Kelet-Magyarország, 1998. április (55. évfolyam, 77-101. szám)

1998-04-30 / 101. szám

1998. április 30., csütörtök AKTUÁLIS Meglátni és megszeretni Cservenyák Katalin Nyíregyháza (KM) — A szerelembe bele kell bor­zongani. Mert akkor az iga­zi. Ha érzed, hogy ott van, még akkor is, ha nincs ve­led. S ha csak rágondolsz, melegség fut végig a telke­den. Ilyenkor érzed, hogy van lelked. Ez az egyetlen szerved, amit nem tudnak kimutatni orvosi műszerek. Csak te érzed, hol van: a szívedtől kicsit jobbra, a szegycsontod alatt... Május a szerelmesek hó­napja. Nincs ez az érzés korhoz kötve. A virágok hódító illatával teli levegő a legfiatalabbat és a legidő­sebbet is „megbolondíthat- ja”. Mert ilyenkor bolondul szerelmes lehet az ember. Az alábbiakban kicsik, na­gyok, fiatalok és idősek vallanak a szerelemről. Ede (5 és fél éves): Én az óvó nénibe vagyok szerel­mes. Mert szép. El fogom vinni a Mc'Donalds-ba va­csorázni. Majd kérek pénzt az apukámtól. Bella és Attila (nagycso­portos óvodások) egymás­ba szerelmesek. Bella (egyelőre!) fél fejjel maga­sabb Attilától, de: — A szeme tetszik — így a zöld szemű Bella. — A szeme tetszik — kontráz a fekete szemű At­tila. — Nőnapon ufós képet kaptam tőle — mondja Bel­la. — Ha fogócskázunk, mindig őt fogom meg első­nek, pedig majdnem ő fut a leggyorsabban, csak Tibi egy kicsit jobban... Nem egy iskolába fogunk járni, így a szerelem elszakad. Éva (14) — Már nagyon sok fiúval jártam, de még nem voltam igazán szerel­mes. Nem vágytam arra, hogy mindig lássam, nem gondoltam folyton rá - ez nem szerelem. Ancsa (14) — Négy éve voltam először szerelmes. Nagyon jó volt. Érzi azt az ember, ha szerelmes. Sok­kal jobban viseltem min­denféle problémát. Mindig boldog voltam: ha velem volt, ha nem. Mert ha nem, akkor is rá gondoltam, és ez boldoggá tett. Két évig tar­tott. Osztálytársam volt. Úgy lett vége, hogy elkerül­tem abból az iskolából, s mert nem láttam többet, el­felejtettem. Se ő, se én nem kerestem. Két hete járok egy másik fiúval, akit nyolc éve ismerek. Azt hiszem, ez is szerelem lesz, mert na­gyon izgulok, amikor vá­rom. Tamás (22): Szerintem egy pillanatnál több idő kell ahhoz, hogy szerelmes le­gyek egy lányba. Nem hi­szek abban, hogy „meglátni és megszeretni”. — Ahhoz, hogy szerel­mes legyek, először is kell egy lány. Az is szempont, hogy ne legyen okosabb, mint én, mert bizonyos helyzetekben ciki, ha a lány okosabb a fiútól. András (22) : — Most is szerelmes vagyok — neveti el magát, s közben le nem veszi tekintetét az előttünk elsétáló miniszoknyás hölgyről. — Nem a külső a lényeg, hanem a belső tulaj­donságok. Legyen aranyos, kedves és hallgatag. Ha szerelmes vagyok, keve­sebb időt töltök a haverok­kal, kevesebbet járok sö­rözni. És mindig a lányra gondolok. Mennyi ideig tart egy szerelem? Volt olyan, hogy másfél évig jár­tam valakivel, mégsem sze­rettem úgy, mint azt, akivel csak két hónapig. Mégis szakítottunk, mert hamar kiderült, vannak olyan tu­lajdonságai is, amelyek nem szimpatikusak. Éva (24) — A szerelem őszinteségre, bizalomra épül. Első látásra nincsen szerelem. Persze, ismerke­déskor számít a külső, de sokkal fontosabbak a belső tulajdonságok. Amikor sze­relmes vagyok, egészen másként viselkedem. Min­denhez sokkal nagyobb kedvem van, mindenhez másképpen állok hozzá. A szerelemben, úgy érzem, mindig többet adok, mint amennyit kapok. A szere­lem szebbé teszi a hétköz­napokat. Minden lány sze­relmes szeretne lenni, mert férjhez akar menni. De az igazit megtalálni nagyon nehéz. Akivel most járok, úgy érzem, az igazi. De ha hirtelen megkérné a keze­met, lehet, hogy elgondol­kodnék: szeretem, szeret-e eléggé, így lesz-e mindig. Pedig teljesen megbízom benne. Anikó (67 éves, 17 éve özvegy): Életemben há­romszor voltam szerelmes, legelőször az óvodában. A nagy szerelmem pedig a féljem volt. Mondják, hogy ilyenkor is van még szere­lem. Hát énrám miért nem jött még? Egyszer voltam üdülni, ott találkoztam egy özvegyemberrel. Beszél­gettünk, táncoltunk. Jól éreztem magam a társasá­gában, de nem voltam sze­relmes belé. Mégis, mikor elváltunk, úgy éreztem, mintha összeborult volna a világ. Két hét után elmúlt. De ő még egy év múlva is azt írta a levelében, hogy szeret. Harminc évet leél­tem a fétjemmel. Tudom, hogy nem találnék még egy olyat, mint ő. Erzsiké néni (65): Soha nem akartam férjhez men­ni! Aztán az ördög vasla­páttal odacsapott... És férj­hez mentem. Szép volt, jó­képű. Tőle aztán megtanul­tam: ez fontos legkevésbé a szerelemhez. Szeretet kell és megértés. A szerelem egy-kettő elmúlik. Elmúlt a miénk is. O talált egy tőlem jóval fiatalabbat... Fiaikat adták a hazának Nyíregyháza (KM - Gy. L.) — Bensőséges ünnepség kere­tében adta át Zákány László ezredes, a Megyei Hadkiegé­szítő Parancsnokság vezetője a közelgő anyák napja alkal­mából a Honvédelmi Minisz­térium oklevelét, valamint pénzjutalmat azoknak az édes­anyáknak, akiknek öt, vagy annál több fiuk szolgált a had­seregben. — Az anyaság a legszebb hivatás a világon — mondta. Különösen azokat kell nagyra becsülnünk, akik erejükön fe­lül vállalták, hogy nagy család gondját veszik a vállukra. Ezek az édesanyák azt is vál­lalták, hogy 10-15 esztendőn keresztül csomagolnak fiaik­nak, váiják a postást, a lesze­Kitüntetett édesanyák: özv. Lakatos Béláné, özv. Dűli Jánosné, Grunda Istvánná, özv. Jakab Andrásné Harasztosi Pál felvétele relést. Legyenek büszkék fia­ikra, mi pedig legyünk büsz­kék rájuk. Meleg szavakkal köszöntöt­te a nagy áldozatot vállaló özv. Lakatos Bélánét, aki Zajtán öt fia mellett négy lányt is felne­velt, özv. Dűli Jánosáét Nyír- bogátról, aki hét fia mellett egy lánynak is életet adott, Grunda Istvánnét Ajakról (öt fiáról és egy lányáról kellett gondoskodnia) és özv. Jakab Andrásáét Nyírtassról, aki öt fia mellett öt lányt adott e ha­zának. Sajnos betegsége miatt nem vehetett részt az ünnepsé­gen a baktalórántházi Nagy Istvánné (nyolc fiúnak és há­rom lánynak adott életet), aki otthon vette át a kitüntetést és jutalmat. HIRDETÉS Á PAPÁM MINDIG JÓL DÖNT „A papám szerint a régi nyugdíjrendszer olyan, mint az első autó. Én ezt nem értem, de ha ő mondja, akkor biztosan így van.” A papám szerint a régi nyugdíj- rendszer olyan, mint az első autó. Hiányzott belőle a megbízható ellenőrző műszer, ezért a sofőr na­gyon kiszolgáltatott volt. Nem úgy, mint a mostani szuperautókban, ahol mindig tudjuk, mennyi benzin fogyott, milyen gyorsan haladunk, és hogy mennyi utat tettünk meg. A papám szerint így van ez a mai nyugdíjpénztáraknál is, ahol rend­szeres tájékoztatást kaphatunk a befizetésekről és a hozamokról. Te­hát mindig tudhatjuk, hogy meny­nyi tartalékunk van. A jövő így pontosan kiszámítható, és az em­bert nem érheti olyan meglepetés, hogy a végcél előtt kifogy a benzin. A papám azt mondja, hogy ame­lyik pénztárnak rossz a nyilvántar­tása, és nem ad megfelelő, és rend­szeres tájékoztatást azt ő biztosan nem választja, mert az olyan mint, a régi autó. Márpedig semmi kedve nyugdíjas korában egy lerobbant, üres tankú tragacs mellett tehetet­lenül ácsorogm a forgalmas sztrádán. A papám hamarosan dönteni fog. Szerinte a magas hozamok mellett a legfontosabb, hogy a pénztárban jól működjenek az ellenőrző „mű­szerek”. Vagyis ő azt a pénztárat választja majd, ahol pontosan tudja, mikor mi történik. A papámnak nincs könnyű dolga, de azt mondja megéri alaposabban tájékozódnL Didóm, ő végül mindig jói dönt Nyugdíjreform-Lépés a jövőért! További információért látogassa meg home-page-ünket: www.nyngdiijrefonn.hn

Next

/
Thumbnails
Contents