Kelet-Magyarország, 1998. május (55. évfolyam, 102-126. szám)
1998-05-23 / 120. szám
Vaksötét és díszkivilágítás Aggasztónak ítéli az otthoni Péntek János professzor az anyanyelvhasználatról és az önazonosságról anyanyelvi állapotokat és folyamatokat Péntek János, a Babes- Bolyai Egyetem magyar nyelv és kultúra tanszékének vezetője. Hogy miért aggódik? Mert tapasztalata ez: az utóbbi 8-9 év kedvező változásai nyomán él bár az igény az anyanyelvhasználat fejlesztésére is, ám a beszélők sokszor képtelenek e kívánalomnak megfelelni. arany LAJOS_____________________________________ •é' A változások ellenére visszaszorulóban van tehát az anyanyelv használata. >/ Egyetemünkön a műszaki, illetve a természettudományos értelmiség kétnyelvűsége dominánsan román. A magyaroké is. Tehát a román nyelvet jobban beszélik, mint a magyart! (A humán területeken jobb a helyzet, ott a magyar szakemberek az egyetemi tanulmányaikat is részben anyanyelvükön végezhették.) Negyven-ötven éve Kolozsváron a kisiparosok döntő többsége magyar mesterember volt, szakmájáról szépen tudott beszélni magyarul a klienseivel. Ilyen ma gyakorlatilag már nincs. Vannak magyar autószerelők, de a szakterminológiai ismereteik teljesen román nyelvűek. A Kolozsvártól keletre eső mezőségi terület mára teljesen elszórványosodott, a csángó vidékhez vált hasonlóvá. A nyelvhasználat ott túlnyomórészt román. Vannak falvak, ahol húsz év után most volt először esküvő. Tízévente születik egy gyerek... Sütő András falujában, Pusztakamaráson az alsó tagozat négy osztályában mindössze öt magyar gyerek tanul. E tényezők aztán nemcsak a nyelvhasználatot: a nyelvállapotot is befolyásolják. Mert ha ennyire gyérül a magyar népesség, ennek arányában ritkábbak a nyelvhasználat alkalmai. A magyar egyetemi hallgatók anyanyelvhasználatára iS jellemzőek az említett gondok? / Nagyon vegyes az anyanyelvhasználatuk. Attól függ, honnan jönnek, s milyen iskolában tanultak. Látható például - különösen az írásbeliségben ütközik ki ha valaki szórványterületről érkezett, vagy gyengébb oktatásban részesült. A közoktatásban egyébként is nagyon sok a gond. Már eleve az intézmény- rendszer szintjén hiányzik a professzionalizmus: van kétszázezres tanulói létszám, de nincs például oktatáskutatás. A kulturális intézményrendszer egészére jellemző ez a tendencia? V Igen, mert jórészt civil szerveződések jöttek létre, amelyeknek nincs állami jellegük; megmaradtak a klubszerűség szintjén. Társasági életre jók ezek az intézmények, de nem lehet rájuk szakmai munkát alapozni, a fiatalok ezekkel nem tarthatók otthon. E civil szerveződéseknek fokozatosan kellett volna vagy kellene professzionalizálódniuk, szakmaivá válniuk, hogy legalább egy részüket az állam fogadja be, ismerje el állami intézménynek, s támogassa is. De ez a folyamat nem halad előre. Megújításra szorul a magyar tanító- és tanárképzés is? s A tanítóképzésen gyökeresen kellene változtatni. Romániában ugyanis ez gimnáziumi szintű. A tanítóképző gimnáziumokból a legjobbak egyetemre, a többiek tanítani mennek ... Nagyváradon már elkezdődött a változás, a főiskolai szintű tanítóképzés bevezetésével. A program kialakításában magam is részt veszek. A tanárképzésnek adva vannak a lehetőségei, ott inkább a nyelvi színvonallal akadnak gondok. A Bolyain felveszik a hallgatók a tanár szakot? s Igen, a többség továbbra is részt vesz a tanárképzés külön programjában. Ami végzős korukban eltereli őket a pályáról: az alacsony bérezés, a rossz körülmények. Hiszen például a szolgálati lakás ismeretlen. Tehát bár bizonyos területeken nagy létszámú a tanárképzés, ez nem érződik a közoktatásban. Mert az elhelyezkedők nagy része nem iskolába megy dolgozni, hanem olyan pályára lép, ahol például az idegennyelvi tudását is tudja kamatoztatni - ennek nagy a konjunktúrája -, és háromszor-négyszer annyi fizetést kap, mintha oktatási intézményben dolgozna. Beleszól-e valaki az egyetemi oktatás tanrendjébe? Mennyiben oázisa a nemzettudat ápolásának a Bolyai Egyetem? / Egyetemünkön hivatalos részről megszabott korlátok nem léteznek. A tanrendünket, a tantárgyak programját, tematikáját magunk alakítjuk, s az oktató teljesen szabad abban, hogy a saját tanári munkájában mit és hogyan közvetít. A nemzettudat-ápolás és a szakmai munka elsőleg tőlünk függ. Nemrég félmillió forint értékű magyar nyelvű könyv vásárlására nyílt lehetőségünk, s senki nem ellenőrzött bennünket sem a könyvek kiválasztásában, sem másban. *0 Egyébként is eljutnak Erdélybe a magyarországi kötetek? ✓ Ennek pusztán az anyagi keretek szabnak határt. Ami nem működik úgy, ahogyan kellene, az a könyvforgalmazás. S hiányzik a magyar nyelvű sajtó, de azt hiszem, részben ennek is pénzügyi okai vannak. Ez utóbbi tekintetben talán a Székelyföldön valamivel jobb a helyzet. A Mátyás-szobor körül a helyzet változatlan? s Nincs új fejlemény. A cél az volt, hogy a történelmi főteret, a város történelmi központját - az egyetlen részt, ami műemlékeiben és részben lakosságában is magyar - lehetetlen helyzetbe hozzák; hogy je turista, se kolozsvári lakos ne érezze ott igazán jól magát. Miközben az ortodox katedrális körül kiépült Kolozsvár új, igazán román központja. Esténként a történelmi tér fél- vagy vaksötétben van, a másik kivilágítva. Ez is mutatja a törekvést: a központot elterelni a történelmi centrumból a másik felé, a hagyományos magyar jelleget eltüntetni vagy ellensúlyozni. Fotó: Horváth Katalin Alkotó sokszínűség Az emberiség új kihívások előtt áll a harmadik évezred küszöbén. Ezt érzékelve az UNESCO megbízásából 1995-ben a kultúra és fejlődés világbizottsága közzétette elemző jelentését, amely Kreatív sokszínűség címmel magyarul könyv alakban is megjelent. Tekintettel a téma fontosságára, a Perem ismerteti a jelentésnek a kultúrára vonatkozó főbb gondolatait. Mind a kultúra, mind a fejlődés ezerarcú, örökké változó fogalmak lettek, nehezen megfogható és időnként meghökkentően változatos jelentéstartalommal. Az egyik nézet szerint a fejlődés egyenlő a gazdasági növekedés folyamatával, a termelés, a termelékenység és az egy főre jutó jövedelem gyors és állandó növekedésével. A másik nézet szerint a fejlődés az a folyamat, amely tágítja az érintett emberek tényleges szabadságát, hogy azt kövessék, amit értékelni indokoltnak látnak. Az emberi fejlődésnek ez a nézete a kultúra által megszabott gazdasági és társadalmi haladás koncepciója. A demokratikus intézményeknek, a piaci választási lehetőségeknek, a cégek részvételen alapuló irányításának a közelmúltban történt elterjedése lehetővé tette az egyének és csoportok, illetve a különféle kultúrák számára, hogy maguk válasszák meg önmaguk útját. A kultúra szerepe más és más a két fejlődési koncepcióban. A gazdasági növekedést hangsúlyozóban a kultúra nem játszik alapvető szerepet, pusztán eszköz: segítheti vagy hátráltathatja a gyors gazdasági növekedést. IN ehéz elfogadni azt a nézetet, hogy a kultúrának teljes mértékben csak eszközszerepe van. A kultúra szerepe önmagában is kívánatos cél, ami tartalmat ad létünknek. A fejlődést is a kulturális tényezők határozzák meg. A kultúra tehát nem az anyagi haladás eszköze, hanem a fejlődés célja, az emberi lét minden formájának és egészének felvirágzása. S ok ország - talán a legtöbb - több- kultúrájú, soknemzetiségű, soketnikumú, soknyelvű, sokvallású és többfajta életmódot követő. Egy multikul- turális ország számára nagy hasznot hozhat a pluralizmusa, de a kulturális konfliktusok veszélye is fennáll. Ez a pont, ahol fontos a kormányzati politika. Alapelv kell legyen, hogy elősegítsük mindazon kultúrák tiszteletét, amelyeknek az értékei toleránsak más kultúrák értékeivel. A tisztelet több, mint a tolerancia, azt jelenti, pozitív a viszonyunk más népekhez, és örömöt lelünk kultúrájukban. Ez hatalmi kérdés is. A kulturális dominancia vagy hegemónia gyakran az alárendelt csoportok kirekesztésére épül. Világunkban, amely már megtapasztalta az „etnikai tisztogatást”, a vallási fanatizmust, a társadalmi és faji előítéleteket, nyilvánvalóan az a kérdés, hogyan léphet a gyűlölet helyébe a tisztelet. A kuturális szabadság azzal, hogy védi az alternatív életmódokat, ösztönzi a kreativitást, a kísérletezést és a sokszínűséget, tehát az emberi fejlődés leglényegét. A multikulturális társadalmak sokszínűsége és az ebből származó kreativitás az, ami ezeket a társadalmakat újítóvá, dinamikussá és tartóssá teszi. A nemzetközi egymásrautaltság nagy, egyre növekszik, és még tovább fog növekedni. A globalizáló kulturális folyamatokat nemcsak egyetlen ország, az Egyesült Államok uralja, még csak nem is a „Nyugat” vagy az India színei „Észak”. Bombay, Rio de Janeiro, Ouagadougou vagy Szöul éppúgy hozzájárul a világ irodalmához, zenéjéhez és művészetéhez, mint New York, London vagy Párizs. A populáris kultúra világméretű nyomása - zenében, filmben, televízióban, öltözködésben, szokásokban és viselkedésben - erőteljesen áthatja a többi kultúrát, és ezt az eltérő kultúrával rendelkezők gyakran elfogadják, sőt lelkesen üdvözlik. A populáris tömegkultúra effajta terjedésének az a veszélye, hogy a média Fotó: Nagy Gábor mérete és terjedelme rá is kényszeríti a közönségre azt, amit terjeszt, és a kisebbségek ízlése és érdekei elvesznek. / Am a globális uniformizáltság benyomása csalóka. Ahogyan a kereskedelem, a külföldi befektetések és a pénzáramlás a világnak csak néhány régiójában hat, és a többit érintetlenül hagyja, a kultúrának ez a globalizációja is szórványos, és csak most kezdődik. A falusi hátország szegényeit ez a folyamat nagyrészt elkerüli. Maga a globalizáció is egyenlőtlen és aszimmetrikus folyamat. Nem csökkenti a világrendszer bizonytalanságát és erőtlenségét sem. Ennek tudatosítása váltotta ki a reakciókat: a hidegháború utáni világban, különösen Közép- és Kelet-Európábán, de máshol is tapasztalhatjuk a népek és vezetőik újonnan feltámadt követeléseit. Gyakran kelletlenül fogadják el a szabványosított információs és fogyasztási mintákat. Az emberek úgy tekintik a kultúrát, mint az önmeghatározás és mozgósítás eszközét, és igyekeznek helyi kulturális értékeiket érvényesíteni. A legszegényebbek számára gyakran csak ezek az értékek azok, amelyeket érvényesíteni tudnak. Állítják, hogy a hagyományos értékek jelentik az azonosságtudatot, folyamatosságot és értelmet az életünkben. Sok helyütt görcsös befelé fordulás zajlott le, visszatérés a múlt hagyományaihoz, és visszafordulás a törzsiség felé. Mindenütt tanúi vagyunk a vallás újjáéledésének. Ez részben reakció az üzemi méretű technológiák elidegenítő hatásaira és az iparosítás hasznainak egyenlőtlen elosztására. A félelmet jelzi, hogy a fejlődés az azonosságtudat, a közösségi érzés és az egyén fontosságának elvesztését hozta. A legtöbb nép szeretne részese lenni a „modernizmusnak” - de a saját hagyományai szerint. Nem kell örülni minden hagyománynak és minden modernségnek. Nyilvánvaló, hogy néhány hagyományos érték és gyakorlat, illetve néhány modern módszer elnyomó jellegű. A hagyomány jelenthet stagnálást, elnyomást, idegenedést, erkölcsi lazulást, kirekesztést, az önazonosság és a közösségi érzés elvesztését. A gyorsuló változás, a nyugati kultúra, a tömegkommunikáció, a gyors népességnövekedés, az urbanizáció, a hagyományos falu és a nagycsalád felbomlásának hatására a hagyományos kultúrák összeomlanak. Egy-egy kultúra nem egységes, és az elit kultúrája, amely gyakran a globális kultúrához kapcsolódik, hajlamos a szegények és kiszolgáltatottak kirekesztésére.
