Kelet-Magyarország, 1998. március (55. évfolyam, 51-76. szám)

1998-03-26 / 72. szám

1998. március 26., csütörtök Nyíregyházi KisKelet Helytállás a katedrákon A pedagógusi fizetések a volt szocialista országokban egyaránt alacsony Horányi Zsuzsa Nyíregyháza (KM) — A tár­sadalom és az oktatás válto­zásainak hatásai a pedagó­gusok világában címmel tar­tottak konferenciát a napok­ban, amelyen Nagy Mária,« az Országos Közoktatási In­tézet tudományos főmunka­társa a pedagóguspályáról és annak életkörülményeiről tartott előadást. — Magyarországon az utóbbi évtizedben lezajlott társadal­mi-gazdasági változások ha­tással voltak a pedagógus pá­lyára. Különösen a magyar társadalom átrétegződési fo­lyamata hatott. Az a folyamat, hogy sokan meggazdagodtak, míg mások elszegényedtek egy kicsit fokozottabban, egy kicsit másképp jelentkezik a tanári pályán. A gyerekes csa­ládok körében jóval nagyobb arányú elszegényedés tapasz­talható. A többgyermekes csa­ládok körében jóval nagyobb a cigány lakosság aránya, mint a teljes népességben, s mindez a tanári munkát igencsak meg­nehezíti. Következtetéseinket a magyar pedagógus pálya né­hány jellegzetességeit egy 1996-os tanárvizsgálat alapján összegzem, némi kitekintéssel arra, hogy más országokban milyen jellemzői vannak en-_ nek a pályának. Túlfog lal koztatás — A magyar iskolarendszer­ben a szegregáció folyamata tapasztalható, egy kicsit elkü­lönül a különböző rétegeknek a tanítása az utóbbi időszakok­ban. Egy azon településen be­lül ugyanazon az iskolatípus­ban kialakulnak az elit és a hátrányos helyzetű gyermekek iskolái. Mindez nem azt jelen­ti, hogy a társadalom nem fog­lalkozik egyik vagy másik ré­teggel, hanem kicsit más fel­adatot lát el az egyik iskolában a nevelő, mint a másikban. — Más kérdés, hogy véde­keznek-e ellene, vagy megerő- sítik-e a főnökök. Gondolom, bizonyos mértékig elkerülhe­tetlen ez a jelenség, azonban azt nem tudom megmondani, hogy az elviselhetősége mi­lyen mértékű. Valószínűleg mindezt az elkövetkező évek társadalmi folyamatai meg fogják mutatni. Ö A pálya gazdasági feltéte­leiről, a pedagógusfizetések­ről milyen következtetéseket vont le a nemzetközi összeha­sonlítás alapján? — A pedagógusi fizetések a volt szocialista országokban egyaránt alacsony, így ha­zánkban is az a különböző összehasonlításokban, így nyilvánvaló, hogy rendszersa­játosságról van szó. Bizonyos túlfoglalkoztatás mutatkozik a pályán, ha a különböző muta­tókat a nyugati országok ada­taival hasonlítjuk össze. Tehát nálunk jobbak a tanár-diák arányok, mint Nyugat-Európa országaiban, alacsonyabbak az óraszámok, rövidebb a tan­év, kisebbek a tanári terhek, még ha nem is így éli át a pe­dagógus, mert más szempont­ból, a statisztikával nem mér­hető terhek óriásiak. E muta­tók alapján azonban túlfoglal­koztatottság mutatkozik a pá­lyán, amit a kormányzat és az önkormányzatok többsége is felismert, hiszen az utóbbi évek a pedagógusok létszámá­nak csökkenéséről, a korai nyugdíjazásokról, elbocsátá­sokról, óraszámemelésekről szólnak. Ez a folyamat nem állt meg, tehát továbbra is szá­mítani lehet megszorító intéz­kedésekre. □ Központilag foglalkoz­nak-e az elbocsátott pedagó­gusokat átképzésével, vagy minden állástalan tanár oldja meg saját maga ezt a kérdést? — Tudomásom szerint az átképzésre a kormányzat gon­doskodik egy keretről, mind­emellett segíti a továbbkép­zést, a fejlődést. Valószínűleg meg kell dolgozniuk a taná­roknak, hogy megmaradhassa­nak a pályán, fokozottabb ter­hek és fokozottabb követelmé­nyek elé állítjuk őket. □ Nagyobb követelmények elé állítják a tanárokat. Vajon anyagilag is növekszik a meg­becsülésük? — A racionalizálások célja az lenne, hogy a pályán mara­dó pedagógusok jobban keres­senek, közelítsünk valamilyen módon ahhoz a képhez, ami a nyugati pedagógustársadal­makra jellemző mind az óra- terhek, mind a fizetések tekin­tetében. Ám azt, hogyan fog mindez megvalósulni, ma még nem lehet tudni. Van egy ilyen tendencia, az látható. Különbség O Hogyan látja ma egy polgár a pedagógusokat? Milyen a társadalmi elismertsége ennek a rétegnek? — Furcsa ellentmondás ta­pasztalható, mert a közvéle­mény egyrészt szimpatikus pályának tartja és nagy fontos­ságot tulajdonít egy pedagó­gusnak az ország fejlődésé­ben, ugyanakkor a presztízsét alacsonyra értékelik. Kiugró különbség mutatkozik a presz­tízse és a közvélemény meg­ítélése között. OMit lehet tenni ez ellen? — Bonyolult kérdés. Egy­részt túlságosan sokat várnak el egy pedagógustól, másrészt ma túlságosan sok feladatot az iskolára hárítanak az emberek. ü Napjainkban olyan fel­adatokat is az iskolára háríta­nak, amelyeket korábban a szülők oldottak meg. — Ez valószínűlég így van. Ha a nyugati országokban megkérdezik a közvéleményt arról, hogy a gyermekek neve­lésében a családnak vagy az iskolának van-e nagyobb sze­repe, bátran azt mondják, hogy vegyesen, de ha választani kell, azt válaszolják, inkább a családnak. Magyarországon egyértelműen az iskolát jelölik meg. Ennek hátterében az bú­jik meg, hogy a szülők nem nagyon tudnak foglalkozni a gyerekekkel. Viszont az iskola sem tud minden feladatot át­vállalni. Sok teher — Úgy tűnik, a gyerekek is megisszák a levét a társadalmi átalakulásnak, másrészt a kö­zép-európai pedagógusok kénytelenek nagyon sok terhet magukra vállalni. Annak el­lenére, hogy ez nagyon nehéz és manapság nem igazán meg­becsült pálya, a tanárok túl­nyomó többsége nagyon sze­reti a hivatását. Nagyon ele­nyésző kisebbség mondja azt, hogy nem nagyon szereti ezt a pályát. Arra a kérdésre, hogy milyen a jó pedagógus, na­gyon nagy arányban azt mond­ták a megkérdezettek, hogy szereti a gyerekeket, inkább olyan emberi tulajdonságokat jelöltek meg, mint a jó konf­liktuskezelés, az önismeret, az együttműködési készség, és egy kicsit háttérbe szorultak a szakmai értékek, amelyeket az ember valóban elvár. A jó pedagógus egyik fontos ismérve, hogy szeresse a gyermekeket KM-illusztráció Kapaszkodó a fiataloknak Nyíregyháza (KM) — A ti­zenévesek népes tábora a legveszélyeztetettebb réteg napjainkban. Az ifjak éle­tüknek ebben a szakaszában nemcsak önmagukat, hanem helyüket is keresik a nagyvi­lágban. A szülőktől kicsit már elsza­kadva nehezen találnak ka­paszkodót, ugyanakkor nem akarják bevallani, hogy szük­ség van még a felnőttek segít­ségére. Ezt a hiányzó láncsze­met, ezt a bizonyos kapaszko­dót szeretné megadni az Or­szágos Gyermekvédő Liga, amelynek már Nyíregyházán is van szervezete. — Eseményekben gazdag, s nyugodtan mondhatom, sike­res évet zártunk 1987-ben — értékelte a tavalyi esztendőt dr. Balázsné Bódi Mária régi­óvezető. — Első alkalommal rendeztük meg például a Liga­napot, amelynek Demecser adott otthont. A nap folyamán különböző előadásokat hall­hattak, foglalkozásokon ve­hettek részt a fiatalok, vala­mint szakszolgálatokat vehet­tek igénybe. A kortárssegítő­ink egészségvédelmi szóróa­nyagokból kis kiállítást is ren­deztek. Ezt a kezdeményezést szeretnénk folytatni az idén, Baktalórántházán lesz majd nemsokára Liga-nap. Míg ta­valy hétvégén volt ez a ren­dezvényünk, most hétközna­ponként, esténként rendezzük meg. Lesz előadás a drogról, az AIDS-ről, valamint kötet­len beszélgetésen a fiatalok megvitathatják problémáikat. — A megyei rendőr-főkapi­tánysággal közösen képzőmű­vészeti pályázatot hirdettünk „A fiatalok vészhelyzetei” címmel. Többek között a disz­kóbaleseteket is megörökítet­ték rajzaikon a diákok. Az al­kotások jelenleg at Ifjúsági Cenntrumban láthatók márci­us 31-ig, utána pedig vándor- kiállítás formájában a középis­kolákban tekinthetik meg az érdeklődők a képeket. Tervez­zük azt is, hogy a diszkók ide­je alatt ügyeletet tartunk az If­júsági Centrumban. Bejöhet­nek ide azok a fiatalok, akik a környéken lézengenek, mivel nincs pénzük, hogy megfizes­sék a diszkóba a jegyet. Sze­retnénk megmutatni, hogy másfajta közösségi élket is lé­tezik, ugyanakkor tanácsadás­ra is lesz lehetőség. Bejöhet­nek azok a szülők is, akik eset­leg gyermekükre várnak, mert az a szomszédos diszkóban szórakozik. A tavaszi szünetben jóté­konysági diszkót rendez a Kölcsay Ferenc Gimnázium­ban a Gyermekvédő Liga helyi szervezete. A bevételt a kor­társsegítők képzésére, a nyári táboroztatásra fordítják. A kortárssegítők egyébként rendszeresen találkoznak az Ifjúsági Centrumban. Közép- iskolás, illetve főiskolás fiata­lokról van szó, akik három munkacsoportban dolgoznak: van alkoholellenes, kábítósze­rellenes és AIDS-ellenes mun­kacsoport. Bármely fiatal részt vehet a kortárssegítők képzé­sén, a 411-828/204-es számon lehet jelentkezni. A Gyermekvédő Liga a gyermekeiket egyedül neveől apák számára is szeretne egy klubot megszervezni, ezért várja a jelentkezésüket.. A fog­lalkozásokon a jogi tanácsadás mellett szó lenne a gyermek- nevelési problémákról és az egészséges életmódról is. Igény szerint kedvezménye­sen korrepetálásra is van lehe­tőség az Ifjúsági Centrumban a liga szervezésében. A rászo­ruló általános iskolai és közép­iskolai diákok bármelyik tan­tárgyból kérhetnek segítséget. A fiatalokra leselkedő veszélyeket bemutató kiállítás nemsokára a középiskolákban is megtekinthető lesz Harasztosi Pál felvétele Forintok a diákoknak Nyíregyháza (DM) — Ma már csak álom az ingyenes oktatás. Bizony, jócskán a zsebébe kell nyúlni egy fő­iskolára vagy egyetemre pályázó fiatalnak. Sokan éppen az anyagiak miatt ri­adnak vissza a továbbtanu­lástól. Ezeken a nehézsége­ken segítenek a nyíregyházi Szent Imre Gimnáziumban. Minden évben a Szent Imre Alapítvány az iskolából to­vábbtanuló diákokat anya­giakkal támogatja. — Ez havi hatezer forin­tot jelent — mondja a nyír­egyházi Jakab Annamária. — Négyen pályáztunk, ket­ten meg is kaptuk a lehető­séget. Az elbírálásnál meg­felelő tanulmányi ered­mény mellett a családunk anyagi hátterét vették fi­gyelembe. Én a Bessenyei György Tanárképző Főis­kola angol-francia szakára jelentkeztem. Édesanyám tizenhat éve egyedül nevel, így komoly segítséget je­lent majd ez a támogatás. — Mérkről kerültem a gimnáziumba — veszi át a szót Koch József, a másik „nyertes”. — Debrecenben a Kossuth egyetemen sze­retnék tovább tanulni, prog­ramtervező matematikus akarok lenni. Hogy miért pont ezt választottam? Ked­velem a számok világát, egy-egy jó feladatmegoldás sikerélményt nyújt. Szüle­im rokkantnyugdíjasok, van még egy testvérem, aki szintén tanul. Sokat fog je­lenteni nekem is a kapott pénz. Persze a búcsú az iskolá­tól nem lesz olyan egysze­rű, szívesen és rendszere­sen visszajárnak a régiek is. — Nagyon sokat kaptunk az „alma matertől” — erő­síti meg Annamária. — Iga­zi közösség alakult ki. A ta­nár-diák kapcsolat is bará­ti, meg tudjuk beszélni a gondjainkat, tanácsokat ka­punk. Szóval valószínűleg mi is rendszeresen vendé­gek leszünk itt. Fiatalok, ezért most első­sorban a tanulás tölti ki az idejüket. Ám ha van egy kis szabadság, szívesen olvas­nak, színházba járnak, ze­nét hallgatnak, segítenek otthon. — Én még szabadidőben is sokszor matekozom — teszi hozzá József. — Per­sze, azért szeretem a sportot is, ha lehet úszom, kerékpá­rozom, futballozom. Az is szóba kerül: bíznak magukban, remélik, nem kell megszakítani a tanulá­sukat, mert így elesnének a támogatástól. S örülnek an­nak is, hogy a másik két pá­lyázó társuk az induláshoz kap az alapítványtól anyagi segítséget. Koch József és Jakab Annamária Harasztosi Pál felvétele Marad a Tókuckó Nyíregyháza (KM) — Mi­óta megvan, bár a számok magukért beszélnek, sokan gyakran megkérdőjelezték a Tókuckó szükségességét. A fenntartás és működés költségei saját bevételből és önkormányzati támogatás­ból tevődnek össze. 1993- ban a támogatás arány meg­haladta az 54 százalékot, 1997-re ez alatta maradt a 45 százaléknak. Ahogy a közgyűlési beszámolóban László Gézáné intézmény- vezető leírta, évről évre na­gyobb szerepet játszanak a város turisztikai és közéle­tében. Az 1993-ban önállósult szervezet otthont ad az al­kotótelep művészeinek, or­szágos rendezvények szín­helye volt. Az lenne ám a megnyugtató, ha a minél gyorsabban megújuló Sóstó életébe illeszkedhetne be. A jövő már körvonalazó­dik: egy száz férőhelyes üdültető-regeneráló pihe­nőcentrummá válhatna a Tókuckó. A tavaszi szünet­ben is segítenek a diákok felügyeletében. r I BT «$ I J § I . 4 \ J ' Törmelék és szemét Utcánkban szilárd utat épí­tettek, viszont sok helyen otthagyták a törmeléket. A házunk előtt is éktelenkedik egy nagy kupac. Két éve nem tudjuk a garázst rende­sen megközelíteni. Télen életveszélyes a dombokat kerülgetni és sötétben át­mászni rajtuk. Jó lenne, ha ez a törmelék felkeltené az illetékesek figyelmét. A másik problémám, hogy ősszel és tavasszal összeseperjük a házunk előtt a falevelet. Most is egy nagy halom áll a Ma­dách utcai oldalon. Tetőzi a bajt, hogy a haj­léktalanok nappali, időn­ként éjjeli szállásnak hasz­nálják házunk kerítéspad­káját, sőt néha még az elő- kertünket is. Gyakran itt mosdanak a kerti csapnál, széthagyva szemetet, ruha­darabokat. Remélem, az idén nem kerüli el a lomta­lanítási akció a környékün­ket. Antalóczy Tiborné, Nyíregyháza, Árpád utca

Next

/
Thumbnails
Contents