Kelet-Magyarország, 1998. április (55. évfolyam, 77-101. szám)

1998-04-06 / 81. szám

1998. április 6., hétfő KÖTETLENÜL Kelet-Magyaiország 9 Vidéken is van színház Kávéházban Pregitzer Fruzsinával és Varjú Olgával A törzsasztal: Varjú Olga, Pregitzer Fruzsina és Nagy István Attila Clinton örül Nagy István Attila Nyíregyháza (KM) — Az Omnia Kávészalon KM Törzsasztalánál pénteken délután a Móricz Zsigmond Színház két népszerű mű­vésznője vallott 'a színészet­ről, az életről, s arról, hogy színház nélkül mindketten nehezen tudnák már elkép­zelni az életüket. Pregitzer Fruzsina 1990 tava­szán felmondta szerződését a Nemzeti Színházban. Még nem tudta mi fog vele történ­ni, amikor Schlanger András szerződést kínált neki. — Volt egy ács barátom ak­koriban, aki azt mondta: min­den kérdést feltettél magad­nak? Akkor hirtelen megértet­tem, hogy nem feltétlenül Bu­dapesten kell folytatni a pá­lyát, mert vannak vidéken is színházak! Igent mondtam Schlanger felkérésére. De előtte erőt gyűjtöttem Erdély­ben. Verseket vittem magam­mal, s azt a hitet, hogy szükség van arra, amit csinálok. Nem csalódtam, mert valóban fel­töltődve, egy kicsit megerő­södve érkeztem a Móricz Zsigmond Színházba. O A társulat századik be­mutatójában, Szép Ernő Pati­ka című darabjában játszott. Nem jutott eszébe sohasem, hogy nyolc év után váltani kel­lene? — Ahol jól érzi magát az ember, onnan nem megy el. O Varjú Olga hogyan került Nyíregyházára ? — Nyolcvannégyben vé­geztem a főiskolán. Az osztály fele úgy döntött, hogy enged Léner Péter hívásának, s lejön a színházba. Nagyon jól érez­tük magunkat, de én négy év után hirtelen azt éreztem, hogy odébb kellene állni. Család­egyesítő program keretében Kaposvárra kerültem, mivel a férjem ott dolgozott. Három évig maradtam, majd Miskol­con két évadot töltöttem. Jö­vőre lesz öt éve, hogy ismét Nyíregyházán élek. Kedvesen fogadtak, nem volt semmi piobléma. Inkább azt nem ér­tettem, hogy miért mentem el öt évvel azelőtt. O Vannak-e valamilyen egyéni módszereik a szerepta­nulásra? Fruzsina: — Amit nem szí­vesen csinálok, azt elég lassan tanulom meg, amit viszont kedvelek, azt pillanatok alatt megjegyzem. Olga: — Én inkább olvasga­tom a szerepet. Csak annyira tanulom meg, hogy a súgó se­gítségével a próbák során tud­jak dolgozni. Aztán lassanként megtanulom. O Mennyit engednek ma­gukból a szerepekbe? Olga: — Minden egyes em­berben megvan minden karak­ter, csak azokat a vonásokat kell felerősíteni, amelyek Varjú Olga szükségesek. Voltam már olyan helyzetben, megéltem már ahhoz hasonlót. Erre a ta­pasztalatra szükség van, mert a mások fejével az ember nem tud gondolkodni. OVisszahat-e a szerep a szí­nészre? Fruzsina: — Sokszor azt ér­zem, hogy a játszandó figura leleményesebb, mint én. Jó lenne, ha én is olyan lehetnék. Az életben azonban mások a körülmények. Olga: — Észrevettem, hogy akkor kapok meg egy szere­pet, amikor egy problémakör megoldás után kiabál. Például. Az apámmal való viszonyo­mat nem tisztáztam még elég­gé. Aztán megkaptam a Nap­lemente című darabban azt a szerepet, amelyben egy olyan lányt alakítok, aki az apjához rendkívüli módon kötődik. S most kénytelen vagyok azon töprengeni, hogyan van ez az érzés az én személyes életem­ben? O A Szomszédok című tévé­sorozatban Pregitzer Fuzsina gyakran áll a kamera elé. Me­lyik nehezebb: a tévé vagy a színház? — A tévé másként nehéz. De szakmailag frissességet ad, mert a színházi munkám mel­lett mást is csinálhatok. Azért is jó, mert egy kicsit a vidéki színészre irányítja a figyel­met. O Varjú Olgát legutóbb A rózsa vérében láthattuk. A hangját viszont nem hallottuk. Miért? — Olyan gyorsan kellett a filmet készíteni, hogy arra már sem idő, sem pénz nem volt, hogy az utószinkront én csi­náljam meg. Ő Hogyan készülnek az esti előadásra? Fruzsina: — Amikor Nórát játszottam, akkor úgy feküd­tem le, hogy másnap Nóraként ébredjek. Ha a Mágnás Miská­ban játszom, akkor nem ebé­delek. mert sokat kell táncolni, s tele hassal nem lehet. Olga: — Szerepe válogatja. O Mindketten feleségek is. Hogyan alakítják a házi­asszony szerepét? Olga: — Attól függ, hogy milyen gyakran és milyen fo­lyamatosan kell alakítani. Ha hónapokig kellene csinálni, akkor az nem lenne jó. Fruzsina: — A bemutatók előtt nagy a zűrzavar. Még szerencse, hogy van az ember­nek egy párja, aki ilyenkor be­vásárol vagy éppen megfőz. O Közeledik a húsvét. Ho­gyan ünnepelnek? Fruzsina: — Valószínű, hogy nekivágunk az ország­nak, s felkeressük a rokonain­kat, akiket egész évben elha­nyagoltunk. Olga: — A férjem szülei a Börzsönyben laknak, az ilyen­kor a mi bázisunk. Nagyon szép a környezet, jó a levegő. Washington (MTI) — Bili Clinton amerikai elnök vé­leménye szerint elsősorban az ország javát szolgálja, hogy a Little Rock-i körzeti bíróság a héten elutasította a vele szemben szexuális zaklatás címén indított kár­térítési keresetet, amelyet Paula Jones kezdeménye­zett. A Time magazinnak nyilatkozva azzal indokolta álláspontját, hogy az eljárás lezárultával jobban odafi­gyelhet elnöki munkájára, amelynek elvégzésére meg­választották. A hetilap legújabb szá­mában kifejtette, hogy ma­gánemberként annak örült volna leginkább, ha a bíró­sági tárgyalást megtartják, mert akkor lehetőséget ka­pott volna ártatlanságának bizonyítására, tisztázva a nevét. Paula Jones 1995-ben pe­relte be Clintont azon az alapon, hogy szexuálisan zaklatta őt, és megsértette emberi jogait. Eredetileg hétszázezer dolláros fájda­lomdíjat és nyilvános bo­csánatkérést követelt, ké­sőbb azonban kétmillió dol­lárra növelte az esetleges kártérítési megállapodás összegét. Az elnök kezdettől fogva tagadta, hogy valaha is dol­ga lett volna Jones-szal. ügyvédje útján töbször kezdeményezte a kereset elutasítását arra hivatkozva, hogy a beadvány gyenge lá­bakon áll, a felperest pedig elsősorban anyagi haszon- szerzés és politikai motivá­ció sarkallja. Susan Webber Wright bí­rónő a hét közepén az eljá­rást beszüntető ítéletében úgy vélekedett, hogy Paula Jones nem tudta elégséges bizonyítékokkal alátámasz­tani a vádját, következés­képpen nem lát valós alapot az ügy folytatására. A világ leghosszabb függőhídját nyitották meg vasár­nap a forgalom előtt. A 89 méter híján 4 kilométeres híd két japán várost, Akashit és Köbét köti össze AP-felvétel Rekord az olasz lottón Róma (MTI) — A legfiata­labb olasz lottójáték, a ta­valy decemberben elindí­tott Superenalotto ismét át­írta az olasz szerencsejáté­kokon elért nyeremények rekordlistáját: a szombat esti lottóhúzások után több mint 14,5 milliárd lírával lett gazdagabb az egyetlen telitalálatos szelvényt kitöl­tő fogadó. A Superenalottónak alig néhány hónap elegendőnek bizonyult arra, hogy a leg­népszerűbb játék legyen. A siker titka rendkívül egy­szerű: az eltelt nem egészen öt hónap alatt az eddigi öt legnagyobb összegű nye­reményt produkálta Itáliá­ban. A rekordlistát több mint két évig a Totógól játékon 1995 decemberében elért 7,7 milliárd lírás nyere­mény vezette, de idén janu­ártól az új lottójáték min­dent felülmúló nyeremény- özönnel árasztotta el az ola­szokat. Január közepén azonnal egy 12,9 milliárd lírás főnyereménnyel mu­tatkozott be, majd ezt kö­vette három, egyenként 8 milliárd lírát meghaladó nyeremény. Az új játék a helyi lottók sajátos kombinációja. A fogadóknak a 90 számból álló szelvényen hat számot kell eltalálniuk: hat olasz város (Bari, Firenze, Milá­nó, Nápoly, Palermo és Ró­ma) helyi lottóinak elsőként kihúzott számát. Ezt egé­szíti ki a jackpot, amely a velencei lottó első nyertes száma. Az olaszok közismerten imádják a szerencsejátéko­kat. Tavaly 21,3 billió lírát költöttek a fogadásokra, 2,16 százalékkal többet, mint egy évvel korábban. A Superenalotto eddigi szé­dületes sikere láttán a kincstár nyugodt lehet, hogy a fogadásokból szár­mazó bevétele az idén is növekedni fog. A szocioló­gusok pedig már egyenesen arról beszélnek, hogy az új játék divat lett, ami ledönti az eddigi társadalmi határo­kat: a Superenalotto meg­hódította a felsőbb osztá­lyokat is, amelyeknek tag­jai eddig a pómép örömé­nek tartották a lottót. Az érdeklődő közönség Elek Emil felvételei Pregitzer Fruzsina

Next

/
Thumbnails
Contents