Kelet-Magyarország, 1998. április (55. évfolyam, 77-101. szám)
1998-04-25 / 97. szám
T öbbször, komolyan ki akart kigyógyulni, meg akart változni. Végigjárta az összes hivatalos utat, eredmény azonban csak ideig óráig mutatkozott. Mélységek és magasságok váltották egymást életében, a talpra- állás nemigen sikerült. Amikor hosszas vívódás után megtette, amit tiszta pillanatában elképzelni sem tudott, kimondta magára a végső ítéletet: letette a fiától elkuncsor- gott uzsonnapénzt a kocsmapultra, felhajtotta az érte járó italt, majd hazament, s a garázsban elővette a régen kinézett kötelet... Este talált rá asszonya, az orvos órákkal korábbra dátumozta a halált. Öngyilkossági tendenciák Szabolcs-Szat- már-Beregben címmel folyik egy kutatás megyénkben. Fótiai Mihály szociológus, a kutatás vezetője mondja: — A kutatás első szakaszát lezárva, száz öngyilkos esetet vizsgálva az eddigi adatokból egyértelműen kiderül: az öngyilkos- sági kísérleteket elkövetők kétharmada nő, egyharmada férfi, a sikeres kísérletek, az elhunytak kilencven százaléka azonban egyértelműen a férfiak köréből kerül ki. Ha úgy tetszik, azt is mondhatjuk, a férfiak nem színlelnek, nem vacakolnak: nehezen döntenek, de ha döntöttek, meghalni akarnak. A nők ezzel szemben javarészt egyfajta segélykiáltásnak szánják tettüket, nem az életből kilépni szeretnének, inkább felhívni a figyelmet magukra, problémájukra. A lányok, asszonyok könnyebben, gyakrabban próbálkoznak az önke- zűséggel, a férfiak ritkábban teszik, de akkor biztosra mennek: tettük legtöbbször végleges. A statisztika bizonyítja: az elkövetők javarésze alacsony iskolai végzettségű, s főleg a középkorúak, idősek próbálnak véget vetni önnön életüknek. Tény az is, hogy a kisfalvak, az apró települések alkotta régiók vezetik az amúgy is szomorú hazai listát. Van olyan megyebeli falu — a neve titok — amelyben csak az év eddig eltelt alig négy hónapjában már kilenc férfi ölte meg magát, bizonyítva ezzel, hogy igenis léteznek helyek és közösségek, ahol az élet problémáinak megoldására az öngyilkosság elfogadott módszer. Ugyanakkor tudjuk: a vallásos emberek, a vallási közösségek tagjai sokkal béketűrőbbek, Isten akaratában megnyugodva elfogadják a legrosszabb helyzeteket is,nekik lényegesen több kell ahhoz, hogy önnön életük ellen forduljanak. Egyértelmű megállapítás az is: az öngyilkossági kísérletek szinte mindegyikében jut az alkoholnak szerep, mégpedig többnyire főszerep. Vagy úgy, hogy az elkövető masszív italozó, örökös kocsmatöltelék, vagy csak úgy, hogy — mint mondani szokták,— nem részeges, bár „megissza a magáét”. Hogy aztán mennyi az az annyi, a mérték, amit az illető sajátjának tekint, igencsak változó és tanulságos adat. Az okok között a betegség is gyakran feltűnik. A gyomorfekélytől a szívpanaszokig terjedhet a skála, az egészség váratlan és súlyos megromlása a háttérben azonban többnyire felfedezhető. A szakember ezt úgy magyarázza, a test előre jelzi a bajt, amire sokáig nem figyelünk, aztán végül a problématömeg akkora lesz, hogy az illető egyszerre, drámai módon igyekszik rájuk megoldást találni. —• A nehéz szociális helyzet ugyancsak gyakori kiváltója az öngyilkossági kísérleteknek. A beszélgetések során kiderült, szinte valamennyi megkérdezett efféle problémával küszködött, s már régóta kereste a megoldáshoz szükséges utat, fórumot. Érezte, nagyon is érezte hogy támaszra van szüksége, de rossz helyen kereste a támaszt, s a/ kudarc, a sikertelenség csak tovább fokozta elkeseredését. — fogalmazza tapasztalatait Kiss László pszichológus, aki szerint a háttérben mindezen ökok mellett a családi konfliktus is szinte rendszeresen felfedezhető. A drámai hangvételű veszekedések, érzelmes, olykor érzelgős szakítások és összehordások már a figyelemfelkeltés eszközei, mint ahogyan annak tekinthető az időpont megválasztása is: leggyakrabban nagyobb ünnepek, családi események adják az apropót, azok a dátumok, amikor látványosabb a magáramaradottság, nagyobb (lehet) a cselekedet visszhangja is. A magányosok, vagy a magukat magányosnak érzők ilyenkor látják végérvényesen visszafordíthatatlannak sorsukat, életüket, aktuálisnak drámai tetteiket.. Az öngyilkosságot megkísérelők java része — mondjon utólag bármit is — valójában nem meghalni, sokkal inkább élni szeretne, legfeljebb nem úgy, mint ahogyan addig élt. E megállapítást sokszor bizonyítják a kiválasztott helyszínek és módozatok, az a tény, hogy a kórházi ágyon többBalázs Attila illusztrációi nyíre örülnek annak, hogy tettük nem lett végleges. Még nagyobb az öröm, és majdnem teljes a siker akkor, ha a gyógyulással egy időben a kiváltó ok is megszűnik: visszajön az elcsábított kedves, megjavul az iszákos, durva férj, feleség, s a család, melynek széthullását nem bírta elviselni, ezért meghalni akart az illető, ismét egységes, összetartó és törődő lesz. A magyar mindig híres volt öngyilkos- sági hajlamáról. A szakemberek egyöntetű véleménye szerint áz évtizedek,' évszázadok e téren nem sok változást hoztak. Sőt, akad, aki meg van győződve arról, hogy az új élethelyzetek, a rendszerváltoztatás hordalékai, a gyökeresen más gazdasági berendezkedés, a fokozott stressz és a kiszolgáltatottság, vagy éppen annak érzése ha nem is öngyilkosságra, de a hozzá vezető útra tereli az embereket. A szegénység gyakran emlegetett ok ugyan, de nem hallgatható el, hogy nálunk sokkal szegényebb népeknél se gyakoribb és rosz- szabb az öngyilkossági statisztika. A Szabolcs megyei kutatás tovább folytatódik. Célja nem csak az, hogy tiszta képet kapjunk a megye öngyilkossági helyzetéről, bár célnak ez sem kevés'. Sokkal nagyobb jelentőségű az a szándék, mely arra irányul, hogy a kutatás során szerzett tapasztalatok segítségével a megelőzésben, az öngyilkosságok számának csökkentésében érjünk el eredményeket. Kovács Éva TÖPRENGÉS Egyforma mércével TT 7" ilencévi, börtönben letöltendő szabadságvesz- 1/ tésre ítélte a bíróság Stadler Józsefet. Példás, nem akármilyen súlyú ítélet, különösen, ha a JL. teljes vagyonelkobzást is figyelembe vesszük. Hogy miért kapta? A bíróság úgy ítélte meg, hogy Stadler József és társai összességében több mint kétmilliárd forint kárt okoztak az államnak, ami jogosulatlanul visszaigényelt áfából, jogtalanul felvett exporttámogatásból és egymilliárd forintot meghaladó adóhiányból tevődik össze. A futballklub-tulajdonos egyszemélyi irányítása alatt álló kft. nem létező, vagy esetenként gazdaságilag már tönkrement hazai, orosz, ukrán és román cégektől fitkív számlákat szerzett be, például az adót csökkentő kiadások növelésére, az áfát nem ritkán azzal a módszerrel igényelték vissza, hogy egy-egy szállítmányt valóságos áru- és pénzmozgás nélkül számlán több cégen is keresztülfuttattak, míg végül az eredeti érték tíz-húszszorosa után kérhették vissza az általános forgalmi adót. Nem is volt ehhez hasonlóan kemény ítélet a rendszerváltozás óta, csak Tribu- szernére szabtak ki kilenc évet, akit azóta sem találnak, sőt bűntársát is addig-ad- dig hagyták szabadon, míg ő is meglépett, mire börtönbe kellett volna vonulnia. Maradjunk Stadlernél: kemény ítélet. Az utóbbi évek nagy botrányait, gazdasági bűnügyeit, s a kirótt büntetéseket is felidézve mindenképpen az. A Kordax Rt.-nél például 13,5 milliárd adóhátralékot produkáltak nyersolaj-utaztatásokkal. Vagy ott volt az olajgate-ügyként elhíresült Hujber-ügy, a felmentéssel végződött Palotásügy, az ugyancsak felmentéssel zárult Agrobank-ügy, aminek az ügyész jóvoltából épp most zajlik a folytatása a Legfelsőbb Bíróságon. Ott úgy adtak kedvezményes hiteleket, ha a hitelező kötelezte magát, hogy a hitel segítségével szerzett vagyonból valamely Agrobank-érdekeltségű cég javára vagyoni juttatást nyújt. Más esetekben ezt egyszerűen korrupciónak hívják, esetükben a bankfelügyelet és a bíróság is elfogadottnak ítélte a dolgot. Persze, hogy nem maradhat ki a Tocsik ügy, ami még folyamatban van, Lupis botránya, akit 2,7 milliárd kár okozásáért felmentettek a csődbüntett vádja alól. Igaz, sikkasztásért, magánokirat-hamisításért két évi felfüggesztett szabadságvesztést kapott és 250 ezer(!) forint pénzbüntetést is fizetnie kell. Volt Energol- és Conti Car- ügy, borzolta a kedélyeket a CM Klinikák Rt.-nek nyújtott támogatás, OK-Tat-his- tória, de a közvélemény felháborodását igazán csillapító ítélet nem született. C sak Stadler-ügyben. A juhászból lett milliomost alaposan kiosztották, valószínű azért, mert látványosan szórta a pénzt, stadiont, futballcsapatot tartott fenn, míg mások csendben zsebre rakták az összelopott, a magánemberektől vagy az adóhivataltól kicsalt milliókat, milliárdokat. A közvélemény a rendszerváltás óta ostromolja a hatalmat a közrend javításáért, a szigorúbb ítéletekért. Most megkaptuk. Csak azt nem tudjuk, miért alkalmazhatók olyan rugalmasan a büntetőparagrafusok, hogy egyik ügyben felmentenek, a másikban kilenc évet szabnak ki ugyanannyi milliárdért. Balogh József «1». m \ . M / m * m W \ m ^ff j i 'ff * M \ ■ m I M ^ ff ff ff ■ MM ^^M MM \ • m ™ ff \ * f A KM hétvégi melléklete ’98. IV. 25. (íjil.o u )ie 1 ed m
