Kelet-Magyarország, 1998. május (55. évfolyam, 102-126. szám)
1998-05-13 / 111. szám
1998. május 13., szerda HATTER Kincsek a kincstár kezében A műemlékek megmentése közös érdek, még ha sok pénzbe is kerül Balogh Géza Nyíregyháza (KM) — Hazánk műemlékekben nem olyan gazdag, mind mondjuk Anglia, vagy Franciaország, ám a rengeteg csapás, háború után is van mit megmutatnunk az érdeklődőknek. Megyénk az alföldi átlagnál is több műemlékkel rendelkezik, fenntartásuk, megmentésük sok-sok pénzbe kerül, abból pedig köztudomásúlag kevés van. Müemlékvagyon E műemlékek többsége egyházi, önkormányzati, vagy magántulajdonban- van, ám találunk olyan épületeket is, — nem is akármilyeneket! — melyek gazdája a Kincstári Vagyoni Igazgatóság, amelyről eddig csak keveset hallhattunk. Nem is csoda, hiszen a Kincstári Vagyonkezelő Szervezet jogutódjaként 1996. január elsejétől működik, és igen sokrétű tevékenységet végez. Elsődleges feladata persze a ráruházott állami vagyon hasznosítása, kezelése, a kezelésbe adott vagyon ellenőrzése. Vagyonkezelési feladatai közül az ingatlanok állagmegőrzése az egyik legfontosabb, az utóbbi években kiemelt figyelmet fordít a mű- emlékvagyon megmentésére. Igaz, tevékenységi körükben a műemlékek gondozása csupán egy falat, de ezt nagyon komolyan veszik. Az előre gondolkodás jegyében elkészült a „Műemlék 2000” nevű beruházási célprogamja- vaslat, amely a legfontosabb tennivalókat veszi sorra. Az országban 273 kiemelt állami A tuzséri kastély két éve még így nézett ki... tulajdonban maradó, a műemléki törvényben is védett ingatlan megőrzése a cél. Nem kis munka, hiszen aki manapság kastélyokra akar pénzt szerezni, felkötheti az alsóneműjét. Ennek ellenére biztató lépéseknek lehetünk tanúi az országban, de a megyénkben is. Saját forrás — Az igazgatóság saját anyagi forrását, mely megyénkben ötvennégymillió forint volt, az ide irányított pénzekkel együtt 100 millió forintra egészítette ki, és igen komoly munkákat végzett az eitert három év alatt — mondja a vagyoni igazgatóság szabolcsi kirendeltségvezetője, Hlatky Attila. — Kilencvennégy novemberében vettük át a szabolcsi földvárat, kilencvenöt januárjában a tuzséri kastélyt, a túristvándi vízimalmot, a vajai várkastélyt, a nyírbátori Báthori várkastélyt, kilencvenöt nyarán pedig a tarpai szárazmalmot. Az állami tulajdonban maradt műemlékek közül a Tu- zséron található Lónyayak kastélya volt a legrosszabb állapotban. Voltak, köztük neves szakemberek is, akik reménytelennek tartották a helyzetet, s a lebontását javasolták. Szerencsére nem bontották le. Igaz, a felújítás költségei lassan ötvenmillió forintra rúgnak, de a kastély máris gyönyörű, s ha befejezik, Felső- Szabolcs gyöngyszeme lehet. Zsindelycsere A lebontás veszélye ugyan nem fenyegette az ország talán legbecsesebb ipari műemlékét, a túristvándi vízimalmot, de annak is halaszthatatlanná vált a rekonstrukciója. A kincset a Központi Környezetvédelmi Alap támogatásával, a helyi önkormányzat közreműködésével és a műemlékvédelmi hivatal szakmai segítségével nemrég varázsolták újjá. Ez eddig több mint tizenhétmillió forintba került — tizenkettőt állt a kincstár — s hamarosan sor kerül a zsindely cseréjére is. Tennivaló persze még van bőven. Elég, ha csak a nyírbátori várkastélyra utalunk, de ne elégedetlenkedjünk. Jó okunk van a reménykedésre, hogy azt is a régi pompájában láthatjuk majd egyszer. ....és ilyen most A vagyoni igazgatóság archívumából Professzorok világtanácsa Öt kontinens negyven országában oktatnak magyarok Ortopédia Nyíregyháza (KM) — Az ortopédsebészet aktuális kérdéseiről, a tudomány jelenlegi lehetőségeiről volt szó azon a tanácskozáson, amelyet május 12-én Nyíregyházán, a megyeháza dísztermében tartottak. A szervezők, a Megyei Jósa András Kórház illetékesei meghívták az eseményre dr. Marguerite Eva- noff-Jurkovicot. A tudományos tanácskozást dr. Kecskés Mihály professzor, az MTA megyei tudományos tanácsának elnöke és dr. Sera Gyula, a kórház főigazgatója nyitotta meg. Nyíregyháza (KM - B. I.) — A közelmúltban fejeződött be Budapesten a Magyar Professzorok Első Világtalálkozója, amelynek az előzményeként Nyíregyházán rendezték meg néhány hónappal ezelőtt a kárpát-medencei professzorok találkozóját. A rangos tudományos seregszemle elérte célját, sikerrel zárult — tudtuk meg tegnap Kecskés Mihálytól a megalakult világtanács elnökétől. Célul tűzték ki ugyanis az öt kontinens negyven országában munkálkodó magyar egyetemi tanárok nyilvántartásba vételét, felmérték a magyar felső- oktatás és tudományos kutatás problémáit. A találkozón levont konklúziók alapján pedig ajánlásokat tesznek, amelyeket a kormány elé terjesztenek. A professzorok ugyanis a találkozó megrendezésével az oktatás és kutatás ügyének előbbrevitelével mindenekelőtt a magyar ifjúság jól felfogott érdekét kívánták szolgálni. Természetesen a munka nem fejeződött be. A világtanács megalakítása a további munka folyamatosságát szolgálja. A találkozó nagy eredménye, hogy sajtó segítségével sikerült felhívni a figyelmet a tudományos kutatás területén jelentkező gondokra, problémákra — hangsúlyozta a professzor. Azt is elmondta, hogy szeretné, ha Nyíregyházán lenne a világtanács székhelye. A tervek szerint november pedig ismét megrendezik a kárpát-medencei professzorok találkozóját. A z idei majálison, legalábbis ott ahol én voltam, a gyerekek száz számra eregették a szappan- buborékokat. Az ott lévő vásározók egyike árusította az ehhez való eszközt. Egy műanyag pohárban az előre elkészített szappanos lét, amibe bele kellett mártani a nyeles műanyag karikát, amelyről ha lefújták a rajta feszülő hártyát, buborékok tucatja keletkezett és a szivárvány színiben reppent szerteszét a májusi napsütésben. A szappanbuborékokat eregető gyermekeket mégsem irigyeltem, hacsak a fiatalságukért nem. Nem láttam az arcukon az elragadtatás örömét, amikor egy buboréksorozatot szélnek eresztettek. Talán azért volt olyan mo- solytalan az arcuk, mert túl sok volt az egyszerre felröppent színes buborék, amelyek szivárványos játékát nem lehetett a maga teljességében szemmel követni. Vagy talán azért, mert ezért a játékért nekik csak annyit kellett tenni, hogy megvétették ezt a készletet, és a karikáról már lehetett is fújni a buborékokat. Valahogy nem érezték igazán ennek a játéknak az be. Ezt kellett azután addig kevergetni, amíg teljesen el nem elegyedett. Ezt egy-egy próbafújással lehetett megállapítani. Mert a buborék tartóssága függött az elegy minőségétől, a szappan és a víz arányától, de elsősorban Szappanbuborék örömét. Talán, mert a kezükben lévő szappanos poharakon látszott, hogy mind ugyanazon szériából való és még a buborékok sem különböztek egymástól. Illatukban biztosan nem. Az én, és talán e gyerekek szüleinek gyermekkorában is, a szappanbuborékok ereget ése komoly előkészületeket igényelt. Legelőször is szerezni kellett egy száraz szappandarabot, amelyiknek lapjáról a kés fokával vékony forgácsokat kapartunk le a pohárban lévő egyujjnyi víza használatba vett szappantól. A játéknak ugyanilyen fontos része volt a fúvószál milyensége is. Csak a töretlen, repedésmentes szalmaszálból metszettek voltak igazán jók. A tő felé eső öblösebb részéből lehetett igazán nagy, esetleg páros buborékokat eregetni. A szalmaszál belsejének porózus része nem engedte elcseppenni a szappanoldatot, ami a kiáramló levegőt rugalmas, vékony burokba zárta. Minél nagyobb buborékot sikerült a szál végén képezni, annál jobban látszottak rajta a szivárvány összes színei, és annál tovább lebegett a levegőben. A fúvószálakat már nyáron összegyűjtöttük, hogy ősszel, amikor a szappanbuborék- eregetésnek ideje van, az nekünk mindig kéznél legyen. Mert nyáron vagy tavasszal ilyen fölösleges játékokra nem volt időnk. Nem lett volna érdekes egy lepke-, egy rózsabogár-, vagy cincén>a- dászattal szemben. yof sszel, amikor a sűrű £ I eső és a bokáig érő \^/ sár a szobába kényszerűéit bennünket, akkor került sor a szappanbuborékok er égetésére. Habár a szüleinket nem tette igazán boldoggá ez a játék, mert az elpattanó buborék nyomát nekik kellett a polírozott bútorokról és a tükrökről eltüntetni, azért eltűrték. Könnyebb volt mint minket a sárból kimosni. Rabló-pandúr T alán nem véletlen, hogy a köz biztonsága az utóbbi időszakban a korábbiakhoz képest még gyakrabban ad témát nemcsak az átlagpolgároknak, de a kampá- nyoló politikusoknak is. Ki-ki pártállása és vérmérséklete szerint vélekedik napjaink jelenségeiről, egyesek inkább a gondokat, mások az eredményeket hangoztatva. A robbantások, lövöldözések mindennapossá váltak, bár a tények ismeretében nem szabad elfelejtkeznünk arról: elsősorban a fővárosban. Azt tehát vidéken, így megyénkben sem lehet állítani, hogy a robbantgatások miatt rossz (mondjuk) Szabolcs-Szatmár-Bereg közbiztonsága. A rendőrség a lehetőségeihez képest, s több-kevesebb sikerrel teszi a dolgát, még ha bizonyos jelek olykor arra utalnak, hogy árul(kod)ó is akad közöttük, aki nem szé- gyelli a gengsztereknek, vagy más illetéktelennek kiadni a szigorúan titkos, a nyomozás eredményét tekintve fontos információkat. Eredménynek, sőt, nyugodtan fogalmazhatunk úgy, bravúrnak könyvelhető el mondjuk a CORA- rablók, vagy a hétvégi pénzszállító autó támadóinak elfogása, látszólag kevesebb a siker például a robbantásos merényletek felderítésében. (Megyénkben — s ez is nagyon fontos — az élet elleni bűncselekmények felderítésében produkálnak kiváló felderítést a nyomozók.) A dologhoz persze hozzátartozik szerintem, hogy az alaphelyzet nem ugyanaz a rablások és robbantások ügyében, mert míg a támadások motivációja elsősorban az anyagi haszonszerzés (belső segítőkkel, vagy nélkülük), addig a robbantások, a gyilkosságba is torkolló leszámolások minden bizonnyal feketegazdasági, üzleti okokra vezethetők vissza. Előbbiekben, ha sikerül használható nyomra, nyomokra bukkanni, van esély a felderítésre, az utóbbiakban viszont többnyire falakba ütköznek a sértett oldaláról is. Nehéz ugyanis azt elhinni, hogy egyes szórakozóhelyek tulajdonosai, vagy a valutával, olajjal üzletelők, a prostitúcióban érintettek, akiket ilyen-olyan támadás ér, semmit nem tudnak (vagy nem akarnak tudni?) a merényletek indítóokairól. Elmondásuk szerint ugyanis nem fenyegették meg őket, nincsenek haragosaik — mégis károsulttá, áldozattá válnak. A sértetté válás okai a legtöbb esetben — legyen szó kisebb, vagy nagyobb súlyú ügyekről — tanulmányok forrásai, illetve azok lehetnek. Hiszen nem nagyon csodálkozhat az autótulajdonos, ha nyitott gépkocsijából elemelik az értékeket, vagy az ittas személy, aki ráadásul pénztárcája tartalmát is „közszemlére teszi”, ha leütik, kirabolják, mint ahogyan a törvénytelen, vagy a törvényesség határát súro- ló ügyletek résztvevői sem, ha a riválisok kereszttüzébe kerülnek. A rabló-pandúr játék induláskor többesélyes. Mikor az egyik (ha olykor csak átmenetileg is), mikor a másik kerekedik felül. Az nem kétséges, hogy a többség kinek drukkol, de azt se feledjük, segítőkre is szükség van. No meg olyan ítéletekre, amelyek elveszik a rablók (játék)kedvét az ismétléstől... Kováts Dénes Lajos! És a kilenc hónapja tett ígéreteddel mi lesz?... Ferter János rajza Úszókaszákkal Nyíregyháza (KM) — Még mindig 900 hektár vetés, 1100 hektár szántó van víz alatt Felső-Szabolcsban. A nyárias időjárás és a folyamatos szivattyúzás hatására tovább csökkent a vízzel borított területek nagysága. A 3500 hektár vízállásból a legrosszabb helyzetű Felső-Szabolcsban még mindig 3000 hektár belvízzel elöntött. Víz alatt áll 900 hektár vetés és 1250 hektár szántó. Továbbra is hét belvízvédelmi szakaszon van másodfokú készültség. A Belfő csatornán (Ibrány-Pátroha közötti szakaszon) és a Nagyhalász-Pátrohai csatornán (Beszterec-Kék térségében) a fokozottan növekvő vízinövényzet eltávolítását négy Essox úszókaszával folyamatosan végezték. Hordozható szivattyút üzemeltetnek továbbra is De- mecser térségében, valamint a zsadányi szivattyútelepnél Kemecse határában. A munkák és a szivattyútelepek üzemelése következtében az igazgatósági főcsatornák vízszintje, víz- szállítása megfelelő. A védekezési munkában 133 fő vett részt, 15 szivattyútelep 776 ezer köbméter vizet emelt át. Ív Keleí-Maovarorszac r— --------------------“— -----------------------------— ---------
