Kelet-Magyarország, 1998. április (55. évfolyam, 77-101. szám)
1998-04-10 / 85. szám
1998. április 10., péntek HÁTTÉR Kelet-Magyarország 3 Jönnek a multik Keletre Beszélgetés Völgyes Ivánnal, a General Electric tízmilliárdos beruházásáról Völgyes Iván a General Electric Company magyarországi vezérképviselője Zöldi László Budapest (KM) — Az amerikai óriáscég évekkel ezelőtt honosodott meg Magyarországon. Vezetői néhány napja jelentették be. hogy tízmilliárd forintos beruházásba kezdenek Kisvárda és Hajdúböszörmény körzetében. Uj termékeket. például energiatakarékos és környezetbarát fényforrásokat készíttetnek a helybéli munkásokkal. Milyen következményekkel jár mindez a kelet-magyarországi emberek számára? Erről beszél Völgyes Iván, akiről tudnivaló, hogy 1956-ban. húszéves korában került Amerikába, történész és politológus, sokáig tanított a nebraskai egyetemen. Csaknem három évtizede jár haza, néhány esztendeje a General Electric Company magyarországi vezérképviselője. Jól fizető munka O Vannak, akik választási megfontolásokkal magyarázzák, hogy a General Electric éppen most jelentette be: ötszáz munkahelyet teremt Szabolcsban és a Hajdúságban. — Azt akarja mondani, hogy a magyar kormánynak a közelgő választások miatt volt fontos ez a tízmilliárdos beruházás? OÉn is ezt kérdezem. — Szeretném megnyugtatni a kétkedőket, a mostani döntés előzményei a kilencvenes évek elejére nyúlnak vissza. Amikor ugye, másik kormány volt hatalmon. Egyébként én semmi kivetni valót nem találok abban, ha egy kormányzat szívén viseli az állampolgárok érdekeit. Márpedig a kisvárdai és a hajdúböszörményi embereknek az az érdekük, hogy munkájuk, jól fizető munkájuk legyen. Nézze, egy multinacionális cég évekkel előre gondolkodik, különben nem állja meg a helyét a világpiacon. Mi ugye néhány esztendeje megvásároltuk az újpesti Tungsra- mot. S azt tapasztaltuk, hogy a 17 500 tungsramos országszerte annyit termel, mint a clevelandi gyárunk háromezer dolgozója. Ennek ellenére összesen két telephelyet szüntettünk meg, az egyiket Kaposvárott, a másikat Hajdúnánáson. Az utóbbit csak azért, mert már akkor Hajdúböszörményre összpontosítottuk a figyelmet. A stratégiai döntés, persze könnyebb volt, mint a megvalósítása. O Talán baj volt a helyi fogadókészséggel? — Mindenkinek olyan partnereket kívánok, mint a kisvárdai meg a hajbúböszörmé- nyi vezetés. Más volt a gond. Képzelje el, hogy legalább tízszer indultam el Budapestről egy-egy befektetővel a Tiszántúlra. A hármas autópályán haladtunk, eljutottunk egészen Kerecsendig. S amikor már hetvenhatodszor lassítottunk az előttünk cammogó teherautók miatt, a külföldi üzletember mindig azt kérte, hogy forduljunk vissza. Angolul tanulnak OMajdnem mindig, hiszen végül is csak eljutottak Kelet- Magyar országra. — A hatékonyság és a termelékenység növekedése ellensúlyozza az utak minőségét. O Diplomatikus fogalmazás. — Az úthálózat korszerűsítése nélkül a Tisztántúl aligha kapcsolódhat be a nemzetközi vérkeringésbe. Mi nem vártunk, gyártelepítésbe kezdtünk. Nem véletlenül vagyunk Kelet-Magyarországon. OHadd éljek azzal a gyanúperrel, hogy cégét az olcsó munkaerő is vonzotta. — Az okos multinak nem a munkaerő számít, hanem a munkaerő minősége. Mi abból indultunk ki, hogy a magyar oktatási rendszer jó képességű szakembereket „termelt ki”. Ha nem dolgoztak elég hatékonyan, az inkább a szervezetlenség számlájára írható. A szervezettség kulcsa pedig a helyi menedzsment. Megható volt látni, hallani, hogy meglett emberek milyen eszméletlen erővel magoltak angolul, mert nemcsak kommunikálni akartak a General Electric amerikai munkatársaival, hanem azért is tanultak, hogy ötleteiket el tudják adni a felső vezetésnek. O És a szabolcsi, hajdúsági szakemberek egy hullámhosszra kerültek a General Electric vezetőivel? — Lehet, hogy furcsát mondok, de az amerikai üzleti kultúra közelebb van a magyar vidéki mentalitáshoz, mint a budapestihez. Egy vidéki ember Magyarországon hajlamosabb felmérni a helyzetet, hogy mit tud csinálni, s ezt meg is csinálja. Inkább kevesebb ötletet talál ki, de amit kitalált, azt végig csinálja. Különben hogyan maradt volna életben ötszáz éven át? Török megszállás, Habsburg-megszállás, orosz megszállás. Megforgatni a pénzt O „Amerikai megszállás”. — Ha arra gondol, hogy magyar emberek egy amerikai óriáscég révén szabadítják fel a magyar gazdaságban rejlő tartalékokat, akkor elfogadom a szavaiban bujkáló iróniát. Nézze, egy üzletember nem örül annak, ha például valamelyik munkatársa rosszul állítja ki a számlát, ezért az átutalás harminc napot késik. Megdolgoztunk a pénzért, időben szeretnénk hozzájutni és haszonnal forgatni. Olyan helyzetbe kell tehát hozni a magyar munkatársainkat, hogy készségszinten sajátítsák el a precíz könyvelést, hogy odafigyeljenek a legapróbb mozzanatokra is. Ha ez beidegződéssé válik, akkor egyszeriben megnő a munkájuk hatékonysága. Büszke vagyok arra, hogy ebben a térségben termékeink hatvan százaléka magyarországi beszállításokból származik. Ez azt jelenti, hogy a velünk kapcsolatban álló 2200 magyar cég megfelel a világpiaci követelményeknek. Márpedig ha így van, akkor nem is olyan rossz a sokat sza- pult magyar ipar. O Szokott képzelődni? — Néha. O Mire számít 2000 táján? Mi lesz Kisvárdán és Hajdú- böszörményben ? — Arra számítok, hogy a többi multi is látja majd, milyen sikereink vannak a Tiszántúlon. És remélem, nemcsak magamnak mondom, hogy a térség vonzáskörzete úgy értékelődik fel, ahogy az autópálya kiépül.-» -r éhol sok a fölségsér- /\l tési pör, nálunk rit- i V ka. Itt legfeljebb az adó miatt adja ki mérgét az ember. De azért még adóhistória is akadt mulatságos, a kölcsön a királynak. A nép így nevezte el, mert a nép azonosítja az államot az államfővel. S így szebben is csengett ez az adónem. Van abban valami tetszetős, hogy a szegény ember ad kölcsönt a leghatalmasabbnak. Ez ingerelte a becsei parasztokat is, mikor a tisztviselő felszólította. hogy írjanak alá őkegye íme ik mennél többet. — Hát csakugyan rászorult volna a király? — kétel- kedének a parasztok. — Úgy ám. —felelte a mezőbíró. — Azt mondják, hogy a német országait elliczitál- ják a többi királyok, ha nem fizet. Fizetni pedig nem tud, mert a bankóprése megrepedt s az a lakatos, a ki csinálta, megvakult. Senki sem tudja megreperálni a prést. Nagy a baj Bécsben, atyafiak! Ne hagyjuk a királyt! Nagy lett erre a lelkesedés Becsén s aláírtak vagy tízezerforintot. vaszkor jött a rendelet, hogy fizessenek. — Nem lehet az! felelte a bíró. — Majd eligazítjuk mi azt máskép. Az adóhivatal azonban nem késett, még keményebben sürgette meg másodszor Kölcsön a királynak A tisztviselő maga is meg- sokalta: — Talán kevesebb is elég lett volna? — Meg nem árt, az kérem! — vélekedék Dorogi uram, az öreg bíró. — Elkel ám a pénz ő felségének, mert tetszik tudni, minden ilyen dolognál sok az apró kiadás, a mire az ember nem számít. Tudjuk mi már azt. Denique aláírták a tízezer forintot, de nagy szemeket meresztettek, mikor aztán taa kölcsön befizetését. Visszaírt a bíró megint, hogy másképen szándékoznak eligazítani az ügyet. Ne nyugtalankodjék a tekintetes adóhivatal. De biz az hovatovább még jobban nyugtalankodék, megint ment tehát a becsei de- putáczió a székvárosba az adóinspektorhoz. — Nos, mért nem akarnak fizetni? —formed az rájok. — Akarunk, kérem alásan. —Hol hát a pénz? — Hol vennénk mi annyi pénzt? — Minek ajánlották akkor a kölcsönt? — Hogy a felséges királynak öröme legyen! —felelte Dorogi uram, áthajítva a szűrt az egyik válláról a másikra. — Na és miképen akarják kifizetni? — Hiszen épen e miatt jöttünk be, hogy im pénzt követel a tekintetes stajeramt. Úgy gondoltuk akkor, kérem alásan, hogy mi a tízezer forintot, őfelsége iránti tiszteletből, apródonkint leüljük a vármegyeházán. Mivelhogy naponta öt forint, kérem alásan... A z inspektor dühösen kergette ki a szegény becseieket—pedig a királynak pénznél is becsesebb hódolatot hoztak. A védelem ára I gen nehéz eligazodni a különféle nyilatkozatok között ebben a rablóvilágban, hiszen a jelek szerint a vagyonvédő cégek nem teljesen értenek egyet abban, miként kell felvenni a harcot — ha kell egyáltalán — a fegyveres (pénz)rablókkal szemben. Az egyik ilyen nagy vállalkozásra a jelek szerint igencsak rájár a rúd, hiszen nem először viszik el tőlük a rájuk bízott milliókat, bár kétségtelen, a pénzt szállítók nagyobb veszélynek vannak kitéve az „átlag” vagyonvédőknél. Azzal tulajdonképpen egyet lehet érteni, hogy a legfontosabb az emberi élet, s értelmetlenül, esélytelenül fölösleges szembe szállni a többnyire mindenre elszánt, olykor géppisztollyal felfegyverzett támadókkal, akik ha követnek is el (szerencsére) hibákat, akcióikat általában jól megtervezik. Talán senki sem kívánja, hogy az őrök tűzharcba keveredjenek a rablókkal, hiszen többesélyes a dolog, s korántsem biztos, hogy a támadó húzza a rövidebbet. Attól viszont lehet tartani: ártatlan áldozatok is lesznek, lehetnek. Azt azonban nem szabad elfelejteni, hogy a biztonsági emberek az értékek védelmére szegődtek, tehát mindent meg kell tenniük ennek érdekében, s nemcsak arra kell utazni: fizet a biztosító. Nem állítom, hogy a támadások minden esetben a vagyonvédők hibái miatt járnak eredménnyel, de elgondolkodtató a jelenség, ha többször ismétlődik egy-egy cégnél. A kivédhetetlen helyzetek mellett ugyanis felfedezhetők figyelmetlenségek, mulasztások — s volt már példa összejátszásra is. Úgy gondoiom, valós igény hívta életre az őrző-védő szervezeteket, hosszú példák sora bizonyítja szükségszerűségüket és életképességüket. Hiszen annak ellenére, hogy őrzött intézményeket, objektumokat értek már támadások, a vagyonvédők jelenléte gyakorta elriasztó hatású. Az, hogy véleményük nem egységes mondjuk a fegyver- használatban, talán nem véletlen, de mégis szükség lenne egyfajta egységre. Az ugyanis káros, ha lovat adnak a rablók alá mondjuk azzal: az őr nem fogja használni fegyverét. Nem akarunk vadnyugatot, utcai lövöldözéseket. De rablótámadásokat sem. Amilyen örvendetes, hogy a CO- RA-rablókat bravúros gyorsasággal elfogták a rendőrök, annyira szükségszerű a vagyonőrök még nagyobb ébersége. Hiszen a megelőzésre fogadták fel őket... Kováts Dénes Juj, de cuki fehérneműje van kisasszony! Ferter János karikatúrája Az „A Stúdió" építi a Kodály iskolát Nyíregyháza (KM) — Akár a fehér füst is felszállhatott volna tegnap a nyíregyházi városházáról, ugyanis a második fordulóban immár eldőlt, hogy a tervpályázati bíráló bizottság kit javasol a Kodály Zoltán Általános Iskola új épülete tervezőjének. Mint közismert, a szakemberek már februárban értékelték a pályázatra beérkezett tervrajzokat, ám végeredményt nem hirdettek. Akkor úgy döntöttek, felkérik Kulcsár Attila (Pláne és Plánum Kft.) és Balázs Tibor (A Stúdió Kft.) tervezőket, fejlesszék tovább a beadott pályaművüket. A bíráló bizottság tegnap délelőtt ezt a két továbbfejlesztett változatot értékelte. A bizottság tagjai Balázs Tibor tervét tartották a legalkalmasabbnak, így őt javasolják a leendő iskola- épület tervezőjének. Az elkészített tervet az önkormányzat városfejlesztési bizottsága is megvitatja majd, a végső szót pedig a képviselő-testület mondja ki. Balázs Tibor tervéről megkérdeztük Alexa Lászlót is, a Kodály Zoltán Általános Iskola igazgatóját. — Személy szerint nekem nagyon tetszik a terv, úgy gondolom, minden szempontból megfelel. Feltétel volt az is, hogy az iskolánk zenei jellegéhez kapcsolódva legyen benne egy hangversenyterem, ezt is jól megoldotta a fiatal tervező. Tulajdonképpen egyetlenegy dolgot hiányolok, de ez már nem a terv, illetve a tervező hibája: az új épületben nem lesz főzőkonyha, mivel a megépítésére nincs pénz.
