Kelet-Magyarország, 1998. március (55. évfolyam, 51-76. szám)

1998-03-14 / 62. szám

1998. MÁRCIUS 14., SZOMBAT Negyvennyolcz • A KM ünnepi melléklete Zengtek a templon isok Bereg, Szabolcs és Szatmár megyék 1848-ban Ódivatú a kép és romantikus: a Márciusi Ifjak 150 éve a társadalmi remény szivár­ványívére felvésték a Szabadság! Egyenlő­ség! Testvériség! jelszavát. Érezvén azon­ban követelésük frázisba hajló demagógiá­ját, magyarázatul fűzték hozzá a nagyon is földhöz tapadt, máig megvalósulatlan 12 pontot. A szerencsés nemzetközi helyzet, össze­fonódva az akkor immár két évtizedes ha­zai reformmozgalommal, megnyitotta az utat a politikai és társadalmi remények va­lóra váltása előtt. Ezt plédig az tette lehető­vé, hogy a feudalizmust felszámolni szán­dékozó generációk a formális jogi logika trónfosztását kimondva, a természetjog alapjaira helyezkedve rendezték'át a társa­dalmi kapcsolatokat, viszonyrendszereket. Az 1848-as rendszerváltás igazi lényege ebben rejlett. A 12 pont követelményrend­szerének törvényerőre emelése másként el­képzelhetetlen lett volna. Igazi rendszerváltás zajlott akkor a Kár­pát-medencében. Alig egy hónap leforgása alatt közakaratból megszülettek a feuda­lizmust eltörlő, a polgárosodás és a mo­dernizáció előtt utat nyitó alaptörvények. Eltörölték a jobbágyságot, megszűnt az ősiség, a törvény előtt egyenlőnek nyilvá­nítottak minden honlakost, lemondott az egyház a tizedelés jogáról, megszűnt a fis- cus örökösödése, megalakult a független, felelős minisztérium, népképviseleti alapra helyezték a választásokat, megszületett a nemzetőrségről szóló törvény, Erdélyben és Pozsonyban megszavazták az uniót... S talán a legfontosabb: megszületett egy olyan sajtótörvény, amelyik mindmáig a legjobb volt a Kárpát-medencében, s az es­küdtszéki bíráskodással összekapcsolva, a legdemokratikusabb. Törvényhozás szint­jén „elkészült” a polgári Magyarország. Az ország ritmusával együtt élt akkor Be­reg, Szabolcs és Szatmár vármegye lakos­sága is. A jövő felé vágtató eseményeknek ez a gyors ritmusa azért valósulhatott meg, mert mélyen beleágyazódtak a történések a reformkor két évti­zedébe. A reformkor bölcsője pedig a Felső-Tisza-vidék vár­megyéiben is ringott. Nemcsak Széchenyi Hitele, nemcsak a Stádium 12 törvénye inspirálta március 15-ét. Ott munkált Petőfi, Vasvári, Jókai és társa­ik 12 pontjában Kölcsey és Wesselényi munkássága, ott „szorgoskodott” az 1832/36- os országgyűlés ifjainak 12 pontja, melynek összeállítá­sában a Bereg megyei Szintay János is serénykedett. Ott lobogott a szat­mári 12 pont is az ifjak szeme előtt, mely­nek megfogalmazásában Petőfi barátja, Riskó Ignác vett részt. Jelen volt ebben a követeléslistában a szabolcsi radikálisok, Bónis Sámuel, Kállay Ödön és a Patayak társadalmi türelmetlensége, jobbítani aka­rása is. A pesti eseményeknek és a pozsonyi tör­vénytervezetek mibenlétének híre március 20-25., között érkezett meg Szabolcs, Be­reg és Szatmár megyékbe. Az első reagálás mindenütt a hálaadó istentiszteletek meg­tartása volt. „Te Deum”-ot zengtek a templomi kórusok és az orgonák. Lelke­sen köszöntötték a plébánosok, tiszteletes urak az eseményeket, Isten áldását kérve azok irányítóira. Aztán a világiak léptek. Mindhárom megyében összehívták a vármegyék köz­gyűléseit, a városok és oppidumok tanács­üléseit. Lelkesen ismertették Batthyány Lajos körlevelét a jobbágyfelszabadításról, majd úgy határoztak megyei és városi tes­tületek, hogy követutasításaikat vissza­vonják, és megválasztott követeik lelkiis­meretére bízták, milyen törvényeket fogal­maznak a közjó előmozdítására. Ezzel egy időben felfüggesztették az örö­kös főispánokat, a kancellária által kine­vezett adminisztrátorokat, és a nemzeti haladással rokonszenvező főispánokat ál­lítottak a megyék élére, a belügyminiszter köriratának megfelelően. Szabolcs megyé­ben Dégenfeld Imre, Szatmár megyében Károlyi György lettek főispánok, Bereg- ben Uray Pál és Péchy Pál lettek alispá­nok, és hozzákezdtek a határvédelem meg­szervezéséhez. Szatmár megyében tisztújítást is kellett tartani, mert az Uray Bálint, Kende Zsig- mond, Korda Lőrinc, Szerdahelyi Pál kép­viselte konzervatívok önként lemondtak a vármegye irányításáról és az elhunyt Kor­da Lőrinc helyett a nemzeti liberális Nagy Ignácot küldték Pozsonyba követnek. Al­ispán Eötvös Mihály lett, aki 1832-36­Emléktábla a Hatzel téren Elek Emil felvételei nek állt. Ez utóbbi a sza­badságharc egyik leghíre­sebb zászlóaljává küzdöt­te fel magát, s csak Komá- I rom megadása után tette 1 le a fegyvert, megmentve azonban az osztrákok elől a zászlóalj lobogóját. Az új feladatok új embe­reket kívántak. 1848 júni­usában a népképviseleti or­szággyűlésre választott a három megye képviselő­ket, az új — vagyoni cen­zusra alapozott — népkép­viseleti választási törvény alapján. Olyan képviselők sorjáztak a három megyé­ből — most már Pestre —, mint Buday Sándor, Szin­tay János, Román Ferenc, ban Kölcseynek volt kö­vettársa. Szabolcsban nemzeti liberálisok voltak hatal­mon korábban is. Az így megújított tisztikar mindhárom megyében elrendelte a középületek megtisztítását az oszt­rák császári jelvények­től, s a nemzeti jelvé­nyek és lobogó kitűzé­sét. Ugyanezt cseleked- ték a falvak, mezőváro­sok, városok vezetői is. Alig történtek meg a jelvény- és zászlócserék, mindhárom megyé­ben megkezdték a nem­zetőrség felállítását, a közbátorság és köz­csend, a vagyonbizton­ság megvalósítása cél­jából. | A legnehezebb Bereg v « megyében volt a hely­zet. A munkácsi vár- llitlll ban Szénfy Gyula nemzetőr síremléke Nyíregyházán osztrák katonai egységek tartózkodtak, s olasz és lengyel politikai foglyokat őriztek a vár börtöneiben. Ugyanakkor a várme­gye a Vereckei-hágón át nyitott volt Galí­cia felé, ahol erős osztrák katonai egysé­gek állomásoztak, s bármikor szembefor­díthatok voltak a magyar forradalmi tö­rekvésekkel. Szintay Jánosnak jutott a feladat, hogy a vármegye tisztikarával, fiataljaival kiköve­telje a politikai foglyok szabadon bocsátá­sát, megszervezze a Vereckei-hágó védel­mét, visszavegye Munkács várát Laube császári őrnagytól. Májusban már mozgó nemzetőrséget szerveztek mindhárom megyében, amelyek közül elsőként a 10.-zászlóalj, majd a ké­sőbb szerveződött 48-as zászlóalj honvéd­Eötvös Mihály, Riskó Ignác, Kovács La­jos, Ternyey János, Nagy Ignác, Botka Im­re, Ujfalusy Lajos, Bónis Sámuel, Szu- nyogh Rudolf, Hatzell Márton, Kállay Ödön, Sömössy Ignác, Elek Mihály, Erőss Lajos... Valamennyien becsülettel szolgál­ták hazájukat, választókörzetüket. Erről Haynau vérbírósága is ítélkezett 1850 jú­niusában, amikor sokan közülük csak kü­lön kegyelemmel mentesültek a halálos ítélettől. Életrajzuk most készül. Az 1848-as nép- képviseleti országgyűlés megnyitásának 150. évfordulójára kívánja megjelentetni „almanachjukat” az új, az 1848-as nép- képviseleti országgyűlés törvényes örökö­se. Takács Péter Március idusára emlékeztek Száz éve történt Az egykori, éppen száz évvel ezelőtti már­cius 15-ei megemlékezésekbe pillantha­tunk be a Nyírvidék című hetilap (1898. március 20-i száma) segítségével. Márczius 15. Szép, magasztos ünnepet ült a márcziusi nagy nap ötven éves fordulóján egész vár­megyénk. A törvényhatóság, a székváros képviselő-testülete és egész társadalma, a vidék összes községei Isten házában és is­kolákban, szabad ég alatt s a községházák törvényházaiban mindenütt a hála és ha­zafias lelkesedés érzelmei fakadtak meg a szívekben s oltárt emeltek a kegyeletes emlékezetnek. Díszközgyűlés A vármegye közönsége márczius 14-dikén tartotta meg a nagy márcziusi nap 50 éves fordulójának ünnepét. A vármegyeháza díszterme teljesen megtelt közönséggel s hölgyek szép koszorúja foglalta be a kar­zatot. Pár perczczel 10 óra után jelent meg a teremben — zajos éljenzéssel fogadtatva — báró Feilitzsch Bertold főispán díszma­gyarban s elfoglalván az elnöki széket, magas szárnyalásu, hazafias érzelmektől áthatott beszéddel a közgyűlést megnyi­totta. Az újra föl hangzó éljenzés lecsillapí­tása után Bory Béla, az ünnep díszszóno­ka állott föl — szintén díszmagyarban — s elmondta közben is zajos éljenekkel meg­szakított remek beszédét. A város ünnepe 15-én reggelre lobogó díszt öltött a város (Nyíregyháza), igazán ünnepi képet nyújt­va. Reggel 8 órakor mozsárlövések jelez­ték az ünneplés kezdetét, melynek sorát az iskolák nyitották meg. Délelőtt 10 órakor ujjabb mozsárlövések közepette megszó­laltak az összes tornyok harangjai, az Is­ten-tiszteletek kezdetét jelezve. Éppen ezért, mert az összes templomokban egy­szerre vették kezdetüket az Isten-tisztele­tek, a hatóságok mindenikben külön-kü- lön képviseltették magukat. Zsúfolásig megtelt a városháza díszter­me a d. e. 11 órára összehívott díszgyűlés­re, melyet Bencs László polgármester ha­zafias szép beszéddel nyitott meg. Ezután Dr. Eerlicska Kálmán országgyűlési képvi­selő mondotta el igazán nagy hatást kelt­ve, hatalmas ünnepi beszédét. (Amelyet a lap ugyancsak közöl.) A zajos éljenzés el­hagyása után Májerszki Béla főjegyző fel­olvasta Geduly Henrik ösmeretes indítvá­nyát, hogy t. i. a város, a nevezetes évfor­duló alkalmából festesse meg a közgyűlési terem számára Őfelsége a király és Kos­suth Lajos arczképeit. A díszközgyűlést a városi dalárda éneke rekesztette be. Iga­zán magasztos, szép formás volt az az ün­nepély, amellyel Nyíregyháza város kö­zönsége a nagy márcziusi nap ötven éves fordulóját megülte. Isten szabad ege alatt, a városháza előtti téren, ezernyi lakosság gyűlt össze részt- venni az ünnepségen. Délután 3 órakor vette kezdetét az ünnepély, a főgimnázium és a városi dalárda együttesen előadott énekével. Básthy Barnáné úrnő lépett föl ezután az emelvényre és a nyíregyházi nők nevében egy remek zászlót készítettek, át­adva ezt a zászlót szép beszéd kíséretében Bencs László polgáripesternek. A dalárda elénekelte a Talpra magyart, mire Dr. Bartók Jenő ev. ref. lelkész a városháza erkélyén megjelenve, hatalmas emlékbe­szédet mondott, majd Vietórisz József a márczius 15-diki eszmék ihletett dalnoka szavalta el, óriási hatással ez alkalomra írt ódáját. A dalárda berekesztő éneke után a szép ünnepély véget ért. A kivilágítás Alig kezdett sötétedni, a város lakossága az utczákra tódult, hogy a kivilágítás ha­tásos látványában gyönyörködjék. Egye­sek már korábban meggyújtották ablaka­ikban és kirakataikban gyertyáikat és mé­cseseiket, a tulajdonképpeni kivilágítás azonban csak 7 órakor vette kezdetét, amit ismét mozsárlövések jeleztek. Ekkor kezdték meggyújtani a vármegyeháza ab­lakaiban elkészített gyertyákat s a város­házán elhelyezett mécseseket is. Ez a két legnagyobb középület volt a legpazarab- bul kivilágítva. A hatalmas vármegyeháza temérdek ablakában két, sőt a nagyterem ablakában három sorjával égtek a gyer­tyák, míg az erkélyek párkányzata mécse­sekkel volt berakva. A városházán a hiva­talos szobák ablakaiban gyertyák égtek. Közvacsorák Este 8 órakor 200 terítékű közvacsora fe­jezte be az ünnep napot a Korona szálloda táncztermében. Az első felköszöntőt Bencs László mondotta a királyra, majd sorban jöttek az ünnepi szónoklatok. A közönség a vacsora végeztével a teremben csak ha­mar tűrhetetlenné váló füst miatt 10 óra után oszladozni kezdett. A nap estéjén a függetlenségi párt egy része nagy számmal jelent meg a Pacsirta helyiségében. A vacsora estéli 8 órakor kezdődött, s úgy poharazás közben éjfél utáni ideig eltartott. Minden egyesének szíve-leike el volt telve a nap emlékezeté­nek örömétől. Megáradtak a felköszön­tők, melyek sorát Beniczky Miksa, a kör elnöke nyitott meg, s folytatta a város aranyszájú Szent Jánosa Dr. Bartók Jenő ev. ref. lelkész. Összeállította: Lefler György-í

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents