Kelet-Magyarország, 1998. március (55. évfolyam, 51-76. szám)
1998-03-07 / 56. szám
É vtizedekkel ezelőtt időben elfoglaltuk a helyünket a tévé előtt, hogy szájtátva nézzük Rodolfó bűvészmutatványait. Figyeltük, hogyan csinálja, de nem jöttünk rá a trükk- jére. A minap Dobrossy Zoltán műsorát nézve ugyanúgy tátva maradt a szám, mint akkoriban Rodolfó láttán. A lassan negyedszázada fellépő illuzionista a gimnázium harmadik osztályában (az ott rendezett Ki mit tud? után) határozta el, hogy komolyabban foglalkozni kezd a bűvé- szettel. E műfajnak négy kategóriája van, és mindegyik nehéz. A mikro- mágusnak tenyérnyi helyen kell elbűvölnie az „orra előtt” helyet foglaló nézőket. Az általános bűvész asztal, néhány karika, kendő, golyó és pakli kártya segítségével „kábítja” a publikumot. A komikus bűvész a műsor elején elrontja a számot, és amikor a nézők azt hiszik, mindent értenek, a végén egy utolsó poénnal mégiscsak becsapja őket. Az illuzionista színpadon vagy szabadtéren adja elő sok kelléket igénylő műsorát. Dobrossy Zoltán az illuzionisták közé tartozik. Rengeteget gyakorolt, nagy (műsor)számokat kezdett el kivitelezni, rekviziteket készített, s önálló műsort hozott létre. Bemutatkozási lehetősége kis csapatával a nyolcvanas években az akkori debreceni Tsz-üdülőben volt. Az állandó fellépés eredményeképpen rutint szereztek a színpadi forgolódásban és mozgásban. A műsorához szükséges kellékek, színvonalban és kivitelben (hazai viszonylatban) az élvonalban vannak. Magyarországon jelenleg egyedül ő mutatja be azt a produkciót, amelyben egy bűvös szekrényben nőket tüntet el, majd ismét elővarázsolj!’ őket. A kubufra, vagyis a varázsszekrényni a köjcel- múltban felfigyelt a népszerű Família Kft. televíziós sorozat stábja, slE napokban Budap^stelTa filmgyárban is bemutatkozott e kellék egy következő epizódban. A civilben fogtechnikus mesterként dolgozó művész hétköznapba laborjában ténykedik, a hétvégeken pedig gyakorol. Erre szükség is van, hiszen a produkciót percre pontosan nakí A mester kellően megtanította Ivalamennyiüket a szakma fogásaira, H^zínpadra lépéstől a meghajlásig. Fontos az illendő öltözet, a tiszta cipő, a nyakkendő, a fésült haj, s az állan ló mosolygás, valamint a közönség bevonása a játékba, hogy élvezetes, érdekes műsort lássanak. SpPr.gy bűvésznek állandóan tanulnia és fejlesztenie kell tudását, ezt nem lehet abbahagyni. Dobrossy próbálkozott azzal is, hogy a negyedszázad alatt megtanult trükbetanulják. Az ügyes mozgású és segítőkész partnernők (mindketten sportkedvelő pedagógusok) kitartó munkája nagyban elősegíti a műsor sikerét. Nem véletlen, hogy tavaly a nemzetközi bűvészversenyen illúzió kategóriában ezüstérmesek lettek. A bűvész mint hivatásos előadóművész kijutott Belgiumba, Hollandiába és Olaszországba is. Dobrossy Zoltán mestere a nyolcvanéves Száva Sándor, aki már hatvan évet töltött a színpadon; tanítványai közül többen külföldön lokálokban, illetve luxushajón dolgozn Pokoli" köket átadja a fiataloknak, de nem volt bennük kitartás. Viszont másfél éves fia a napokban felpróbálta a cilindert és a csokornyakkendőt, úgy tűnik, talán elkötelezte magát á bűvészeinek. A feleség angolnyelvtanár, s egyúttal a menedzsere is. A mester, Száva Sándor nyolcvanadik születésnapja tiszteletére novemberben Szolnokon nagyszabású bűvészfesztivált rendeznek, amelyen Dobrossy Zoltán újdonságként galambokkal szeretne fellépni. Szöveg és kép: Poór Zoltán Nem ajánlom senkinek a bűn utcáját. Mármint a New York-i 29. utcát az olasz negyedben, ahol büszke „irtaffia-imitátorok” tartják rettegésben az egész környéket. Legalábbis a film előzetese szerint. S hogy mi a valóság...? No, de előbb lássuk a sztorit! Mai főszereplőnk, Frank Pesce (Anthony LaPaglia) az az ember, akivel én - s gondolom, ti is mindannyian - szívesen és bármikor cserélnék, ugyanis ő Fortuna asszonyság fia, aki annyira szerencsés, mint hét másik (juj, de rossz hasonlat). Vagyis nem számít, ha ellopják a kocsiját, mert az autópiacon úgyis neki akarják a tolvajok azt „viszonteladni”, vagy nem számít, ha beledöfnek egy alkarnyi nagyságú kést, mert az orvosi beavatkozásnál rájönnek, hogy ha nem szúrják le, nem is derül fény egy kezdeti stádiumban lévő gyomordaganatra. Egy jeles napon azonban Frank kiborul, mert már nem bírja tovább a vele tartó „pokoli” szerencsét. Aznap éppen az első New York-i lottóhúzás főnyereményét, a hatmillió dollárt nyerte meg. Azonban ő inkább elrohan a húzásról, és mint egy félőrült, hógolyóval kezd dobálni egy templomot és annak plébánosát. Persze a rendőrség rögvest beviszi őt az őrsre, és megkezdődik a kihallgatás, vagyis George Gallo rendező jól megszerkesztett visszaemlékezése a főszereplő múltjára, egész a húzás napjáig. Megismerhetjük az idősebb Frank Pescét (Danny Aiello), és bárgyú, spagettizabáló családját. Lassan bár, de törve nem eljutunk addig a pontig, amikor beláthatjuk, hogy az ifjabb Pescén tényleg átok ül a szerencséjével, főleg olyan pénzéhes apa mellett, aki szinte eszköznek tekinti a fiát a meggazdagodásához. A végpoént itt nem szeretném lelőni, de az biztos, hogy kellemes, happy endben van részünk. Egy azonban a bökkenő. Milyen alapon neveznek kriminek egy többnyire unalmas lélektani filmet? Én például sehol nem találtam a borítón olvasott izgalmas maffiatörténetet, ami New York rettegett 29. utcáján játszódik. Fura, de szerintem néhol maga a rendező sem tudta eldönteni, hogy most milyen filmet forgat és mit is akar mondani. Ezért lett az egészből egy lassan csöpögő, élettörténetbe ágyazott krimimentes krimi. Kár érte. (A hűn utcája. Amerikai. 95 perc) 5/10 Molnár Csaba „Igencsak hosszas töprengés után szedtem össze annyi bátorságot, hogy megosszam Önnel »versezményem«. Kíváncsi vagyok, miképp vélekedik mellékelt írásomról, így kérem, ossza meg véleményét velem is, hátbael- dugom a tollat-papírt az íróasztal legrejtettebb zugába, ne lérthessem tovább a nyelv szépsége iránt fogékony embertársaim.” így ír kedves TC, akit ismpősei egyndE| közt így szólítanak, s aki teljepj|l nevét itt nem kívánja, mert szeretne az egész faj# eljnt névtelen maradni. Meg jgrtucyrn erteffT.. Ugye nem haragszik, ha ezt mondom, higgye el, tényleg jobban járj ha ilyen sorokat nevén nem „vállal”. „SzereJÄes slijjvenjmmlengv? hint / szert*zét ví^pniamot, / így kiáltom en világgá / a lány nevét, ki megfdf^tt.” Fogja meg jobban, de ígérje meg, a lány nevét nem kiabálja. Énekelni lehet, én is szoktam, pedig hangom kábé olyan, mint ez a vers - ha már szalonspíc- ces a társaság, épp csak el lehet viselni... Mindazonáltal ha küld még, nem dobom a tűzre, utoljára Nyíregyházán gyújtottam be kéziratokkal. Jó „hosszú” meleg lett, képzelheti, mennyi papír, nkuj, azt a pazarló fejemet, szóval, központi a fűtés, tűréshatárom és fájdalom- kijszöbom ily kényelemberfgya- kjPlatiíág magas: ha kedve tartja, ne fogja vissza magát, dzsimike se bírja, pedig igen tehteéges, de kéa ha másképp Segyene^n nem , akkor sorvezetővel írjon, vagyok, egyelőre, s ilyenkor még tudom, nem én tartom ferden a papírt. verseket. Én csak azt kértem, hogy elemezzék ki őket. Ennek öt hónapja. Nem tudom mire vélni ezt a hallgatást. Falán meg sem kaptak a levelémetTHadaracgám meg ' végre, más megérti-e őket, vagy csak én tudom értelmezni.” Kedves levélíró, korábbi küldeményét is megkaptam, ne haragudjon meg, a rovathoz rengeteg levél érkezik, nap mint nap, s annak ellenére, hogy a szortír jellegünkből adódóan nem túl erős, sőt néha túlságosan elnéző, az értéktelen dolgok tömegéből adódóan sajnos nem mindenki kaphat választ. Verseihez kis ismertetőket küldött, egy sorban megfogalmazva a lényegüket. Pl. a Cinkosok című vers ismertetője: „Az élet árnyékos oldala a mindennapokban”, A virágé: „Ez egy plátói szerelem megnyilvánulása”. Kérdem, minek akkor a vers. Ön, mint helyes önértékeléssel bíró ember, bizonyára nem másokat fog hibáztatni, ha azt hallja, hogy fölösleges versekkel bíbelődnie annak, akinek az írás még évek múltán sem több, mint a buta közhelyek butább közhelyekkel való átírása. Ha már a metrikus versformák alapos ismerőjének tartod magad, nem „illik” összetéveszteni a %8«zikus szon|ttformákat a legújabb kori magyar költészet re- meKeivel. Petrarcát |;dveled, remfflen van, s „§p6i>lod” is, jó értelemben persze, de ma, amikor az tini szonettrminimum már csupán a sorszám,' érdemes lenne hátlapban „kísérletezned”. Igazad van, Szabó Lőrinc slonettciklusa is egyfajta kísérletflpfre történt azóta rpv?és más rupónerrek körül is, S ha a magyar kortársak közül csak Faludyt ismered, ajánlom figyelmedbe Tandorit, Petőczöt s a legfi- atalabbakat is, meríthetsz bőven. Megéri, azt mondom, három-négy jelentős botláson túl alig-alig hibázol, érdemes jobban utánanézni. Szókincsed meglehetősen szűk, de összeségében biztatásra érdemes, amit „művelsz”. Küldd folyamatosan a munkát, levélben válaszolok. Vass Tibor (Továbbra is várjuk írásaitokat a következő címre: Észak-Magyar- ország szerkesztősége, 3501 Miskolc, Pf. 351.) KUBUS, TOLLVIRÁá GALAMBOK (Szülővárosomban, Sárospatakon élek 17 éve. Egyik kedvenc íróm Dürrenmatt, költőm pedig: Ady, Rimbaud. Pilinszky. Nem tudom, mi j leszek, ha nagy leszek [ezt utálom], de a középiskola befejezése | után mindenképp emberekkel szeretnék foglalkozni. Úgy érzem, ez a kor nem az enyém, a múlt században téblábolok. a századforduló megmásíthatatlan embere vagyok.) «U® •• - * H JTfc V fjjH frjí ' r ,. 5 Megjelenik kéthetenként Kiadja az inform Stúdió Piacz Kft. Felelős szerkesztő: Túri Gábor Postacím: 4001 Debrecen, Pf. 72. Telefon: (52) 410-587; Fax: (52) 417-985 Könny (Puskin művére, azonos versezetben) Csak te kellesz egyedül nekem. Rémült szavak merülnek el Gőgös voltod teljességében, S bár már hiába keresel Szemem kín-csillagrendszerében Naiv reményt, emlékeimben Halvány derengés kigyült arcod: Álmomat mégis meglopod. Szürkületkor legforróbb a vágy, De napkeltekor ájultan Vallunk már, majd megújultan Tekint rád s rám a halálos ágy. Völgybe zuhant szerelem-sír Lesz az. Hallodf Tatjána sír... jl , -, jij | BárHai Diána
