Kelet-Magyarország, 1998. március (55. évfolyam, 51-76. szám)
1998-03-16 / 63. szám
1998. március 16., hétfő KULTÚRA Kelet-Magyarország 7 Látlelet a reménytelenségről Horváth László Attila és Kerekes László Harasztosi Pál felvétele Margócsy Klára Nyíregyháza — Aki a hagyományos Cw/iov-előadások emlékével indul megnézni a Ványa bácsit, az készüljön arra, hogy el kell felednie az összes régi élményt; a rezgő mélabút, a habos fehér ruhákat, csipkés napernyőket, a nagy orosz kék égboltot, a kertben vidáman hintázó kacérkodó szépasszonyt. A Száz János rendezte előadás kegyetlenül igaz és kíméletlenül fájdalmas látlelet a negyvenesek nemzedékének reménytelen életéről, kiút nélküli helyzetéről. Az előadás nem ígér könnyű estét, de a mindennapok szörnyűségét bemutatva egyszersmind rendkívül szép, fájdalmasan szép, és mondhatnánk: poétikus. A darab egy lekopott, elhanyagolt helyen, szinte a világvégén játszódik, ahol a stúdió üvegfala mögötti rész is játéktér. Nincsenek válaszfalak a szobák között, mindenütt zajlik az élet. A ház szerves része a kocsma, amely mint a szereplők folyamatos léttere, különleges jelentőséget kap. Olyan az egész, mint egy nagy átjáróház, ahol a legintimebb percben is benyit valaki, ahol egy pillanatig sem lehet otthon az ember. Mindent áthat a sötétség, néhol ég egy-egy gyertya, a villanyt is ritkán gyújtják meg; csak a nyírfák világítanak kicsit kívülről. A ruhák színe is ezt a komor, sötét tónust visszhangozza, egyedül a hangsúlyos helyen lévő ágy fehérük, hiszen mindenki a szerelemnek becézett érzéstől várja a megváltást, élete kivilágoso- dását — természetesen sikertelenül. (A kiváló díszlet: Antal Csaba, jelmez: Jodál Agnes munkája). S közben szól annak a Viszotszkijnek dala, aki a csehovi hősökhöz hasonlóan önpusztító értelmiségi életmódot folytat. Mintha Dante poklába szállnánk le — az emberi élet útjának felén — hogy a darab végén Szonya magát is erősítő, görcsösen ismételt gyermeki hitébe kapaszkodva már csak a túlvilágé paradicsomi állapotok rajzában tudjunk hinni. Csakhogy addig még sok-sok évet kell lemorzsolni boldogság, öröm nélkül itt a földön — s ez a felismerés iszonyattal tölti el a hősöket. Hogyan lehet a még hátralévőt kibírni. Az egyedüli lehetőség: menekülni a munka mákonyába, hiszen a délibáb- kergetés: a szerelem elérése illúziónak bizonyult. És ehhez társul az ital menedéke, a vodka, amely már eddig is a legfőbb segítsége volt minden szereplőnek, hogy életnek lássa létezését. A darab már a kezdéskor is a teljes lepusztultságot mutatja; a szereplők arról beszélnek, hogy életük elveszett, elseké- lyesedett, ők maguk megcsú- nyultak, elbutultak, eltunyul- tak, fáradtak. A korábbi nekibuzdulások már régen az italba fulladtak, a vágyak, tervei lehorgadtak, elégtek. Egyedül Jelena lidérchez hasonló személyisége tudja megmozgatni Ványa bácsi és Asztrov képzeletét, érzelmeit, de ez a próbálkozás inkább a körülöttük lévő mocsár rémeit idézi elő, mintsem az örömöt jelentené. Még a féltékenység is felébred kettőjük között, dacára a sokéves barátságnak. A Jelene-Szonya viszonyban is fontos a féltékenység, az irigység. A professzor, a férj tetteit is a Jele- nához fűződő sajátos viszony motiválja. A középkorúak között vergődik Szonya, a fiatal lány, aki a doktort szereti, de Jelena boszorkányos módon — szinte csak játékból — elhalássza előle. Unalomból vagy lustaságból, mint ahogy a többiek cselekedeteinek fő indítéka legtöbbször ez. Itt szinte mindenki a pokol legalsó bugyraiban tengeti életét, boldogtalanul lézeng, vedeli a vodkát, s ebben a felfokozott állapotban minden szó, gesztus, mozdulat, érzés erőteljesebb és a testi funkciók is elemien jelennek meg, harsányabbak az érzelmi kitörések, gyakori a kiabálás, verekedés, a dulakodás. Minden felerősí- tetten jelentkezik, a civilizált- ság, a kultúra már nem igen fedi el a vad szenvedélyességét, útszéü indulatot. A színészek intenzív jelenléte teszi még inkább hatásossá az előadást. Remek Kerekes László, aki egy nagyranőtt, durcás, morgós, sértődött naiv gyerek. Hatalmas szemeivel értetlenül bámul az életére, amely kisiklott a kezei közül. Megrendítően búcsúzik minden tervétől, álmától. Szinte mániákus áhítattal és vággyal kíséri Jelenát, mint elszalasztott életének utolsó fénysugarát, de az asszony, Varjú Olga fásultan, belefáradva a szürke és eseménytelen napokba, maga sem tudja mit kezdjen a férfival. Varjú Olga furcsa Jelenát alakít: már ő is túl van minden reményen, kelletlenül teng-leng falun, s mégis belesodródik a húzd meg ereszd meg játékba Asztrovval (Horváth László Attila igen mély alakítása), aki iszonyú sok elfojtott és csak néha kitörő szenvedéllyel él, de igazi tárgyat, irányt nem talál magának, így csak a munka marad számára, amelyet minden öröm nélkül művel s az ital, amely elkábítja. Különösen emlékezetes Varjú Olgával játszott jelenete, amikor a járás faállományáról beszél, s e közömbös téma közben tudatják egymással, hogy készek a szerelmi kalandra. Persze ez is csak egy pillanatnyi mámor, nem életkapaszkodót jelentő tartós kapcsolat. Örvényes vonzás, a testek vonzódása, de utána a még kínzóbb vágyódás marad. Ilyen több szinten értelmezhető, igazi csehovi jelenet sok van az előadásban. Talán a legboldogtalanabb sors a Szonyáé, Szabó Márta kiváló megformálásában. Ő jóval fiatalabb, neki sokkal hamarabb kijutott a teljes kiábrándulás. Szabó Márta a szemünk előtt öregedik meg, szárad el, fonnyad el, mielőtt még virágba borulhatott volna. Pedig megszépül, amikor vele foglalkozik Asztrov, és eltűnik a báj róla, ha elkerüli a figyelem. A gyermeki hit tör fel benne, amikor szinte irgalmas nővérként gondjaiba veszi a nagybátyját; a vigasztalás nemcsak a férfinak, hanem önmagának is szól. Gazsó György nem öreg professzor, hanem egy néha beteg, de különben életerős, hisztérikusan szeszélyes, önző férfi, aki hiú, öntelten elbizakodott, leereszkedően nyájas és álszenten adakozó. Ő mindenre és mindenkire féltékeny, s mohó birtoklásvággyal tekint a világra. A lecsúszott, fásult, eltompult mellékszereplők: Bajzáth Péter, Szigeti András, Róbert Gábor és Harsányi Zoltán, nagyon jól kiegészítik a többieket, akik ebben a kétségbeejtő unalomban mint „holmi szürke foltok ődöngenek körös körül, csupa bárgyúságot fecsegnek, egyebet se tudnak, csak enni-inni, aludni” (Csehov). A szereplők valami illúzió, öröm, szépség után vágyakoztak, de fájóan csatlakoztak. A darab végére már csak a túlvilágról szóló ígéretes szavak maradnak. De ez nem nyújt elég támaszt lelki és testi erőt a még hátralévő évek megéléséhez. Ehhez a keserű és keserves felismeréshez vezet el a Szász János rendezte Ványa bácsi — amely mindannyiunk szomorú jövőjét is előrevetíti. Az előadást a nemrég elhunyt Paál István emlékének szentelték, aki Szolnokon több mint két évtizede szintén egy szívbemarkoló Ványa bácsit rendezett. Mobil tető a Várszínház felett Bodnár István Kisvárda (KM) — Jubilál a határon túli Magyar Színházak Fesztiválja. Az idén tizedik alkalommal rendezik meg Kisvárdán ■ a rangos nemzetközi kulturális eseményt. A program jelentős része már elkészült, és néhány meglepetéssel is szolgál az idén a seregszemle — tudtuk meg Nyakó Bélától, a Várszínház igazgatójától. A fesztivált — a jubileumra való tekintettel — a korábbi évek időpontjánál egy kicsit később, június 12-21. között rendezik meg. A fesztivált az Országos Színjátszó Találkozóhoz igazították. A szervezők szeretnék, ha az idén több előadás színhelye is a történelmi környezet, a Várszínház lenne. Ennek érdekében egy mobil fedést fognak elhelyezni a színpad és a nézőtér felett. Több előadást azért a művészetek házában tartanak. Bizonyára a közönség tetszésével találkozik égy alkalmi kocsmaszínház létesítése a művészetek háza környékén, ahol a környezethez illő produkciók várnák a nagyérdeműt. Tervezik például a Svejk stílusos bemutatását, és néhány egyfelvonásos zenés-táncos darab megjelenítését. A volt zsinagógában is lesz bemutató. Nem kerül sor viszont más településeken tájelőadásokra. Persze a környékbeli községekből is várják a vendégeket, akik számára buszjáratot is szerveznek. Változás az is, hogy a legtöbb előadást a különböző színházak társulva mutatják be. Ennek a színvonalasabb produkciók mellett az is előnye, hogy a kisvárdai fesztivált követően a produkciót a társulatok otthonában is műsorra tűzhetik. A programról. A nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház a szatmárnémeti Északi Színházzal karöltve Páskándi Géza László Szent Király darabját mutatja be Rajhona Adóm rendezésében. Az újvidéki Színház a Szabadkai Népszínházzal társulva Csáth Géza Zách Klára című drámáját viszi színre. A komáromi és a győri társulat Goldoni Mirandolina című kedves színművével örvendezteti meg a közönséget. Láthatjuk még Szép Ernő Vőlegény című darabját és a Régi idők fociját. Az erdélyi társulatok előadásában pedig Örkény István mindig sikeres Tóték című darabját és Moliere elavulhatatlan alkotását, A fösvényt láthatják. Több darabot még most egyeztetnek — tudtuk meg Nyakó Bélától. Öt színművészeti főiskola hallgatói is hivatalosak a nemzetközi fesztiválra. A budapesti Színművészeti főiskola mellett a maros vásárhelyi, a kolozsvári, az újvidéki és a pozsonyi „színésztanoda” is meghívást kapott. Összesen 18 társulat mintegy 50 produkcióval áll pódiumra a fesztivál tíz napja alatt. Valóságos színházi nagyüzem színhelye lesz tehát Kisvárda. Több televízió érdeklődik néhány előadás után. Emlékezetes, hogy a tavalyi fesztiválról a Magyar Televízió és a Duna Tévé is bemutatott egy- egy darabot. Vitéz lélek Vendégek Sepsiszentgyörgyről Nyíregyháza (KM) — A Sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Állami Magyar Színház fennállásának ötvenedik évében mutatja be előadását. A Vitéz lélek úgy történetében, mint műfajában jó alkalom a társulat számára, hogy kialakuló újszerű és markáns színházi látásmódjában közelítse meg a Tamási-szöveget. A darab nem tartozik Tamási Áron gyakran játszott művei közé. Ráadásul sem a kifejezetten népi, sem a mesejáték címkéje alá nem illeszthető. Az író szerint műfaja: példázat. Az első világháborúból, majd hadifogságból falujába hazatérő Bállá Péter realitást és fantasztikumot ötvöző története során az éppen betörő merkantil világnézet és a hitvilág test és lélek háborúját vívja meg. A színrevitelben a hagyomány fogalma nem a megszokott népies-csattanós előadási forma újraélesztése, hanem jelenlegi látásmódunk megmutatkozása a darab viszonylatában: hit és szerelem kétségbeesett felkutatása ez a világban és önmagunkban, álomszerű, asszociációs képek, emlékek által a kijózanítóan pragmatikus környezet ellenében. Az olvasat, amely szerint a székely mítoszban az egyetemes emberi dimenziókat keressük, akár a sepsi- szentgyörgyön kialakult műhely hittételének is tekinthető. Nyíregyházára az előadás Veszprémből érkezik, s innen Egerbe utazik. Bartha Boróka és Darvas László Barabás Zsolt felvétele Színházi ajánlat Nagyszínpad 17., kedd 19.00: Úri divat, bérletszünet 20., péntek 19.00: Vőlegény, sajtóbemutató, nyilvános főpróba 21., szombat 19.00: Vőlegény, bemutató bérlet 22., vasárnap 19.00: Vitéz lélek. Bérletszünet. A Sepsiszentgyörgyi Állami Magyar Színház előadása 23., hétfő 19.00: Vőlegény, Benczúr-bérlet 27., péntek 17.00: Norvég minta. Színész társalgó. A Polisz folyóirat norvég irodalmi mellékletének bemutatója. 28., szombat 19.00: Vőlegény, Kiss Mányi-bérlet 30., hétfő 19.00: Vőlegény, Krúdy-bérlet 31., kedd 19.00: Vőlegény, Vasvári-bérlet Krúdy Kamara 17., kedd: Ványa bácsi, Ná- dasdi-bérlet 18., szerda: Ványa bácsi, Mensáros-bérlet 19., csütörtök: Ványa bácsi, Latinovits-bérlet Úri divat Harasztosi Pál felvétele 20., péntek: Ványa bácsi, Harag-bérlet 26., csütörtök: A vágy villamosa, bérletszünet 27., péntek: A vágy villamosa, bérletszünet 28., szombat: A vágy villamosa, bérletszünet 30., hétfő: A vágy villamosa, bérletszünet 31., kedd: A vágy villamosa, bérletszünet. Az előadások 19.00 órakor kezdődnek.
