Kelet-Magyarország, 1998. május (55. évfolyam, 102-126. szám)
1998-05-16 / 114. szám
I .ük lányruhában, lányok fiuruhabaa. Ki deneverköpenyben, ki tfízohó-egyenruhában, ki művészfeiöltöben. Hajak félrecsavarva, arcok kipirosítva, kezekben séiapáica. lábakon húwcentis tipegő. Vidámság, móka, meghökkentés, vonulás a városon át - bolond !>al« lagás. Nem bolondok ballagása: feszültségoldás négy év kémény (?) hajtása után, és a „rendes", a komoly ballagás meg az utolsó nagy erőpróba, az érettségi előtt. Búcsú s: alma matertől, elköszönés a tizenéves kortól, eg)' időszak játékos, maskarás lezárása. Van, ahol erősebben él ez az újkori hagyomány, másutt most kezdenek ismerkedni vele. A Jövünk fotóriporterei miskolci középiskolások pénteki vonulásait örökítették meg - jó kedvvel. Kép: Bujdos Tibor, Farkas Maya, Vajda János ZSOLT* MONOSTORPÁLYI „Irodalmi kedvelő vagyok, sőt verseket is szoktam írni. Jó néhány is van már a fiókomban. Arra gondoltam, jó lenne végre közreadni, megjelentetni közülük egyet-kettőt." Szeretem az irodalmi kedve löket, mindig megörvendeztetek valami széppel. Adrienn így ír^Egy röpke pillanat volt az egész, “mikor megláttalak, s már Stfvembe zártalak. Olyan volt az ejpsz, mint egy álom, s azt a röpkefpillanatot azóta is varom... Jg Többek között nem értem, sajnos, kedves Adilennjniért várod azt a röpke pilpnajotyha mai: egyszer a szívedbe zártad. Azran: „ *y röpke pillanat \adt az egesz, njcor vele megláttalak, s büszkeségedtől már meg se# tudtad volna moncfáng hogy fi^e pgylány vagy...” Hát, ez még érdekesebb, mint az előbbi. Semeddelláccsíveddelérzel, küldjük rögvest dzsimikének, aki biztos örömmel elnyivákolja. Jólesik, hogy tetszik a rovat, s kö- szönömjáj^szédet a magyar tehetségekről. Sajnos, téged sem tudlak biztatni mással, csak dzsimikével, veséid nagyon közhelyesek, megjelentetésükről szó sem lehet, annak ellenére, hogy többnyire közhelyes versek jelennek meg nálunk, mert hát töbDnyiltsajna azok vagytok. De akad néhány kivétel, akik közül äs a legjobbaknak igyekszünk lehetőséget nyújtani. Mindig örömmel veszem, ha idősebbek is írnak a rovathoz, bizonyítja, hogy figyelnek benneteket. Margit néni több verset is küldött, hogy közöljük, rWéf tszerinte nagyon szépek. „Kapálok, ások, etetem a csipkéket, uram szól, hozz inget, a kéket, nem megyek, nem érek rá, mondom, haragomat magamba fojtom.” Gratulálok, Margó néni, a csirkéket és a kéket rímpár rendkívül figyelemreméltó teljesítmény, ezt a kreativitást például állítom szárnypró- bálgatóink elé. Tessék szíves lenni továbbra is megörvendeztetni! Vass Tibor (Továbbra is várjuk írásaitokat a következő címre: Eszak-Magyaror- szág szerkesztősége, 3501 Miskolc, Pf. 351.) Nevem: „Tokaji Echo". Barátaimnak, ismerőseimnek csak egyszerűen „Echo", a „Tokaji' az csak becenevem. Már kinőttem a „tizenéves" korból. (Lassan már a „huszonéveséből Is!) Baráti társaságban igen gyakran verselgetünk, szaval- gátunk, saját és klasszikus költeményeket, így merem állítani: az úgynevezett „szabadversek’ kora leáldozó periódusban van. Mert higgyék el, vers ritmus-rím nélkül, mester szerszám nélkül nemsokatér! Vox Humana (Szomorú kis szonett, Néked írtam: Zsanett!) Ott kinn, dúdol a szél, bent éj csöndje mesél. Gyertyám lángja lobban, esd csöppje koppan, Várok, egyre várok, búsan-elhagyottan, Szívem már nem remél: nem jön, nem jön levél! Csak egy pár sort! Mire oly régóta várok! Nem válaszol rá a sötétéji óra, Sem a jégvirágok, csak a varjú károg. Hervad a rózsa, mit havas eső megver!- Mit világolsz, kis fény?! Nem jobb a sötét éj?! • Minden szép barátság - idővel - véget ér. Sorsod ez: hisz élted is elmúlik egyszer! S ellobban a kis láng, a szív... mégis... remei. Lófehérje és a hét körte Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy rendező, Michael Cohn, aki fogta egy magyar származású író, Thomas E. Szollosi forgatókönyvét, szerződtette az ördögi mosolyú horrorsztárt, Sigourney Weavert, és újraalkotta a nagy Disney-klasszikust. Hófehérke, kinek ezúttal Lilli a neve (Monica Keena), anyja halálos balesetének agóniája közepette jött világra édesapja bicskájának segedelmével. Midőn a lány felcseperedett, az apa (a Jurassic Park első részéből ismert Sam Neil) úgy gondolta, kell még egy hitves az ágyikóba. Nosza, jött is Claudia (Sigourney Weaver) a tükrével, hogy feltegye a nagy kérdést: „Ki a legszebb a vidéken?” Csakhogy ez a gonosz nem az a gonosz. Alapvetően az új asszony rendes és gyermekszerető, Lilli azonban kibírhatatlanul bánik vele, s így fordul a mostoha a gonoszság felé. Ráadásul iszonyú tragédia következik be Claudia életében: teherbe esik, ám fia halva születik. A lassan megtébolyodó mostoha ezért néma öccsével (s nem pedig egy vadásszal) igyekszik megöletni a lányt. Sikertelenül, mert az elszökik, és egyáltalán nem törpe, de mindenesetre hét, ápolatlan külsejű zsivány fogságába esik, akik eleinte inkább erőszakosan bánnak Lillivel, mintsem kitakarhassák vele házukat. Valahogy aztán mégis megkedvelik őt, sőt egyikük (egy macsó ál-törpe) még bele is szeret. Claudia persze továbbra is próbálkozik varázslataival, az alma- trükkel, ami beválik; Lilli meghal, üvegkoporsó, csók a macsótól, feléledés, vis- szamenetelés a várba. Ott aztán rémülten veszi észre, hogy a mostoha mindenkit lemészárolt, s már csak az apja vére hiányzik, hogy halva született fiát is feltámassza az anyuka. ^ Persze győz a jó, meghal a mostoha, s én csak azt sajnálom, hogy nem tudom átadni azt a fura érzést, amit a film hagyott bennem. A mese mögé látunk, gondolkodunk, hogy végeredményben ki is a gonosz, szellemileg felfrissülünk. Bár a horrornak beharangozott sztori közel sem rémisztő, szerintem maguk a készítők sem voltak vele tisztában, hogy mekkora értéket hoztak létre kissé kommersz csomagolásban. (Hófehérke, Mirax, 93 perc) 8/10 Molnár Csaba Qé : '* Hstvsk Megjelenik kéthetenként Kiadja az Inform Stúdió Piacz Kft. Felelős szerkesztő: Túri Gábor Postacím: 4001 Debrecen Pf: 72; Telefon: (52)410-587 Fax: (52)417-985 4
