Kelet-Magyarország, 1998. június (55. évfolyam, 127-151. szám)

1998-06-13 / 137. szám

A kilencvenéves Szász Gusztávné (Amatőr felvétel) 1998. június 13., szombat 15. oldal Az öregedés tíz parancsolata 1. Ne dohányozzon! 2. Ne napozzon délelőtt 10 és délután 5 óra között, és amennyi­ben napon tartózkodik, használ­jon fényvédő krémet! 3. Változtasson az étkezési szo­kásán — amennyiben nem így étkezik — és egyen több gyümöl­csöt, salátát, tejterméket és mag­vakat, gabonát, szezámmagot, szóját, kukoricát, napraforgót és tökmagot! 4. Kellő mennyiségű kalcium- bevitelről gondoskodjon szerve­zete számára, napi 1 és másfél gramm között! 5. Legalább hetente három­szor másfél óra erőteljes testgya­korlást végezzen, rendszeres programként tornázzon, ússzon, fusson! 6. Az általánosan ajánlott ide­ális testsúlyt 10 százaléknál töb­bel lehetőleg ne haladja túl! 7. Naponta legalább 6-8 pohár vizet fogyasszon el! 8. Minden héten legalább egy­szer gondolja át, hogyan tudott megküzdeni gondjaival és pró­báljon megbékélni magával és a világgal, még ha sok is a gond és nehézség. Ha hívő, meditáljon, végezzen lelkiismeret vizsgála­tot! 9. Kerülje az alkoholt, kábító­szereket, ajzó- vagy nyugtatósze­reket, szenvedély-pótcselekvése­ket, bosszúságokat. 10. Legyen érdeklődő családja, rokonsága, barátai, ismerősei és a világ eseményei iránt, bizako­dóan, tervezőén, újrakezdőén! Képzeld csak el, Ma­riskám, jön az unokám! Itt nyaral majd nálam, amíg a fi- amék dolgoznak... Harasztosi Pál felvétele Bátori hagyomány Több évre visszatekintő szép hagyományt ápol a nyírbátori Báthory István Általános Iskola. Ez a tanév végi rendezvény a pün­kösdölő, melyet idén június 2-án rendeztek meg. Pünkösdi királynőt választanak sza­vazással az iskola hetedikes lányai közül, akinek kezeiért verseng négy ifjú, külön­böző nehéz próbákat kiállva. Aki a megmé­rettetésben a legkiválóbbnak bizonyul, el­foglalhatja a királyi széket. Idén ez a jeles esemény összekapcsolódott a szintén ha­gyományos családi nap programjaival, melynek keretében szülők, tanárok és diá­kok együtt sportoltak, szórakoztak, verse­nyeztek. Ennek a kellemes délutánnak a legmeghatóbb pillanata az volt, amikor tanárok és diákok együtt köszöntötték ajándékkal és kedves műsorral Szász Gusztáváét Duchnovszki Magdolnát 90. születésnapja és a pedagógusnap alkalmá­ból. Magdi néni a város legidősebb pedagó­gusa. 1908. június 2-án, Jánk községben született. Édesapja hivatását követve a pe­dagógus pályát választotta. Oklevelet 1930- ben Szegeden, a polgári tanárképző fóld- rajz-természetrajz-vegytan szakán szer­zett. Dunántúlon vállalt nevelői állást, de szíve visszahúzta szűkebb hazájába. Taní­tott Mátészalkán általános iskolában és gimnáziumban. Innen érkezett Nyírbátor­ba férjével. Itt először az óvónőképző taná­ra lett, majd a jelenlegi Báthory István Ál­talános Iskola, a volt leányiskola, később 2. Számú Általános Iskola tanára, napközis csoportvezetője, munkaközösség vezetője volt nyugdíjazásáig. Sikereivel sohasem hivalkodott, alázattal nevelte tanítványait. Munkássága hitről, tenníakarásról, hely­tállásról, gyermekszeretetről, segíteni aka­rásról tanúskodik. Élete, a megélt 90 év a pedagógus pályán eltöltött munkás évek, a nyugdíjas évek szerettei körében számunk­ra példiaértékúek. Tanyik Józsefné Ki mit tud? helyszíne volt nemrég a Városmajori Művelődési Ház. A szervezők munkáját dicséri, hogy a műsor segítségével megelevenedhettek a régi hagyományok, újjáéledhettek a már-már elfelejtett népszokások. Nagyapák, nagymamák vették a fáradságot, emlékeztek a leánykori, legénykori évekre, s idézték fel a régi emlékeket, Dajka Zoltánné és Jerkus Ferencné itt mutatták be a be­tyártáncot, nagy sikert aratott produkciójukat Balázs Attila felvétele Nyugdíjasok Európában Oly sokat emlegetjük mostaná­ban Európát, mint kitűzött célt, elérni fontos álmot, miközben gyakran nincs fogalmunk arról, miképpen is élnek ott az embe­rek, főképpen pedig az öregek.. Finnországban igen kedvezőt­len az idős emberek helyzete. A szeniorszervezetek nem vehet­nek részt az őket érintő döntések meghozatalában, parlamenti sú­lyuk rendkívül csekély. A nyug­díjak éves indexálása előnytele­nül változott meg, és a nyugdíja­sokat az aktív keresőknél maga­sabb adók és egészségügyi járu­lékok sújtják. Javulást a szenior­szervezetek közös fellépésétől várnak. Németországban a várható át­lagos életkor jelentősen, nőknél közel 80, férfiaknál 74 évre emel­kedett, ami az ottani igen fejlett, szolidárisán szervezett biztosítá­si rendszerre igen nagy terhet je­lent. A német szövetségi tör­vényhozás és kormány több re­formot vezetett be, így a nyugdí­jasok belenyugodtak abba, hogy az új szabályozás szerint jövedel­mük lassabban emelkedhet, mint a keresőké, és hogy növel­ték a nyugdíjbiztosítás adóterhét is. Az egészségügyet úgy refor­málták meg, hogy az idős embe­rek továbbra is megkapjanak minden szükséges orvosi ellá­tást, de igyekeznek az orvosi tevékenységet gazdaságossá ten­ni. Érdekes újítás Németország­ban az életkortól függő részmun­kaidős foglalkoztatás bevezetése. Az idősebb munkavállalók félna­pos munkáért fél fizetést kap­nak, amelyet azonban a társada­lombiztosítás húszszázalékos bérpótlékkal, a munkaadó leg­több esetben további pótlékkal egészíti ki. Ez a foglalkoztatási forma nem érinti a teljes nyug­díjra való jogosultságot. A mun­kanélküliség elleni küzdelmet szolgálja, hogy a felszabadult fél- munkahelyet fiatalabb munka- vállalóval kell betölteni. Az arra rászoruló idős embe­rek számára gondozási biztosí­tást vezettek be, amelynek díja ugyan a mi ár- és bérszínvona­lukhoz viszonyítva igen magas, havi 400-tól 1300 német márkáig terjed, de ennek ellenében a gon­dozásra, ápolásra szoruló idős személy havi járadékban és gon­dozásban részesül. Ennek a rendszernek az az előnye, hogy a gondozott idősko­rúakat nem ragadják ki lakókör­nyezetükből és a gondozási ott­honok háttérbe szorulnak. Emel­lett jól működnek az önkor­mányzatok és részben a társada­lombiztosítás által fenntartott kiegészítő segítő szolgáltatások is. Anyóssors Nincs olyan réteg, csoport, mely annyi vicc és élcelődés cél­pontja lenne mint az anyósoké. Legendák keringenek a vő, a meny kapcsolatairól a másik fél édesanyjával. Jolánka férje már tíz éve el­tűnt. Az asszony azóta egyedül nevelte fiát. Minden szeretetét neki áldozta. Nem ment férjhez, gürcölt éjjel-nappal, csak a gye­rek ne szenvedjen hiányt. Már az is megviselte, hogy másik vá­rosba ment a szemefénye egye­temre. Sokszor kérdezgette a lányok­ról. Titokban mindig attól félt, az ő csendes kisfiának valami frus­ka elcsavarja a fejét. A legény csak szabódott, ráér még, nem sürgős, különben is a lányok nem komolyak... Aztán egyre kevesebbet szapulta a másik ne­met. A munkahelyén találkozott a nagy Ő-vel. Sokáig nem merte megmondani az anyjának, míg sürgős nem lett a bejelentés. Azt a beszélgetést, amíg él nem felejti el Jolánka. Félelmét beigazolódni látta, sírt, könyör- gött a fiúnak. Gondolja meg, hagyta magát ilyen alattomosan behálózni! Már látatlanul is utál­ta leendő menyét. Nem aludt napokig, a fiú is kerülte. Reggel korán elment, este igyekezett minél később hazajönni. Az asz- szony azért bízott, hátha meg­gondolja magát. Ha hozzájárulsz, ha nem. összeházasodunk, jelentette be egyszercsak a fiú. Rosszul lett, or­voshoz kellett vinni. Elvette tő­lem, én nem így képzeltem, haj­togatta még a kórházi ágyon is. Az orvos azonnali műtétet java­solt. Ágnessel így a betegágyá­nál találkozott először. Kritikus és ellenséges szemmel méregette. Csak foghegyről válaszolt aggó­dó kérdéseire. Neki már úgy is mindegy, sóhajtott fel többször. Aztán, ahogy múlt az idő, azon vette magát észre, már nem haragszik annyira a lányra. Tetszett kedvessége, vidámsága. Tisztelte óvatosságát, hogy nem akar ajtóstól rontani a házba. Ki­derült, egészen jó főz, s az ízlé­sük is sok mindenben megegye­zik. Csak a megszólítással voltak gondjaik. nehezen tudta kimondani, lányom, de a menye is kerülget­te a kérdést. Hónapok múltak el, a két nő viszonya nem sokat vál­tozott. István őrlődött, szerette volna, ha anyja és felesége kö­zelebb kerül egymáshoz. Remél­te, a születendő unoka még to­vább oldja a jéghegyet édesany­ja szíve körül. Jókaisok találkozója Kedves, meleghangú meghívó érkezett a Jókai Mór Református Általános Iskola ne­velőtestületétől. A jókaisok nagy családja szeretettel és tisztelettel hívta meg minden nyugdíjasát 1998. május 29-én 15 órára fe­hér asztal melletti baráti beszélgetésre, ta­lálkozóra. Öröm volt számunkra a megemlékezés, a meghívás, a kedves fogadtatás. Jó volt ta­lálkozni, beszélgetni, felidézni az aktív munkával eltöltött éveket azokkal, akikkel együtt sikereket, kudarcokat éltünk át. Öröm volt együtt lenni utódainkkal a mos­tani aktív jókaisokkal, akik szeretettel fo­gadtak bennünket. Élmény volt hallani Si­pos Kund Kötönyné igazgatónő gondolata­it, aki arról szól, hogy tovább őrzik az isko­la hagyományait, hogy az iskola hírnevét tovább öregbítik. Az az érzés fogalmazó­dott meg a jelenlévő nyugdíjasokban, hogy nem dolgoztunk hiába, munkánkat értéke­lik, megbecsülik, erre az alapra építkez­nek, hogy megfeleljenek a harmadik évez­red kihívásainak. Köszönjük az igazgatónőnek, a nevelő- testületnek a kellemes délutánt. A megje­lent nyugdíjasok nevében Gyúró Imréné nyugdíjas szakfelügyelő Lakásért járadék A Magyar Fejlesztési Bank arra készül, hogy részben készpénzért, részben életjá­radékért megveszi a nyugdí­jasok öröklakásait. Az álla­mi pénzintézet jogi garanci­ákat ígér arra, hogy ügyfelei életük végéig lakhatnak je­lenlegi lakásukban és meg­kapják a pénzüket. Mm» tlEíOHK ŰSZÉH ■ipi 7,~TT~: ~7~77~r~. -- ------------­OAnÍ'W ((í ( A U / í A 'ti! A f

Next

/
Thumbnails
Contents