Kelet-Magyarország, 1998. április (55. évfolyam, 77-101. szám)
1998-04-04 / 80. szám
Í99& ÁPRILIS 4„ SZOMBAT Kisvállalkozó a nagy sátorban egy vállalkozó esetében. A fenti példákon látható: a kicsik és a közepesek fokozottabban igénylik a támogatást, de a megszerzésben akad még javítani való. A mik- rohitel ugyan jól működik, de az adható összeg kevés egy komolyabb beruházás elindításához, ezért ügyesebben kellene összehangolni a különböző megpályázható alapok támogatásait. A PRIMOM Alapítvány vezetőjének javaslata szerint a decentralizált területfejlesztési alapból is célszerű lenne elkülöníteni egy részt a kisvállalkozások számára, mert a Területfejlesztési Tanács (bár igyekszik a kicsikre is figyelni) sem az idejét, sem a rendelkezésre álló forrást nem tudja elaprózni a kisebb beruházások vizsgálatára, támogatására. Egy ilyen elkülönített keret hatékonyságát növelné, ha a kisvállalkozók programszerűen összesítve nyújtanák be pályázataikat. Ez világtendencia: a kicsik akkor versenyképesek, ha társulnak, ha összevonják erőforrásaikat. Az ilyen, csomagban beadott pályázatok értékeléséhez a mikrohi- tel illetve a hitelgarancia rendezésénél alkalmazott technika komoly segítséget nyújthatna. S persze az sem mellékes szempont, hogy ebben a szférában relatíve olcsóbban lehet munkahelyet teremteni, mint a fejlett, magasabb szinten automatizált technológiát alkalmazó nagyvállalatok esetében. A beregi részen határozott igény mutatkozik mezőgazdasági erő- és munkagépek javító szolgáltatására, hiszen a szövetkezetek szétesésével megszűnt a szervizháttér. Sokan lettek földtulajdonosok, többségük pénztárcája használt traktor és a munkagép vásárlását engedte meg, ezért a meghibásodás valószínűsége is nagyobb. Ha a szezon közepén romlik el a gép, a kimaradás, az időbeli késlekedés komoly bosszúságot és anyagi veszteséget okoz. Egy ilyen mezőgazdasági gépszerviz megA szerző felvétele építése, berendezése tőkeigényes dolog, ezért elfogadható kondíciójú hitel nélkül nehéz megvalósítani. Ha pedig valaki a szükséges összeget saját erőként gyűjti össze, akkor már inkább gyorsabban megtérülő vállalkozást, többnyire valamilyen kereskedelmi tevékenységet választ. A támogatással tehát orientálni lehet s kell a vállalkozásokat olyan termelés vagy szolgáltatás irányába, amelyre az adott térségben kereslet van. Az is tény: kisebb településeken a kisvállalkozás növekedési pályára állítása legalább olyan hatással bír, mint egy nagyobb városban egy százfős üzem beindítása. A kicsik többségénél még mindig általános elvárás az, hogy az egyén számára jövedelmet, biztos megélhetést nyújtson, de ezzel is nagy terhet vesznek le az állam, a társadalom válláról. Nyéki Zsolt telenül létezett valamikor. 1. ábra, 2. ábra stb. — mintha csiklandoznának, amikor rágondolok. És ami a legcsodálatosabb, én ebből a könyvből tanultam meg kerékpározni. Addig csak bringáztam, az Éles úr Almássy téri kölcsönzőjéből bérelt gépen, de fogalmam sem volt a hajtóláncról, az erőátvitelről, a helyes pedáltechnikáról. Ezért a könyvért úgy fáj a szívem, mint azért a hatéves kislányért, akibe először voltam szerelmes. (Jelenleg dr. Kovács Ist- vánnénak híviák, iratokkal tudja bizonyíBalázs Attila illusztrációja tani, hogy valamikor ő volt az a hatéves kislány, de én ezen csak mosolygok.) Egy másik könyvnek a szerzője valamilyen Samu volt. A könyv egyetemi hallgatóknak készült, és mindazt tartalmazta, amit a bőrgyógyászatról 1880 körül tudtak. Gondosan végigolvastam ezt is, bár enyhe undorral forgattam, mert a lapjait helyenként rozsdaszínű foltok pettyezték. Hogy miért olvastam el ilyen könyveket? Mert az eredeti rendeltetésüktől függetlenül, a megfogalmazott világot jelentették nekem. Mert minden létező érdekelt. Szintén az orvostudomány köréből való volt egy szexuálpatológiai vagy pszichoa- nalitikai vallomásgyűjtemény. Abból aztán cifra dolgokat tudtam meg tizennégy éves koromban. Ha erre gondolok, akkor aztán valóban sajnálom a mai fiatalokat. Az ő szegényes ismereteikkel. Mit tudnak ők például...? De nem is részletezem. Aztán emlékszem még a Kotorékebek tenyésztésére. (Kotorékversenyt nyert ebek fényképével.) Ebből is összeszedtem egy halom felesleges ismeretet. Akinek kedve van elbeszélgetni a kotorékebekről, annak szívesen állok rendelkezésére, bár nem vagyok ebtenyésztő, de még kutyabarát sem. A tudásom kizárólag elméleti és mint ilyen is csak a kotorékebekre korlátozódik. És hogy egy ilyen értékes elmélkedést ne zárjunk le tanulság nélkül, elmondom még, hogy a múltkoriban együtt iszogattam a Batthyányi téri vásárcsarnokban egy zöldségkereskedővel, aki azt állította magáról, hogy fiatalkorában elvetődött valahogy Veres Péterhez. — Olvasni szoktál-e? — kérdezte tőlem a Verespéter. — Minek az nekem — mondtam. — Azt ajánlom neked, fiam, hogy ha a budira mész, és kezedbe veszed a papírt, azt is olvasd el, mielőtt elhasználod? Érces hangon idézte ezt a zöldségkereskedő, mint egy maszek próféta. Többen felfigyeltek ránk, és ezért megismételte: — Még azt a papírt is olvasd el! Mondta-e vagy sem Veres Péter, én nem tudhatom, de az biztos, hogy igaz. (Császár István 1936-ban született Budapesten — és a napokban — 62 éves korában — hunyt el. Első elbeszélése 1967-ben jelent meg. Szemelvényünket 1977-ben kiadott gyűjteményes kötetéből választottuk.) MÚZSA Rainer Maria Rilke versei A párduc A rács menti járástól úgy kifáradt a nézése, hogy már semmit se lát: mintha mindenütt vasrácsok volnának, s ezer rács mögött nem lenne világ. Az acéltalpon a puha lépések a legkisebb körben járják e vad, szenvedélyes balettet, és középen áll az elkábult, roppant akarat. Olykor egy kép csúszik bele a renyhén nyíló szemhéj homályán át, akár a függönyön; s átfut tagjai csendjén, szívéhez ér s megáll. Az Olajfák hegyén Amint felment a szürke lombon át, szürkén olvadt az olajfák sorába, s bágyadtan, mint a hulló orgonát, temette sápadt tenyere porába az út porától sárga homlokát. Eljött a vég. Holnapra nincsen holnap. S így induljak neki az éjszakának, míg azt kívánod: hirdesselek, hogy vagy, mikor nem vagy, s magamban sem talállak. Mert nem talállak. Ujjaim vakok. Nem vagy bennem, se másban; e halott kövekben sem vagy. Egyedül vagyok. Egyedül vagyok a föld bánatát oszlatni Neved balzsamos ízével, aki nem vagy. Halálos, szörnyű szégyen. Majd angyal jött, mondják, az űrön át. Miért az angyal? Nem jött, csak az éj és közönyösen lapozott a fákon. Az apostolok arcán ült az álom. Miért az angyal? Nem jött, csak az éj. És ez az éj sem volt az éjek éje, így tűnt el éjek milliója már. Ott kutya alszik, itt a kövek éle ragyog; éjjel volt, bús akármiféle közömbös éj, mely virradatra vár. Mert angyal nem jön ily imádkozóhoz, és könnyeit az éj se fogja föl; a lázadót a föld magára hagyja, elűzi őt házától önnön atyja, s nem nyílik néki soha anyaöl. Faludy György fordításai (Rilke verseinek fordítója — Faludy György — életművéért az idén megkapta a Pulitzer-díjat. Igen, az életművéért, melynek igen értékes részét képezik a kiváló poéta műfordításai. Szemelvényeinket a Test és lélek — A világlíra 1400 gyöngyszeme (1988) című kötetéből választottuk.)
