Kelet-Magyarország, 1998. május (55. évfolyam, 102-126. szám)
1998-05-11 / 109. szám
ORSZÁG-VILÁG 1998. május 11hétfő Mutasd a kisujjad — megmondom szavazhatsz-e! Levelek Pápua Új-Guine- ából a Kelet-Magyaror- szágnak 14. (Az írás első része lapunk május 8-i számában jelent meg.) Előző levelemben a tavaly lezajlott választások néhány olyan sajátosságáról számoltam be, melyek — úgy hiszem —, különböznek az otthonitól. De csak a kampányig jutottam el, most ideje folytatni. A konkrét szavazás lebonyolítását két hétre tervezték. Ezalatt kellett volna a bizottságoknak bejárniuk az öt magyarországnyi terület úttalan útjait terepjáróval, helikopterrel, csónakkal, vagy az apostolok lován. Mindezt jókora kartondobozzal — mit is beszélek, szavazóumával a hónuk alatt. Na és persze fegyveres kísérettel. A legnagyobb kavarodást nem is a távolság, s a rossz közlekedés okozta, hanem az, hogy ebben az országban nincs anyakönyvi- és lakcímnyilvántartás. Nincs személyi igazolvány, aki akarja, megváltoztathatja a nevét, s legtöbb embernek fogalma sincs, mikor született. Falvakban, ahol mindenki ismeri egymást, a természetes ellenőrző rendszer működik. De a városokban nem egyszerű a szavazók listáját elkészíteni. Biztosok csapata rótta hónapokon áta városi utcákat és a nyomornegyedeket, s személyesen megkérdezték mindenkitől, óhajt-e szavazni. Ha igen, felkerültek a listára. Büszkén iratkoztak fel az alkotmány adta jogukkal élni vágyó polgárok, s csak akkor lepődtek meg, mikor a szavazó sátorba érkezve sokuknak sehol sem találták a nevét. A lista ki tudja, milyen sorsra jutott, s ők szomorúan vették tudomásul, hogy mégsem voksolhatnak országuk új vezetőire. Ehhez hasonló apróságok, s az, hogy a szavazócédulák nem készültek el a választások első napjára, persze meghosszabbították a tervezett két hetet. De végül is sikerült. A fent már említett személyazonosítás hiánya felvetett még egy nem mellékes kérdést: mi módon lehet azt biztosítani, hogy egyes hazafiak ne jelentkezzenek be szavazónak akár tízszer is, más-más nevet használva. Erre egyszerű, de zseniális megoldás született: mindenkinek, aki bedobta céduláját az urnába, a bizottság ott nyomban befestette a bal kisujja körmét. Ausztráliából importált, le nem mosható, különleges fekete tintával. így a szavazóhelyiségbe lépve első tevékenység a bal kisujj bemutatása volt. A fekete kör- mösökkel már szóba sem álltak még egyszer. A baj csak akkor kezdődött, mikor szemfüles kísérletezők megtalálták a vegytinta lemosó szerét. De jobb, ha ezt itt most nem nevezem meg, mi történne, ha véletlenül otthon lerobbannának a komputerek? Lae, 1998. május Bálintné Kis Beáta A Sangri-La kínai akrobaták egyik hölgytagja mutat be egy egyensúlyozó gyakorlatot, ezzel hajlékonyságát és erejét is bizonyítva AP-felvétel Boldoggá avatás Vatikánváros (MTI) — Tizenkét új boldogot avatott vasárnap II. János Pál pápa. A vatikáni Szent Péter téren tartott ünnepi szertartáson a katolikus egyházfő 11 spanyol apácát és egy libanoni szerzetest emelt oltárra. A 11 spanyol apáca közül 10 a harmincas években a spanyol polgárháború idején halt mártírhalált. A katolikus egyház a boldogok sorában 279 olyan személyt tart nyilván, aki ebben az évszázadban vesztette életét, közülük most már 231 a spanyol polgárháború áldozatainak a száma. A pápa boldoggá avatott egy múlt században élt rendalapító spanyol apácát, valamint egy szintén a múlt században élt libanoni szerzetest. Az életmű koronája Olyan társadalom felé halad a világ, amelyben nem kellenek a barátok Jelenet az előadásból Harasztosi Pál felvétele Nagy István Attila Nyíregyháza (KM) — Bárány Frigyes egy interjújában (Kelet-Magyarország, 1998. május 8.) azt mondta, hogy tizenhét éves nyíregyházi tartózkodása alatt mindig kapta a szerepeket, ezúttal azonban ő választott. így került színre Gerhardt Hauptmann 1932- ben született darabja, a Naplemente előtt, amely egyúttal egy nagy alkotóművész művész számvetése is. Bárány Frigyes szándéka szerint az utolsó szerepét alakítja, illő tehát, hogy olyan figura legyen ez, amely mindent elmond a világról, mindent, amit a művész fontosnak tart. Ez az összegzés nem tűnik túlságosan optimistának, hiszen Matthias Clausennek (Bárány Frigyes) hetvenévesen kell rádöbbennie, hogy olyan gyerekeket nevelt, akik a vagyon, az örökség megszerzése érdekében kivetkőznek emberi mivoltukból. Ha egyáltalán megvolt bennük. Úgy tűnik, hogy hiába volt Clausen alkotó emberi példája, amely egész életében távol tartotta magától a vagyonszerzés vágyát, s inkább becsülte a humanista kultúra értékeit. Olyan társadalom felé halad a világ, amelyben nem kellenek a barátok, nincs helye a klasszikus zeneszerzők hallgatásának sem a könyveknek. A pénz utáni hajsza minden energiát felemészt. Ezért aztán Clausen gyermekei gyors tempóban távolodnak apjuktól s egyedül Bettina (Varjú Olga) erőfeszítése eredményeképpen ül az asztalhoz az egész család olykorolykor. Azonban ezek az együttlétek is teli vannak feszültséggel, hiszen nem lehet a vizet és a tüzet összebékíteni. A konfliktust tovább mélyíti, hogy a felesége halálát lassan kiheverő Clausen úgy érzi, van még energiája visszatérni az életbe. Születésnapján díszpolgári címet kap, barátok, ismerősök szeretete veszi körül. S ott van a társaságban az a lány is, aki fiatalságával a múló életet van hivatva egy kicsit megállítani. Clausenben rég elfelejtett érzések támadnak fel, amikor a birtokon meglátogatja Inként (Horváth Réka). Igaz, állandóan nyomasztja egy kérdés, hogy vajon szabad-e egy fiatal lány életét a magáéhoz kapcsolni? Clausen gyermekei nem nézik jó szemmel ezt a kapcsolatot. Nemcsak a társadalmi rangkülönbség zavarja őket, hanem az is, hogy veszély fenyegeti az örökséget. Különösen akkor, ha — mint az valószínűnek látszik — Clausen feleségül akarja venni a lányt. Ebben az esetben oda az örökség. Ezért aztán a gyerekek — Klamroth (Kerekes László) sugallatára — gyámság alá helyeztetik apjukat, aki a hír hallatára teljesen összeomlik. Birtok nélküli Lear király válik belőle, akinek csak emberi értékei vannak. Azokra viszont nem kíváncsi egyetlen gyermeke sem. Űzött vadként tér vissza oda, ahol Inkét megtalálni véli, s rádöbben: még a szerelem sem adhatja vissza az emberi méltóságot, mert nincs már ideje, sem energiája, hogy felvegye a kesztyűt, megküzdjön a rettenettel, amely a vő, Klamroth képében támad. 1932-t írunk... Arra van érkezése csupán, hogy szembenézzen a helyzetével, s beleszórja a mérget a vizespohárba. Bárány Frigyes a tapsrendben mélyen meghajolva köszöni meg a közönség szerete- tét. Mindenki feloldódik a nagy ünneplésben. Matthias Clausen — Bárány Frigyes arcáról nem akar eltűnni a fáradtság. Vagy nem is az, inkább a teher, amely alatt három órán át roskadozott, s amely részleteiben, nagyvonalaiban azonos lehet egy ember tapasztalataival. Mi jöhet még, túl a hetvenen, amikor már elvesztette jelmezét a realitás, s akármelyik arcát fordítja felénk, a környezetünk gondoskodik arról, hogy sürgessük a naplementét. Bárány Frigyesnek nincsen szüksége méltató mondatokra, mert mindent tud már a dicséretről és a kritikáról is. Ha lenne professzori fokozat a színészeknél, már régen kiérdemelte volna. A jutalomjáték azzal teljes, hogy Bárány Frigyes társai — kivétel nélkül — érezték a pillanat nagyszerűségét. Talán csak az idegenből érkezett Kulcsár Imre játékában volt valami hűvösség, mert nem érezhette meg, milyen volt az ünnepelttel évekig egy színházban dolgozni. Horváth Réka Inken szerepében a hihetetlen lehetőséget játszotta el, naiv bájjal, nőies ragaszkodással, a mélységbe is belelátó emberséggel. A gyerekeket játszó színészek közül a Bettinát megformáló Varjú Olga remekelt. Sokféle árnyalata volt a hangjának, nagyobb íveket tudott befutni, mint a többiek. Persze ez csak viszonyítás kérdése, hiszen Szalma Tamás Wolfgang, Pálos Zoltán Egmont, Szabó Márta Ottilia szerepében egyaránt emlékezeteset alakítottak. Kerekes László Klamroth-ja egy új világ félelmét vetítette előre. Ezt Kerekes nemcsak a mondataival, színészi eszközeivel, hanem a testével is kiválóan közvetítette. Aki kívülről érkezik egy rangos családba, mint a Clausen tanácsosé, csak a hatalom megszerzésével tudja kisebbrendűségi komplexusát lecsendesíteni. Méltó partner ebben Paula-Klothild. Csorna Judit nagy belső indulattal, fegyelmezett arcjátékkal érzékeltette ennek az asszonynak a hatalomvágyát. S akkor nem szóltunk még Hetey László orvosáról, aki képes volt mindvégig háttérben maradni, s aki nemcsak az orvost alakította nagyszerűen, hanem a barátot is. Hanefeldt ügyvédet Horváth László Attila alakította. Játékában pontosan megrajzolta a korhoz idomuló ügyvéd alakját, aki megpróbálja összeegyeztetni pénzsóvársá- gát a becsületességgel. Immo- os tiszteletesben ugyanezek a vonások lelhetők fel, legalábbis Gados Béla alakításából erre lehet következtetni. Zubor Agnes Petersné szerepében azt az anyát formálta meg, aki minden idegszálával Inke jövendőjén harcol, aki megpróbálja feltartani a rosszat, ami a lánya felé közeledik, de azt is érzi, hogy nem elég hatékonyak az eszközei. Jó alakításokat láttunk Keresztes Sándortól (dr. Wuttke), Kocsis Antaltól (Ebisch), Koblicska Kálmántól (Winter) és Szántó Sándortól (főpolgármester) is. Az előadás díszlete méltó volt a jutalomjátékhoz, a kiváló Székely László, akinek kiállítása is nyílt a színház galériájában, ezúttal is nagyszerű színpadképet hozott létre. A nácik aranya lom központi bankjának megbízásából. Az aranyat a nácik a zsidóktól rabolták össze a gettókban és a gyűjtőtáborokban. Szakértők szerint legalább két tonna nemesfém, főleg ékszer, tűnt el ily módon, de az összerabolt kincs pontos mennyiségére csak Bruno Melmer, a zsidóktól elvett arany beszolgáltatásával megbízott egykori SS-tiszt elkallódott bankszámláinak vizsgálata deríthet fényt. A szóban forgó iratok felkutatása folyamatban van. A brit professzor azokra a Re- ichsbank-dokumentumokra hivatkozott, amelyekbe a Bundesbank, a jelenlegi német jegybank frankfurti központjában kaptak betekintést a múltvizsgáló bizottság tagjai. A Deutsche Bank márciusban 5,6 millió márkát adományozott két zsidó szervezetnek annak 323 kiló aranynak a bevételéből, amely a bank kutatásai szerint talán a nácizmus alatt rabolt kincsből származott — írta a DPA. A férfiból nővé lett izraeli énekes. Dana International nyerte meg a Birminghamben megrendezett Eurovíziós Dalfesztivált szombaton AP-felvétel Bonn (MTI) — A Deutsche Bank a II. világháború alatt valóban üzletelt nácik által rabolt arannyal — közölte annak a történészbizottságnak az egyik tagja, amelyet maga a tekintélyes német pénzintézet kért fel múltjának tisztázására. Jonathan Steinberg brit történész, a Cambridge-i Egyetem professzora az ARD közszolgálati német televízióban elmondta, hogy a Deutsche Bank a háború alatt mintegy 600 kilogramm rabolt aranyat vett át és fektetett be különböző ügyletekbe. A bank akkori vezetésének azonban — legalábbis a jelenlegi ismeretek szerint — nem volt tudomása az arany eredetéről — mondta a professzor, akit az AFP és a DPA idézett a Report című televíziós hírmagazin alapján. A 12,5 kilós rudakból álló úgynevezett Melmer-aranyat a Degussa cég szállította le a Reichsbank, a hitleri biroda-
