Kelet-Magyarország, 1998. április (55. évfolyam, 77-101. szám)

1998-04-27 / 98. szám

1998. április 27.. hétfő SPORT Pezsgőfürdő örömkönnyekkel Férfifinálé: izzó hangulat a teltházas csarnokban • Méltó helyére került az arany Mán László •• Nyíregyháza (KM) ~fer~ — Fieszta! Erre készült mindenki-------- szombaton a bujto­si csarnokban. Mindössze egy győzelem kellett a nagy dicsőséghez, a nyíregyházi férfi röplabdázók mennybe­meneteléhez, a bajnoki aranyhoz. Persze a címvédő kaposváriak nem akartak ekkora ünnepet, ők abban bíztak, hogy kiköszörülik a csorbát, és hétfőn otthon dönthetnek a fináléban. A délután ötre kiírt kezdésre megtelt a bujtosi csarnok, közel háromezren ültek-áll- tak, és drukkoltak. NYVSC-Szabolcs Gabo- na-Kaposvár 3-0 (8, 6, 5). Bujtosi csarnok, 3 ezer néző, v.: ifj. Kiss, ifj. Juhász. NYVSC: Cutino (5 pontot/3 forgást érő megmozdulás), Pampuch (7/8), Horváth G. (6/5), Veres (6/17), Martinez (8/11), Bugyi (4/4). Edző: Bo­tos Ferenc. Kaposvár: Toma- nóczy (5/6), Mészáros P. (1/-), Mészáros D. (2/17), Pásztor (3/8), Marginean (—/l), Grozav (1/6). Csere: Koch (1/1), Takács (-/6), Zár­ka. Edző: Demeter György. I. játszma (32 perc): 0-1, 4-1, 4-2, 5-3, 12-3, 13-4, 14-7. II. játszma (19): 1-2, 10-2, 10-3, 13-3, 13-6. ffl. játszma (20): 0-2, 3-2, 3-4, 9-4,9-5. A Nyíregyháza a legszimpa­tikusabb ellenfél, mert takti­Martinez ütéseivel szemben a harmasblokk is kevésnek bizonyult kus játékkal simán verhető — fogalmazott a kaposvári légi­ós, Grozaw Szerencséje, hogy a kaposvári műsorfüzetben „Melyik a kedvenc ellenfele?” kérdésre adott válaszát nem is­merte a publikum. így csak csapattársa, Mészáros Dömö­tör kapta rendszeresen a dob­hártya remegtető füttykoncer­tet nyitásaikor. Botos Ferenc gárdája ismét lehengerlőén röplabdázott. Meccs előtt megbeszéltük a mesterrel, hogy az első szett döntő lehet. Az is volt. Ez hozta a legna­gyobb küzdelmet, aztán Hor- váthék szép fokozatosan felő­rölték ellenfelüket. Nem volt mese, a párviadal során az NYVSC-Szabolcs Gabona ennyivel (összesítésben 3-1-re a hazai meccseken 3-0-ákkal) jobb ma a mezőny második legjobbjától. A rájátszában egyetlen szettet sem veszítet­tek Martinezék. Ami pedig a szombat kora­estét illetei, varázslatos volt a hangulat. A meccs is remek volt, de a körítés olyan, amely teljessé teheti egy sportoló pá­lyafutását. Az utolsó percek­ben felállva tombolt a publi­kum, és Pampuch értékesített meccslabdája után pedig örömkönnyek csillogtak több­száz szempárban. Előkerültek a pezsgők, pályára a szurko­lók, tombolt mindenki, hiszen Elek Emil felvétele bajnokot avattak, nyírségit. A legmagasabb szintű labdajá­ték-bajnokságokban erre még nem volt példa! Botos edző csendesen elkönyvelte magá­nak a hetedik bajnoki aranyát, és ő is együtt élt az ünneplők­kel. Csodát tett! Botos Ferenc: Erőben és csapatszerkezetben is jobbak voltunk. Bizonyítani akartam itt. Nyíregyházán, és nagyon boldog vagyok, hogy sikerült „összekalapálnunk” az arany­érmet. Demeter György: Jó csa­pat, jó közönség, méltó helyre került a bajnoki cím. Gratulá­lok mindenkinek, akinek köze van a nyíregyháziak sikeréhez. HIRDETÉS A foci VB döntő er+ese­Ajándék szervokormány, utasoldali légzsák és elektromos tükrök az Astra World Cup modellben! OFFICIAL SPONSOR FRANCE 98 WOHLD cur így az Ön megtakarítása több mint 250 000 Ft! Amíg a készlet tart! Arany­szavak Simon György, a Szabolcs Gabona Rt. vezérigazga­tója: Gratulálok a bajnoki címhez! A Szabolcs Gabo­na nevében mondhatom: örülünk annak, hogy ilyen csapattal dolgozunk együtt. Alapos munkát végeztek, Botos edző gárdájában olyan mentalitású együttes­re találtunk, amely a Sza­bolcs Gabona szelleméhez közel van. Pók István, az NYVSC elnöke: — Korábban azt mondtam magamnak, hogy csak akkor leszek igazán elégedett a munkámmal, ha az NYVSC-nek lesz egy bajnokcsapata. Most ez tel­jesült, bizonyítva, hogy va­lahol jól dolgoztunk. Örü­lök annak is, hogy a baj­nokcsapat játékosai közül senki nem akar elmenni Nyíregyházáról. Máthé Dezső, egykori szakosztályelnök: — Na­gyon boldog vagyok, hogy ilyen jól játszva nyertek a fiúk. Csak gratulálni lehet játékosoknak, vezetőknek, mindekinek, akik megte­remtették a hátteret. Ami­kor mi 1960-ban feljutot­tunk az NB I-be, ilyen si­kerről álmodoztunk. Most teljesült. Petrika Ibolya, a me­gyei sportintézet igazga­tója: — Nagyon örülök a sikernek, én is nagyon szurkoltam fiúknak. A kö­zönség is csodálatos volt, az pedig külön öröm lehet a játékosoknak, hogy hazai környezetben sikerült meg­nyerni a bajnokságot. Sződligeti birkapörkölt Nyíregyháza (KM) — Botos edző nagyon boldog volt, de vajon hogyan örült a si­keredző Sződligeten élő családja. Vasárnap reggel előbb Botos Anita vette fel a telefont, majd adta a mamát. Akinek a hangjá­ból csak úgy sugárzott az őszinte öröm. — Fantasztikus, az egész család transzban volt szom­baton — kezdte Botos ma­ma. — Nekem osztálytalál­kozóm volt, de addig nem indultam el, amíg nem tud­tam meg az eredményt. Itt ültünk a szobában Anitával és Ferkóval, félóránként hívtuk a bujtosi csarnokot. A portás bizonyára ki is volt. Aztán a harmadik szettben 11-5-nél megsza­kadt a kapcsolat, és hosszú ideig nem tudtunk elérni senkit. Ez nagyon rossz volt, aztán végül ismét fel­vették a telefont, akkor az­tán nagy volt a boldogság. — Ferinek nagyon hiány­zott ez a siker, hiszen a Tungsram utáni időszak na­gyon megviselte, akkor próbálkoztunk mindennel. Korábban megfogadta, hogy csak akkor tér vissza az edzői padra, ha Anita NB I-es lesz. Ez megtörtént és igent mondott a nyíregy­háziak hívó szavára. A nyírségiek egyébként igen kitartóak, mert jóideje sze­rették volna odacsábítani Ferit. Mi azonban nagyon családcentrikusak vagyunk, és az ilyen megkeresések­kor mindig szóvá tette a család, a nagyik, aztán min­dig maradt Feri. Pedig kül­földre is mehetett volna. Aztán most, megbeszéltük, hogy ez a távolság nem olyan nagy, ráadásul a tele­fonbeszélgetésekkel még csökkenteni is tudjuk. így utólag nagyon jó döntés volt, hogy elvállalta a meg­bízást, mert ezzel a sikerrel végre helyre állt a Feri lelki egyensúlya. — Szombaton egyébként nemcsak mi, egész Sződli- get örült. Délelőtt egy futó­versenyen vettünk részt, ott találkoztunk Madárral, az­az Erdei Zsolttal. Ökölvívó világbajnokunk Dunakeszi­re való, és ő is szorított Fe­nékért, miként Bárdi Györ­gyi, Danada és még sorol­hatnánk. — Nálunk van egy szép hagyomány. A Feri bajnok- csapata mindig eljön ven­dégségbe. Most várjuk a nyíregyházi gárdát, egy bir- kapörköltes ünneplésre. Ez lesz a hetedik ilyen, és re­mélhetőleg nem az utolsó. Távolodóban Női bronzcsata: nyíregyházi vereség Nyíregyháza (KM - M. L., B. T.) — Pénteken nem sikerült meglepetést okozni Tata­bányán. Annak ellenére, hogy erre volt esélye a nyíregyházi meglepetés­csapatnak. A jelző jogos és kijár, mert az Extrali­gában kisebbfajta csodát tett a Szakszig azzal, hogy a bajnoki elődöntőbe ke­rült és a bronzéremmel mérkőzhet a feltételek­ben összehasonlíthatatla­nul előbbre járó riválisok­kal. Szakszig NRK-Vértes Volán 0-3 (-7, -11, -11). Bem iskola, 400 néző, v.: Mocsnik, Horváth. Szak­szig NRK: Lőrinczné (7 pontot/2 forgást érő meg­mozdulás), Vargáné (6/6), Erdősné (3/8), Adorján (1/6), Forgó (1/7), Tkacsuk (1/4). Csere: Dér (2/-), Korpái, Gaál (3/-). Edző: Szekér László. Vértes Vo­lán: Balázs (11/4), Szabó A. (1/2), Botos (7/11), Or­szágit (3/6), Teron (5/3), Fellegvári (8/8). Csere: Karsai. Edző: Kasziba Ist­ván. I. játszma (23 perc): 0-4,3-4,3-11,6-11,6-14. II. játszma (32): 0-1, 2-1, 2-7, 4-8, 4-12, 5-13, 10-13. II. játszma (23): 0-2, 1-2, 1-6, 3-6, 3-9, 4-10, 5-12, 6-13, 8-13, 8-14. A szombati csoda után vasárnap a valóság követ­kezett. A Vértes hamar megugrott és sajnos már ekkor érezni lehetett, hogy ezen a napon nem sok esé­lye van a hazaiaknak. Pró­bálkoztak, küzdöttek, ám játékukból hiányzott az át­ütőerő és a frissesség. Mint­ha fásultak lettek volna, az idegi fáradtság pedig főként a szerváknál és a nyitásfo­gadásoknál érződött. A má­sodik és harmadik játékré­szekben néhányszor meg­villantak Lőrincznéék, ám későn hajráztak, mire fel­pöröghettek volna, mindig véget értek a játszmák. Időnként amolyan régi idők röplabdázására emlé­keztetett a játék, sokszor ment át kosárrral a labda a háló másik oldalára. A tata­bányaiak sem remekeltek, ám sokkal kevesebbet hi­báztak, a rutin, a nagy mér­kőzések edzettsége meglát­szott és döntött is a két csa­pat második meccsén. Úgy tűnt, mintha a hazaiak rend­re későn ébredtek volna, hi­szen pontjaik zömét több­nyire akkor szerezték, ami­kor a játszmák sorsa eldőlt, vagy legalábbis eldőlni lát­szott. így összesítésben már 2-0 a Vértes előnnyel, a Országhéknak már csak a keddi hazai meccsüket kell hozniuk ahhoz, hogy a har­madik helyen végezzenek. A Szakszignak már alig van esélye erre, távolodban a bronz, hiszen kétszer kelle­ne idegenben nyerni. Ám ez esetben is igaz a mondás, hogy a remény hal meg utoljára... Szekér László: Egy jól összevásárolt, jól mene­dzselt csapat ellen ma csak ennyire vagyunk képe­sek. Kasziba István: Remek játékvezetés mellett sport­szerű küzdelem volt a pálya és a nézőtér mindkét olda­lán. OPEL-©-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents