Kelet-Magyarország, 1998. június (55. évfolyam, 127-151. szám)
1998-06-22 / 144. szám
1998. június 22., hétfő 3. oldal Sípos Béla A ember szereti a testvérét, a testvéreit. Igaz, erre mondják: ezt nem lettet megválasztani, ezt készen kapja mindenki, de ez mit sem von le az értékekből. Hát hogyne szeretné akkor a testvérét, ha maga választhatja meg. Testvérválasztás? Igen, mondjuk két város esetében. Nyíregyházának sok testvér- városa van: Szlovákiában Eperjes, Németországban Iserlohn, Finnországban Kaajani, Angliában StAlbans, két éve a lengyelországi Rzeszów, amióta aláírták a testvérvárosi szerződést. S most van alakulóban egy izraeli kapcsolat is. Legutóbb Rzeszówban járt egy nyíregyházi küldöttség. Viszontlátogatásnak lehetne ezt nevezni, hiszen az aláírás két éve Nyíregyházán történt, s most polgármesteri szinten vendégeskedtek a nyírségiek. A testvéri szeretetről pedig csak felsőfokon lehet beszélni. A polgármestertől kezdve a hivatal alkalmazottaiig mindenki szeretettel vette körül a nyíregyháziakat, sokan beszéltek arról, hogy többször nyaraltak a korábbi években a Sóstón, s mindannyian jó szóval emlékeztek meg az itt töltött napokról, hetekről. Persze a kétnapos találkozón hivatalos események, fogadások is zajlottak. Emlékezetes marad mindkét fél számára a XV. században épült ékszerdoboznyi városházán tartott képviselő-testületi ülésen való részvétel. Nem volt itt semmi különleges dolog, csak ahogyan a rzeszówi képviselők beszéltek a munkájukról, ahogyan kérdezték a nyíregyházi küldöttség tagjait, azt a meleg szeretetet, amit adtak, azt nem lehet elfelejteni. Minden érdekelte őket. Hogyan dolgoznak Nyíregyházán, miként szervezik a munkájukat, s legfőképpen az emberekkel való kapcsolattartás módját firtatták. A két polgármester találkozóján az is megfogalmazódott, hogy Nyíregyháza és Rzeszów egymást segítheti az európai integráció során. Kiderült, sok a közös vonás a két város között, ami mindenképpen előny lehet. A két város közötti alig háromszáz kilométernyi távolság pedig nagy lehetőségeket rejt magában. Lehetne még beszélni az átalakuló lengyel közigazgatásról, a gazdasági kapcsolatok szélesítéséről, a rzeszówi vásáron való nyíregyházi megjelenésről, és fordítva. Ám mindig vissza-visszatérő volt az a gondolat, hogy elsősorban az emberek, a két város lakói ismerjék meg egymást, tartsák a kapcsolatot az intézmények, s rajtuk keresztül erősödjön a testvéri szeretet. Dehát Péterke! Az egész hűtőt nem kellene elhoznod a táborba! Ferter János rajza Készenlétben a munka frontján Baktán a legnagyobb probléma nem az akarat hiánya, hanem a képzetlenség Szőke Judit Baktalórántháza (KM) — Amikor jön a szezonmunka, fel- lélegzik egy rövid időre a munkaerőpiac. Megkönnyebbül, amint a mezőgazdaság és az építőipar átmenetileg felszívja a munkanélkülieket. Megyénk köztudomásúlag vezeti a szomorú toplistát — Baktalórántháza és térsége sem igen dicsekedhet megnyugtató adatokkal, sőt egyike a munkátlanság- gal leginkább sújtott régióknak, az év nagyobbik felében folyamatosan harminc százalék fölötti az a fránya ráta. Egy sajátosság adta látszólagos ellentmondás van az esélyek tekintetében is, hiszen Bakta közlekedésföldrajzi középponti helyzete — a környező városok elérhető és szinte azonos távolságban vannak — némiképp megkönnyíti, ám egyszersmind meg is nehezíti az elhelyezkedést, ugyanis mind a munkaadók, mind a munkavállalók drágállják a buszbérletet. KülönPapp Sándor A szerző felvétele ben azt hinné az ember, hogy a 41-es közelsége bizonyos mértékig élénkíti a munkaerőpiacot, de mára akkora lett a forgalma, hogy az logisztikai gondokat okoz, s lassan több a hátránya mint az előnye. A környéken — tudtuk meg Papp Sándortól, a munkaügyi központ kirendeltségvezetőjétől — a leányvállalatok, szövetkezetek adták jellemzően a kenyérkeresetet. Ezeket számolták fel azonban legelsőként. A tízezer munkaképes korúból több mint kétezer munkanélkülit tartanak nyilván, hatszázat meghaladó a tartósak, azaz az egy éven túl kényszerből nem dolgozók száma. A közhasznú foglalkoztatás és a közmunka is megoldást jelent ideig-óráig. A 160 pályakezdő elhelyezkedését némiképp segíti, hogy népszerűvé lett a munkatapasztalat-szerző támogatás, kezdik tehát szeretni a fiatalokat. Általában igaz egyébként, hogy az államilag támogatott álláshelyek létesítése a kapós. A Nyírségnek ezen a táján is a képzetlenség az egyik legnagyobb probléma. A nyilvántartott munkanélküliek több mint fele csupán nyolc általánost végzett — 6,7 százalékuk még azt sem. De szerencsére szívesen tanulnak a baktaiak és a környékén élők szakmát, főleg, ha a lehetőség helyben adatik meg, s az a tapasztalat, hogy dolgozni is akarnak, még ha nyomottak is a bérek. A romák számára is szerveztek tanfolyamokat, használják is néhányan a kőműves, a gyékényszövő, kosárfonó, mezőgazdasági építőanyag-készítő mesterséget, s a gazdaasszonyképzésen elsajátított ismereteket. A 337 közmunkát végző különböző beruházásokon tölti hasznosan az idejét, a 355 közhasznú munkásnak is van egy kis időnyerési esélye. Fekete munka? Persze, van, de egyúttal létezik egyfajta szemléletváltás is, amihez a szigorú ellenőrzés is hozzájárul. Kár, hogy a legális, biztonságos utat, az alkalmi munkavállalói könyvet eddig csak 11-en vették igénybe. Az emberek tájékozatlanok, könnyen félrevezethetek, de a munkához való viszonyuk készséges. Sokkal nyitot- tabbak a segítség iránt, együttműködési szándékuk is nyilvánvalóbb. A munkaadók a pályázati lehetőségeket igyekeznének kiaknázni, de a kötelezettségeket, a fedezeteket — érthető okokból — nehézkesen vállalják. — Szóval valami beindult Baktán és körzetében, csak a kiteljesedéshez kell még egy kis idő — foglalja össze félig optimistán a helyzetet Papp Sándor. Vonaton r u* van most is, mint az ilyen hosszú, fárasztó utazásokon általában lenni szokott. Eleinte még leköti az embert egy- egy érdekes beszélgetés az útitársaival, valami jó olvasmány. De azután eljön az idő, mikor már egyikhez sincs türelme, csak azt várja, hogy szakadjon már vége ennek a kényszerű tétlenségnek, bezártságnak, ennek a monoton kerékzakatolásnak. Hát igen, ez már kicsit sok a jóból, harmadik napja rázkódom a vonaton. Mert mi tagadás, jók, kényelmesek ezek a hálókocsik, de három napig le nem lépni a földre, három napig ezen a hét-nyolc méternyi keskeny folyosón végezni a sétánkat. A mozgás ilyenkor úgy hiányzik az embernek, mint a fuldoklónak a levegő. Nézelődöm, hol az innenső ablakon, hol a szembenlévőn. Mi mást tehetnék? Sokszor beutazott, ismerős tájak, no és meglehetősen egyhangúak is, nem köt le rajtuk semmi. De egyszer csak. Egyszer csak meglátok egy hegy tetején egy magányos fenyőfát és hirtelen hatalmasat ugróm. Nem én, az a bennem élő altudatos valaki, aki kényszerű tespedésében a mozgásnak bármilyen villanásnyi, képzeletbeli rezdülésével is megelégednék. Hatalmasat ugróm, és kezemmel el is érem a fenyő legalsó ágát. Megkapaszkodom belé. A karizmok pillanatnyi megfeszülése, egy nekirugaszkodás — és fent vagyok a himlőhelyes, rücskös vörösfenyő ágon. Izmaim jóle- sően dagadnak, ernyednek. Feljebb, mind feljebb! És már ott is vagyok a csúcshoz egészen közel, azon az utolsó ágon, amely még elbírja a súlyomat. Micsoda kilátás nyílik innen. Hegyek félkaréja, alattuk a szemhatárral érintkező síkság, s ennek valahol a szélén száguld egy hosszú vonatszerelvény. Elnézem a vonatot. Tudom, hogy egyik ablakából egy mozgás után epedő ember figyeli irigykedve az én tornászmutatványomat, s én, a szabad természet gyönyöreit élvező fáramá- szó, jókedvűen integetek a szűk fülkébe zárt embertársamnak, a civilizáció foglyának. Még két percig. Azután a magányos fenyőfa eltűnik a szemünk elől. Itt vagyunk megint a kupéban mind a ketten, én s a pillanatokra elröppent, kiszabadult másik énem. Ismét a kerekek egyhangú kattogását hallgatjuk. Mozdulatlanságba fulladó órák, unalom. De ez a kis kiruccanás jólesett. Valahol az izmaimban ott bizsereg még a fáramászás gyönyöre. Könnyebb lesz elviselni a még előttem álló sok-sok kilométert. Újabb pékséggel gyarapodott Nyíregyháza, az ötvenes években népszerű Racskó kenyeret készítik ismét a Nyíregyi Pékségben, amelyhez nem használnak adalékanyagokat, nincs más benne csak liszt, élesztő, só, víz és a pék lelke. A jó technológia járul hozzá, hogy ismét olyan kiváló minőségű kenyeret ehessünk, mint nagymamáink idejében Martyn Péter felvétele Bátori hagyomány Tisztelt Szerkesztőség! A június 13-i számban olvastam Bátori hagyomány című cikküket, melyben felismertem Szász Gusztávnét Duchnovszki Magdolna tanárnőt. Nekem osztályfőnököm volt a mátészalkai leánypolgáriban 1939-ben. Már én is 75 éves vagyok, de nagyon megörült a lelkem, szívem, amikor megláttam. Tanár Úrnő, (mert akkor így hívtuk) nagy tiszteletnek örvendett. Megtanított emberségre, nagy-nagy szeretetre, mely egész életemben végig kísért. Büszke vagyok rá, hogy a tanítványa lehettem. Tablóképemen ott van a neve, képe. 1944-ben lett volna a találkozó, soha sem került rá sor, hiszen háború volt. Azóta sem. Ahogy végig nézem a képet, talán négyen, öten élünk még. Jó lenne, akik élünk még, találkozni, és látni Magdi nénit. Nekem egy fiam, egy lányom és négy unokám, egy dédunokám van. Boldog vagyok velük, mindig igyekszem őket emberségre tanítani, ami eddig sikerült is. Ezt mind Magdi néninek köszönhetem. Kerti Mihályné, Mátészalka Drog Nyíregyháza (KM) — Egész napos programot szervez a Drogellenes Világnapon, június 26-án, pénteken az Észak-Kelet Magyarországi Szenvedélybetegségeket Megelőző Egyesület Nyíregyházán. A Váci Mihály Művelődési Központban délelőtt tízkor előadássorozat kezdődik. A témák: Drogpolitika az európai uniós csatlakozás tükrében; ‘ Középiskolás fokon... Drog nélkül élni. A Kossuth téren felállított sátrakban déli 12-től tanácsadást tartanak, majd este hattól fellép a Banchieri énekegyüttes, lesz divatbemutató, kabaré, este tízig pedig bál a Szívtiprón együttes közreműködésével. V&A n v f) új'i; Testvéri szeretet ', ; M HÁTTÉR litt I I lill .......................................:-----------;....-.... ....—;----A A A »IA:j A it 6 C A U A A / A □ Jogi szakokleveles képzést indít szeptembertől a Megyei Pedagógiai Intézet és Továbbképző Központ szervezésében a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem jogi szekciója alapdiplomával rendelkezőknek. □Több turnusban szervez általános iskolás korú gyerekek részvételével napközis tábort a nyírlugosi önkormányzat. Ennek legfőbb oka, hogy mig a szülők a földeken dolgoznak, addig a gyerekek ne legyenek őrizet nélkül.
