Kelet-Magyarország, 1998. május (55. évfolyam, 102-126. szám)

1998-05-06 / 105. szám

1998. május 6., szerda HATTER Szalagsoron érkező siker A nyírbátori üzem negyedik éve az MSK Covertech Group tagjai között Nyéki Zsolt Nyírbátor (KM) — Immár három éve. hogy német multi­nacionális cég leányvállalata­ként dolgozik és termel Nyír­bátorban (az egykor Csepelről irányított szerszámgépgyár helyén) az MSK Hungary Gépgyártó Bt. A sokáig gaz­dátlanul kallódó ipari telep új tulajdonosa munkát, technoló­giát és megrendeléseket ho­zott, így az egykori gyár ma már a sikeresen privatizált me­gyei társaságok táborát erősíti. — Az MSK Hungary Gép­gyártó Bt. valóban három éve alakult, de a miniszterelnöki jelenléttel is megtisztelt üzem- avatóra csak tavaly került sor. Ennek oka csupán az, hogy a tulajdonos, Reiner Hannen úr az elhanyagolt és tönkre ment ipartelep helyett rendezett por- tájú, részben felújított és már beüzemelt céggel kívánt a nyilvánosság előtt bemutat­kozni — igazít el a múlt törté­néseiben Kerekes Jánosné, az MSK nyírbátori üzemének gazdasági vezetője. A bővítés és fejlesztés azon­ban nem ért véget az ünnepi pillanatokkal, erről azonnal meggyőzi az érdeklődőt egy alapos terepszemle. A német anyavállalat Nyírbátorban is az eredeti profiljához igazodó termelésbe: raklapos zsugor­fóliázó csomagoló gépek és szállító berendezések gyártá­sába kezdett. Az MSK Cover­tech Group tagjai Németorszá­gon kívül Angliában, Francia- országban, az Amerikai Egye­sült Államokban és most már Magyarországon fogadják a megrendeléseket, a készter­Csempész­őrizet Nyírbátor (T. J.) — A Nyírbátori Határőr Igazga­tóság határállomásain az elmúlt hónapban 670 ezer utas és 330 ezer jármű lé­pett át. Az igazgatóság illeté­kességi területén áprilisban 550 jogellenes cselek­ményt fedtek fel a határ­őrök. Ebből 151 személy a zöldhatárt sértette meg. Jellemző volt a nagyobb csoportokban, embercsem­pészek segítségével elkö­vetett határsértés. Utóbbi­ak közül hárman is horogra akadtak. Közokirat-hamisítás mi­att nyolc személy felelt, három jogellenes hazánk­ban tartózkodó külföldivel jártak el a végek őrei. A jö­vedéki törvény megsértése miatt 33 személy ellen in­dult eljárás. A határőrök 11 külföldit kiutasítottak az országból, 73-an néhány napos túltar- tózkodásért pénzbírságot fizettek. Közlekedésrendé­szeti szabálysértés miatt 67, határrendészetiért 178- an nyúltak a pénztárcájuk­ba. Záhonynál kilépéskor bukott le az a lengyel ál­lampolgár, akinek útleve­lében néhány magyar bé­lyegzőlenyomat kódját filctollal átjavították. A ba- gaméri járőr fogta le azt a román állampolgárt, aki hazánkba a zöldhatáron keresztül érkezett. A világ minden pontjára eljutnak a Nyírbátorban gyártott csomagológépek A szerző felvétele mékek pedig a világ minden pontjára eljutnak. A bátori üzemre az első év­ben csak főelemek és alkatré­szek gyártását bízták, az összeszerelést külföldön vé­gezték el. Ez volt az első pró­ba, de a minőségi munka meggyőző erővel hatott, s mind több, mind bonyolultabb feladatot bíznak az itt dolgo­zókra. A növekvő bizalmat jól tükrözik a számok is: az éves forgalom nagysága 1995-től 1997-ig 170 millióról 1 milli­árd forintra növekedett. Idén 170 dolgozóval másfél milli­árd forintos forgalom elérése a cél, de az ezredfordulóig to­vábbi létszámbővítés várható. A tervek reális alapját az ad­ja, hogy ma már Nyírbátorban is teljes a gyártási folyamat: a vas- és acélelemek darabolá­sától a kisebb alkatrészek megmunkálásán át az automa­tizált berendezések összeállí­tásáig és számítógépes vezér­lőprogramjának elkészítéséig az összes konstrukciós és kivi­telező munka „helyi” kéz és szellem produktuma. S az is több mint figyelemre méltó, hogy az itt elkészült berende­zések helyszíni beszerelésé­ben, szervizelésében mindin­kább a bátori szakemberek út­mutatására támaszkodnak, le­gyen szó a világ bármely pont­járól. — A nyírbátori üzem sike­res privatizációjában nagy szerepet játszott, hogy a tulaj­donos a profilhoz jól illeszthe­tő termelői bázist és szakem­bergárdát talált itt, de más szempontok is mellettünk szóltak és szólnak. A terület- fejlesztésben érintett szakér­tők, a város vezetése és a köz­életi szereplők mindannyian készséges tárgyalópartnerek, ők hívták fel a német tulajdo­nos figyelmét a befektetés le­hetőségére, s a későbbiekben is gondoskodtak a korrekt kap­csolatok feltételeiről — utal a befektetést ösztönző környe­zet és magatartás jelentőségé­re Kerekes Jánosné. Éjszakai látogatás A késői vonattal érke­zett. Messziről elő­ször a templom szi­luettjét látta meg. A szemei nedvesen megremegtek. Hányszor de hányszor meg­járta ezt az utat a me gye- székhelyre az iskolába és onnan haza. Hosszú évek után érkezett újból falujába. A kis állomáson se le, sem felszálló nem volt, örült is ennek. Kalapját mélyen sze­mébe húzta, úgy ment a falu közepe felé, s nem szerette volna ha bárki is megismer­né. A kert felől lopózott be az udvarra. A kertet az egyik szomszéd munkálta, fejébe vigyázott a lakásra. A kony­hába könnyen bejutott, a kulcs ott volt a szokott he­lyén, belülről a tornác ága­sán. A szomszéd kutyák sem ugattak, mert a kutya esze­sebb mint az ember, csak ak­kor ugat, ha szükséges, nyugtázta kajánkodva. A kicsi, gerendás konyhá­ban egy hosszú és egy rövi- debb asztal, egy-két rozzant szék és egy fityegő lámpa volt. A padlódeszkák a vén- ségtől már összekucorodtak, a mennyezet is csak arra várt. hogy leszállva talál­kozzon velük. A pókhálók alatt jóféle és leplező sötétben egy máksze­met leült az egyik székre is. Kinézett az ablakon, s látta a hold csodálatos korongját, amely ugyanúgy gurult egy láthatatlan sínen, mint vala­mikor gyermekkorában. Ke­serű, száraz volt a szája, megérintette az arcát, az egyszerre volt nedves és hi­deg is. Gyorsan tüzet rakott a jó öreg régi csikótűzhely­be, majd a mestergerendá­ról levette a százéves bibliát és mozgó szájjal a megsár­gult bejegyzéseket olvasni kezdte. Károly született... Emma született... Gábor született... Ölébe ejtette a bibliát, egyszerre a múltba süllyedt minden, s a csend teknővé alakult. Egy idő után átment a szobába is. Az ott állott ki- fosztottan, régi levegővel, néptelen csenddel. Leült, le­hajtotta a fejét és nézte a mázolt földet. Majd teste rángatózni kezdett a hangta­lan zokogástól, és nagybő­ségben és erővel rátört a sí­rás. A külső utcai fény az ab­lakból megvilágította asztal­ra boruló fejét, amely most olyan volt, mint mikor az őszi fű elfedi a sírok hantját. Elszenderedett, de aztán riadtan kipattant a szeme. Hirtelen felállott, egyenesre feszült. Két lábában kirúg­tak az inak, erős két keze ökölbe szorult, majd az ég felé emelte őket. Nem bírta tovább bent, kiment a tor­nácra, s lassan a kert felé in­dult. Újból megcsendese­dett, ökölbeszorult keze már kiegyenesedett, mindig azt a lábát nézte, amelyiket előre­tette. A hold vele tartott a kert végéig. Közbe benézett a fészerbe is, ahol ott állt a régi rozoga szekér s valami delejességet érzett, amikor a már színét vesztett bojtos os­torral pattintani próbált. Továbbhaladva látta az om­ladozó fadeszkás ásott kutat is, meg körülötte mindenféle vasdarabokat, szerszámokat széjjel hányva. Hányszor óv­ta az anyja, hogy ne menjen közel a kúthoz. Leült a kor­hadt vályú szélére és enged­te emlékezetének a szabad kalandozást. Szeretett volna újra játszani is, s várni a sürgető szót, gyere már fiam vacsorázni. Mi húzta most őt ellenáll­hatatlanul haza? Az anyja, a megemlékezés az anyákról. Meg a május. Mert minde­nütt szép a május, de nálunk a legszebb. A hajnali harmat nedve még csillog s a kerítés mellett a sokszínű virágok és a fehér, lila orgonák ontják az illatot. A friss fényben pe­dig piros szájjal dalolnak a fecskék. A z idő közben vígan döcögött éjfél felé. Még a hajnali vonat indulása előtt elment a szü­lei sírjához is. Aztán láss ha­za időben fiam, mondta az anyja mindig, figyelmeztet­ve, hogy ne maradjon sokáig el. Megtorpant benne a lé­lek. Igen, most már jövök majd anyám időben.---------" Otthonra találva M ost, amikor még a vízcsapból is a választási hírek csorognak, talán nem haszontalan, ha egy kicsit békésebb vizekre evezünk. A közelmúltban elké­szültek az önkormányzatok ez évi költségvetési tervei. Ezeket érdemes elemezni, hiszen belőlük kiolvasható, hogy az adott településen milyen a rangsor, amikor a fel­adatok megoldásáról van szó. Egy felmérés szerint Nyíregyháza polgárai a harmadik helyre sorolták az önkormányzatnak azt a tevékenységét, amellyel a kulturális élet fejlesztését segítette. Ebben az évben több lesz a kultúrára fordítható pénz, mint tavaly. Senki sem mondja, hogy elég, de azt mindenki, hogy ez „megtérülő beruházás”, hiszen a város imázsa alapvetően hozzájárul ahhoz, hogy milyen ütemben fejlődhet a későb­biekben. A város nagyrendezvényekre húszmillió forintot költ­het. Ebbe tartoznak a nemzeti és az állami ünnepek, vala­mint a különféle művészeti fesztiválok, nyári, őszi progra­mok. A teljesség igénye nélkül: lesz Cantemus-kórusfesz- tivál, Mandala-nyár, Nyírségi ősz, Banchieri-fesztivál, Eremművészeti alkotótelep, Nevelőszülők konferenciája, Közgazdász vándorgyűlés, Rádiós tájékozódási futóver­seny. Eredménynek tűnik a nagyrendezvények és a különféle egyesületek, művészeti csoportok, közösségek támogatá­sának a szétválasztása, hiszen világosabban nyomon kö­vethető a pénz felhasználása. * A vidéki városok között — érthető módon — mindig volt presztízsharc. így van ez most is. Nyíregyházát gyak­ran hasonlítják Debrecenhez, s ebből az összevetésből ál- * tálában a nyírségi megyeszékhely kerül ki győztesen. Fő­képpen azért, mert élénk a zenei élet, változatos a tánckul­túra, időről időre a színház is felhívja magára a figyelmet. A szomszédvárban viszont — állítják — közel sem törté­nik annyi minden. Jólesik a dicséret, mert azzal az elégedetlenséggel páro­sul, hogy szeretnénk, ha még szebb lenne a város, ha több köztéri szobrunk lenne (amire mostanában nem nagyon lesz lehetőség). Olyan város lenne, ahol nemcsak lakik az ember, hanem jól is érzi magát benne. Nagy István Attila Reggeli vízió Ferter János rajza Császári engedély Szatmár vármegye régi térképeken Csenger (KM) — Tegnap Csengerben mutatták be a sajtó képviselőinek a me­gyei levéltár legújabb, rep­rezentatív kötetét: Szatmár vármegye 1783-85 című térképalbumát. A kötet az I. katonai felvétel történeti Szatmár vármegyét ábrázo­ló 45 színes, kéziratos tér­képszelvényeinek kicsinyí­tett másolatait a hozzájuk tartozó leírásokkal egye­temben adja az olvasók ke­zébe — a megyei közgyű­lés, a Nemzeti Kulturális Alap és az Isobau Rt. anya­gi támogatásával. Megnyitójában Zilahi Jó­zsef, a megyei közgyűlés el­nöke utalt arra. hogy a köz­gyűlés még ’96-ban elhatá­rozta: a millennium jegyé­ben megjelentetik a törté­nelmi vármegyéket bemu­tató albumokat. Még abban az évben kiadták Szabolcs vármegyét, most Szatmári, s a remények szerint jövőre Bereg következik. A szerkesztő és szerző, Pók Judit főlevéltáros a tör­ténelmi múltra tekintett vissza: hiszen e monumen­tális és világszerte egyedül­álló térképészeti mű a 18. századvégi Habsburg Biro­dalom hű tükre. Az I. kato­nai felvétel két fő egység­ből áll: az 1:28.800 méret­arányú színes, kéziratos tér­képszelvényekből, s a hoz­zájuk tartozó országleírás­ból. A birodalomról 5400 felvételi lap készült, Ma­gyarországot Erdéllyel és a temesi Bánsággal együtt 1451 lap ábrázolja. Az oszt­rák és cseh katonatisztek ál­tal készített térképek óriási munkát tükröznek, elké­szültük után féltve őrzött hadititokként kezelték, a legfelsőbb katonai vezetés is csak császári engedéllyel tekinthetett rájuk. E forrás legnagyobb je­lentősége abban rejlik, hogy segítségével a nagy természetátalakító munkák előtti ősi, az emberi beavat­kozástól szinte mentes tájat rekonstruálhatjuk, tág lehe­tőséget adva egyebek kö­zött történeti, helytörténeti, hidrográfiai, geográfiai, te­lepüléstörténeti kérdések vizsgálatához.

Next

/
Thumbnails
Contents