Kelet-Magyarország, 1998. március (55. évfolyam, 51-76. szám)
1998-03-28 / 74. szám
Fetrovies Emil „Semmi más nem érdekel, mint hogy a zenémmel, az életművemmel örömet tudjak szerezni az embereknek” - mondja Petrovics Emil zeneszerző, akit szoros kapcsolatok fűznek az északkeleti térséghez. Q »OMBROVSZKY ÁDÁM Debrecenben nemrég óriási sikerrel adták elő Pygmalion című kantátáját, de a Bartók Béla Kórusfesztiválon is szinte mindig szerepet vállal. Sokszor játsz- szák darabjait Miskolcon is, s szinte évente megfordul - személyesen és szerzőként is - a Zempléni Napok rendezvénysorozatán. Nyíregyházához pedig egy emberi kapcsolat fűzi elsősorban. Mint mondja, „Szabó Dénes személyében a magyar kórusművészetnek olyan kivételes személyisége él a városban, aki miatt mindig örömmel megyek Szabolcsba”.- Zavarja-e önt, hogy a: emberek többsége, nem mint zeneszerzőt, hanem mint a Ki mit tud? zsűrielnökét ismeri? - kérdeztük először Petrovics Emiltől.- Nem szégyellem, mert nekem is nagy élményemmé vált az életem során. Azt gondolom, hogy a nézőknek is jelentett valamit, ha megtaláltam egy zeneműhöz a kulcsot, ha rámutattam a lényegre, ha szelíden bár, de elmondtam, hogy valami rossz. Az életem egyik nagyon fontos mozzanata ez a szerepléssorozat. Eleinte nem is sejtettem, hogy milyen nagy hatású lesz. 35 éve része a pályámnak.- Másként hallgatják-e emiatt az emberek a Petrovics-műveket?-Feltétlenül. Műveim hallgatásakor nyilván van szerepe annak, hogy talán sokakkal sikerült megszerettetnem a zenét. Az, hogy hitele lett a szavamnak. Ez a kíváncsi hallgató számára is egyfajta kéznyújtást jelentett a mai zene felé. Hogy elhiggye: én komolyan gondoltam, amit leírtam. Tehát ha első pillanatban nem fogja is fel, de azért iparkodik megérteni az én muzsikámat.- Vajon miért van az, hogy - más művészetekben is, de a zenében leginkább - az emberek a régi korok műveihez jobban vonzódnak?- Valószínűleg azért, mert a zenében az emberek az életet, az élő anyagot szeretik. Nem véletlen, hogy az utóbbi harminc évben a pop- és rockzene ilyen iszonyatos népszerűségre tett szert a világban. Egyfajta ismétlődésben, ritmikában, a dallamfordulatok egyszerűségében megtalálták azt a közös nyelvet, amit az ember zenében beszél. A barokk zene és az utána következő korszakok is olyan nyelven szólaltak meg, amelyek még közvetlen kapcsolatban voltak az ember belső ritmusával. Tehát azok az egyezményes jelek, amelyek a zenében benne vannak, felfoghatóak, apperci- piálhatóak és közös élménnyé is válhatnak.- Mit tett a XX. század ezekkel az egyezményes jelekkel?- Szétrombolta őket. Sokszor még a tapasztalt zenehallgatók sem tudnak eligazodni.- Találkozhat-e mégis a modern zene a közönséggel? Egyáltalán, kell-e keresni az utakat a kettő között?- Én akarok találni az emberekhez utat, s aki ott volt az esztendőben bármelyik koncertemen, ahol a darabjaimat előadták (például Debrecenben is a Pygmalion című hetedik kantátát), annak ezt valószínűleg nem kellene bizonyítanom.- Ont persze konzervatívnak tartják a komolyzenészek.- A kortárs zenében szélsőségesen eltérő utak vannak, amelyek között nincsenek találkozási pontok. Én az embereknek akarok zenét írni. Olyat, amiről azt gondolom, hogy szép vagy jó, megríkat, megnevettet, örömet szerez vagy lelkesít. Úgy érzem: képes vagyok az emberek nyelvén elmondani, amit gondolok.- Mit céloz meg ma az avantgárd zene?- Azt hirdeti, hogy az egyezményes jelek már nem alkalmasak semmire sem. Ezért talál ki olyan jeleket, amelyek nem hordozzák a régi üzeneteket. Amelyeket majd a jövő fejt meg, ha megfejt. Vagy éppen azt fűzi hozzá, hogy nem is kell érteni, érezni, mert a zene tulajdonképpen hangmagasságok egymásutánja. Ézt én zsákutcának érzem. Egy kicsit olyannak, mintha megfosztanánk magunkat a magyar nyelvtől.- Nekem azonban az a benyomásom, hogy az átlagember számára már Bartók is „magas”.- Feltételezhetjük, hogy ma Magyarországon mintegy félmillió koncertlátogató van. És ez elég. Ha a művészet iránt türelmet tud az ember ébreszteni, akkor megtette az első lépést. Az, aki toleráns, már elkezd kíváncsi is lenni. És aki kíváncsi, az lényegében érti a művészetet.- És aki tapsol, az is...- Igen, az is. Nagyon sokszor a szomszédjára néz, és nem tudja, hogy ez tetszik-e saját magának vagy sem. És akkor bizonyosságot nyer, hogy igen. Lehet, hogy néha a rossznak tapsol, az sem baj..Azt gondolom, a művészet a kíváncsi emberek kiváltsága.- Mire épít, amikor zeneszerzést tanít?- Az elődökre, természetesen. Azt kell megmutatni, hogy egy kicsinyke dallamötletből egy mester mit tud csinálni. Azt, hogy egy egyszerű keringő mitől jó. Én erre keresem a magyarázatokat. Egy ötletből, ami számtalan embernek eszébe jutna, mit lehet kihozni. Amit ebből kibont, az visszamenőleg teszi érvényessé ezt az első négy hangot. A „Lenni vagy nem lenni” is banalitás, ha nincs utána a kibontás, és az egész dráma. Ez utóbbi érvényesíti.- S mi „ érvényesítheti” az ön zenéjét?- A zene világában nem lehet eléggé hálás az ember az elődöknek, akiktől ennyi mindent kapott. Ennél szebb nincs a Földön. Ha akarom, felteszem a lemezt, elzongorázom a darabot. Semmi más nem érdekel, mint hogy műveimmel örömöt szerezzek az embereknek. Jó érzés, hogy az utóbbi években egyre többet játsszák a Petrovics-műveket. Még büszkébb talán akkor leszek, ha anélkül figyelnek fel a műveimre, hogy tudnák, ki a szerzője. Fotó: Napló-archívum (Folytatás az első oldalról)- Beszélhetünk-e nemzedéki különbségekről a hálapénz terén?- Nem nagyon különbözik az idősebbek és a fiatalabbak hozzáállása. Kevés ember tud sokáig ellenállni az ilyen szisztémának. Olyan biztosan van, aki bizonyos szituációban nem fogadja el az adományt, vagy ellenkezik.- Honnan tudjuk, mi mennyi?...- Vannak, akik mondanak árat - érdekes módon ők sokszor Pestről származnak. Rendszerint elérik, hogy a beteg annyit fizessen, amennyit kérnek, különben nem kap ellátást. Általában a krónikus betegségek, nem pedig az életmentő beavatkozások esetében fordulhat ez elő. Ha nem mondanak árat, a beteg megpróbál tájékozódni a nővérektől, a betegektől, de hát sokszor a közvetlen munkatárs sem tudja, miért mennyit illik adni. Gazdag tapasztalatokat szerzett e témában a jelenleg nyugdíjas T. Zoltán. Pár éve lehetősége adódott, hogy részt vegyen az egészségügy megreformálásának kimunkálásában, de ahogy fogalmaz, javaslataikat lesöpörték, ugyanis az átláthatatlan, adózatlan jövedelmeket veszélyeztették volna.- A Kádár-rendszerben alulfizették az egészségügyben dolgozókat, és eleve belekalkulálták a fizetésükbe hálapénzt, hogy majd az fogja kiegészíteni... Ez azonban egy idő után bizonyos területeken elment arra, hogy egyes szolgáltatásokat előre kell megfizetni. A pénzek kikövetelése terén egy-egy megyén belül is óriási eltérések mutatkoznak. Van, ahol az adott település vezetői odafigyelnek, és betartatják a törvény által megszabott előírásokat, máshol viszont nem.- Eszerint egészségi ellátásunkat illetően meghatározó, hogy hol születtünk, az ország melyik részében?- Apám kisvárosban él. Ott a kórházban olyan körülmények vannak, amelyek ma, a huszadik században elképesztőek. A polgárok ugyanannyi társadalombiztosítást fizetnek, a gyakorlatban a különböző helyeken lakóknak mégsem egyformák a jogaik.- Van ebből kiút?- A betegellátás problémáját többié- j leképpen meg lehetne oldani. Az egyik | megosztaná a terhek viselését. Lenne, | amit az állam, lenne, amit az állampol- ; gár vállalna. Ez nálunk nem működik, i Hiába van több pénzem, hiába kérnék ; magasabb szintű ellátást. Ugyanazt kapja, aki félmilliót fizet évente a tb- j nek, mint a leszázalékolt alkoholista, aki soha nem fizetett. Ezzel nem azt mondom, hogy az alsóbb rétegeknek ne járjon egészségbiztosítási ellátás. De nem kellene összemosni mindent. —A másik változat?- Kiút lehetne, ha átállnánk a piac- gazdaságra, és megszűnne az állami ellátás, a magánrendelésnek viszont azon területeit támogatná a társadalom- biztosító, amelyeket akarja. Ekkor a beteg választhatna orvost is. Esetleg: ; kapna egy bizonyos keretösszeget 1 évente, amit akár össze is gyűjthetne, i ha nem használná fel. Amikor szüksé- j ge lenne rá, akkor viszont bármilyen megoldást választhatna. Van, ahol viszonylag könnyebben ki tudná fizetni a kezelést az állampolgár. Egy szívműtét viszont iszonyatos összegekbe kerül. A magánosítás tehát csak bizonyos területekre terjedhetne ki.- Mi a véleménye egy esetleges egészségügyi béremelésről?- Ha egy orvos jövedelmének 70- i 80-90 százaléka hálapénz, akkor az ezen nem fog változtatni. Viszont vál- ; toztathatna az, ha a társadalombiz- j tosítás intézményrendszere szerződés J alapján dolgoztatna orvosokkal, és 1 számla ellenében fizetne számukra, j Jelenleg a beteg kap valamilyen ellátást. Nincs papírja a hálapénzéről. : Ha panasza van, ha nincs megelégedve, mivel megy vissza? Ma az egész- j ségügyben nincs működő számlarend- szer. De ahhoz, hogy ezt be lehessen | vezetni, az egész adózást meg kellene : változtatni, mert a jelenlegi viszonyok j mellett nem lehet rentábilis egy egész- j ségügyi intézmény. Mennyit ér? Az egészségügyi intézmény falain belül egy kft. kínálja szolgáltatásait. Van, aki őket választja. A vizsgálat, a kezelés után a beteg megkérdezi: mivel tartozom. A válasz: amennyit ez megér önnek. A beteg történetesen kispénzű ember. Azt mondja, van nálam háromezer forint, odaadom önöknek. A pénzt átveszik, köszönet gyanánt pedig a következő mondat hangzik el: kérem, ha ez ennyit ér meg önnek... Rétközi Múzeum A Rétközi Múzeum mintegy nyolcezer tárgyból álló gyűjteményében őrzik az 1950-es években végzett várásatások és a környékbeli feltárások régészeti leleteit, valamint a Rétköz néprajzi emlékeit. A vidék a 19. század végi lecsapolásokig vízjárta, mocsaras táj volt, ahol a lakosság csak a kiemelAz egykori kisboltos városból a múlt század közepén megindult fejlődés révén ipari és kulturális centrummá vált Kisvárda, a Rétköz központja. Múzeuma a kisvárdai vártorony terméből 1983-ban a helyreállított zsinagógába költözött, s ezzel a zsidó templom is a múzeum részévé vált. A helyi zsidóság fontos szerepet játszott a település életében, hiszen a II. világháború előtt számarányukat tekintve Kisvárdán lakott a legnagyobb zsidó népesség. A zsinagóga előcsarnokában látható márvány táblán hétezer, 1944-ben elhurcolt zsidó nevét örökítették meg. kedő homokszigeteken tudott földet művelni, és nagyrészt állattartással, halászattal foglalkozott. A múzeum állandó kiállítása ezt a letűnt életformát örökíti meg. Itt látható még a festett pitvaros ajaki ház, egy kovácsműhely és a textilház. Cím: 4600 Kisvárda, Csillag u. 5. Telefon: (45) 405-154 Nyitva: április l.-október 31.: 9-12,13-17. (Forrás: Magyarország Múzeumai, Szabolcs-szatmári képeskönyv) Szemtől szemben B eteg, fizess? Para- (normális) jelenségek az egészségügyben ■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■ ■ Megjelenik kéthetenként Kiadja az Inform Stúdió Piacz Kft. Felelős szerkesztő: Túri Gábor Postacím: 4001 Debrecen, Pf. 72. Telefon: (52) 410-587; Fax: (52) 417-985. E-mail: turi@nplsz.iscomp.hu
