Kelet-Magyarország, 1998. március (55. évfolyam, 51-76. szám)

1998-03-16 / 63. szám

1998. március 16., hétfő HATTER Kikerülni a káoszból Változó tb-jogszabályok — Floppy vagy nyomtatvány • Segítség az ügyfeleknek Kovács Éva Nyíregyháza (KM) — Évek óta jelentősen változnak, ez év január elsejétől pedig is­mételten új törvények szabá­lyozzák a társadalombiztosí­tás területét. Ráadásul úgy, hogy olykor egyszerre há­rom törvényből kell kivá­lasztani a megfelelő szabályt, ami a polgárok és tb-dolgo- zók helyzetét egyaránt nehe­zíti. Az új jogszabály alapvetően megváltoztatta a járulékbeval­lási, befizetési és nyilvántartá­si előírásokat. Nagy vihart ka­vart, hogy a foglalkoztató — korábban munkáltató — ez év januárjától első ízben — feb­ruár 10-ig floppyn köteles ele­get tenni havi bevallási kötele­zettségének. Csakhogy a flop­py nem minősül végrehajtható okiratnak, így annak adattarta­mát ki kell nyomtatni, cégsze­rűen aláírni és a floppyval együtt benyújtani, csatolva az előző havi járulék befizetésé­nek igazolását is. A törvény lehetővé teszi, hogy az igazga­tási szerv ettől eltérő, nyom­tatványon történő járulékbe­vallást engedélyezzen. Folyamatos változások — Változott az egyéni vállal­kozók járulékfizetési rendsze­re is, miközben az évi egyszeri bevallás helyett az egyéni vál­lalkozóknak havonta kell összesítő bevallást benyújtani­uk — mondja Ladányi János­áé dr. a Megyei Egészségbiz­tosítási Pénztár igazgatója. Az Országos Egészségbizto­sítási Pénztár elkészítette a számítógépes programot, a szükséges nyomtatványokat, gondoskodott arról, hogy azok rendelkezésre álljanak. A me­gyei pénztárak január 20-a óta több mint 800 ezer foglalkoz­tató és egyéni vállalkozó ré­szére adták ki a nyomtatványt, floppykat, a nyomtatványki­osztás centralizáltan, kizáró­lag az egészségbiztosítási pénztáraknál történt, s ez bi­zony esetenként hosszabb vá­rakozó időt okozott. — Bár a jogszabály szerint a bevallást elsősorban postán kell elküldeni, a foglalkozta­tók mégis a korábbiaktól elté­rően, tömegesen, személyesen tettek ennek eleget. 1998. feb­ruár 27-ig 26 982 számítógé­pes és 553 055 hagyományos bevallás érkezett nyomtatvá­nyon, feldolgozásuk folyamat­ban van. A tb-jogszabályok végrehaj­tása során rendkívül nagy teher jelentkezett az ügyfélfo­gadásnál, az állásfoglalást kérő levelek számában és a telefon megkereséseknél, annak ellené­re, hogy az OEP-nél öt munka­társ nyújtott, munkaidőben zöld számon is tájékoztatást. — Megpróbáltuk folyama­tos és hétvégi túlmunkával, valamint a munkaerő más te­rületekről történő ideiglenes átcsoportosításával a feladatot teljesíteni. Hosszú távon azon­ban ez nem tartható fenn, biz­tosítani kell a személyi és do­logi erőforrásokat, hiszen a munkáltatók nagy része nem tudott felkészülni az új feltéte­lek teljesítésére. A több mint 500 ezer egyéni vállalkozó számára teljesen új feladatot jelentett a havonkénti bevallá­si kötelezettség teljesítése, az előző évekétől jelentősen elté­rő tartalom mellett, többsé­güknél nagy gondot és jelentős többletmunkát okozott a fel­adat teljesítése. Kormánydöntés A felfordulást látva szerencsé­re a kormány értékelte a kiala­kult helyzetet, s rövid idő alatt döntött. Döntésének lényege: erre ez évre kezdeményezték a törvény olyan módosítását, hogy a foglalkoztató március­tól választása szerint floppyn, vagy nyomtatványon teljesít­heti bevallását. Az egyéni vállalkozók járu­lékbevallási rendszere oly mó­don változna, hogy márciustól csak abban az esetben kell be­vallást benyújtani, ha a vállal­kozói kivét összege meghalad­ja a megelőző hónap első nap­ján érvényes minimálbér összegét, ami jelenleg 19 500 forint. Azokra a hónapokra, amelyekre az egyéni vállalko­zó bevallást nem küld, az egészségbiztosítási pénztár a folyószámláját a minimálbér után fizetendő járulékkal auto­matikusan terheli. Természe­tesen a fizetési kötelezettségen ez nem változtat, azt havonta, a tárgyhónapot követő hónap 10. napjáig teljesíteni kell. Azok az egyéni vállalkozók, akik e tevékenységük mellett egyidejűleg munkaviszonyban állnak, és munkaidejük eléri a heti 36 órát, vagy közép-, illet­ve felsőfokú oktatási intéz­mény nappali tagozatán tanul­nak, saját jogú nyugdíjasok, bevallási és befizetési kötele­zettségüknek negyedévente te­hetnek eleget. Esetükben a já­rulék alapja továbbra is a tény­leges vállalkozói kivét össze­ge. A törvény módosítása első alkalommal a második ne­gyedévre vonatkozik, tehát február, március hónapra még havonta, a második negyedév­re pedig július 10-ig kell első ízben a negyedéves bevallást benyújtani. A számítógépes programok­ban és a nyomtatványokban kisebb korrekcióra volt szük­ség, ezt a korrekciót az OEP elvégezte és az ügyfelek ren­delkezésre bocsátja. A beval­lás területén jelentkezett prob­lémák, valamint a biztosítottak és az egészségügyi szolgálta­tásra jogosultak bejelentésére előírt rövid határidőre tekin­tettel a kormány méltányos el­járásra kérte fel az egészség- biztosítási pénztárakat, így március 31-ig bírságmentesen elfogadják a bevallások és be­jelentések pótlását. Ösztönözve A foglalkoztatók terheinek to­vábbi csökkentése érdekében az OEP több alkalommal kez­deményezte és változatlanul indokoltnak tartja a befizetés igazolásának elhagyását, fi­gyelemmel arra, hogy az előírt igazolási mód alkalmatlan a tényleges befizetés igazolásá­ra és nem ösztönöz a fizetések teljesítésére. A bejelentésre előírt határidő is rendkívül rö­vid, a foglalkoztatók többsége ennek nem tud eleget tenni, ezért az OEP átmeneti időre javasolja a havonta történő be­jelentés ismételt előírását, mégpedig a tárgyhónapot kö­vető hónap 10. napjáig. D. Cooper krimije Y** lanter lassan haladt a Lr két rendőr között a U börtönkórház kapuja felé. A lába sajgóit ugyan, de élvezni akarta a szabadsá­got. A fegyház, ahova tartot­tak, talán két kilométerre volt, túl az erdőn. Aztán ko­csiba szálltak, az egyik rend­őr vezetett, a másik meg hát­raült, mellé. A rabomobil bukdácsolva haladt a rossz földúton. Aztán hirtelen óriá­si lökést érzett, a kocsi nyil­ván az árokba zuhant. A kísé­rő eszméletlenül feküdt a pa­dozaton. A sofőrfülkében is csend volt. A fogoly rádöbbent, hogy itt a szabadulás órája. Ki­húzta a kísérő fegyverét, fel- tápászkodott és óvatosan ki­nyitotta az ajtót. Amilyen gyorsan csak tehette, elsánti- kált az erdő felé. A lövés, teg­nap, szerencsére csak súrol­ta a combját. Valahol autót kellene szerezni, morfondíro­zott, amikor megpillantotta az erdőszéli parkolót. Egy magányos Fordot látott, s azt, hogy egy vézna fiatalem­ber a gyújtással bajlódott. Újabb szerencse! Az autóhoz mindjárt itt a túsz is. Hátul­ról közelítette meg a kocsit. Amint a motor járni kezdett, a vézna fejére irányította a pisztolyt. —Mit akar?—kérdezte az rémülten. — Azt csináld, amit mon­dok és semmi trükk. Indulj el és kanyarodj a nyugati or­szágúira. Blanter még reggel láthat­ta az újságban, hogy a címla­Ovatosan értek az eldugott tanyára. A fészerben meglát­ta a másik autót. Tehát itt van, gondolta és kibiztosítot­ta a fegyvert. Aztán maga elé húzta a vézna túszát. Az ajtó be volt zárva. Felkapcsolta a villanyt. A szekrényhez ment és határozott mozdulattal ki­nyitotta az ajtaját — és egy w mm * m * m Kar, hogy feltámadtál pon írtak a munkáról. A cikk­ben azonban hiba volt és ez most nagyon jól jött. „Az egyik bankrabló eltűnt, a má­sik azonban a lövöldözésben életét vesztette” — tudósított az újság. Nos, ha így írják, akkor Di­dier is azt hiszi, hogy ő halott! Egy halott pedig nem köp a zsaruknak. Neki tehát csak meg kell húznia magát vala­hol és várni egy kis ideig. A nyomorult! A rablásnál két autót használtak, de a mene­küléskor természetesen csak az övé nem indult. Nyilván így akart szabadulni tőle Didier, hogy ne kelljen osztozni. — Állj meg. Itt kiszállunk. Az utolsó szakaszt gyalog tesszük meg, hogy ne repül­hessen el a madár. pisztoly csövével találta szembe magát. — Isten hozott, Blanter. Kár, hogy feltámadtál! Didier villámló szemmel lépett ki a szekrényből. Aztán a fegyver csövével hátrább tolta B lantért. —Ez kicsoda?—kérdezte, a fiatalemberre mutatva. — A sofőröm. Látod, mi­lyen vacakul néz ki. — De megmutattad neki a rejtekhelyei! Persze, amilyen hülye vagy. Nyilván azt kép­zelted, hogy megosztom ve­led a dohányt. — Didier be­fejezésként feljebb emelte a fegyvert. — Eldobni a pisztolyt! — kiáltotta ekkor a vézna és két kézzel szorította a browning­ját. Didier megfordult, de ak­kor már lövés dördült és a gengszter a karját tapogatva a földre rogyott. — Csak nem zsarut hoztál magaddal, te idióta?! — fordult a meglepett Blanter- hez. — Csak igen — válaszolt magabiztosan a vézna túsz. — A kapitányságon ugyanis tudtuk, hogy a rablást Didier eszelte ki, s mivel meglógott, tervet dolgoztunk ki az elfo­gására. Megjátszottak a ra­bomobil szerencsétlenségét. Es éppen ideje, hogy maga is megtudja — mondta Blanter felé fordulva — merthogy szépen bevette a trükköt. A kísérő pisztolya természete­sen üres volt és amikor a parkolóhoz rohant, ahol én babráltam a motorral. gyébként szerencséje, #-/ hogy akkor, ott, nem I J motozott meg. így ez a fegyver most megmentette az életét. Közlöm továbbá ura­im, hogy pillanatokon belül jó néhány vendégünk lesz, a kocsiban ugyanis •rádióadót helyeztünk el és ebből a fiúk figyelhettek bennünket. És már útban vannak hozzánk. Javaslom, fogadják őket összetett kézzel. mm n _ — ■___a IVGZO|)Oillr Közkívánatra S zaporodik a választási ciklusban alkotott törvények száma: a legutóbbi szavazási napon tíz törvénnyel lettünk gazdagabbak. A nagy csomagból fontossá­gát tekintve a közvélemény számára alighanem közülük is kiemelkedik az, amelyik a büntetőjogszabályok módosítá­sával és a büntető eljárással foglalkozik, hisz mindennapi közbiztonságunk, közérzetünk javításához mindkettőnek nagyon sok köze van. Mióta szeretnénk elérni állampolgárként, hogy ne le­gyen bocsánatos bűn a gépkocsilopás, pláne ha bűnbandák szerveződnek rá, s nemcsak azoknak okoznak kárt, akitől ellopják az autót, hanem minden járműtulajdonosnak, hisz miattuk lesz egyre drágább mindenfajta biztosítás. Most, ha csak részben is, de közelebb jutottunk a megoldáshoz: új bűncselekményt iktattak a Btk.-ba: az egyedi azonosító jel meghamisítás tényállását, s súlyosabban minősülő eset­ként határozza meg a szabályozás ha azt üzletszerűen, bűnszövetségben vagy bűnszervezet tagjaként követik el. Mióta hétköznapivá vált a génsebészet, s közismertté vált, hogy klónozással új életet lehet teremteni, ez sem hagyja nyugodni az embert, mert kiszámíthatatlan követ­kezményei lehetnek. Mostantól szabadságvesztéssel bün­tetendő cselekmény, ha valaki az emberi, magzati génállo­mányon, vagy emberi embrió génállományán annak meg­változtatására irányuló beavatkozást végez. Természete­sen nem büntethető, aki a beavatkozást az egészségügyi törvényben meghatározott célból — például megelőzési, gyógykezelési indokból — hajtja végre. Közkívánatra változik a büntetőeljárás is például azzal, hogy igyekszik gyorsabbá és rugalmasabbá, differenciál­tabbá tenni az ügyek elbírálását. Az ügyész nagyobb bele­szólási lehetőséget kap a nyomozás folyamatába, nagyobb védelmet kap a tanú, s tettenérés esetén az elkövetőt 15 na­pon belül bíróság elé kell állítani, ha a büntetési tétel nem haladja meg a nyolc évet. Ha ezek a szigorítások önmagukban nem is jelentenek tökéletes közbiztonságot, javulásához mindenképp hozzá­járulnak. Balogh József Ferter János rajza A kopogtatócéduláért jöttem Kommentár Kapcsolatok B ár nem teljesen újkeletű jelenség, de a jelek szerint az utóbbi időszakban mégis mind nagyobb hang­súlyt kapnak a határmenti kapcsolatok, melyek speciális helyzetünkből adódóan itt, Szabolcs-Szatmár- Bereg megyében többirányúak. A Kárpátok Eurorégió ta­lán a legnagyobb méretű kezdeményezés, emellett térsé­gek, sőt egyes települések igyekeznek bővíteni a gazdassá- gi, kulturális és — fogalmazzunk így nyugodtan — polgá­rok közötti együttműködéseket. Talán frázis azt mondani, hogy jószomszédi viszonyt akarunk fenntartani a határokon túlra került honfitársaink­kal, s az idegen ajkúakkal, mégis igaz a megállapítás. Alapvető érdekek motiválják ezt, s nem is elsősorban a ro­koni kapcsolatok révén, hanem azért, mert a gazdaságban is a kitörési pontokat keressük, s ez függetlenedik a hatá­roktól. Talán nem véletlen, hogy a napokban a román határ kör­nyéki települések polgármesterei találkoztak, akik közös fejlesztési feladatokat fogalmaztak meg. Ehhez — tudják — nekik is áldozatokat kell vállalniuk, de elengedhetetlen a két ország kormányának segítsége, támogatása. Esetünkben a Vállaj-Csanálos határátkelőhely kiépíté­sét és megnyitását szeretnék, a Mátészalka-Nagykároly közötti vasútvonal személy- és teherforgalmának meg­könnyítését illetve a feltételek megteremtését, de a kör­nyezetvédelem és a turisztika terén is látnak tennivalót az Ecsedi-láp környékének ilyen irányú fejlesztésével. A szándékok érthetőek, támogathatóak. A közös akarat megszületett, a szervezeti kereteket megteremtették. Az érintettek nem véletlenül remélik, hogy törekvéseik nem süket fülekre találnak „felsőbb szinteken”. Ezek ugyanis nem választási hadjárat, kampányfogás elemei, hanem tér­ségi, s közvetve nemzeti érdekek is. Kováts Dénes Ladányi Jánosné dr., a Megyei Egészségbiztosítási Pénztár igazgatója Harasztosi Pál felvétele

Next

/
Thumbnails
Contents