Kelet-Magyarország, 1998. július (55. évfolyam, 152-178. szám)

1998-07-11 / 161. szám

1998. július 11., szombat 19. oldal Programajánló □ Zenei fesztivál. A nyírbátori Nemzet­közi Zenei Fesztivál ünnepélyes megnyitóját ma délután öt órakor tartják a város minori­ta templomában. Este fél nyolctól díszhang­verseny lesz a református templomban. Mű­soron: Mozart Varázsfuvola nyitánya, G-dúr hegedűversenye és Requiem-je. Vasárnap a Tinódi Sebestyén Általános Iskola és Zeneis­kola hangversenytermében Terényi Ede (Ro­mánia) szerzői estjén vehetnek részt az ér­deklődők. □ Parkfürdő. A jól ismert és kedvelt nyír­egyházi strand reggel kilenctől este hét órá­ig várja az úszni, napozni, sportolni vágyó­kat. Újdonság: a felújított fa-játszótér. A Tó­fürdő szintén kellemes feltételeket kínál a lu­bickolni vágyóknak. □ Népi építészet. Hűvösebb napokon ér­demes kilátogatni Nyíregyházán a Sóstói Múzeumfaluba. A szabadtéri bemutatóhely reggel kilenctől délután öt óráig fogadja az érdeklődőket. Programok: állandó kiállítás­ként megtekinthető Szabolcs-Szatmár-Bereg megye népi építészete, ezenkívül időszaki ki­állításként látható a „Habsburgok és az I. vi­lágháború emlékei a paraszti tárgyakon" cí­mű anyag. □ Gyerekeknek. A nyíregyházi Tókuckó üdülő és továbbképző intézet változatos és tartalmas elfoglaltságokkal várja az általános iskolás gyerekeket. Programok: folyamato­san lehet rájuk jelentkezni; a foglalkozások­ba bármikor be lehet kapcsolódni, de érde­mes egy turnust végig kint tölteni, mert a technikától a kézművességen keresztül a ter­mészetvédelemig mindent kipróbálhatnak a gyerekek. □ Zsiráfcsalád. Megyeszékhelyünk látvá­nyosan gyarapodó Vadasparkjának kapui minden nap reggel kilenctől este hét óráig nyitva állnak az állatbarátok előtt. A park új­donsága: a nemrég „benépesült" zsiráfház. □ Orgonakoncert. Ismét megszólaltatják a hangszerek királyát a nyíregyházi — Kos­suth téri — római katolikus társszékesegy­házban július 19-én este hét órától. A kon­certen Váradi Antal orgonamüvész előadásá­ban Rheinberger-, Mozart- és Bach-kompozí- ciók hangzanak el. Közreműködik: G. Simon Zsuzsa (ének, szoporán). A kisvárdai Rétközi Múzeum állandó kiál­lításait érdemes megtekinteni Elek Emil felvétele Mit# RÁADÁS A fejlődés emeltyűje a vasút Tizennégy évtizede az idevezetett sínek kétségtelenül segítették és segítik Nyíregyháza városát Margócsy József „Száz vasutat, ezeret! Csináljátok, csináljátok! Hadd fussák be a világot, Mint a testet az erek!" Jó másfél évszázaddal ezelőtt ír­ta ezeket a sorokat Petőfi, s utá­na már csak egy évtized telt el, hogy Nyíregyháza is beletartoz­zék a vasutak érhálózatába. A levéltári iratok között — egyelőre legalábbis — már 1840 áprilisában található adat arra, hogy a tanácsülésen „említésbe hozatvák” egy bizonyos Uhl- mann vállalkozó nevét. Ő Debre­cen és Tokaj között vasútvonalat tervez, de Nyíregyházát elkerül­né. Ezért a városatyák bizottsá­got küldenek ki, hogy a szerve­zőt kedvezőbb belátásra bírják. (V. A.102/a-10/90.1840. ápr.10.) E kezdeményezésről később már nincs szó. Viszont éppen tíz év múlva már folyik a Pest-Szolnok közötti vonal építése. A körülte­kintő városi vezetőség lobbyzni kezd, hogy annak folytatása Deb­recen irányába haladjon. A vá­rosnak ugyanis „elnyomorodott kereskedelmi viszonyaiból” a vasút segítségével kellene fel­emelkednie az országos forga­lomba, hiszen ez az egész vidék legnagyobb gabonapiaca, így nemcsak Nyíregyháza boldogu­lását mozdítaná elő. (V. B. 142-5.- 3/a, No. 220, 1851. márc. 6.) — Kellett azonban még néhány év, hogy „komolyra” forduljon az ügy. Az országos kezdeményezések között először az ún. Tisza vidéki vasút terve érintette Nyíregyhá­zát, Szabolcs vármegye területét. Az úgy mozgatója, tekintélyes szervezője a krasznahorkai főúr, Andrássy- György gróf (1797- 1872), aki kezdettől csatlakozott Széchenyi István hazafias re­form-törekvéseihez: például je­lentős összeggel támogatta az Akadémia alapítási vagyonát; ké­sőbb Széchenyivel utazott Angli­A vasútállomás egy 1933-as képeslapon ...és ma Elek Emil felvétele ába, a pesti Lánchíd építésének előkészítése érdekében. Á nehéz Bach-korszakban így azok közé tartozott, akik az elnyomott or­szágnak legalább gazdasági fel- emelkedése érdekében tevékeny­kednek. így lett indítványozója és mozgatója az errefelé hajlítandó vasútvonal létesítésének. Ez ve­zetne majd Debrecen-Miskolc- Kassa útvonalon; Szabolcs me­gyében 64,8 km útja lenne, Újfe- hértó határában lép be Szabolcs­ba és Nyíregyházán áthaladva, Rakamaz határában hagyja el megyénket. Kiemelendőnek mi­nősíthető, hogy Szabolcsban nem volt a grófnak birtoka: a tiszado- bi Andrássyak földjei távol estek a tervezett vasútvonaltól. Köztu­dott, hogy majd csak négy évtized múlva épül ki Görögszállástól a csatlakozás Tiszadob felé. Az 1854-ben megindult szer­vezkedés során írta Bécsből Andrássy György Nyíregyháza város polgármesterének — a le­véltárunkban ma is olvasható le­velét. Bízik abban, hogy a „vá­rosnak már mostani munkás és vagyonos nagy népessége, továb­bá azon tekintet, hogy Nyíregy­háza a nagyobbodás elemeivel bírván, s jövője lévén — azon vi­dék a polgárosodás és vagyonos- ság egyik gyűlpontjával láttas­sák el: mihez a vaspálya kétség­telenül egyik hatalmas eszköz.” Május 10-én rendkívüli ve­gyestanács ülésen tárgyalja a vá­ros az ajánlatot, a Bach-huszár szolgabíró jelenlétében és Hatzel Antal polgármester elnöklése alatt határozatot hoznak. „Átlát­va, miként a városnak és lakos­ságának anyagi érdeke a jelenté­kennyé emelkedett piaci állásá­val szorosan egybefügg, tudva, miként az újonnan emelkedő vasutak új piacokat tudnak te­remteni, meg azon okból is, mert a vasút a vagyonosság és polgá­rosodás előmozdításának óriási emeltyűje: így oly megbecsülhe­tetlen kincs és előny, hogy azt el­szalasztani soha meg nem bo­csátható és anyagi tekintetben ki sem pótolható belfogás és kár.” Majd a határozat pontosan részletezi, hogy a megvalósítás­hoz a város „nem üres kézzel já­ruland.” A gróf 1855 februárjá­ban megszerezte az engedélyt, majd a szükséges tőkét is össze­hozta, így 1856-ban már kivitele­zési engedélye is volt. Minden­nek eredményeként 1858. szep­tember 5-én, 140 évvel ezelőtt be­futhatott az első személyvonat az akkor még városszéli nyíregyhá­zi állomásra. Ez a megvalósult, eredetileg magánvállalkozás majd 1880-ben kerül át a magyar állam tulajdonába. QQQ Mivel immár tizennégy évtizede kétségtelenül elsősorban az ide­vezetett vasút segítette és segíti Nyíregyháza város és a megna­gyobbodott megye általános fej­lődését, lehetőség szerint még to­vábbi részletek is szolgálhatnak tudomásul infrastruktúránk e szelvényének további, folyama­tos fejlődéséről. A gyengék gyámolítója Szőke Judit A gyerekek szeme kérlelhetet­lenné tud válni, ha a vele fog­lalkozó ítélőbírót játszik. A pe­dagógiai vereséggel is járó pá­lyát nem mindenki állja, van­nak, akik feladják, vannak, akik legyőzetnek. Lippai Ger­gely pályafutását végigkísérte a legkiszolgáltatottabbak tekinte­te, mellőle is elment néhány kolléga, de nem olyan ítélőszé­ki ülnök fajta. Türelmes, nyu­godt, a mondatokat végighall­gató, a másik szavára, rezzené­sére figyelő. Mindig is ilyen volt. Talán az évek során még bölcsebb lett, hiszen lelkileg so­kat próbált az, aki arra adja a fejét, s milyen hittel!, hogy gye­rekekkel, azok közül is a legszo­morúbb sorsúakkal, a családta- lanokkal, a senkiéivel törődjön. Eredeti szakját, a matemati­kát és a technika tantárgy előd­jét rövid ideig taníthatta. A KLTE-n kutató-fejlesztő pedagó­giai diplomát szerzett. Borsodi születésű, de Virányoson kez­dett, ahol a matekon kívül fizi­kát, kémiát és — felesége felké­szítése során — éneket (!) taní­tott. Már ott megtapasztalta, hogy a gyerek olyan, mint a szi­vacs. Adott is nekik felszívni valót! Hamar felfigyeltek „fel­jebb” a fiatal tanárra, még az ÁFÉSZ is megkereste egy csábí­tó belső ellenőri ajánlattal, de aztán mégis egy másik, szintén gyorsan érkező szerelem le­hetősége megkísértette. 15 évig látott el az úttö­rőmozgalomban kü­lönböző szinteken különböző feladato­kat. Nem gondolná róla az ember, hogy alapvetően nyugta­lan természet, ab­ban az értelemben, hogy ahol élete so­rán megfordult, mindig pörte gyerekmozgalom hiánya jelent. 1989-ben kötelezte el magát a gyermekvédelem mellett. A leg­hálátlanabb terület, az utógondozás jutott neki. A „fészekből kilökött” fiatalok útját kellett egyengetnie. Másfél év múl­va igazgatóhe­lyettessé és ott­honvezetővé ne­vezték ki. Azonnal v’ nekilátott az éssze­rűsítésnek. Aki ezen a pályán sikerél­ményeket keres, n a ­Lippai Gergely azonnal a változtatáson, a job­bításon törte a fejét. Szerencsé­je volt, engedték is neki... Meg­honosította a tehetséggondo­zást, feltűnés nélkül becsem­pészte a turisztikát, ott bábás­kodott a történelmi hagyomá­nyok közösségi ápolása mellett. Nagy fájdalom számára, hogy a fiatal korosztályban a mai na­pig sem sikerült betölteni az űrt, amit a rendszerváltás elsö­Balázs Attila felvétele gyokat csalódik. De „Gergely bácsi” minden apró momentu­mot értékel, s nem kergetett il­lúziókat. A sajnálatot félre kell tenni, őszintének és következe­tesnek, sokszor bizony kemény­nek kell lenni — neki, akinek akkora szíve van, ez lehetett a legnehezebb. Haza tilos vinni a gyötrelmeket, a család bármi­lyen típusú bevonása is helyte­len és ki kell tudni szállni a pszichésen rendkívül megter­helő szituációkból — ezeket a szabályokat magának állította fel. Az intézményi külső és bel­ső kereteket átszervezték, vilá­gos struktúrát alkottak — eb­ben jó partner volt Együd Já­nos igazgató. Nem beszélve a stabil családi háttérről. Felesé­ge pedagógus, nagyobbik lánya pszichológus hallgató, a kicsi is tanárnak készül. A kollégák sokszor nehezebb esetek voltak, mint maguk a gondozottak. De sikerült a „börtön ablakait kitárni”, s élen járt a mamut és nem ép­pen gyermekközpontú rendszer lebontásában. Tavaly elindult a nagy álom megvalósítása: meg­alakultak a lakásotthonok. Sze­rencsére Nyírszőlősön, ahol öt helyen élnek családiasán a már nem gyivisek, nyitott, fogadó­kész, humánus emberek lak­nak, akik a hétéves előkészítő munkát nagy mértékben segí­tették. Nem mintha Lippai Gergely olyan valaki lenne, aki nem tudna villámgyorsan szimpáti­át kelteni, a békétlenkedőkkel kiegyezést kötni, s sokoldalú ta­pasztalatait a köz hasznára-ja- vára kamatoztatni. Tőle nyil­ván ezt tanulták meg a reá bí­zottak. S hogy ő mitől lett a sok­száz nebuló által gazdagabb? Nincs kilátástalanság, nem el­fogadni a kiúttalanságot, a re­mény nem halhat meg. De ez csak a Lippai Gergely-féle élet­elv betartásával lehetséges; gyermek, nagyon kell szeretni téged, mert végtelen a gyenge­séged. - — Koncert közben Elek Emil felvetele (archív)

Next

/
Thumbnails
Contents