Kelet-Magyarország, 1998. április (55. évfolyam, 77-101. szám)
1998-04-21 / 93. szám
1998. április 21., kedd HATTER Velünk élő történelem A műemlékek tulajdonosai évente 60-70 létesítmény felújítását végzik el Nagy István Attila Y/.%y.vft\v,v.vv/í^.yiy//rw1-W.y/AVV Nyíregyháza (KM) — A műemlékekre úgy kell tekinteni, mint a velünk élő történelem tárgyi emlékeire. Ezért aztán a róluk való gondoskodás nem más, mint az elődök munkájának a megbecsülése. Minden évben megtartják a Műemléki Világnapot, ilyenkor a szakemberek kilépnek a nagyobb nyilvánosság elé, hogy beszámoljanak a végzett munkáról. Azért fontos ez, mert egyébként mindenki végzi a dolgát, s egy-egy külsejében, belsejében megújult épület csak néhány hétig ejti rabul az embereket. Aztán minden megy tovább, jönnek az újabb feladatok. Lelkiismereti kérdés A műemlékvédelem hagyományainak őrzése az elmúlt évtizedekben sok esetben vált a lelkiismeret jó, vagy rossz függvényévé, így csak a közelmúlt néhány évét lehetne az ébredés időszakának nevezni. Talán erősödni fog a szándék, ami múltunk őrzésére irányul, mert legalább három nézőpontból fontos ez számunkra. Az egyik az, hogy a művészet- történetileg valóban értékes egész vagy részek védelme valósuljon meg, váljon bemutat- hatóvá, megismerhetővé. A A vámosatyai műemlék templom másik: a helyreállított műemlék jelzés arra, hogy környeztében a művi struktúrákkal szemben sokkal magasabb a minőségi követelmény; a harmadik pedig a fokozódó hagyománytisztelet kényszerítő ereje. Műemlékek és műemlék jellegű épületek: egyházi épületek 205 vár, kastély, kúria 48 ipari, intézményi műemlékek 41 népi lakóház, bérház 43 védett műemléki környezet 5 Elek Emil felvétele A megye műemléki állománya rangos helyet foglal el az ország képzeletbeli „műemléki értékek” listáján. Előkelő helyen Ezek között szép számban vannak középkori kistemplo- mok, amelyek szinte érintettnek maradtak az elmúlt századok során. Bartos Tibor a megyei ön- kormányzat főtanácsosa a műemlékvédelemmel is foglalkozik. — Nincs okom siránkozni, mert a megye műemlékállománya műszakilag rendezett állapotban van, illetve pályázatok segítségével. Ez összesen 120-150 millió forintot jelent. A megyei közgyűlés rendszeresen foglalkozik a műemlékvédelem helyzetével. Természetesen vannak gondok, de ezek nem súlyosak. Ilyenek a mándoki volt For- gách-kastély lehetetlen állapota, illetve a gávavencsellői volt Dessewffy-kastély. Mindkét esetben a tulajdonviszonyok rendezetlensége jelenti a gondot. Látványos eredmények Az elmúlt öt év legjelentősebb műemléki felújításai: a sza- mosújlaki, a beregdaróci és a sonkádi református templom, a túristvándi vízimalom; sok pénzt költöttünk a megyei ön- kormányzat tulajdonában lévő Báthory István Múzeum, a tu- zséri kastély és a vajai vár felújítására is. O Mitől függ egy-egy műemlék megfelelő állapota ? — A legjobb állapotban azok a műemlékek vannak, amelyek megkapták mai, modem korunkban is megfelelő funkciójukat. Szerencsére ilyen a megyében lévő műemlékek kilencven százaléka. O Az önkormányzatok mindenütt pénzhiányban szenvednek. Jut-e műemlékvédelemre ? — Úgy tapasztaljuk, hogy az önkormányzatokban nagyon odafigyelnek a műemlékekre. A kistelepüléseken a felújításokat lényegében a templomok jelentik. Ilyenkor az a gyakorlat, hogy amennyit a gyüíekezet ad, ugyanannyit adnak az önkormányzatok is. De minden esetben rendelkezésre állnak a pályázati lehetőségek is. 1848 !B lettek végre a régen várt átalakulás törvényei, és a királyi szentesítés után úgy tűnt, a dolgok mennek a maguk rendjén. A jobbágyfelszabadítás ugyan nem terjedt ki, csupán a telekkel rendelkező úrbéres jobbágyokra (a földesúri majorságok zsellérei nem jutottak hozzá sem földhöz, sem szabadulásukhoz), az iparban továbbra is megmaradtak a céhek — s bár a céhlegények mozgolódása megszűnésükért megindul —, a dolgok alakulása mégis kedvezőnek tűnt. Igaz, a bortermelő vidékeken a parasztoknak még mindig fizetniük kellett a szőlődézsmát, az irt- ványföldek utáni járadék is fennmaradt, nem rendezték a zsidók egyenjogúsítását, sőt a nemzetiségek sem kaptak többet, mint a magyarok. Az új alkotmányosság néhány hét alatt megszületett 31 törvénye azonban egy modern polgári Magyarország alapjait rakta le. Létrejött az országyűlés- nek felelős magyar miniszté- . rium (Hl. törvénycikk), és a Pesten évenként ülésező országgyűlés (IV. te.) állami függetlenségünk biztosítéka, törvény született Magyarország és Erdély uniójáról (VII. te.). Rendelkeztek a megyei (XVII. te), a községi (XXIV. te.) választásokról, a szabad királyi városokról (XXIII. te.) és a nemzeti őrsere gről (XXII. te.). A feudalizmus sikeres felszámolásáról tanúskodik, hogy közterheket ezentúl nemesnek, nemtelennek egyformán teljesítenie kell (Vili. te.), az úrbéri szolgáltatások (IX. te.), az úriszék földesúri bíráskodása (XI. te.), a papi tized (XIII. te.), az ősi- ség által korlátozott nemesi birtok (XV. te.) egyszer s mindenkorra a múlté lett. Biztosították az április 12- én szentesített törvények a polgári szabadságjogokat is, hiszen törvény rendelkezett a vallásszabadságról (XX. te.), a sajtószabadságról (XVIII. te.) és a tanszabadságról (XIX. te.). Választójogot kapott a másoktól független — mert önállósággal rendelkező — polgár és paraszt (V. te.). Mindezek még 1848-ban az ottani országgyűlés döntései nyomán Erdélyben is megvalósulnak. Az országgyűlés tisztában volt azzal, hogy a reá váró feladatok egy részét még ezután kell elvégeznie, s a törvényekhez írt bevezetőben erre utalás is történt („nem minden ez de évszázadok elmaradását behozni ekkora léptekben így is nagy merészség és önfeláldozás volt a rövid távon az eredményekből mit sem érzékelő nemesi képviselők részéről. Az uralkodói nyilatkozat („A mit hív magyar nemzetem tőlem kívánt, nemcsak teljesítettem, hanem királyi szavammal erősítve, át is adom az egész nemzetnek, mint a melynek hűségében leli szivem legfőbb vigasztalását és boldogságát.”) megnyugtatólag hatott. Senki sem feltételezte, hogy a későbbiekben a törvényekben írtakért még harcolni kell, de a felkészülést az egyre ellenségesebbé váló nemzetiségekkel való küzdelemre meg kellett tenni. Április 12-én az első miniszter- tanács kéri a királytól a Galíciában állomásozó magyar ezredek hazarendelését, majd kormánybiztosokat küld a szlovák lakosságú megyékbe, s Jellasiccsal való tárgyalással bízza meg a nádort. A magyarellenes hor- vát bán ellensúlyozására 16- án a magyarbarát Josipo- vics Antalt nevezik ki Zágráb megye főispánjává. Egyre veszélyesebbnek mutatkozott a szerbek / nemzetiségi mozgalma. Április elején Karlócán zavargások törtek ki, melyek lecsendesí- tésére Péterváradról katonaságot vezényelnek. Az itteni április 14-i gyűlésen követelik először a szerb vajdaság kihasítását Magyarországból, hogy azt a Három- egy Királysággal (Hon’átország, Szlavónia Dalmácia) egyesítsék. Sérelmeik orvoslását nem a magyaroktól, hanem az uralkodótól várják. Ez már a nyílt szakítás jele volt. Április 14-én a kormány Pestre tette át székhelyét, ahol 7000 nemzetőr üdvözli Batthyányékat. Másnap a pesti Közbátorsági Választmány átadja a hatalmat a kormánynak. Az udvari kancellária is megszünteti működését. Batthyány Lajos feladatává teszi a kormány a nemzetőrség felállítását, és a távollévő Mészáros Lázár hadügyminiszter helyettesítését is. Elkezdődik tehát az önálló munka... Sztrájkoltak tblokád, álló vonatok — az utóbbi időben I ilyesmivel azonosult hazánkban a sztrájk fogalma, V-/ „klasszikus” munkabeszüntetés legfeljebb elszámolás alatt lévő cégeknél fordult elő egészen mostanáig, a debreceni pékek múlt heti akciójáig. Alighanem hosszú évek összegyűlt keserűsége okozhatta a kifakadás e látványos megnyilvánulását. Ha egy gyakorlott pékmester állandó kétműszakos munkarendben (reggel háromtól tizenegyig vagy nyolctól délután négyig) dolgozik a kemencék közelében és ezért hazavihet 28-32 ezer forintot — bármikor aláírja a sztrájkfelhívást. Vele szemben a netto 40 ezret kereső egyműszakos karbantartó — nem ír alá. így alakul a megosztottság. A hosszas, többször éjszakába nyúló tárgyalás végül megoldást hozott. Az akciónak bőven vannak tanulságai — nemcsak a pékek, a sütőipari menedzsment, és a szak- szervezet számára, hanem másoknak is. Ha az egymásnak ellentmondó véleményekből a Sütőipari Dolgozók Szakszervezetét emeljük ki, megtudhatjuk, hogy „a Hajdúsági Sütödék Rt. privatizációja óta rendezetlen és a munkavállalók részére egyre romló helyzet alakult ki a részvénytársaságnál. Ez mindenekelőtt a bérhelyzet folyamatos romlásában, a bérfejlesztések elmaradásában, a munkakörülmények és munkafeltételek drasztikus rosz- szabbodásában, a helyi kollektív szerződés felmondásában, a privatizációt követő dolgozói tulajdon- szerzésnek az rt. vezetése részéről történő „manipulációi” miatti elhúzódásában, összességében a dolgozók létbizonytalanságában, mérhetetlen kiszolgáltatottságában nyilvánult meg és nyilvánul meg ma is.” Az elnök-vezérigazgató ezzel szemben azt hangsúlyozza: április 15-én megállapodás született a 13 százalékos alapbéremelésről, további ötszázalékos differenciált béremelésről, és újabb kétszázalékos, a cég termelési tervének teljesítése után az év végén kifizetendő, de visszamenőlegesen járó kétszázalékos emelésről, nincs értelme a sztrájknak. A pékek azt mondják: a megállapodást a sztrájkbizottság azért nem írta alá, mert a cég vezetése nem állította vissza a korábban felmondott kollektív szerződést. Feltehetően ez utóbbi tény lehet a konfliktus gyökere. A dolgozók sok év tapasztalata után valószínűleg rájöttek arra: nagyobb biztonságban érezhetik magukat, ha összefognak, ha harcolnak a kollektív szerződésért, mert az egyes — sokszor kiszolgáltatott helyzetben lévő — emberrel olyan egyéni szerződések köttethetnek, amilyeneket egy kollektíva nem fogadna el. Azt sem árt leszögezni, hogy a legnagyobb tulajdonos sem „élet-halál ura”, még ha az új menedzserek néha azt is hiszik. Az is tanulság: komolyan és tisztességesen kell tárgyalni, nem kirúgással fenyegetni és nem felugrálni a tárgyalóasztaltól. Marik Sándor Ihletadó: az erdő Lónya (KM — K. J.) — Tegnap kezdődött el az az képzőművészeti alkotótábor Lónyán, melyet a Nyírerdő Rt. április 20. és 24. között szervezett nyíregyházi és más vidékről meghívott alkotók részére. Festők, szobrászok, kőszobrászok és faszobrászok — összesen tízen — vesznek részt a teremtő együttléten a lónyai vadászkastélyban. A társaság e lépéssel szeretné megerősíteni azt a hasznos kezdeményezést, amellyel azokat az alkotókat segíti, akik számára a természet inspirációja jelenti az ihletforrást. Az alkotótábor évente ismétlődik majd; most Lónyán, a következő alkalommal, 1999-ben Gúthon, az ottani erdészetnél dolgozhatnak a meginvitáltak. A művészek egy-egy alkotást ajánlottak fel a vendéglátás fejében, ez képezi az alapját annak a galériának, amelyet a Nyírerdő Rt. alakít ki. A részvénytársaság támogató tevékenysége példaértékű; buzdíthat más cégeket, vállalatokat, vállalkozókat is arra. hogy anyagi lehetőségeik határán belül a kultúrát, a művészetet minél eredményesebben támogassák. . ■ „ Világhíres, félelmes rohamod Egyszerre lép át egy félszázadot. ” (Vajda János) Nvuadíiasebéd Ferter János raiza
