Kelet-Magyarország, 1998. március (55. évfolyam, 51-76. szám)

1998-03-17 / 64. szám

1998. március 17., kedd HATTER Együtt élünk vizeinkkel Nemzetközi pályázati kiírás a megyében hasznosításra, belvízvédelemre A vízhiány, vagy vízbőség sok tennivalót ad Harasztosi Pál felvétele Nyíregyháza (KM - BG) — Úgy tartják, hogy Szabolcs, Szatmár és Bereg vízjárta vi­dék. Korántsem véletlen, hogy a múlt század derekán Széche­nyi és gárdája éppen e tájon tette meg az első kapavágást a Tiszavölgy vízrendezésének érdekében. De, jellemzően a megyére, ez a vízbőség sem minden vidékre igaz: a Nyír­ségben például éppen a száraz­ság okozza a több gondot. Rendkívül összetett feladat­ra vállalkozik tehát az, aki a vizek szempontjából próbálja meg bemutatni a megyét. A feladat viszont, bonyolultsága ellenére halaszthatatlan, a me­gyei közgyűlés például éppen legutóbbi ülésén tárgyalt a me­gye belvízmentesítésének és vízhasznosításának fejlesztési koncepciójáról, és hallgatott meg javaslatot arról, hogy ké­szüljön, lehetőleg nemzetközi pályázati kiírás, amely a fenti feladatokat, lehetőségeket venné sorra. Változatos vidék A munka elkészítését nagyon sok minden indokolja. Me­gyénk területe vízben gazdag, tájegységei igen változatos természeti adottságúak. A táj­egységek közül egyaránt talál­hatók nagyon belvizes terüle­tek, mint például a Szatmár- Beregi síkság, a Rétköz, az Ecsedi-láp, ahol vízbőség van, de vannak vízben igen sze­gény részek, mint például a Nyírség. E területeken más­más növények termesztésének kedveznek a természetes adottságok. A pillanatnyi vízállapotok nagyban függnek az adott tér­ség vízmüveinek kiépítettsé­gétől, azok karbantartottságá- tól, üzemeltetésétől. Ennek ér­dekében a mezőgazdasági te­rületeken biztosítani kell a nö­vényzet számára a megfelelő vízállapotokat, a fölösleges vi­zek elvezetését, illetve a hasz­nos, s hiányzó vizek megtartá­sát. Ez a szóban forgó terüle­tek vízrendezését, az öntözés lehetőségeinek felkutatását je­lenti. A megváltozott igények, a táblaméretek csökkenése az eddigi vízrendezés, öntözés felülvizsgálatát, új műszaki beavatkozások megvalósítását kívánják. Csatornák gazdátlanul A megyében egykor igen nagy költséggel kiépített csatorna­hálózat részben nem üzemel, mert az érdekeltségi hozzájá­rulást nem fizetik be a tagok, így a társulatok a kanálisokat képtelenek megfelelően kar­bantartani. Sajnos a volt üzemi csatornáknak nincs gazdája, az utóbbi hat-nyolc évben azok fenntartását nem végezték el, így gyakorlatilag működés- képtelenné váltak. Az automa­ta szivattyútelepeket megron­gálták, a szivattyúkat ellopták, azok többsége szintén üzem- képtelen. Mindez a társulati és a volt üzemi csatornák rövid időn belüli teljes tönkremene­teléhez vezethet. A tavaly májusi, júniusi bel­vizek egymilliárd forintos kárt okoztak megyénkben, pedig az elöntések nagysága még az átlagost sem érte el. Általános tapasztalat, hogy a területen gazdálkodóknak a vízgondok megoldásában nincs tapaszta­latuk, nem ismerik feladatai­kat, lehetőségeiket. A szakem­berek szerint valószínűsíteni lehet, hogy az elkövetkező évek az eddiginél csapadéko­sabbak lesznek, ennek követ­keztében az előbbi gondok mi­att jelentős belvízkárok várha­tók. Mindezek indokolják, hogy elkészüljön a megye belvíz- mentesítésével, vízhasznosítá­sával foglalkozó átfogó tanul­mányi amelynek az a célja, hogy tájegységenként és kis­térségenként megoldási válto­zatokat adjon a vízrendezésre, az öntözésre, a vízvisszatartás­ra, egy igényes öntözéses gaz­dálkodás kialakítására, vala­mint a felszín alatti vizek meg­óvására és azok hasznosításá­ra. Bonyolult tanulmány A készülő tanulmánynak egy sereg szempontot kell figye­lembe vennie. Elemeznie kell a jelenlegi helyzetet, ebben többek között fel kell tárnia a termőhelyi, hidrometeorológi- ai, ökológiai adottságokat, a gazdálkodási szerkezet válto­zását, a belvízelvezetési és ön­tözési lehetőségeket. A fej­lesztési irányok kijelölésekor számba kell vennie a megvál­tozott tulajdonviszonyokat, a vízkészletet, az öntözési igé­nyeket, meg kell vizsgálnia a halgazdálkodási lehetősége­ket, a vízvisszatartás, vízpót­lás lehetőségeit, de közben gondolnia kell a környezetvé­delmi, tájvédelmi szempon­tokra is. És természetesen meg kell teremtenie az összhangot a fejlesztési célok és a lehető­ségek között. Nagy munka, de a hatása is annak ígérkezik. jós, a hadügyit Mészáros Lá­zár, a belügyit Szemere Ber­talan, a közlekedésit Széche­nyi István, a király személye körüli tárcát pedig Eszter- házy Pál herceg kapta. A ra­dikálisok nem jutottak kép­viselethez a kormányban. A küldöttség visszatérte után rohammunka kezdődött aZ országgyűlésben. A tör­vényalkotást siettette az az álhír, miszerint Petőfi 40 ezer paraszttal gyülekezik Rákos mezején, s várható, hogy e felfegyverzett tömeg az országgyűlés szétkergeté- sére indul, ha az nem dönt elég gyorsan a legsürgősebb ügyekben. így aztán néhány napig nem fékezte a tör­vényalkotást az országgyű­lés felsőtáblájának ellenke­zése sem. Március 18-án a Tekinte­tes Karok és Rendek elfo­gadták a közteherviselésről, az úrbéri szolgáltatások álla­mi kárpótlással történő meg­szüntetéséről, és az egyházi tized eltörléséről szóló tör­vényeket. Másnap, március 19-én azonban a pesti — március 15-én alakult — Közbátorsági Választmány azon kérését utasították vis­sza, hogy helyezzék az ülé­süket Pestre. A képviselők nem kívánták magukat a for­radalmi tömeg ellenőrzése alá vetni. A sorozat szerzője Gulyás József „Emelkedik a szabadság zászlója...” (Vajda János) 1848Ü amíg Pesten zajlottak a for­radalom eseményei, a Po­zsonyban ülésező ország- gyűlés oly nehéz feladat előtt állt, amelyet segítség nélkül — az ismert erőviszo­nyok miatt — aligha tudott volna megoldani. A bécsi forradalom híre, és a várha­tó pesti megmozdulás azon­ban megváltoztatta a helyze­tet. A felső tábla március 14- én a bécsi hírek hatása alatt elfogadta a március 3-án be­terjesztett felirati javaslatot, majd Kossuth javaslatának a sajtószabadságot követelő kiegészítése után a nemzet nyugalmának biztosítása ér­dekében nemzetőrség felállí­tását kezdeményezte. Ennek szükségességéről az ország- gyűlés másnap határozattal döntött. A képviselő urak féltek a rendbontástól, s már március 15-én — a pestivel egy időben — megkezdték a pozsonyi nemzetőrség szer­vezését. A nemesség egy részének elbizonytalanodását jelzi, hogy miközben Pesten álta­lánossá válik a Petőfi-gallér, s a franciáktól átvett kokárda viselése — a radikálisok még a párizsi forradalom tol­las kalapját is felteszik rövi­desen —, addig a reformokat elindító Széchenyi naplóbe­jegyzése arról árulkodik, hogy a „legnagyobb ma­gyar” szinte belebetegszik a változásokba. De útjukat áll­ni még ő sem képes. Március 15-én reggel — még a fényes küldöttség Bécsbe indulása előtt — az alsó tábla fontos elhatározá­sokra jutott. Elfogadták az arányos közteherviselést, az úrbéri viszonyok állami kár­pótlással történő megszünte­tését, megadták a városi kö­veteknek a teljes szavazati jogot. A Bécsbe érkező küldött­Kossuth Lajos Fametszet séget — különösen Kossu­thot és a jurátusokat — lel­kes ünneplés fogadta. így az Államtanács sem állhatott sokáig ellent a követelések­nek, hiszen azzal Magyaror­szág elvesztését kockáztat­ná, s talán egy — a bécsi Burg elleni — támadást is. Bár az uralkodó már 14-én teljhatalommal ruházta fel Windischgratz herceget a bécsi rend helyreállítására, mégsem mertek ellenállni a követeléseknek. Március 16- án az Államkonferencia megtárgyalta a pozsonyi or­szággyűlés feliratát, majd 17- én a király teljhatalmat adott István főhercegnek (a nádornak), hogy kinevezze a magyar kormányt. Batthyány Lajos mi­niszterelnök megbízá­sára még aznap sor ke­rült. A „független, felelős magyar minisztérium” megbízása és összeállí­tása tekintettel volt az országgyűlés megválto­zott hangulatára. Töb­ben nem vállalták a ne­kik felajánlott tárcát. Végül (április 2-ára) ez is megoldódott: az igaz­ságügyminisztériumot Deák Ferenc, a vallás és közoktatásit Eötvös Jó­zsef, a földművelés-, ipar- és kereskedelem­ügyit Klauzál Gábor, a pénzügyit Kossuth La­Záróra a T. Házban A szokásos napirend előtti felszólalásokkal kezdte munkáját az Országgyűlés hétfőn 11 órakor. A ta­nácskozás azonban mindenképpen eltért a korábbi­aktól, hiszen ebben az összetételben ez volt az utolsó ülés. Ennek ellenére nem lehetett megilletődöttséget látni a kép­viselők arcán, már az első fél órában elhangzott: az Or­szággyűlésben megszűnt a valós politikai vita. Van is ebben valami, éppen ideje, hogy közéletünk sze­replői teljes energiával vessék magukat a választási küzde­lembe, amúgy is nehezen türtőztetik már magukat: nemze­ti ünnep, templom, parlament — egyre megy, a pártpoliti­ka színtere. Mindazonáltal gördülékenyen haladtak tegnap a záró szavazások, az első öt határozatot meggyőző többséggel hozta meg a parlament. Ezek a jobbára szakmai témák elég sokat is szerepeltek már ahhoz a T. Házban, hogy most, a finisben aránylag gyorsan tudjanak határozni a honatyák. A kisebbségi választással kapcsolatos jogszabályi válto­zások azonban az első körben még nem bizonyultak kompromisszumra érettnek, pedig az utóbbi időben már úgy tűnt, megoldódik ebben a ciklusban. Ä képviselők az utolsó pillanatokig dolgozni akarnak — ez látszott tegnap délután. Megyénk honatyáinak is értékes javaslatai hangozhattak el: egyik a sok embert érintő allerr gia miatt, másik a vámeljárás könnyítéséért szállt síkra. E célegyenesbeli munka alkalmat kínál arra is, hogy — ter­mészetesen korántsem a teljes körű értékelés igényével — megemlítsük: általánosságban jó négy éve volt megyénk képviselőinek a most záruló ciklus. Az eddigi legmaga­sabb közjogi méltóságot, az országgyűlés egyik alelnöki tisztét látta el szatmár-beregi politikus az utóbbi hónapok­ban. Költségvetési és pénzügyi, honvédelmi bizottsági al- elnökök kerültek ki megyénk képviselői közül, s tizenkét bizottság munkájában hallathatták hangjukat, több képvi­selőnk egy időben kettőben is. így indulhat a számvetés — és az új kampány. Marik Sándor Nyelvtisztulás N ézem az ízléses, szerénységében is elegáns meghí­vót: róla Arany János képe tekint rám, azé a költőé, aki mindmáig a leggazdagabb, legszínesebb poétái szókinccsel „csinált” kikezdhetetlen értékekben bővelke­dő, legapróbb ízeiben is magyar lírát, epikát, aki úgy fordí­totta anyanyelvűnkre Shakespeare-t, hogy az angolokat a sárga irigység emészti, mondván: Hamlet tisztábban, szeb­ben, gondolatgazdagabban szólal meg Hunniában, mint a ködös,Albionban, az avoni hattyú hazájában. A Petőfi ba­rátjának portréjával díszített értesítés a Magyar Nyelv He­te ez évi — megyei — megnyitójára invitál, merthogy az elkövetkező napok kulturális eseményei ismét csak a nyelv ápolása, pallérozása, használatának újszerűségei, betegségei, továbbadandó vívmányai körül zajlanak majd. Jó dolog, nagyon üdvös, hogy legalább az esztendő egy kijelölt szakában nagyobb figyelmet fordítunk nemzeti egybetartozásunk e mindmáig „leválthatatlan” jelrendsze­rére. Mert jobbat helyette ez idáig még nem találtak ki, és ezerszázalékosan biztos vagyok benne: sohasem fognak! Kincsünk, szerelmünk, ünnepi örömünk, leghétköznapibb szükségletünk, első gügyögésünk, utolsó sóhajtásunk — magyarul, az „édes”-en szól. Féltjük, óvjuk, de éppen rontjuk, sorvasztjuk, uram bocsá': züllesztjük is. És nem­csak az idegen beszüremlésekkel, nemcsak az argó, a szleng, a szakmai zsargon esetenkénti túlsúlyba juttatásá­val. Inkább: a pontatlansággal, a hanyagsággal, a tisztázat­lan, meg nem értett fogalmak használatával, a szándékos vagy spontán trágársággal, azzal, hogy nem tiszteljük eléggé. Persze, az anyanyelv ezzel „nem sokat törődik”. Hosszú ideig nem tűri meg kebelén a trehányul beszélő-író embert, ledobja magáról, mint egy rossz kabátot. Miképpen kiveti magából az idegenszerűséget, de közben praktikusan meg­őrzi az átvettből, ami neki kell, amit magához tud húzni, amit érdemes el- és befogadnia. Ez az öntisztulás is anya­sága (nőisége (voltára vall. Arra a folyamatra, ami tovább élteti, ami megújulásra készteti, ami a lényege! Kállai János „Mankó" Ferter János rajza

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents