Kelet-Magyarország, 1998. április (55. évfolyam, 77-101. szám)

1998-04-16 / 89. szám

1998. április 16., csütörtök HÁTTÉR Terjeszkedik a Kábelkom Nyíregyháza húsz kilométeres körzetében szeretne terjeszkedni a cég Cservenyák Katalin Nyíregyháza (KM) — A hí­rek szerint rövidesen Nyír­teleken is a Kábelkom mű­ködteti a kábeltévé-hálóza­tot Igaz-e? — érdeklődtünk Mandula Tamás ügyvezető igazgatótól. Előrebocsátotta: erről még nincs szó, arról viszont igen, hogy Nyíregyháza húsz kilo­méteres körzetében szeretne terjeszkedni a cég, így ebbe a körbe elvileg Nyírtelek is bele­tartozik. Előbb azonban lezaj­lik egy tulajdonosváltás. Nem igazi váltás lesz ez, mindössze annyi történik, hogy a műsor­szolgáltatás különválik a kábe­les szakmától, s ez utóbbiak vásárolják meg a műsorszol­gáltatók részét. Amint az ügylet lezajlik — várhatóan egy-két hónapon be­lül —, komoly befektetésekre számíthatunk, többek között telekommunikációs vállalko­zással is bővülni fog az eddigi közcélú kábeltévés szolgálta­tás. A MATÁV koncessziós joga ugyanis 2002-ben lejár, s a Kábelkom ezen a piacon is szeretne jelen lenni. Annál is inkább, hiszen hálózata alkal­mas rá. Még az idén számíthat­nak rá a nyírszőlősiek, hogy kábelen foghatják a tévéműso­rokat, s ha a Kábelkomnak si­kerül megegyeznie a jelenlegi üzemeltetővel, ugyanezt terve­zi Sóstón és Sóstóhegyen is. A távolabbi területeket üvegszál­lal kötik majd össze a megye- székhelyi fejállomással. Ahol ki kell építeni a rendszert, ott a lakóknak egyszeri fejlesztési hozzájárulást kell fizetniük (ez most Nyíregyházán 12 ezer fo­rint), ahol meglévő hálózatot vesz át a cég, a már bekötött la­kások tulajdonosainak pénz­tárcáját a felújítás, átépítés költsége nem terheli. Leghamarabb a nagykállói- ak — ahol jelenleg kétszázan előfizetők — csatlakoznak a Kábelkom rendszerére, ott ugyanis május elsejétől már a cég üzemelteti a hálózatot. Egyelőre külön fejállomásról kapják a műsort, de várhatóan még ebben az évben összekö­tik a nyíregyházival. felett Temetés a sóstói erdő Nyíregyháza (KM - G. B.) — Nagypéntek délutánján egy gépmadár emelkedett magas­ba a nyíregyházi repülőtérről. A pilóta melletti ülésen feketé­be öltözött férfi ült, ölében a felesége hamvait tartalmazó urnával. Amikor a gép a sóstói erdő fölé kanyarodott, a férfi kinyitotta a kabinablakot és az urna tartalmát, az egykori hit­ves kívánsága szerint, lassú mozdulatokkal a levegőbe hintette. Ha a földről valaki netán látta is a tovatűnő gépet, azt már nem észlelhette, amint az aláhulló hamvakat magába fogadja az erdő. A fővárost ki­véve Magyarországon még nem volt a pénteken történthez hasonló temetés — tudtuk meg a megyei Temetkezési Vállalat igazgatójától, Szekré­nyes Andrástól. Egy erre vo­natkozó kormányrendelet ér­telmében, Budapesten már egy ideje temetnek hasonló mó­don, méghozzá úgy, hogy re­pülőről a Dunába szórják az elhunyt hamvait. Eddig a jog­szabály által lehetővé tett szo­katlanabb temetési változatok közül — 1. a hamvak umástól hazavihetők és otthon őrizhe- tők; 2. kegyeletteljes körülmé­nyek között bemosathatók a földbe; 3. megfelelő közegész­ségügyi engedély birtokában vízbe szórhatok — az első ket­tőre volt csupán példa Nyír­egyházán, ahol az országban egyedüliként önkormányzati tulajdonba megmaradt temet­kezési vállalat már eddig is sok újdonságot honosított meg a megyei temetkezési kultúrá­ban. A mostani repülőgépes mó­dozat — amivel a végakaratot teljesítő férj precedenst terem­tett — ráébresztette a temetke­zési vállalatot, hogy már a hé­ten megkezdje a tárgyalásokat a repülőgépes Tréner Kft.-vei egy közösen kivitelezett új lé­gi-földi temetési szolgáltatás részleteinek kidolgozásáról. — Ki kell munkálni minden apró momentumot, méghozzá több variációban és árkategó­riában. mert úgy kell ennek a temetési szertartásnak is lezaj- lania, hogy visszatetszésre ne adjon okot — hangsúlyozta Szekrényes András hozzátéve: az előzetes számítások szerint 25 és 40 ezer forint között ki­alakíthatók az árkategóriák, szemben a fővárosban bevett 95 ezerrel. Az engedélyező Állami Népegészségügyi és Tisztior­vosi Szolgálat nyíregyházi vá­rosi tisztifőorvosa, dr. Magyar Vera kérdésünkre a légi teme­téssel kapcsolatban elmondta: a hamvasztás révén egy telje­sen steril, szervetlen anyag lesz az egykori emberi testből, így már semmiféle közegész­ségügyi veszéllyel nem jár an­nak akár otthoni elhelyezése, akár a természetben történő szétszórása. A szerző felvétele ^ iheder koromban min- V dig a rettentő erejű kJ Toldi Miklós, a malom­követ tálcaként használó Ki­nizsi Pál szerettem volna len­ni. Almaimban néha Dugo- vics Titusz, aki magával rán­totta a törököt a vár faláról. Meg huszár. Emlékszem, amikor a huszárok végig lo­vagoltak a poros falusi főut­cán. csoportostul loholtunk utánuk, a nagyobb, már el­adó sorba jutott lányok meg a kerítés mögül lesték őket. Anyánk szidott minket, mert piszkos lett a ruhánk, orrunk, szánk meg tele porral. Nem számított. Amikor hazamen­tünk, napraforgó szárából csináltunk magunknak lovat, kenderkócból meg ostort, s mi is huszárnak érezhettük magunkat. A sorozás mindig nagy esemény volt a faluban. Vol­tak zajos legénybúcsúk is, meg hajnalig, tartó szerená­dok, másnap reggel pedig felvirágzott szekereken vitték a legényeket a sorozásra. Sírtak az anyák és a me­nyecskék, mint amikor a szo­morúfűz harmatozik, de belül büszkék is voltak a szép szál legényekre. Történt az egyik alkalom­mal, hogy az alvégről vala­melyik legény nem felelt meg a sorozáson, ahogy akkor mondták, kiszuperálták. Es­tére, mint a futótűz terjedt el a faluban a hír. Pár nap múl­va meg az, hogy a legény szé­gyenében, mert már a lányok Virtusok sem álltak vele szóba, elbúj- dosott még a faluból is. A kocsmában meg a többi le­gény ezalatt azt húzatta, hogy „Maradt itthon kettő, három nyomorult, rátok lá­nyok még az ég is beborult.” A faluban anyámasszony katonáinak nevezték azt a másik legényt, aki otthon a ház körül téblábolt, ameddig az anyja szeme elérte. Le is nézték, mint pocoktúrát a szénaboglya. Apák tanították akkoriban virtusra a fiaikat imigyen : A kalapodat húzd jól a szemed­re, osztón azt tedd, amit én mondok. Vedd magad elé a boroskancsót, idd ki egy haj­tásra, csapd a földhöz, osz­tón kezdjél el mulatni. Vagy asztalkönyöklősen vagy tánc­cal egybekötve. Ne legyél du­haj, mert aki duhaj, az Laci- betyár. Másnap rövidre fo­gott kantárszárral táncoltasd végig a lovadat a főutcán, hadd lássák, hogy nemcsak este vagy legény. Aratáskor pedig, amikor a korcon lévő szarutokból a kö­vet előzúzod és fenni kezdesz, a lábadat vesd szét, s amikor elin­dulsz a többiek csak a háta­dat láthassák. Csépléskor egy zsák búzával a váltadon, eggyel a hónod alatt menj a kamrába, vagy egyenesen a padlásra. Régen virtus volt, hogy ki dobja messzebb a malomkö­vet a falusi sportpályán, ki húzza messzebb a megrakott szekeret, vagy kié a legszeb­ben feldíszített májusfa má­jus elsején. Virtussal találkozunk nap­jainkban is. Csak másmilye­nekkel. Ez igen, ez valaki, ez nem akárki, gondoltam a napok­ban, amikor az illető úr név­jegykártyáját a kezembe nyomta. Egy kicsit restelked­tem is, hogy legalább kétszer annyi idős koromra nem vit­tem annyira, mint a kártya tulajdonosa. A névjegykártya színes, különleges papírból készült, rajta hieroglifált be­tűkkel nyomott a vezetéknév. A négyoldalas kártya első ol­dalán vannak még a titulu­sok, a hivatali és lakáscímek, a belsőkön és a hátsón ugyan­ezek angolul is. németül is. Alig múlt el kisebbségi ér­zésem, amikor kedves isme­rősömmel találkoztam, aki büszkén újságolta, sikerült elrendezniük — igaz remek trükkel —, hogy a fiát nem vitték, nem is viszik be kato­nának, megkapta a felmen­tést. Nagy a család öröme, örül a mama, meg a kislány is, akinek a fia udvarol. A fia baráti köre irigykedik, hogy neki sikerült. Csak a nagya­pát nem érti mi leli, miért nem tud örülni a jó hírnek. A rról a diszkótragédi­áról már este olvas­tam otthon, hogy egy kocsi nagy sebességgel az át­szeli fának ütközött, majd az árokba borult. A kocsiban három fiú és három lány ült, a saját kocsiját vezető fiata­lember részeg volt. Elszalasztott számla A piacgazdaság kiépítésében elért eredményeinket méltató nyilatkozatok sem terelik el a figyelmet arról, hogy a rendszerváltás minden gyötrelmével hosszabbra nyúlik, mint azt mondjuk tíz éve a legtöbben gondolták széles e hazában. S az is bebizonyosodott, hogy a vasfüggöny lebontásával eufórikus állapotba segített nyugat hálája nem realizálódik piszkos anyagiakban, az előző rendszer gazdasági csődjét siettető kölcsönöket ke­ményen bevasalják a demokrácia harcosain. Tulajdonkép­pen vádolni ezért nem is nagyon lehet a fejlett világot, de azért az ember elgondolkodik: mi lett volna, ha a kétpólu­sú világ megszüntetéséért annak idején előre nyújtjuk be a számlát? Sokan (köztük képzett történészek) állítják, hogy a nyu­gati hatalmak húszmilliárd dollárnál nagyságrendekkel több áldozatra voltak készek, csak hogy valaki megszaba­dítsa őket végre a kommunista fenyegetettségtől. Nagyjá­ból ekkora összegre rúgott akkoriban Magyarország kül­földi államadóssága, melynek törlesztése azóta is nem kis teher a keresőképes polgároknak, de mindenki másnak is. Persze túlzás lenne azt állítani, hogy mi rendítettük meg a szocializmus világméretű alapjait, hiszen a „peresztrojka" után nagyon is érezték az akkori döntéshozók: milyen lé­péseket engedhetnek meg maguknak veszélyes következ­mények nélkül. De azért tény: a hazánkba menekült kelet­német emberáradat előtt megnyitott határ adott lökést Né­metország újraegyesítésének, ez pedig a hidegháború vé­gét jelentette. E döntés a már langyos környezetben is a világ elisme­rését váltotta ki, de vállveregetésen és egy-két plecsnin kí­vül amolyan „történelmi tettre” címkézett anyagi juttatás nem érkezett. Mindent összevetve, a rendszerváltás elren­deltetett voltát senki sem kérdőjelezheti meg, csak éppen tudomásul kell venni: a világon minden piaci alapokon működik. Ezen elv alapján érkezik a külföldi tőke, teremt munkahelyet, telepít korszerű technológiát, vonja be a fej­lett világ gazdasági vérkeringésébe kis hazánkat. Úgyhogy nincs harag, csak hát olykor a realizmus legkeményebb hí­vei is megengedik maguknak a gondolatok elkalandozását. Nyéki Zsolt Szennyvízcsatorna lehet a beugró Nyíregyháza (KM) — Ha­zánk, s ezen belül is me­gyénk ivóvíz csatornázása megfelel a kívánalmaknak, a szennyvízcsatornák hiá­nya annál több gond forrá­sa. Ha nem történik látvá­nyosjavulás, ez akár az EU csatlakozás egyik gátja is lehet. Szerencsére az elmúlt időkben komoly lépések történtek a helyzet javítása érdekében, és most is figye­lemreméltó erőfeszítések­nek lehetünk tanúi szerte Szabolcs-Szatmár-Bereg- ben. Állami támogatással a te­lepüléseken nagy szenny- vízcsatomázási munkák folynak, s további tekinté­lyes összegek várnak gaz­dára. Az első pályázat ha­tárideje a múlt hónapban járt le, akkor a céltámogatá­sok elnyeréséért folyt a ver­seny. Most már a vízügyi alapra lehet pályázni, az el­ső határidő március 20-a volt. De nem kell elkese­redniük azoknak az önkor­mányzatoknak sem, akik valamilyen ok miatt elkés­tek pályamunkájukkal, hi­szen a Közlekedési, Hír­közlési és Vízügyi Minisz­térium a korábbi tapasztala­tokból okulva megváltoz­tatta a rendet. Míg koráb­ban ha valaki kicsúszott a határidőből akkor elvesztett egy teljes évet. Ezt kiküszö­böli az új rendszer, hiszen több fordulót is hirdetnek. A legközelebbi határidő május 22., majd július 22. és szeptember 25. A pályá­zati csomagokat, s bővebb információt a vízügyi igaz­gatóságon lehet beszerezni. SHHE3 Később erről a fejállomásról kapják a műsort a megye- székhely 20 km-es körzetében Martyn Péter felvétele . . • v. . . . ,, Oláh Gábor tárcája Esti sorfal Ferter János rajza

Next

/
Thumbnails
Contents