Kelet-Magyarország, 1998. április (55. évfolyam, 77-101. szám)

1998-04-03 / 79. szám

1998. április 3., péntek HÁTTÉR Keiel-Magyarország 3 Eddig még sosem volt kolbásszal „robbant be" a szálkái húsüzem Galambos Béla Mátészalka (KM) — Ebben a találmányban az a csoda, hogy megcáfolva minden ed­digi elképzelést bebizonyít­ja: igenis lehet a súlyának közel kilenctizedében vizet tartalmazó gombából szá­razkolbászt készíteni. Ráadásul olyan minőségben, ami az európai uniós élelmi­szerszabványoknak is teljesen megfelel — világítja meg lai­kus látogatója előtt a mátészal­kai Öcsi-Hús Rt. elnök-igaz­gatója Zemlényi Gyula — alias Öcsi —, miben is áll családi húsüzeme legújabb terméké­nek, a gombakolbásznak kü­lönleges volta. Garanciák Az öt éve alakult, ma már 40 dolgozóval három műszakban 40 féle „szatmári” ízesítésű terméket előállító, azokat saját járműparkkal megyénktől a fővárosig, sőt a szomszéd or­szágokba is szállító mátészal­kai Öcsi-Hús Rt.-t tavaly ke­resték meg a gombakolbász gyártás ötletével. Egyedülálló E különlegességet feltaláló debreceni Németné Balázsi Éva és az újdonságra rátaláló, annak termékké fejlesztését, piaci bevezetését két éve fel­vállaló Primom Agrármarke­ting Centrum megkapta a szükséges garanciákat Zemlé­nyi Gyulától. Idén januárban megköttetett a szerződés, már­ciusban pedig már az élelmi­szerellenőrző hatóság engedé­lye is megjött Szálkára: a meg­adott receptúra alapján kezd­hetik a gyártást. — „Ráharaptunk” a gomba­kolbászra, mert már egy idő óta azon gondolkodtunk a két fiammal, hogy mi lehetne az a vezértermék, amely a cégünk arculatát meghatározza — vallja be bizalomgerjesztőén tiszta, rendezett húsüzemének környezetbarátságról árulkodó faház-irodájában a megnyerő megjelenésű és modorú elnök­igazgató. — Egyrészt azért, mert nagyra értékeljük az Európá­ban, de talán a világon is egye­dülálló találmányt, amellyel laskagombából házi jellegű parasztkolbász minőséget le­het előállítani. Másrészt pedig azért is, mert a miénkhez ha­sonló kis húsüzemeknek az ilyesfajta eredeti termékkel marad meg az esélye, hogy az ország piacát uraló nagyok mellett fejlődhessenek, vagy egyáltalán létezni tudjanak. A gombakolbásszal nekünk most reményeink szerint sikerült azt a terméket megtalálnunk, ami­lyenhez hasonlóra — mert a nagyüzem csak gazdaságtala­nul vagy egyáltalán nem tudja előállítani — szüksége van a kicsiknek. Még szinte alig kezdték el gyártani, a napokban már el is határozták: termékcsaláddá bővítik a gombakolbászt. Kü­lönböző fűszerek hozzáadásá­val kifejlesztették az abszolút vegetáriánus változatát, amibe már az a tizedrésznyi szalonna sem kerül bele, amivel az alap- változat készül, de izgalmasan hangzik a például a gombamá­jas terméknév is. Zemlényi Gyula régi „csemegésként” — 1957-ben lett kereskedő inas Mátészalkán — nagyon jól tudta magánvállalkozó beszál­lítóként is, mi kell a kereske­dőknek: „állandó, megbízható minőség, jó szatmári ízek és pontos szállítás”. A gomba­kolbásszal sem a „vakvilágba” indult el. Piackutatást végzett, amelynek eredményeként megtudta, rendkívül nagy az érdeklődés a korszerű táplál­kozásban is jelentős szerepet betölteni képes új termékük iránt. Nem csupán idehaza, de Nyugat-Európában is. Piackutatás A várható kereslet kielégítésé­re már tervezik az újabb, euró­pai uniós szabványok szín­vonalát megütő üzemet. Ha si­kerül pályázatokkal támoga­tást kapni, még idén elkészül­het a közel 150 milliós beruhá­zás, amire — mint búcsúzóul mondja Öcsi — igen nagy szükség volna, hiszen már sür­get a piac. Kétmilliárd vállalkozásfejlesztésre Nyíregyháza (MTI) — Mű­ködésének eddigi három teljes évében 617 millió forintot fek­tetett be új, elsősorban kis- és középvállalkozások alapításá­ba, illetve meglévők fejleszté­sébe, közreműködött továbbá másfél milliárd forint hitel ki­helyezésében is az Északke­let-magyarországi Regionális Fejlesztési Rt. — tájékoztatták az MTI tudósítóját a társaság nyíregyházi központjában. A legnagyobb befektetés és beruházási finanszírozás 1995. és ’97. között Szabolcs- Szatmár-Bereg megyében tör­tént, 320 millió forint összeg­gel. Az rt. működési körzeté­hez tartozó Hajdú-Bihar me­gyébe 212 millió, Borsod- Abaúj-Zemplén megye Hegy- alja-térségébe pedig 42 millió forint volt a kihelyezett kocká­zati tőke összege. Korábban Jász-Nagykun-Szolnok me­gye is a nyíregyházi társaság­hoz tartozott, ott 44 millió fo­rinttal segítették a vállalkozás- fejlesztést. A befektetés és finanszíro­zás együttesen 34 északkelet­magyarországi cégnél történt. Mintegy kétezren jutottak így foglalkoztatási lehetőséghez, hétszázan főállásban, míg ezerháromszázán idényjellegű alkalmazás és beszállítói fel­adatok révén. A nyíregyházi rt. a tulajdo­nosi kötődése alapján közre­működik a Magyar Fejlesztési Bank Részvénytársaság hitel- konstrukcióinak közvetítésé­ben, illetve más, a beruházá­sokhoz kapcsolódó források és pályázati lehetőségek ki­használásában. Ennek ered­ményeként 1,5 milliárd forin­tot meghaladó hosszú távú fej­lesztési kölcsönt kaptak a ré­gió vállalkozásai az MFB-től. Az Északkelet-magyaror­szági Regionális Fejlesztési Rt. 1994. március 16-án kik­ként alakult. Részvénytársasá­gi formában 1997. január 1-jé- től működik. Jegyzett tőkéje 1 milliárd 95 millió, saját tőkéje pedig 1 milliárd 252 millió fo­rint. Két többségi tulajdonosa — a Magyar Fejlesztési Bank Rt., illetve annak 100 százalékos tulajdonában lévő Tőketárs Kft. — a részvények 87 száza­lékát birtokolja. A tulajdono­sai közé tartozik továbbá 23 önkormányzat — közülük a legnagyobb hányaddal, 8,47 százalékkal nyíregyházi — és 6 vállalkozás. / tudja mikor alakult if ki barátomnál a külö- JL \. nős szokás: a legtöbb találkozásnál mindenkinek gratulál. Talán igy leplezi zavarát, netán valamikor el­felejtett gratulálni a főnöké­nek, akit magas kitüntetés ért, esetleg neki gratuláltak valamiért, s annyira jól esett a figyelmesség, hogy valós­sággal szokássá vált a ked­ves figyelmesség. E szokása szinte önálló életet él, s az emberek többsége felderül. Nagyritkán visszakérdeznek: mihez is gratulálsz? De min­dig akad az emlékezetükben valami, amiért mégiscsak jo­gosultak a gratulációra. Névnap, születésnap, kitünte­tés, betegségből való felgyó­gyulás, megszületett az első unoka, felépült az áhított ház, új kocsira cserélték a ré­git. Vagy ami ezeknél is idő­szerűbb és valósabb, sikerült egy elfogadható állás találni a sokáig tartó munkanéküli- ség után. Barátom ilyenkor mintha csak az ő érdeme lenne a kedvező változás, bekaszi- rozza a köszönömöket. Gra­tulál a ház közös képviselőjé­nek, mert kicseréltette a lép­csőházi zárat, s ezután nem kell vele hosszú percekig baj­lódni. Megpaskolja az isko­lából érkező házbeli gyere­kek arcát, akik már messziről kiáltják neki, hogy ötöst vagy piros pontot hoztak, megdi­cséri a szomszéd virágos­kertjét, amely a szemnek is gyönyörű látvány. Gratulál a focidrukkernek a csapat so­rozatos győzelméhez, a ga­1 rázsboltosnak az olcsó felvá­gottért, és kifogyhatatlanul gratulál. Mert, ahogyan mondta, így érzi jól magát. Persze, mint miden nemes küldetés, ez sem teljesen ve­szélytelen. Sebeket is kaphat. sőt adhat is az ember. Akara­ta ellenére. Egy bukott politi­kusnak, perbe fogott vállal­kozónak, tönkrement buti­kosnak, állásából épp kirú­gott embernek egy kicsit morbid dolog elismerésünket tolmácsolni. De ekkor is se­gít egy frappáns mondat: Ah­hoz képest, amin átmentéi, egész jól tartod magad. Ez a szöveg enyhíti a kezdeti váll- veregetést, így ki lehet mász­ni a csávából. Barátom sze­rint a gratulációnak leg­alább ezer és egy árnyalata van. Barátom stíluson, szoká­sán felbuzdulva az jutott az eszembe, de jó lenne egy or­szágos intézmény, amolyan gratulációosztó központ, amely, számomra tartana minden nap sikert, ered­ményt és nyomban küldené is a biztatásnak, serkentőnek szánt gratulációkat. Y Y a Pe^S netán a jám- i—J bor állampolgár oly- X X kor visszakérdezni, jó, jó, de mihez tetszenek gratulálni? azt mondhatná a gratuláló, amit a barátom, amikor konok ismerőssel ta­lálkozik, aki tudni akarja, mihez is gratulál neki. Bará­tom ekkor csak ennyit mond. Ahhoz gratulálok, hogy élsz. Ez talán nem elég nagy do­log? Szabadon választott? N emrég panaszkodott polgármester ismerősöm: már annyi pénzük sincs, ami a kötelező feladatok ellá­tására elegendő, pedig ha lenne, mióta a területfej­lesztési törvény hatályba lépett, annak többszörösét is megszerezhetnék hozzá pályázatokon, s komfortosabbá te­hetnék a települést. Igaz, egy új, akár ajándékba kapott be­ruházás is csak tetézné a gondokat, mert azt is működtetni kell majd, a lakosság meg már most sem tud sok önkor­mányzati döntéssel egyetérteni. Nem értik, miért van az, hogy az iskolai oktatás kötelező, de a napközi már nem szerepel a kötelező tevékenységek között. Mondják a gye­reknek, hogy nagyapáik is hazamentek a tanítás után, meg hogy annak idején őket se vittek bölcsődébe, mégis felnőt­tek? Akinek meg nem elég okos a gyereke, fogadjon mel­lé nevelőt? Az óvodából is csak az iskolaelőkészítő egy év kötelező feladat, addig nevelje otthon a szülő... De folytatható a sor: senki nem kötelezi arra az önkor­mányzatot, hogy húsz-harminc idős embernek bentlakásos otthont adjon. Van neki háza, fogadjon házi gondozót, vagy tüzeljen a rokona, legfeljebb főznek neki ebédet, s teljes költségtérítéssel meg is kaphatja. Nem kellene a fut­ballcsapatról sem gondoskodni, a kultúrházat, a könyvtá­rat működtetni, hisz a kötelező feladat az általános iskolai oktatás, az egészségügyi ellátás, a szociálpolitika, ezenkí­vül a temetőfenntartás, a hatósági húsbolt működtetése, s tulajdonképpen ezzel vége is a sornak. Mi lenne, ha így gondolkodnának az önkormányzatok? Valószínű, messzire zavarná őket a lakosság a falutól, de ha bele is törődnének, akkor sem lenne járható ez az út. Sőt. Épp az önkormányzati törvényt sértenék meg, ame­lyik az mondja: az önkormányzat köteles gondoskodni a településen élő lakosságról a születéstől a halálig. De ho­gyan is küldhetnék haza azokat az idős embereket, akikről tudják: egyedül elpusztulnának, mert a rokonság csak ak­kor jelentkezik, amikor osztozni kell az örökségen. Amikor az adótörvények módosításával foglalkozik a parlament, mindig nagy vihart kavar: ott maradjon-e a sze­mélyi jövedelemadóból befolyt összeg, ahol azt befizették, vagy tegyék egy nagykalapba, s onnan ossza vissza vala­milyen mutatók alapján a törvény. A nagyvárosoknak az előző módszer kedvezne, a kistelepüléseknek természete­sen az utóbbi, hiszen náluk munkahely sincs, miből kép­ződne személyi jövedelemadó. Abban viszont már közös a gondjuk, hogy az a visszaosztott pénz a befolyt adónak hány százaléka. Amikor ötven százalék volt, keveselték. Most 20 százaléknál tartunk. A nyolcvan százalék talán elegendő lesz a szakemberek egy csoportja által fölösle­gesnek és túl drágának tartott dél-budai metró építéséhez. Balogh József Annak idején szegény Lajosom még a kezemet sem merte megfogni Ferter János rajza Közösen Szatmáron Nyíregyháza, Szatmárné­meti (N. L.) — Közös gaz­dasági információs irodát hozott létre Szatmárnémeti­ben a Szatmár Megyei Ke­reskedelmi, Ipar és Agrár­kamara, valamint a Sza- bolcs-Szatmár-Bereg Me­gyei Kereskedelmi és Ipar­kamara. Megyénk vállalko­zóinak, kamarai tagságának hasznára válhat az iroda, amelyet az említett két ka­mara saját erőből hozott lét­re és működtet, a nemzet­közi PHARE-program anyagi támogatásával. Az iroda megnyitására április 7-én kerül sor. Az irodavezető olyan személy lesz, aki egyfor­mán beszél magyarul és ro­mánul. A következő szol­gáltatásokat nyújtja majd az iroda: üzleti partnerközve­títés, üzleti ajánlatok (ke- res-kínál), információnyúj­tás privatizációs lehetősé­gekről, tájékoztatás gazda­ságijogi kérdésekről, vám­szabályok ismertetése, in­formáció befektetési lehe­tőségekről, a külkereske­delmi szabályok ismerteté­se, közreműködés kiállítá­sok, vásárok szervezésé­ben, üzletember találkozók szervezése, oktatási és to­vábbképzési tanfolyamok szervezése, rendezvények szervezése, üzleti tanácsa­dás. A felsorolt szolgáltatások hozzájárulhatnak a két or­szág közti gazdasági kap­csolatok élénkítéséhez. Az iroda címe: 3900 Satu Maré 25 Octombrie Nr. 1. Telefonszám: 00-40-61­710044. __ m ■ m m Gratulálni jo < rWm '..." •

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents