Kelet-Magyarország, 1998. április (55. évfolyam, 77-101. szám)
1998-04-27 / 98. szám
1998. április 27., hétfő fO Keiet-Magyarország Megérintette Ahhoz képest, hogy a most 24 éves lány — saját bevallása szerint — tíz évvel ezelőtt a majdani életpályájáról még csak annyit tudott, mit nem akar, komoly eltökéltségre vall, ahogyan mint eddig, most is határozott elképzeléssel, meglehetősen biztosnak látszó kézzel építi Kovács Katalin, vagyis önmaga jövőjét. A társadalomban betöltött majdani helyét már valahol egy Európai Unió tag Magyarországban kijelölő apaayi leányzó hat évvel ezelőtt érettségizett a közgazdasági ismereteket középfokon oktató nyíregyházi Széchenyiben. Bár efféle indíttatásról beszélni sem lehet — édesapja hajdani buszsofőrből lett mezőgazdasági kistermelő, édesanyja mindig is a háztartást vezette —, Katalin kenyérkereső munkával eltöltött három év után ismét csak a közgazdaság- tan mellett kötött ki. A Kelet-Magyarország- ban olvasott a nyíregyházi mezőgazdasági főiskolán induló gazdálkodási szakról s rögtön tudta, ezt neki találták ki. Szerencséjére akkori munkáltatója támogatta ambícióit olyannyira, hogy áttették napi négyórás munkakörbe, így nem volt akadálya a továbbtanulásának az új szak, távoktatásán startolok között. Azóta Kelet-Szférára változott a munkahelye, s ismét eltelt három év. Most, a végzéshez közeledve már a diplomamunkáján dolgozik. Főiskolásként szoros kapcsolatot tartott fenn a megyéből felsőoktatási intézményekbe elkerült fiatalok „hazacsábításán" munkálkodó Human-net Alapítvánnyal, amelynek egyik Európa Fórum rendezvényén hallott először a EU kommunkiációs stratégiáról. A Külügyminisztérium Európai Unió Integrációs Főosztálya vezetőjének előadásából e tárgyban „első kézből" kapott ismeretek nagyon hasonlítottak a főiskolás lány kedvenc tudományágához a marketinghez. Ezek után még van-e valakinek kétsége afelől, hogy Kovács Katalin miből írja diplomadol- ozatát, s angol nyelvtu- ását tovább tökéletesítve néhány év múlva milyen munkaterületen szeretne elhelyezkedni? Galambos Béla Kovács Katalin Martyn Péter felvétele Kapssolatok (Folytatás a 9. oldalról) 1995. december 16. Madridban az EU, illetve a társult államok állam- és kormányfőinek találkozóján döntenek az EU bővítésének menetéről. 1996. április 26. Magyarország megkapja a számára készült csatlakozási kérdőívet, amely adatforrásul szolgál a szervezetbe felvételüket kérő államokról készítendő országjelentéshez. 1996. július 26. Kovács László külügyminiszter Budapesten átadja a magyar válaszokat az EU kérdőíveire Hans Becknek, az EU budapesti misszióvezetőjének. 1997. július 15. Az Európai Bizottság „változtatás nélkül" jóváhagyja a tíz kelet-európai tagjelölt országról szóló hivatalos véleményt („avis"), valamint a bővítés következményeiről készült jelentéseket. Csehország, Észtország, Lengyelország, Magyarország és Szlovénia esetében állapították meg az alkalmasságot a tagfelvételi tárgyalások megkezdésére. Másnap a véleményeket Strasbourg- ban átadják a társult keleteurópai országok nagyköveteinek. 1997. július 16. Az EU Bizottsága a testület által készített hivatalos országértékelés alapján javasolja, hogy kezdjék meg a tagfelvételi tárgyalásokat Magyarországgal. 1997. december 4. Az Európai Parlament azt javasolja az EU kormányfőinek, hogy a bővítés folyamatát valamennyi tagjelölttel egyszerre kezdjék el. 1997. december 12. Az EU tagállamainak állam- és kormányfői Luxembourgban elvi egyetértésre jutnak abban, hogy a 11 felvételre jelentkezett állammal 1998. márciusban együtt indítják el a bővítés folyamatát, és kormányközi felvételi tárgyalásokat kezdenek a felkészülésben legjobb eredményt elért hat országgal. 1998. _ március 25. Göncz Árpád köztársasági elnök a Magyar Köz- társasági Érdemrend középkeresztjével tünteti ki Hans Becket, az Európai Bizottság Budapesti Delegációjának misszióvezetőjét Magyarország európai uniós csatlakozása érdekében végzett tevékenységének elismeréseként. Hans Beck szolgálati idejének lejártával március 31-én az EU-csatlakozási tárgyalások első napján távozott hivatalából. (MTI Sajtóadatbank) EURÓPAI UNIÓ Esélyek, relativitások Társunk és nem vetélytársunk a csatlakozási folyamatban: Lengyelország „A táguló-bő- v vülő Európai Unió esélyt teremt, hogy egyszer s mindenkorra felszámoljuk a II. világháború összes negatív konzekvenciáját. " — így fogalmaz Michel Peretti miniszter tanácsos, az Európai Bizottság lengyelországi főképviselője, aki ezt tekinti az egységes kontinens, az európai integráció fő céljának. Véleményéhez hozzáteszi, hogy nagyon fontos a gazdaság, de még ennél is fontosabbak a szélesebb körű, tehát a politikai, társadalmi és kulturális összefüggések. CSATLAKOZÁS NEMCSAK A GAZDASÁGBAN. Pontosan ezen szférák számára kínálja a legtöbbet Lengyelország a majdani egységes Európában. Peretti szerint ez az ország hagyományait, sok évszázados Kultúráját és az utóbbi esztendőkben mind jobban érzékelhető dinamizmust viheti magával a közösségbe, amely számára az sem közömbös, hogy 40 milliós lélekszámával Lengyelország nagy ország, ez pedig sok lehetőséget rejt. A csatlakozást előkészítő úton máris sokat tettek a lengyelek, de még nagyon sok a tennivaló — minősít a EB képviselője, majd példákat említ: a törvényalkotással még korántsem készült fel az ország, egy dolog ugyanis a jogi normatívák illesztése az európai standardekhez, és teljesen más azok gyakorlati alkalmazása. Hasonlóan nehéz megítélni az előrelépést a gazdasági szférában. „Természetesen, ha azzal vetjük össze, ami itt tíz évvel korábban volt, akkor kétségtelenül óriási a fejlődés. De vitatható, hogy kielégítő-e, elegendő-e ez a fejlődés" — mondja varsói sajtónyilatkozatában M. Peretti. Mind a hat csatlakozni szándékozó ország gazdaságának akadnak gyenge pontjai. A miniszteri tanácsos a lengyel nehézipart és a mezőgazdaságot látja ilyennek, sőt a környezetvédelemben is talál ma még kivetni valót. Ám, hogy nem „csak" ennyiről van szó, azt jól kifejezi rövid szentenciája: „És még sok ilyen terület van." Az integráció lengyel ellenfelei — például a Gosc Niedzielny c. lengyel hetilap szerint — főként attól tartanak, hogy külföldiek felvásárolják a lengyel földeket, és a hazai piacot külföldi áruk árasztják el. A lengyel parasztok amiatt aggódnak, hogy termékeik nem állják ki a versenyt a nyugat-európaiakkal. Peretti emlékeztet, hogy a csatlakozás előtt minden országban ismertek voltak ezek a félelmek, majd megfordítja a kérdést: „Vajon működhet-e a lengyel mezőgazdaság továbbra is ahogy jelenleg műkö<?" AGGODALMAK BELÜLRŐL ÉS KINTRŐL. A belső, lengyel aggodalmakkal párhuzamosan az EU jelenlegi tagállamaiban is létezik ilyenolyan viszolygás új tagok felvételével szemben, noha ezt az Európai Bizottság varsói főképviselője nem tartja meghatározó tényezőnek, de arra is felhívja a figyelmet, hogy az európai közösség kibővítésének folyamatával párhuzamosan magán az EU-n belül is változásoknak kell végbemennie. Igaz, hogy Hosszú távú előnyök Az önmagukat tájékozottnak ítélők háromnegyede férfi A magyar lakosság Európai Unióval kapcsolatos tájékozottságáról készített felmérést öt egyetemi hallgató. Az interjú módszerével történt vizsgálódás 120 főre terjedt ki. A mintavétel során arra törekedtek, hogy a felnőtt lakosság minél szélesebb körét megkérdezzék. Nagy Mónika szerint a leglényegesebb tapasztalatok a következők: Magyarország Európai Unióhoz csatlakozása ügyében a megkérdezettek ól százaléka vallotta magát közepesen tájékozottnak. Az önmagukat tájékozottnak • ítélők háromnegyede férfi, az önmagukat tájékozatlannak vétők 82 százaléka nő. „Amennyiben most tartanának népszavazást az Európai Unióba történő csatlakozás kérdésében, a megkérdezettek döntő többsége (66 százalék) a tagság mellett szavazna.” Összességében a megkérdezett nők tájékozatlannak tartják magukat. Az Európai Unióval és Magyarország csatlakozásával kapcsolatban hallott hírekről Nagy Mónika Harasztosi Pál felvétele a megkérdezetteknek több mint a fele beszélget, elsősorban családban, munkahelyen, baráti társaságban. A válaszadók 58 százaléka véli elegendőnek a médiákból kapott információkat az Európai Unióról. Közel egyharmada gondolja úgy, hogy a média többet is foglalkozhatna az integrációs folyamat kérdéskörével. Magyarország Európai Unióhoz történő csatlakozását a felmért lakosság 52 százaléka 2001-2005 között tartja reálisnak, hazánk jelenlegi állapotában. Érdemes kiemelni, hogy 2000-ig a felnőtt lakosság 31 százaléka gondolja elképzelhetőnek a csatlako- I zást. Megállapítható, hogy a megkérdezetteknek 55 százaléka úgy ítéli meg, hogy Magyarország Európai Unióba történő csatlakozása hazánknak jelent nagyobb költségvetési terhet. Ä felsőfokú ez a két folyamat egymástól teljesen független. MAGYAR-LENGYEL KÖZÖS ÚTON... MÁSOKKAL IS. A csatlakozás magyarlengyel vonatkozásai Göncz Árpád áprilisi varsói hivatalos látogatásán különös figyelmet kaptak. A Magyar Köztársaság elnöke vendéglátójával, A. Kwasniewskivel tartott szűkkörű megbeszélést a kétoldalú és regionális együttműködésről, az európai integráció közös ügyeiről. "Lengyelországot és Magyarországot stratégiai együttműködés fűzi össze, és ez az Európai Unióba és a NATO-ba való belépés a együttes céljaiért hamarosan szövetségesi jelleget ölt. — Ilyen tartalmú közös nyilatkozatot tett a két elnök. Mint korábbi találkozóikon, Göncz és Kwasniewski most is emlékeztetett, hogy az integráció folyamatában országaink partnerek és nem versengenek egymással, ugyanakkor kifejezték Budapest és Varsó elkötelezettségét Románia, Szlovákia, Szlovénia és a balti államok euroatlanti jelenléte iránt. Szilágyi Szabolcs, Varsó végzettségűek egyértelműen megválaszolták a kérdést (72 százalék), a kö- ' sfokú végzettséggel ren- kezőknek nincs teljesen egyértelmű véleménye. A válaszadók egyötöde nem tudott válaszolni erre a kérdésre. Amennyiben most tartanának népszavazást az Európai Unióba történő csatlakozás kérdésében, a megkérdezettek döntő többsége (66 százalék) a tagság mellett szavazna. Jelentős, közel egyötöd rész (18 százalék) még nem döntötte el, hogyan szavazna. Magyarország Európai Unióhoz csatlakozását a lakosság elsöprő többségben (86 százalékban) előnyösnek ítéli meg hazánk számára. Főként a falusi, középfokú végzettségű lakosság (6 százalék) véli úgy, hogy Magyarország számára nem jelentene változást a csatlakozás. Azok, akik véleménye szerint Magyarország számára a csatlakozás inkább hátrányokkal járna, a megkérdezettek 10 százalékát adják. Ők,főként budapesti lakosok. Érdemes megjegyezni a kérdezők személyes megjegyzései alapján, hogy azok, akik hátrányosnak ítélik meg hazánk számára a csatlakozást, a hátrányokat, a kedvezőtlenebb feltételeket elsősorban rövid távra prognosztizálják. Hosszú távon ők is előnyöket várnak az integrációtól. A vidéki városok lakói egyértelműen kedvezőnek vélik a csatlakozást. Nagy István Attila Egy kis illem A svédek; o skandinávok jól ismert udvariassálán is túltesznek. Közvetlen modorukat (szó sincs bizalmaskodásról!) Jót jellemzi,, hogy a hatvanas évek eleje óta általános a tegező-‘ dés (ez a királyra is vonatkozik). Az alkalmi öltözködést illetően az általános európai szokásokat; érdemes követni, ám az étkezéseknél számítha- < tunk meglepetésekre. A közismert svédasztal, a tengeri finomságokkal színesített smörgasbrod; után gyakorta következik még a főétel. Jellegzetes aperitifjük, az akvavite, a jó minőségű sörrel elegyítve, rendhagyó módon végigkísérheti az egész étkezést. Az ebédidőt igen rugai- . mason kezelik, nem csoda hát, ha a vacsora éj-. félre tolódik. Családi ven- ; déglátásná! jó tudni,' hogy a háziasszony fózKf jét csak távozáskor illik | megdicsérni és megköszönni. A svédek általa-1 ban egyszerű formában! fejezik ki magukat, nem i szeretik a hosszas áradó-;; zást. .1 A dohányzási iliemsza- 1 báiyok szigorúbbak az t általánosnál — a nők ut-1 cán ne cigarettázzanak. I Szinte tüntető pontossá- i gukra is érdemes tekintettel lenni. A szállodákban, éttermekben a 10-15 százalékos borravaló a szokásos. Svédországban < minden külön szolgáltatást díjaznak. Szőke Judit — '' h ^jli“1 ili- 1 1—— ......................................... UNIÓ. A Keiet-Magyarország melléklete. Szerkesztette: Marik Sándor. Összeállításunk a Külügyminisztérium támogatásával készült.
