Kelet-Magyarország, 1998. április (55. évfolyam, 77-101. szám)
1998-04-11 / 86. szám
Az esküvő egy boldog pillanata retne hosszabbítani, később pedig saját, önálló otthonhoz jutni. — Nemrég olvastam az újságban, hogy egy nyíregyházi cégnél lenne részletvásárlási lehetőség. Az nekünk meg is felelne, apránként össze tudnánk szedni a szükséges összeget. S hogy miért szeretnének egyszer majd Restelkedett szörnyen, rá is mordult, de a házigazda vállára veregetett a pironkodó kicsi fiúnak. — Jól van, öcskös, legalább tudom, miért van két ünnepünk. Tegnap meghalt a Jézus, ma újra született. Ezért a versért két hímest kapsz... No, hol az a lány a hintéssel? Pesta is ezt várta nagyon. Ekkor nagy dolog történt. Az oldalszoba ajtaja kinyílt és megjelent a küszöbön Zsuzsika, torkaszakadtá- ból visítva. — Mi baj, mi baj! — ijedt meg mindenki. — Valaki összetörte a hímeseket! — re- begte Zsuzsa, szinte fuldokolva a zokogástól. — Ki volt az, ki tette azt! — kiabált hangosan apja, anyja. Ki volt az? Ki tette azt? Hát ki más, mint Marcsa, Tóth Mar- csa. Tegnap este itt volt a kis rossz s elpa- naszkodta, mi történt vele Parittyáson. Aztán eldicsekedte, hogy azért az ő anyja mégis egy kosár tojást hímez neki. Megbámulta, megdicsérte, megirigyelte a Zsuzsika tojásait, s ő volt, ki más lett volna, hogy mikor eltették, magába beszökött a kamrába, s mindet összetörte. Pesta csak nézte, nézte, hogy sír Zsuzsika, egyszer odalépett hozzá. — Ne sírj, Zsuzsa, lesz még hímes tojás! Ne félj, mert téged meglocsol minden parittyási fiú anélkül is, de annak a szeplősnek senki se lép be a kapuján. Ezt én mondom, Korczos Pesta. Én la! Zsuzsi egyszerre felnézett. — Hát te vagy a! Hiszen a te tojásod megvan. Azt én jó helyre tettem. Odalépett az öreg ruhaszekrényhez, kivett a szépen rakott cifra szőttesek közül három gyönyörű hímes tojást és odaadta mind a hármat Pestának. Műtermi felvétel nagyobb, saját otthont? Nem rejtik azt sem véka alá: gyermekről álmodoznak, igazi családot szeretnének. Nem rögtön most, de nem is sok év múlva, mert mindkettejük szerint nagy hiba lenne, ha mondjuk tíz év múlva, negyvenévesen lennének csak szülők. — Láthatja, gondunk is, tervünk is van Ezt ő már tegnap jókor elkészítette, hogy valamiképp el ne cserélje másnak. Pesta ránézett Zsuzsira, melegen, csak úgy sütött a szeme. Azután azt mondta: — Ügyi hogy megismertelek. Ügyi hogy te nem ismertél meg? Zsuzsika megrántotta a vállát, kacagva. Olyan furcsa volt így. A szempilláján könny csillogott, de a hamis kis szája már nevetett. Mintha már nem is sajnálta vón az összetört tojásokat. Az öregek, az apjuk meg az anyjuk, összenéztek és szeretettel paskolták meg a két gyerek hátát. A két kisebb Korczos fiú egyenesen ott is maradt a házban, mert Pesta kimondta, 1998. ÁPRILIS 11., SZOMBAT elég, de amúgy szép az élet — fordul felém János, aki talán véletlenül, talán önvédelemből, esetleg ösztönösen, de megpróbál mindent a szebbik oldaláról nézni, látni. Örülni annak, hogy itt a húsvét, s hogy mennek haza, Tiszavasváriba, hogy végre átadhatja az ajándékokat, melyeket már rég megvettek, de karácsony óta nem volt módjukban átadni, s hogy ismét elindul a rokonság lányait, asszonyait meglocsolni. Szeretnek utazni. — Busszal közlekedünk — közli tömören, mikor kimondatlanul is megérzi kérésemet. írja csak le nyugodtan, nem baj, ha reklám is, hogy a Szabolcs Volán sofőrjei nagyon rendes emberek. Felkapnak, s feltesznek tolókocsistól együtt a buszra, Vasváriban meg letesznek, épp a kapunkban, merthogy ott van a megálló. Sokat segítenek az utasok is. Mindig akad két-három férfi, aki kérés nélkül segít, de ha kell, én magam sem szégyellek segítséget kérni. Tudja — mondja elgondolkodva,— sokszor gondolok arra, hogy az olykor felénk irányuló ellenszenvben esetleg mi, mozgássérültek is ludasak vagyunk. Sok sorstársam nem mer adott helyzetben egy egészséges emberhez odafordulni, és azt mondani: Figyelj öreg! Ne haragudj hogy kérek, de segíts már nekem! A betegek és egészségesek közötti távolságtartás oka lehet az is, hogy sok beteg szeret panaszkodni. Elkezd beszélni, beszélgetni, s két perc múlva már azt sorolja, mije fáj, neki mi a baja. Pedig ez butaság. Panaszkodni nem csak a betegnek, mindenkinek lenne oka. Én se élek könnyen, de igyekszem örülni annak, aminek örülhetek. Gondoltam például arra, hogy ne rokkantosított, hanem rendes nyugdíjas legyek. Rájöttem, nem jó az ötlet, mert azzal romlanának a munkavállalási esélyeim. Ha egyszer máshová akarnék szegődni, könnyen megkaphatnám: köszönjük, nyugdíjasra itt nincs szükség... Azt kérdezi, mit jelent számomra a boldogság? Nem tudom pontosan megmondani, de én boldog vagyok. Legnagyobb boldogságom a párom. Boldog vagyok a kis otthonunkkal, bár mint említettem, vágyom egy sajátra. Örülök ennek az új tolókocsinak, s nem zavar, hogy jobb lenne egy igazi kocsi. Nem kellene fényes, méregdrága nyugati, elég lenne egy keleti típusú Trabant, amilyen egyszer már volt is valamikor... Mindent összevetve nyugodtan mondhatom, én, Simon János boldog ember vagyok, és ezt látja, tudja a környezetem. Képzelje, olyan is akad, aki engem, a tolókocsiban élőt emiatt irigyel... hogy ő bizony nem megy tovább locsolód- ni. Ahelyett kiállott a kapuba s minden érkező parittyási fiúnak elmondta, mi történt. És Zsuzsikát sorra meglocsolta minden fiú. Galambosi, parittyási, tojás nélkül is. De Marcsának ottvesztek a hímes tojásai az egész szakajtóval, senki se nyitott rá ajtót. Délfelé három cigányrajkó mégis bement hozzájuk. A Marcsa anyja mérgében nekik adta az egész szakajtókosár hímes tojást. De Marcsa utánuk ment, és mind visszavette tőlük. Még ezektől is irigyelte. Nem is nézett többet feléje még a cigány- purgyé sem. Balázs Attila illusztrációja MÚZSA Locsolóversikék 1. Húsvét hétfőn szép szokás Locsolkodni nálunk, A harmatos kölnivízzel Házról-házra járunk. Mivel húsvét hétfő vagyon, Permetvizem rád locsolom. Légy boldog és vidámságos, Soha álnok, mézes-mázos. Mit rádhintek, jó szív adja, S hiszem: hívem elfogadja. Ezért tőle csak azt kérem, Hímes tojás legyen bérem. 2. Húsvét táján édes szokás, A vödörrel locsolkodás. Nálam nincs, csak szagos kölni, Ha rádöntöm, meg fogsz ölni. 3. Nem vagyok én nyuszi, Kell nekem a puszi! Gombold ki a blúzocskádat, Hadd locsolom dombocskádat! 4. Döglött macska, hervadt virág, Kölnivízbő áll a világ! Zöld erdőben barna medve, Rádloccsan a kölnim nedve. 5. Zöld erdőben jártam, kék ibolyát láttam, De a kecske megette, ezért nincsen nálam. Meglocsollak harmatvízzel, nyíló aranyvessző, Adjál érte piros tojást, legyen nálam kettő! 6. Van nálam egy kis pacsuli, Leloccsintom magát. Ha egy kicsi mázlija van, Szereti a szagát. 7. Zöld erdőben voltam, Két oroszlánt láttam. Az egyik lázas, na, ide az ötszázast! 8. Zöld erdőben voltam, Add a pénzt, azt’ jól van! 9. Egy tök, két tök, öt tök... Nem tökölök, öntök! 10. Én kis morzsa, gyenge rózsa, verebek papja, hordók csapja, ha beférek, tojást kérek! keréken
