótlós mellett 25-en járadékosak, viszont negyvenen már semmilyen szociális ellátást nem kapnak. A leghátrányosabb helyzetűek közül ennek ellenére legutóbb tizenöten nem fogadták el a munkaügyi központ által felajánlott munkát. Egyikük indoka: „...mert nincs kedvem dolgozni” (egy háromgyermekes családapa), a másiké: „...mert italozó életmódot folytatok.” No kom- ment! — Véleményem szerint — mondja Cséke László —, változtatni kellene a jogszabályokon, az ellátást bizonyos feltételekhez kötni. Az etnikum (75-80 százalékuk munkanélküli) egy részét viszont azért nem alkalmazzák, mert még az általános iskolát sem végezte el. Számukra indítottak július 1-jén egy nyolc hónapos cigány felzárkóztatási programot, melyet a munkaügyi központ finanszíroz, a Nyír-Dinamika Kft. szervezett, a helybeli iskola pedagógusai pedig igyekeznek pótöl(tat)ni a hiányt. Az elmúlt nyolc év — akárcsak bárhol a megyében — egyrészt a lakosság elszegényedését, másrészt az infrastruktúra fejlődését hozta. Kiépült a belterületi úthálózat, járda, csapadékcsatorna. A gáz és a telefon viszont ma már több helybelinek megfizethetetlen luxus, ezért ki-, illetve leköttették. Akár szimbolikusnak is felfoghatjuk, hogy az egykori bölcsőde helyén ma öregek szociális otthona van (17 bennlakóval), aminek a bővítése-korszerűsítése folyik jobbára pályázati pénzekből a Területfejlesztési Tanács és a Népjóléti Minisztérium jóvoltból. Negyedszázad a Takarékban Kővári Istvánná Jubileumi az idei év Kővári Istvánná kirendeltségvezetőnek a Szatmár-Beregi Takarékszövetkezetnél, hiszen januárban múlt huszonöt éve, hogy itt munkába állt. Azon szerencsések egyike, akik az első munkahelyükön dolgoznak. Alig esztendeje, hogy a Jánkmajtis és Vidéke és a Tarpa és Vidéke Takarékszövetkezet frigyre lépett. A házasság jól sikerült, mindkét fél megerősödött benne. Szatmár-Beregi Takarékszövetkezetként új nevet kapott és központot is, amely Fehér- gyarmaton található. Az elnök az egykori jánkmajtisi szövetkezet első embere, Gyulai Györgyné lett, aki negyedmagával Gyarmatra jár dolgozni, míg szintén négyen maradtak itt a régi csapatból. A falu lakóinak többsége kapaszkodik az életbe, igyekszik megfogni minden lehetőséget. Ám a mindennapok drágasága miatt egyre soványodnak a betétek. Leginkább a takarékszelvényt kedvelik. A kölcsönök közül a mezőgazdasági és a személyi kölcsönt igénylik a legtöbben. A szezonális gazdálkodás meghatározza a szövetkezet pénzforgalmát is: tavasszal kevesebb, ősszel több a betét. A kirendeltségvezető a szomszédos Kisnaményból jár át dolgozni, miként két másik munkatársa is, de itt falubelinek tekintik már őket. Kővári Istvánné férje Kisnaményban polgármester, de mindamellett gazdálkodnak is. No és persze, takarékos- kodnak! A kürtös szakma képviselője Kicska Andrásné postafőnök Kispaládról „jött férjhez” Jánkmajtisra. Három évtizede dolgozik a szakmában, 1974 óta vezetőként. Két gyermeket neveltek fel, a lánya Miskolcon tanul a közgazdaságin, fia pedig elsős Kecskeméten, a műszaki főiskolán. Több a dolguk, mióta a postát is utolérte az úgynevezett racionalizálás, miközben többletfeladatokat kell teljesíteniük. Naponta találkozik a falubeliekkel, és azt tapasztalja, hogy feszültebbek, ingerültebbek, agresszívabbak az emberek, ugyanakkor a fásultság, közömbösség is jellemző rájuk. A háttérben nyilván a létbizonytalanság, a napi kenyérgondok, a pénztelenség, az eladósodás húzódik. Ők maguk is mindent megpróbálnak, hogy a házi költségvetés ne legyen deficites: fóliában paprikát termesztenek, csak épp nem kapják meg az árát, tavaly a káposztával, az almával volt sok bajuk, ezenkívül Kicska Andrásné sertést is nevelnek, de olyan alacsony most az ára (180-200 forint kilója élőben!), hogy ez is csak ráfizetés. A továbbtanuló fiatalok közül kevesen jönnek vissza, hiszen Jánkmajtison aligha kapnak munkát. Mint ahogy az ő lánya is Nyíregyházára készül az egyetem befejezése után. Három kívánsága közül az első éppen az, hogy lakást szerezzenek neki a megye- székhelyen. ...az orvos, dr. Kun Gábor: — Jánkmajtis lakosságának egészségi állapota megegyezik a falu munkaerő- helyzetével és az etnikai összetétellel. Sajnos, sok a rákos betegl ...a gazdajegyző. Mészáros Ferenc: — Mezőgazdasági szövetkezet hiányában a nyakukba szakadt a magán- gazdálkodás minden nyűge- baja, de igyekvőként fogódznak a földbe, itt a zöldség, a gyümölcs a sláger. Nő az őstermelői igazolvánnyal rendelkezők száma, bár ez az év a belvíz, a gabona ára miatt kilátástalanná tette helyzetüket. Mégis reménykednek az új kormányban, várnak és bizakodnak. ...a polgárőrparancsnok, Kicska György: — Három éve alakult meg a polgárőrség, jelenleg 25 tagja van, zömében fiatalok. Külön helyiséget kaptunk, legutóbb pedig egyenruhát is. Szombaton, az eddigi munkánk jutalmaként fehér asztal mellé ülhetünk, együtt lesz a társaság. Szeretek itt élni, a családom tősgyökeresnek számit a településen. Szakmám szerint — talán hihetetlen, de esztergályos vagyok — nem tudtam elhelyezkedni. Elvégeztem a betegápolói tanfolyamot, az önkormányzat foglalkoztat, most a művelődési házban kaptam feladatot. Van egy ötéves kisfiam, a szüleim segítsége nélkül nehéz lenne nekünk. Most azért drukkolok, hogy a jogsim meglegyen. Sós Natasa, betegápoló A z egészségügyi kombinátban dolgozom asszisztensként. Fizikoterápiás kezelésre járnak a betegek hozzám, de a környező hat település betegeit is ellátom. A kombinát megfelelő műszerezettségű, igyekszem jól megfelelni a feladatnak. Elváltként élek édesanyámmal és a 17 éves fiammal. Nagy változást már nemigen várok az élettől. Fontosabb nekem édesanyám nyugalma, és hát a fiam jövője. Angyal Rozália, asszisztens agyon sok munkával haladunk előre a feleségemmel. Két fiunk van, 6 és 12 évesek. Korábban a helyi étteremben dolgoztam, most a saját lábamon próbálok megállni, kereskedést nyitottam. Emellett uborkázunk, alma is van, így aztán nem unatkozunk. Az épülő házunkban kap helyet a mostanitól komfortosabb bolt. Nekünk sokat számít, ha a vásárló, a falubelim elégedett a szolgáltatásunkkal. Somogyi István, vállalkozó R.ozsályi vagyok, de itt élek az öregek otthonában. Az életemet Budapesten, a BKV-nál töltöttem. Munkásszálláson laktam, így nem esik nehezemre az otthon. Igyekszem mindenkivel jóban lenni, de nem is vagyunk sokan, 16-an mindössze. Két lányom van, az egyik Svájcban él, a másik Gyarmaton. Ez utóbbi rendszeresen meglátogat. Eljárok a meccsre, ha idegenben játszik a csapat. Tóth Ferenc, nyugdíjas
