Kelet-Magyarország, 1998. május (55. évfolyam, 102-126. szám)
1998-05-23 / 120. szám
Szemük vigyázza a gyepűt Egykor a határ közelében az autósokat megállító és ellenőrző, zöld angyalbőrbe bújt határőröket csak kiskatonáknak titulálták. Mára ez a kifejezés eltűnt a köznyelvből — a terepruhás gyepűőrök tekintetében mindenképpen — hiszen a hajdani aligfelnőtt sorállomány helyett immár kizárólag katonaviselt, s ami talán még ennél is fontosabb, hivatásos egyenruhások járőröznek. A civilnek még tábornoki engedély birtokában sem egyszerű bejutni a beregsurá- nyi határőrizeti kirendeltségre (ez persze így is van rendjén), ám végül a tüzetes személyazonosság-vizsgálat után „kizöldül” az aszfaltszőnyeg. A surányi kirendeltségvezető, Tóth Zoltán őrnagy, magas rend- fokoza ellenére meglepően fiatal ember. A tiszti diploma megszerzése után 1991- ben került Beregsurányba az akkori őrsparancsnok helyetteseként, majd rövid idő elteltével ő lett a vezető. A hajdú-bihari származású tiszt mostanság a letelepedés gondolatával foglalkozik. Az még nem dőlt el — elsősorban az anyagiak miatt — hogy épít-e, vagy „csak” vásárol egy házat családjának. (Feleségével most várják a második babát.) A köznyelv hajlamos valamennyi profi határőrt határvadásznak nevezni, holott ez egyáltalán nem igaz. Tóth őrnagy segít az értelmezésben: — A határvadászok nem azok, akiket gyakran láthatunk cirkálni. Utóbbiak a hivatásos járőrök, akiknek felvételénél újabban alapkövetelmény az érettségi megléte. A határvadászok egy könnyen mobilizálható egységet jelentenek valójában, őket elsősorban akkor vetik be, ha valamilyen határrendészettel összefüggő esemény következtében van szükség rájuk. Egy másik kategóriát jelentenek az úgynevezett szerződéses járőrök, akikkel az előzőekhez képest valamivel rugalmasabb munkaszerződést kötünk. Gyakorlatilag 1995 novemberétől beszélhetünk hivatásos határőrökről — tájékoztat a parancsnoki szobában a határőrtiszt. Kiderül, a profi határőri ruhát nem is olyan egyszerű — s nem elsősorban technikailag!!) — felölteni. Már a jelentkezéskor megszűrik a legfeljebb 35 éves jelölteket, majd megkezdődik a kiképzés. Kilenc hét elméleti fejtágítás az ország másik végében, Sopronban, majd ugyanennyi csapatszolgálat, ezután pedig ismét kilenche- tes fegyvernélküli kurzus következik. (Igaz, a rossznyelvek szerint az a bizonyos „puska” azért ott lapul néhány renitens zsebében!) — Ezek azok az alapok, amelyek után a hozzánk jelentkezőkből hivatásos járőrök lesznek, ám a pálya a szakmai előmenetel szempontjából bőven ad lehetőséget a továbblépésre. A vállalkozóbbak a ranglétrán akár a zászlósi rendfokozatig lépdelhetnek, sőt megfelelő előképzettséggel még a rendőrtiszti főiskola határrendész szakára is be lehet jutni — vázolja az emberei előtt is nyitott lehetőségeket a surányi őrnagy. Megtudom, a lónyai, a barabási és a beregsurányi kirendeltségről mostanság is több mint harminc egyenruhás igyekszik a korábban megszerzett szakma után letenni az érettségi vizsgát. Közéjük tartozik a beregdaróci Kőrizs Zoltán is, aki úgymond „vén fejjel”, a korhatári előírás miatt még éppen az utolsó pillanatban, azaz 35 évesen lett hivatásos határőr. Erősáramú villanyszerelő szakmát szerzett annak idején, de dolgozott az építőiparban, s 8 évig autóbusz-vezetőként is. Munkanélküliként építette fel házát, s mint mondja bizony éppen a legjobbkor lett ismét kenyérkereső állása a munkahelyeket gyéren kínáló beregi térségben. Á profi terepruhások mellesleg havonta átlag 35 ezer forintos nettóbért tehetnek zsebre. Többen is megjegyzik, sokan irigylik tőlük az itteni viszonyok között bizony tekintélyesnek mondható summát. Az is tény azonban, hogy az esőben, fagyban, rek- kenő forróságban való, s hosszú órákon át tartó járőrözés embert próbáló feladatára már kevesen vesztegetnek szót. Zoltán bevallja, az érettségi nem csupán a tudás, három éve lett profi, azok után, hogy Nyírbátorból sorállományú határőrként leszerelt. Neki is van persze szakmája, mindazonáltal az iskola után egy percet sem tevékenykedett erősáramúberendezés-sze- relőként, helyette segédmunkásként dolgoz(hat)ott — egy ideig. Biztos mun- kahelyem van és ez a lényeg — vallja — s ezzel bi- z o n n y a 1 egyetértene ifjú felesége és 11 hónapos csemetéje is. Látszólag a tákosi Kása Jánosnak is jó, keresett civilszakmája van, hiszen szobafestőmázolóként végzett néhány éve. Mégis csak rakodóként tudott elhelyezkedni, sőt később — sok kor- és sorstársához hasonlóan — a mun- kanélküliek keserű kenyerét ette. O úgy gondolja, csak akkor szerelne le, ha találna egy jobban fizető, de egyszersmind kevesebb törődéssel járó civil állást. A pénz számára is fontos, hiszen útban van a második gyerek. A surányi parancsnok szerint az új határőrizeti körülmények, követelmények miatt mindenképpen szükség volt a hivatásos, a sorállománynál szakmailag képzettebb, életkoruknál fogva érettebb emberekből verbuvált profi gyepűvadászokra. Azzal persze Tóth őrnagy is egyetért, hogy a honi profi határvadászaink — szakmailag, technikailag és egy sor egyéb szempontból — ma még nem lennének képesek a schengeni normák szerinti feladatokra. Mindazonáltal a folyamat már elindult, s mire országunk uniós inte- gerációja befejeződik, határőreink is messzemenően „eurokomformokká” válhatnak — véli az őrnagy. Kovács Bertalan A beregsurányi határőrizeti kirendeltségen az évek során előfordult már gépkocsival elkövetett kitörés, amikor a határőrök kénytelen voltak fegyverüket is használni. Megesett az is, hogy a zöld(határ)övezetbe előszeretettel ki-kijáró embercsempészek a szilveszteri — általuk feltételezett — lazaságot akarták kihasználni egy mikrobusznyi kínai országunkba történő illegális behozatalához. Autósüldözés, szerencsére nem súlyos kimenetelű karambol, majd lebukás lett a vége. A cigi-, a szesz- és az üzemanyag-csempészet mindennapos ügynek számít itt (is). Nem gyakori, de azért előfordul, hogy némely atyafi akaratlanul sért határt, téved át a szomszédos országba. Ez annál is inkább érdekes, mert itt még — az általában a garatra alaposan felöntött emberfia — műszaki zárba, sőt a másfelé már lebontott szúrósdrótba akad. Ekként járt az az Ukrajnában élő belorusz állampolgár is, aki ottjártunk idején éppen csendesen szunyókálva pihente ki a vodka okozta bódulatot, no meg a majd’ fél kilométeres távon át tartó „futóversenyt”. Pechére, kifogta magának az egyik egykor jó atlétikai eredményeket elért járőrt. Azért szerencséje is volt, hiszen hamar tisztázódott, hogy el-, illetve áttévedt emberről, s nem szándékos határsértőről van szó, így este már családjának mesélhette el kalandját. Már ha ugyan volt hozzá kedve! nem a magasabb fizetés miatt is fontos számára. Korábban is elvégzett már egy három hónapos kutyakiképzői jogosítványt adó tanfolyamot. Érthetően büszke is a csak és kizárólag az gondjaira bízott, elsősorban a járőrök őrzés- védelmére tanított németjuhászra, Dzsesszi- re. A szakasz öregje változatossága, mozgalmassága miatt szereti új hivatását, de nem rejti véka alá: — Elképzelhető, hogy két év múlva — miután minden egybevéve meglesz a szükséges szolgálati időm — obsitos leszek, azaz 40 évesen(l) nyugállományba vonulok. Ettől a lehetőségtől még távol áll a csupán 23 esztendős, s a szomszédos községből Surányba nősült Veress Tibor, aki háAláírás a Rózsakertben zel együtt tanulságos végiggondolni a csak a mi szemszögünkből érdekes változásokat. Amikor még Sopron, még a Hanság nézett farkasszemet a potenciális ellenséggel, mi voltunk a hátország. Adott esetben Borbányáról szólt volna a Kossuth rádió, és ez a lap, amelyet az Olvasó a kezében tart, az országos sajtóorgánum. És akkor még nem szóltam a közigazgatási, gazdasági és egyéni szükséghelyzetekről. Ma pedig olyan pozícióban vagyunk, hogy az elsők között „szabadulhatunk fel”. Még szerencse, hogy a NATO-ban döntő szóval rendelkező USA úgymond nem zárta be az ajtót a többi jelentkező előtt sem, ám az is kiderült: Bili Clinton hátralevő hivatali idejében már nemigen lesz újabb ünnepélyes aláírás a Fehér Ház Rózsakertjében. Jobb volna, és nemcsak nekünk itt a határszélen, ha az a gyepű egy határral odébb volna. A balti államok, Ukrajna boldog volna egy NATO előtti státussal is. Az egész világ jobban járna, ha a béna medve, Jelcin, végső nyugalomba vonulásáig, egy Lebegy-féle keményvonalas héja hatalomra kerüléséig Záhonytól messzebbre kerülne Európa határa. Az ugyanis senki előtt sem vitás, hogy Ázsia csak földrajzilag kezdődik az Urál vízválasztójánál. A Jalta utáni világtérkép újrarajzolásánal nagyobb előrelátással kellene a ceruzát fogni, mert esetleg újabb ötven évet sem bírnak ki az újabb földabroszok. Ésik Sándor T íz éve is több annak már, hogy egy ugyanilyen esős májusban egy ócska GAZ terepjáróval a Kárpátok bércei között a Tisza forrásához keresgettük az utat. Háborítatlan erdőnyiladékokon keresztül vezetett az ösvény. A büszke gímszarvasokat, a szelíd, kék harangvirágokat rajtunk kívül senki nem zavarta meg. Az egykori Árpád-vonal felrobbantott betunbunkereinek mohos falai közül állt ki itt-ott a rozsdarágta acélhuzal, csak ez az egy emlékeztetett arra, hogy nem mindig volt itt ekkora csend. Az évtized előtti nyugalom pedig nagyobbrészt Kárpátalja elzártságának volt betudható. Akkoriban kezdődött az a folyamat, melynek végkifejletéhez közeledve tegnapelőtt Clinton amerikai elnök aláírta a három volt szocialista ország NATO-felvételi okmányát. A régen megjárt ösvényeken nem nő már tilalomfa, modern terepjáróknak rendeznek ralikat. A határ, az egykori átjárhatatlan drótsövény, megnyílt, de nincs messze az idő, amikor ismét a régi lesz a szigor. Kaszony és Barabás között NATO- és EU-határ lesz. Megyénk pedig végvár. Katonáink immár nem készülnek gyakorlataikon az Alpok hegyivadászainak leküzdésére, sem arra, hogy egy gyors hadmozdulattal az északolasz városokban teremjenek. Amint az a fenti riportban is olvasható, a határőrzés kenyérkereset lesz, a hadakozásról pedig mindinkább kiderül, hogy technika harcol technika ellen. EzTÖPRENGÉS
