Kelet-Magyarország, 1998. március (55. évfolyam, 51-76. szám)
1998-03-30 / 75. szám
1998. március 30., hétfő HATTER Múzeumban a szintező, a furik A megújult vízügyi gyűjtemény hétfőtől csütörtökig minden délelőtt nyitva tart Györke László Nyíregyháza (KM) — Kellemes környezetben, kedvesen fogadja a látogatót a Felső- Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság Móricz Zsigmond utca 48. sz. alatti telephelyén Elek Andrásné nyugdíjas főmunkatárs, a vízügyi gyűjtemény „kezelője”. Nemcsak bemutatja a kiállított régi mérőműszereket, a hírközlés, a kitűzés, a földmérés eszközeit, az író- és számológépeket, a kubikos munka, a nádaratás szerszámait, hanem a gyűjtemény történetéről is szívesen mesél. — Az Országos Vízügyi Igazgatóság kezdeményezésére 1962-ben indult meg a vízügyi szerezték, a begyűjtött anyagokat és eszközöket leltározták. — Dr. Nyárády Mihály muzeológusi ismeretei alapján szakszerű, kivonatos leltárt készített az írott anyagból. Restauráltatták a neves vízügyi szakemberekről készült festményeket. Ezt a munkát tíz éven keresztül végezték nagy hozzáértéssel és gondossággal. Ők voltak a gyűjtemény megalapítói. Munkájukat segítette az igazgatóság vezetése és a múlt emlékeinek megóvásáért felelősséget érző szakembergárda. — Kezdetben a Nyírvíz-palotában raktározták az összegyűjtött anyagot, mely további tíz éven át porosodott ugyanott 1986-ban Diczházy Istvánná nyugdíjas csoportvezeA rápolti hajómalom makettje, melyet Heuer Ferenc vásárosnaményi hajóács készített Amatőr felvételek emlékek gyűjtése nálunk. 1965-ben Lengyel István nyugalmazott főmérnök és dr. Nyárády Mihály nyugdíjas múzeumigazgató kapott megbízást a gyűjtő és rendező munkára. Lengyel István szakmai ismeretei és kapcsolatai révén jelentős, értékes anyag gyűlt össze. A társulatok régi terveit, irattári anyagait rendtőt bízta meg az igazgatóság a gyűjtemény gondozásával, ő tíz éven át lelkesen gyűjtötte a vízügyi múlt emlékeit, időszaki kiállításokon mutatta be a gazdag anyagot. A Nyírvízpalota után a Móricz Zsigmond utca 48. szám alatt — jelenlegi helyén — nyílt lehetőség a gyűjtemény elhelyezésére. 1989. március 31-én kapott működési engedélyt a gyűjtemény. Elek Andrásné 1997-től kezelője a gyűjteménynek. A helyiségek felújítása után a meglévő anyagokat társulatonként csoportosította. Megtalálhatók itt a társulatok, jogelőd hivatalok és a vízügyi igazgatóság tervei, alapító okiratai, jegyzőkönyvek is. Hatalmas olajfestményekről a víztársulatok elnökei néznek ránk, de láthatjuk a mai szemnek szokatlan méretű okle- _ veleiket, szemé- Egyetemes lyes tárgyaikat is. A Tisza, a Szamos és Túr szabályozási munkáinak tervei mellett a munkafolyamatokról készült felvételek színesítik a gyűjteményt. Vízüggyel foglalkozók kutatómunkájához, pályázatok, disszertációk készítéséhez mintegy 1400 szakkönyv, tanulmány áll rendelkezésre. Neves vízügyi szakemberek szintező műszer 1909-ből életrajzi adatait is őrzi a gyűjtemény. — Persze, nem minden vízügyi történeti emlék fér be a múzeum falai közé — mondja Elek Andrásné. — A nagye- csedi és a tiszaberceli szivattyútelep is ipari műemlék, valamint az 1947-es gátszakadás helyén Tivadarban felavatott emlékmű is történeti emlék. Társulatok , Felsőszabolcsi Ármentesítő és Beivízszabályozó Társulat (alakult: 1846, székhelye: Fényeslitke, első elnöke: Erőss Lajos): Nyírvíz Szabályozó Társulat (1879, Nyíregyháza, Mai- láth György); Ecsediláp Lecsapoló és Szamosbalparti Áfmen- tesítő és Belvízszabályozó Társulat (1894, Nagykároly, Grófj Károlyi Tibor); Tisza-Szamósiözi Ármentesítő és Belvízsza-' bályozó Társulat (1914, Fehérgyarmat, Báró Kende Zsigmond); Beregmegyei Vízszabályozó és Ármentesítő Társulat (1846, Beregszász, Lónyay Albert). Nyírbátor székhellyel 1908 és '48 között működött a Keletvíz Társulat, illetve 1928 és '48 között a Középnyírvíz Társulat.------------Hosok es események Nyíregyháza (KM) — A Periférián Alapítvány pályázatot írt ki 1848/49. történeti eseményeivel és történeti szereplőivel kapcsolatban a hajdani Bereg, Má- ramaros, Szabolcs, Szat- ntár, Ung és Ugocsa megyékben élő általános iskolás, középiskolás tanulók, főiskolai és egyetemi hallgatók számára. ■ • < Általános iskolás kategóriában a tanulók szülőföldjük (falujuk, városuk) 1848 /49-es eseményeiről, vagy 1848/49-es szereplőiről írhatnak dolgozatot, maximum 5 oldal terjedelemben (jól olvasható kézirat is beadható). Középiskolás • tanulók megyéjük történelmi eseményeiről, vagy a megyéből kikerült történeti szereplőkről nyújthatnak be dolgozatot maximum tíz gépelt oldal terjedelemben. Főiskolai, egyetemi hallgatók a megyékben meglévő levéltári források alapján dolgozhatnak föl bármilyen 1848/49-es regionális témát, maximum 25 gépelt oldal terjedelemben. A dolgozatokat jeligével ellátva a Periférián Alapítványhoz kell eljuttatni 1998. július 30-ig.‘(Periférián Alapítvány 4400 Nyíregyháza, Pf. 244). Az ünnepélyes eredményhirdetés szeptember 26-án lesz. Páll Géza tárcája j-y i tudja, milyen titkos K erők hatnak a vonalúd ton az emberre, hogy az először látott útitársaival megossza életének egy-egy morzsáját. Talán a hosszú út kényszere teszi, talán éppen az, hogy az idegen útitárs aligha élhet vissza a személyes természetű közléssel. Ki tudja? Mindenesetre alig egy félórás vonatozás után útitársam ugyancsak kitárta előttem a még éppen friss csalódottságát. — Nézzen rám! Valósággal levetkőztettek a rokonaim. Még az utazó bőröndömet, az órámat is, mindenemet elkunyerálták, mondván, nekem, az amerikai rokonnak ez meg sem kottyan. A kapzsiságuk valósággal lebetegített. Meggondolom, mikor jövök haza megint. Pedig harminc éve nem jártam a szülőfalumban. A monológ elég váratlanul ért, nem akartam közömbösnek látszani, de az ítélőbíró szerepét sem szívesen vettem volna magamra. így inkább elgondolkodó, amolyan együttérző képet vághattam, mert az útitársam már-már vigasztalóan fordult hozzám: —Ne vegye annyira a szivére, nem volt azért olyan nagy értékű az az óra, meg a többi elkunyerált tárgy. Egy kis huncut mosollyal még hozzátette: — Tudja, a kinti barátaim előre figyelmeztettek: az itthoni rokonok némelykor igen rámenősek. Valójában olcsó bóvlit hoztam magammal, azt osztogattam szét a rokonságnak. De az isten bóvlija sem lett volna elég nekik. Ez az évekkel ezelőtti vonatbeli epizód jutott az eszembe, amikor a minap hasonlóan közlékeny útitársakkal hozott össze a véletis megjegyezte, hogy neki harmincezer forintjába került az ügyek intézése. — Az unokatestvérem megnyugtatott — fordult a mesélő az őt hallgató ismerőséhez —, nem kívánja, hogy ráfizessek. Köszönte is nagyon a fáradozást. Aztán néhány hét múlva levelet kaptam tőle. A borítékban pénz is volt. Tíz dollár. Színe és fonákja len. Igaz, ezúttal nem velem osztották meg az élményeiket, egymással csevegtek. Az egyikük, gyakori nevetés kíséretében, egy valóságos kálváriát mesélt el az ismerősének egy kárpótlási ügyről. Amerikában élő unoka- testvére kérte meg, intézze el az itthoni járandóságát. Az unokatestvér hozzá is látott az ügyek intézéséhez. Hetekig, hónapokig járt a szükséges papírok után. Még a fővárosban is megfordult néhányszor, telefonált, telefaxot küldött a hivataloknak, taxival utazott nem egyszer, hogy gyorsabban érjen célhoz. Legalább harmincezer forintot költött el a saját pénzéből, amíg végre kézhez kapta az amerikai unokatestvért megillető kárpótlási jegyet. Telefonált is boldogan, hogy minden rendben, úgy kétszázezer forint körüli összegre számíthat a jegyekért. S persze mellékesen azt Útitársát láthatóan nem lepte meg a szokatlan csattanó, mert ahelyett, hogy csodálkozott volna, hozzákezdett a saját történetéhez. —A feleségem nagynénjé- nek két üzlete van New Yorkban. Nemrég írt, intézzem el a kárpótlását. S most fogódzkodj meg, tizenkilence- zer forintról van szó. Azt mondja, nem baj, neki az is pénz. Már húszezer forintnál tartok, a kiadásokat illetően. Úgyhogy te ne szólj egy szót sem, legalább kaptál tíz dollárt. A zóta is megmosoly- gom magamban, ha eszembe jut a rokonsági érdekek színe és fonákja. És a pénz mindent megrontó démona rémlik fel előttem. De az is lehet, én látom csupán a falra festett ördögöt. A rokonok pedig ezután is boldogan borulnak egymás vállára. Harcra kész Ferter János karikatúrája Hétköznapi poénok H a kabarészerző lennék, három évig nem írnék semmit sem, aztán a negyedik évben nekidurálnám magam. Nem kellene ihletre sem vámom, hiszen az a bizonyos negyedik esztendő éppen egybeesne az országgyűlési képviselők választásának idejével. Csak hallgatnám a híreket, figyelném a körülöttünk dúló kampányt, s már készen is lenne egy-egy humoreszk, mivel szerencsére a mindennapi élet nem fukarkodik a poénokkal. Gondoljunk csak arra a pártra, amelyik az apróhirdetéseken keresztül keresett magának képviselő-jelölteket. Vajon milyen programmal, célkitűzéssel, felelősségtudattal szeremének eljutni a parlamenti bársonyszékekig, ha a már meglévő tagságban sem találnak alkalmas, temperamentumos személyeket a honatyai tisztségre. Lehetne arról is hosszasan értekezni, mi is lesz a kopogtatócédulák sorsa. A hírek szerint egyes helyeken pár ezer forintért adják-veszik e lapokat, ám volt már arra is példa, hogy az összegyűjtött cédulákat az éj leple alatt ellopták egy pártirodából. Az élelmesebbek már nem is kopogtatnak a szelvényért, hanem egyszerűen sokszorosítják azokat. Nálunk még a képviselő-jelöltek sem mehetnek biztosra. A hét végén jelentették be, hogy egy eddig még parlamenten kívüli politikai szervezet visszavonta miskolci tagjától a jelöltséget, mert menet közben kiderült róla: egykoron ni/III-as ügynök volt. Hősünk azonban már nagyon beleélte magát a jelölésbe: ha nem kell a pártnak, akkor indul független jelöltként. Ez a visszahívás már csak azért is érdekes, mivel egy másik — az elmúlt négy évben ellenzéki szerepet felvállaló — párt meg éppen azt hangoztatta, volt munkásőrök is lehetnek a tagjai, sőt még képviselő-jelöltként is indulhatnak. Ember legyen a talpán, aki el tud igazodni a közel száznyolcvan magyarországi párt arculata között. Ha kabarészerző lennék, három évig nem írnék semmit sem, aztán... ...aztán belefáradnék abba, hogy az élet mindig csak önmagát ismétli. M. Magyar László Különdíjat kapott a dobostortákért Nyíregyháza (KM - K. J.) — A nyíregyházi Sipkay Barna Kereskedelmi, Vendéglátóipari, Idegen- forgalmi Szakközépiskola és Szakiskola hat tanulója közül öt felszabadult (szakmunkásbizonyítványt kapott) a közelmúltban Szegeden megrendezett Szakma Kiváló Tanulója Országos Versenyen, melyen a kereskedelmi és vendéglátó szakmás tanulók mérték össze tudásukat. Második helyezést ért el Farkas Bettina ruházati kereskedő. Szakmunkásbizonyítványt kaptak: Mandics Rita ruházati kereskedő. Kovács Krisztina élelmiszer- és vegyiáru-kereske- dő, Pál Sándor és Bihari Melinda cukrász szakmás diákok. A kereskedőtanulók elméleti áruismeret- és kereskedelmi ismeretek tantárgyakból feleltek, de a hangsúly a gyakorlati munkán volt. Szakszerű eladást kellett produkálni, adott szituációban a tanult idegen nyelven kommunikálni. A bolti adminisztráció és díszcsomag-készítés szintén fontos része volt a szereplésnek. Farkas Bettina mint a legjobb gyakorlati és technikai feladat végrehajtója különdíjat is kapott, Mandics Rita az alkalmazott áruismeret kiemelkedő tudásáért kapott jutalmat. A vendéglátós tanulók napi sütési feladatot és díszmunkát készítettek. A cukrászok napi feladatként képviselőfánkot és dobostortát sütöttek, díszmunkájuk marcipán bevonatú és díszítésű születésnapi torta volt — tájékoztatta lapunkat Hársfalvi Béláné tagozatvezető. Bihari Melinda a napi készítményeiért különdíjat kapott. A cukrásztanulók szakoktatója a Kézműves Kamara különdíját kapta kiváló felkészítő munkájáért. Ezzel az eredménnyel a sipkays tanulók kivívták a jogot, hogy részt vegyenek október 13. és 17. között Budapesten a Hoventa által rendezett cukrászversenyen.