Kelet-Magyarország, 1998. május (55. évfolyam, 102-126. szám)
1998-05-19 / 116. szám
fiúk |.invnih.ih.tn. I.iny.k t■ uruh.iban. Kl denevérköpenyben, ki túioltó-egyennihában, ki műveszfelöltőben. Hajak félrecsavarva, arcok kipirosítva, kezekben sétapálca, lábakor Húszóműis tipegő. Vidámság, móka, meghökkentés, vonulás a városon át - bolond ballagás. Nem bolondok ballagása: feszültségoldás négy év kemény (?) hajtasa után, és a „rendes”, a komoly ballagás meg az utolsó nagy erőpróba, az érettségi előtt. Búcsú a; alt matertől, elköszönés a tizenéves kortól, egy időszak játékos, maskarás lezárása. i, ahol erősebben él ez az újkori hagyomány, másutt most kezdenek ismerkedni vei A jövünk fotóriporterei miskolci középiskolások pénteki vonulásait örökítették meg - jó kedvvel. j£o j£o „Irodalmi kedvelő vagyok, sőt verseket is szoktam írni. Jó néhány is van már a fiókomban. Arra gondoltam, jó lenne végre közreadni, megjelentetni közülük egyet-keffőt.” Szeretem az irodalmi keáj$Sfokev mindig megörvendeztetek valami s széppel. Adrienn így ín^jEgy röpke pillanat volt az egóál’mikor megláttalak, s már «ívembe zártalak. Olyan volt az állsz, mint egy álom, s azt a röpke pillanat« azóta is várom...” ff k Többek között nem értem, sajnos, kedves Adrienn, miért várod azt a röpke pillifnaim, ha mar egyszer a szívedbe zjjha id. Alfán: „É fcy röpke pillanat volt az egész, mikor vele hogy f/evagy lány vagy...” Hát, ez még érdekesebb, mint az előbbi. Semeddelláccsíveddelérzel, küldjük rögvest dzsimikének, aki biztos örömmel elnyivákolja. ZSOLT, MONOSTORPÁLYI Jólesik, hogy tetszik a rovat, s köszönöm kisesszédet a magyar tehetségekül. Sa|gos, téged sem tudlak biztatni mással, csak dzsimikével, verseid nagyon közhelyesek, megjelentetésükről szó sem lehet, annak ellenére, hogy többnyire közhelyes versek jelennek meg nálunk, mert hár Többnyire sajna azok vagytok. De akad néhány levétel, akik közül jis a legjobbaknak igyekszünk leheltőséget nyújtani. Mindig örömmel veszem, ha időseb- r bek is írnak a rovathoz, azt bizonyítja, hogy figyelnek bentieteket. Margit néni több verset is küldött, hogy KozoljuK^^^^zerinte nagyon szépek. „Kapálok, ások, etetem a csirkéket, uram szól, hozz inget, a kéket, nem megyek, nem érek rá, mondom, haragomat magamba fojtom.” Gratulálok, Margó néni, a csirkéket és a kéket rímpár rendkívül figyelemreméltó teljesítmény, ezt a kreativitást például állítom szárüypró- bálgatóink elé. Tessék szíves lenni továbbra is megörvendeztetni! Vass Tibor (Továbbra is várjuk írásaitokat a következő címre: Észak-Magyarország szerkesztősége, 3501 Miskolc, Pf. 351.) Nevem: „Tokaji Echo". Barátaimnak, ismerőseimnek csak egyszerűen „Echo’, a „Tokaji" az csak becenevem. Már kinőttem a „tizenéves" korból. (Lassan már a „huszonéveséből is!) Baráti társaságban igen gyakran verselgetünk, szavazgatunk, saját és klasszikus költeményeket, így merem állítani: az úgynevezett „szabadversek" kora leáldozó periódusban van. Mert higgyék el, vers ritmus-rím nélkül, mester szerszám nélkül nem sokat éri Vox Humana (Szomorú kis szonett, Néked írtam: Zsanett!) Ott kinn, dúdol a szél, bent éj csöndje mesél. Gyertyám lángja lobban, eső csöppje toppan, Várok, egyre várok, búsan-elhagyottan, Szivem már nem remél: nem jön, nem jön levél! Csak egy pár sort! Mire oly régóta várok! Galamb lesz hozója? Hunyadi hollója? Nem válaszol rá a sötét-éji óra, Sem a jégvirágok, csak a varjú károg. Hervad a rózsa, mii havas eső megver!- Mit világolsz, kis fény?! Nem jobb a sötét éj?! - Csak árnyakat röptetsz baljós-borús kedvvel! Minden szép barátság - idővel - véget ér. Sorsod ez: hisz élted is elmúlik egyszer! S ellobban a kis láng, a szív... mégis... remél. Lófehérje és a hét körte Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy rendező, Michael Cohn, aki fogta egy magyar származású író, Thomas E. Szollosi forgatókönyvét, szerződtette az ördögi mosolyú horrorsztárt, Sigourney Weavert, és újraalkotta a nagy Disney-klasszikust. Hófehérke, kinek ezúttal Lilli a neve (Monica Keena), anyja halálos balesetének agóniája közepette jött világra édesapja bicskájának segedelmével. Midőn a lány felcseperedett, az apa (a Jurassic Park első részéből ismert Sam Neil) úgy gondolta, kell még egy hitves az ágyikóba. Nosza, jött is Claudia (Sigourney,Weaver) a tükrével, hogy feltegye a nagy kérdést: „Ki a legszebb a vidéken?” Csakhogy ez a gonosz nem az a gonosz. Alapvetően az új asszony rendes és gyermekszerető, Lilli azonban kibírhatatlanul bánik vele, s így fordul a mostoha a gonoszság felé. Ráadásul iszonyú tragédia következik be Claudia életében: teherbe esik, ám fia halva születik. A lassan megtébolyodó mostoha ezért néma öccsével (s nem pedig egy vadásszal) igyekszik megöletni a lányt. Sikertelenül, mert az elszökik, és egyáltalán nem törpe, de mindenesetre hét, ápolatlan külsejű zsivány fogságába esik, akik eleinte inkább erőszakosan bánnak Lillivel, mintsem kitakarítassák vele házukat. Valahogy aztán mégis megkedvelik őt, sőt egyikük (egy macsó ál-törpe) még bele is szeret. Claudia persze továbbra is próbálkozik varázslataival, az alma- trükkel, ami beválik; Lilli meghal, üvegkoporsó, csók a macsótól, feléledés, vis- szamenetelés a várba. Ott aztán rémülten veszi észre, hogy a mostoha mindenkit lemészárolt, s már csak az apja vére hiányzik, hogy halva született fiát is feltámassza az anyuka. _______ Persze győz a jó, meghal a mostoha, s én csak azt sajnálom, hogy nem tudom átadni azt a fura érzést, amit a film hagyott bennem. A mese mögé látunk, gondolkodunk, hogy végeredményben ki is a gonosz, szellemileg felfrissülünk. Bár a horrornak beharangozott sztori közel sem rémisztő, szerintem maguk a készítők sem voltak vele tisztában, hogy mekkora értéket hoztak létre kissé kommersz csomagolásban. (Hófehérke, Mirax, 93 perc) 8/10 Molnár Csaba M.DriT vrvfucr’Vi-iÁ'ya Kép: Bujdos Tibor, Farkas Maya, Vajda János | Sviliik Megjelenik kéthetenként Kiadja az Inform Stúdió Piacz Kft. Felelős szerkesztő: Túri Gábor Postacím: 4001 Debrecen Pf: 72; Telefon: (52) 410-587 Fax: (52) 417-985 í&fM •- Él ' l " . h '
