Kelet-Magyarország, 1998. május (55. évfolyam, 102-126. szám)

1998-05-25 / 121. szám

1998. május 25., hétfő Nagy veszély a szenvedély Drogambulanciát sürgősen! • Az alkoholizmus mint közellenség Györlte László Nyíregyháza (KM) — Veszé­lyek és esélyek címmel a KPVDSZ Művelődési Ház, a Megyei Mentálhigiénés Programiroda és a Nyíregy­házi Népfőiskolái Egyesület szervezett nemrég konferen­ciát a szenvedélybetegségek megelőzéséről. Két előadót kértünk meg, foglalja össze a probléma lényegét. Egyiid János mentálhigiéni- kus, a megyei közgyűlés alel- nöke. Terápiás háttér — Értelmes szórakozási lehe­tőségeket kellene biztosítani, hiszen rendszerint akkor nyúl a fiatal valamilyen drog után, ha nihil veszi körül. A szabad­idő szervezéséből kizárták az önkormányzatokat, mert nincs pénz rá, a művelődési házak üresen konganak. Tehát a szó­rakoztatóipar szippantja fel a fiatalok jelentős részét. Költői kérdés: mit kínál a fiatalnak a presszó, a diszkó? — A megyében a drogve­szély fennáll. Nyíregyházán sürgősen drogambulanciát kell létrehozni, melynek szakmai hátterét a nagykállói megyei pszichiátriai intézet biztosíta­ná. Mi a szegedi mintát tekint­jük jónak, ahol a társadalom- biztosítás finanszírozásával működik egy jól elkülönült he­lyen, kórházi terápiás háttér­rel, ahol foglalkoztatás, bent­lakás is lehetséges. Ez nyolc­tíz személyes lenne az első időkben. — A diszkós háttér vitatha­tatlan, viszont erről nincs pon­tos feltérképezése sem a rend­őrségnek, sem nekünk. Csak tapogatózás folyik, mert álta­lában csak akkor fordulnak a hatósághoz, orvoshoz, amikor már komoly a baj. A problé­mának a figye­lem középpont­jába állításával úgymond kapu­őröket kell állíta­ni, hogy legyen, aki el tudja iga­zítani a csapdá­ból kiszabadulni akarókat. Jelen­leg viszont csak egy mentálhigié­nés tanácsadás működik Nyír­egyházán, a Rá­kóczi utcai orvo­si rendelőben, ahol egy év alatt 370-en jelent­keztek. Több ilyenre lenne szükség, ugyan­akkor március 1- jétől ennek is megszűnt a fi­nanszírozása, amit az Orszá­gos Mentálhigiénés Program- iroda úgy oldott meg, hogy megszüntette a szerződést. Fontos a megelőzés Dr. Várvölgyi János, a megyei pszichiátriai intézet, szakkór­ház főigazgatója: — Elsősorban az alkoholiz­mus igen nagy probléma, drogbeteg viszonylag kevés kerül be intézetünkbe gyógy­kezelésre, annak ellenére, hogy a megyében az utóbbi időben jelentősen megnőtt a számuk. Ennek az is oka lehet, hogy egyelőre nincs a megyé­ben drogambulancia. Tudo­másom szerint ez azonban az idén valamikor megoldódik. — A prevenció, a megelő­zés igen fontos. A primér megelőzés lényege: olyan erős személyiségi jegyek kialakítá­sa, amely garantálja, hogy ne váljék az egyén szenvedélybe­teggé. A szekunder megelőzés magának a szenvedélybeteg­ségnek a gyógyítása, a harma­dik a pedig a rehabilitáció. Az első kettőre több konkrét prog­ram is van. — A gyógyítási feltételek, a fekvőbeteg-háttér adott, mű­ködik Nagykállóban egy tá­maszgondozó, ahová minden­féle szenvedélybeteg fordulhat segítségért. Az egészségügy oldaláról tehát minden feltétel adott. A társadalmi-gazdasági oldalon kellene változás, mert amíg az alkohol az államnak komoly bevételt jelent, addig ez a helyzet gyökeresen nem­igen fog megváltozni. Nem árt tudni, hogy a betegek gyógyí­tása sokkal többe kerül, mint amennyi bevétele származik az államnak az alkoholból. Ma Magyarországon az al­koholisták számát egymillió­ra becsülik, a drogbetegekét százezerre. Ugyanakkor az egészségügyi nyilvántartásban csak ötvenezer alkoholista, s néhány ezer drogbeteg szere­pel. — Lényeges lenne az is, hogy a beteg szőkébb és tá- gabb környezete ismerje fel: az illető szenvedélybeteg, s próbálja meg rávenni a keze­lésre. Fontos szerepe van a családnak, a közösségnek, az iskolának, nem utolsósorban a háziorvosnak, aki biztosan is­meri saját területén az ilyen problémával küszködőket. Az önkéntesség fontos, ám amö- gött mindig valami kényszerí­tő körülmény áll, mert vagy a családban, vagy a munkahe­lyén vannak problémái. A lé­nyeg: megtartani a motivációt és úgy vezetni a betegnek a gyógykezelését, hogy tovább­ra is megmaradjon a tartós absztinencia. Ha tudatosul a kezekben, hogy fennáll a visszaesés veszélye, akkor ké­pes ellene küzdeni. Nagyon súlyos — Sajnos sokszor már nagyon súlyos idegrendszeri szövőd­ményekkel kerül be hozzánk az alkoholbeteg. Ilyenkor álta­lában már késő. Testileg, lelki­leg, erkölcsileg leépült, a kör­nyezete kiveti magából. Ezt az állapotot nem szabad megvár­ni! V ajon létezik-e na­gyobb lelki szenvedés, mint az, amikor egy ember majdnem ötven évig nem beszélhet az anyanyel­vén. Több száz kilométeres körzetben nincs egy ember, aki megértené? így kényte­len magában beszélgetni, hogy legalább visszahallja a számára ismerős szavakat, s legalább így őrizgesse, ameddig lehet, az elhagyott szülőföldet, a Tisza menti fa­lucskát. a gyermekkort... Lajos bácsi, az Oroszor­szág távolkeleti csücskében, a Japán-tengertől egy kar­nyújtásnyira lévő falucská­ban, nem túl messze Haba­rovszktól, majdnem nyolc évtizeddel ezelőtt talált új hazára. Talált? Nem egé­szen ő választotta fogadott hazáját, hanem inkább a sors, a véletlen, a történe­lem. Még tizennyolc éves sem volt, amikor behívták katonának 1916-ban, s alig egy félévi frontszolgálat után fogságba is esett. Az oroszországi forradalom, akárcsak a többi magyar ka­tonát, a fogolytáborban érte, s hol a cári fehérgárdista tisztek csalogatták őket, áll­janak közéjük, hol a vörös­katonák... Horváth Lajos honvéd, a szabolcsi falucska ötholdas parasztcsaládjának harmadik fia, nem harcolni, hazamenni akart. Egy zűrzavaros éjszakán harmadmagával megszöktek a fogolytáborból. Haba­rovszkig vergődtek el, éhen, szomjan, betegen, s ott hal­lották, állítólag Vlagyivosz­tokból fehérhajók indulnak Hongkongba, onnan pedig majd hazatalálnak vala­hogy, csak ebből a háborús katlanból szabaduljanak ki egyszer. De a véletlen közbe­szólt, a fiatal magyar fiú a nagyváros, Vlagyivosztok határában bekérezkedett egy parasztházba, már nagyon szomjas volt. Fiatal, özvegy­asszony fogadta az oroszul elég jól beszélő idegent. Etellel, itallal is kínálta, de akkor még egyikük sem tud­ta, mindkettőjük élete új for­dulatot vesz. Minél több órát töltött a békés parasztház­ban, annál inkább úgy érez­te, nem tud tovább menni. Fáradt. És a fiatal orosz asszony szeme is olyan ma- rasztalóan simogatta. S eb­ből egy örökkévalóság lett. Elment a hajó, ha egyáltalán megtalálta volna a hatalmas kikötőben, ő pedig ottma­radt. Elvette az özvegyet... Csak legalább egy magyar lett volna a közelben, akivel néha beszélgetni tudott vol­na. Ezért szokott rá, hogy saját magával beszélgessen. Teltek az évek, lassan rende­ződtek a zűrzavaros viszo­nyok. Közben sorra születtek a gyerekek. A fiatal Lajosból észrevétlen Lajos bácsi lett, a második világháborúban elesett mind a két fia, állító­lag valahol itt, a Tisza men­tén... Egyetlen vágya maradt csupán; mégegyszer hazalá­togatni, megnézni a régi fa­luját. Maga se remélte, hogy sikerülni fog. Csak a hetve­nes évek táján enyhült a szi­gor a hatalmas országban, végül addig járt hivatalról hivatalra, míg megkapta az útlevelet. Sőt, valami magas­rangú rokon jóvoltából Moszkváig szóló ingyenje­gyet is küldtek az akkor már nyolcvanéves embernek. S hazajött, sírt, rázta a szomorúság, amikor isten tudja hányadszor végigsétált az udvaron, a szérűn, bené­zett az istállóba. Talán a ré­gi lovait kereste... Aztán saj­nos letelt a néhány nap, visz- sza kellett utaznia. A legna­gyobb tragédia az volt, min­den nap tolmácsot kellett hívni, mert a rokonok egy szavát sem értették. Már csak oroszul tudott. Hatvan évig nem szólhatott az anya­nyelvén senkihez. S nemrég jött a hír, majdnem százéves korában meghalt Lajos bá­csi a távoli, szibériai falucs­kában. A lánya tudatta a gyászos hírt az itthoni roko­nokkal. Azt is megírta, az utolsó perceiben az édesany­ját szólongatta. Magyarul... Korszakvég Nyíregyháza (KM - L. Gy.) — Korszakvég — korszak­kezdet címmel háromnapos nemzetközi konferenciát tarta­nak május 27-29-én Nyíregy­házán, illetve a romániai Szat­márnémetiben és Zilahon. A konferencia azokról az 1918- as eseményekről emlékezik meg, amelyek során az egye­sült román tartományok bein­tegrálódtak a román nemzeti államba. A konferencia első napja Szatmárnémetiben, a Szatmári Múzeum dísztermé­ben lesz, csütörtökön Zilahon tartanak román és magyar tör­ténészek előadásokat, míg a pénteki zárónap eseményeinek a nyíregyházi Jósa András Múzeum nagyterme ad ott­hont. Ez utóbbi plenáris ülésén Nagy Ferenc, megyei levéltár­igazgató és loan Scurtu (Ro­mánia) elnököl. A konferenci­át Németh Péter megyei múze­umigazgató zárja be. Fogadóórák Mátészalka, Nyírbátor, Ti­szavasvári (KM) — Május 25-én, hétfőn az alábbi váro­sok rendőrkapitányai tartanak fogadóórát hivatali helyisége­ikben: Szabó Sándor r. alezre­des, a mátészalkai rendőrkapi­tányság vezetője 9-től 1 óráig; Fényes László a r. alezredes, a nyírbátori rendőrkapitányság vezetője 10-től 12 óráig; Ké­pes Lajos r. alezredes, a tisza- vasvári rendőrkapitányság mb. vezetője 12-től 16 óráig. Távoli sóhaj .................-................ ..................................................................... '&y lm. | pl| < í. wi' 4* j * i * J | | ':/%'% fl M S ,, p "súfÚy? 8$$ ^ fi'& 5 í4 % / SR8 s AjS 88 1 * V4' 98$8$888Í Májusi arany M ájusi eső aranyat ér. Na de ennyi? — mondta, vagy inkább kérdezte egy őstermelő a piacon. Mire a mellette áruló középkorú férfi csak annyit kérdezett: — Hol van a maga kertje? Jó feketeföld van az én kertemben — büszkélkedett az előző, s láthatóan egy kicsit kihúzta magát. Na látja — folytatódott a párbeszéd —, én homokon gazdálkodom, ott még ez a töméntelen mennyiségű eső sem volt elegendő. Nincs az a víz, ami elég lenne a homokra. Mint iszákos ember torka az alko­holt, úgy szívja magába ez a jó nyírségi a vizet. Volt úgy, hogy még öntöznöm is kellett, mert már fonnyadni látszott a retek, meg a hagyma. Kiderült, csak néhány kilométer választja el a két kertet. Mégis, két világnak tűnt az elbeszélések folyamán. Igen, ilyen a Nyírség, pontosabban Szabolcs-Szatmár-Bereg megye. Mert amíg az egyik helyen szükség van az aranyat érő csapadékra, a legtöbb sem elegendő belőle, addig a kö­tött talajon gazdálkodókat már-már kiönti a sok víz. A Rét­köz, Felső-Szabolcs, vagy Bereg és Szatmár vidékén mos­tanában inkább átok a csapadék, a gazdálkodók azért kém­lelik az eget, hogy végre meglássák a napot. S amikor elő­tűnik a fénylő korong, talán még imára is kulcsolják keze­iket. Valahogy az idei esztendő eddig fordítva sült el. Télen kevés volt a hó, éppencsak megmutatta magát. A tavasz annál bővebben ontotta a csapadékot. Április második fe­létől helyenként majd kétszáz milliméter csapadék hullott, ami három-négyszerese a sokéves átlagnak. Mindez na­gyon jó, csakhogy a jóból is megárt a sok, hiszen a növé­nyek fejlődéséhez melegre is szükség van. A nyárról még semmit sem tudunk, de ha továbbra is tartja magát az idő­járás az év elejihez, akkor bizony nem sok jónak nézünk elébe. Persze a szerencse sem hagyta el a földművelőket, hiszen a fagyosszentek meleget hoztak, ám itt van most Orbán barátunk, aki úgy néz ki, kegyes hozzánk. Szombaton megint esett. Nem sok, de esett. így aztán csak lassan csökken a belvízzel elöntött területek nagysá­ga. Az emberek, a szivattyúk állandóan dolgoznak, nyom­ják a csatornákba a vizet, ahonnan a folyókba kerül. Majd a napsütés hatására ismét visszakerül a víz a természet örök körforgásába, hogy újra a földre hulljon. Talán má­jusban eső, vagy decemberben hó formájában. Sípos Béla Beruházási kedv Budapest, Nyíregyháza (KM) — Ütemesen folyik a pályázatok útján elnyerhető agrárberuházási támogatá­sok bírálata és a pénzek odaítélése a Földművelésü­gyi Minisztérium megyei hivatalaiban a területi ag­rárkamarák, érdekképvi­seletek, megyei területfej­lesztési tanácsok bevonásá­val. A legújabb, május eleji adatok szerint a megyékben 2175 pályázatot bíráltak el. Ez a beadott pályázatoknak mintegy 40 százaléka. Az eddig elfogadott pályázatok száma 1700. A tartalmi, formai okok, illetve a saját erőforrás hiánya miatt elu­tasított pályázatok száma 317. A többi pályázatot a benyújtók vagy visszavon­ták, vagy kiegészítésre visszakapták, esetleg a helyszínen ellenőrzik azok jogosultságát. A beadott pályázatok alapján a tervezett beruhá­zások értéke a jelzett idő­pontig több mint 20,2 milli­árd forint. Az eddigi pályá­zatok alapján odaítélt támo­gatás 8,68 milliárd forint. A megyénkénti támoga­tás mértéke a beadott, illet­ve elfogadott pályázatokkal arányos. Pest megyében 1,3, Tolnában 1,1, Hajdú- Bihar megyében pedig ke­reken 1 milliárd forint az összes jóváhagyott támoga­tási érték. Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében mintegy kétsze­res támogatási keret áll ren­delkezésre a pályázók ré­szére az elmúlt évihez ké­pest. Megyénkben és a másik két gazdaságilag elmara­dott térségben — Borsod- Abaúj-Zemplén és Nógrád megyékben — a kormány- határozat értelmében a megállapított alapkereten túl további, mintegy 1,5 milliárd forint pótkeret se­gíti a munkahelyteremtést, jövedelemszerzést, illetve a technológiai korszerűsíté­seket célzó többlet mező- gazdasági beruházások megvalósítását — infor­málta lapunkat az FM. . HÁTTÉR _ Innen már nincs visszaút! Martyn Péter illusztrációja

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents