Kelet-Magyarország, 1998. február (55. évfolyam, 27-50. szám)

1998-02-07 / 32. szám

Napkelet • A hit világa 1998. FEBRUÁR 7., SZOMBAT Támogatás többletteher nélkül Az 1%-ot egyházi létesítmények építésére, felújítására, működtetésére költik Az egyház szolgálatában Lábossá László Kölese (KM) — Történelmi, szép te­lepülés evangélikus lelkésze Lábossá László. Kölesén tevékenykedik. Hű­séges ember. Harmincöt éve dolgozik ugyanazon a helyen. Pedig hívták, már más gyülekezethez, de ő egysze­rűen nem látott okot arra, hogy a hozzá ragaszkodó nyájhoz hűtlen le­gyen. Kölese egyháztörténeti okokból is különleges hely, hiszen a környéken egyetlen községben sem található ennyi evangélikus hívő. Az ok: az 1700-as években a Felvidékről, Kár­pátaljáról nyaranta rendszeresen jár­tak ide dolgozni, szlovákok, tótok, akik aztán itt ragadtak. Az ide tele­pültek ragaszkodva ősi hitükhöz, evangélikus vallásukat is megőrizték. Kölesén így a reformátusok, görög és római katolikusok mellett szép szám­mal akadnak evangélikusok is. A te­lepülésen egyébként 1862 óta létezik az anyagyülekezet, amelynek sor­rendben a kilencedik lelkésze Lábos­sá László. A kölesei gyülekezet az or­szágban a fővárostól legtávolabb eső evangélikus közösség. Legközelebb a nyíregyházi van hozzájuk, de az is meglehetősen távol esik. Ez is külön­leges feladatot ró a lelkészre. Nem egyenesen vezetett útja az egyházi pályához. A nyíregyházi, egykori kossuthos diák édesapja szintén lelkész volt, ami nem számí­tott jó ajánló levélnek az ötvenes években az egyetem felé. Az érettségi­zett diák többféle munkát vállalt, amelyek közül a legérdekesebbnek a futballbíróskodás számított. (Érde­kességként jegyezzük meg, hogy ami­kor lelkészként Kölesére került, egy­két évig még a helyi csapat edzőségét is elvállalta, és osztályukban az első helyre juttatta őket). A katonáskodás után döntött úgy, hogy apja hivatá­sát követően ő is az Urat szolgálja. A teológia elvégzése után került Kölesére, ahol ma is él. Munkája, fel­adata azonban nemcsak itt van, mi­vel 74 település tartozik hozzá. Fe­hérgyarmattól Tiszabecsig járja a környéket. Ahol tíz hívőnél több van, ott rendszeresen tart istentiszte­letet, vagy más szertartást. Vonattal, segédmotorjával járta korábban a környéket, ha kellett esőben, hóban. A szatmáriakat becsületes, dolgos népnek ismerte meg, akikkel jó kap­csolatot alakított ki. Ami pedig a többi egyházat illeti, úgy tapasztalta, hogy közöttük nemes versengés ala­kult ki, ami jóra vezetett. A település elöljáróival is jó a kapcsolat. Még az ötvenes, hatvanas években is lehetett Kölesén hittanórákat tartani az isko­lában, az egyházakat sohasem tiltot­ták ki onnan. A többi egyházzal pél­da értékű az összefogás is, hiszen ép­pen a múltkorában tartottak a tele­pülésen közös imahetet, amelyen nemegyszer 150-160 ember is részt vett. Lábossá László mostanában ma­gánéletében is több öröm érte. Fia szintén lelkész lesz, jövőre teszi majd le az esküt, folytatva az apák foglal­kozását. A másik öröm, hogy május­ban talán már nagyapa lesz, lánya most várja az első gyermekét. Bizo­nyára hangosabb lesz egy kicsit a lel- készi lak környéke is. Bodnár István Püspöki körlevélben fordult híveihez az adóforintokból az egyházaknak felajánl­ható 1 százalék ügyében Bosák Nándor, a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye fő­pásztora. Körlevelét azért adjuk közre, mert valamennyi egyháznak nagy szüksége van adóforintjainkra, így a levél minden­kihez szól, csak be kell helyettesíteni min­denkinek saját egyházát. Biztosan mindenki hallotta, hogy a parla­menti képviselők decemberben új törvényt hoztak az egyházak anyagi támogatásáról. Az egyház a Krisztust követők közössé­ge mindig is híveinek adományából gyűj­tötte össze mindazt, amire szüksége volt ahhoz, hogy a lelkipásztori munkát, a sze­gények támogatását, a közösségért dolgo­zók megélhetésének biztosítását fedezze. Már a legelső keresztény közösségről a je- ruzsálemi egyházról azt olvassuk az Apos­tolok Cselekedeteiben, hogy „mindenük közös volt” (2,44; 4,32), hogy a hívők pénzüket elvitték az apostoloknak, s „a lá­buk elé tették” (4,34). Akadtak gazdagab­bak, akik egész vagyonukat az apostolok­nak adták, többségük mégis kevéske meg­takarított pénzéből járult hozzá a közös­ség életéhez. A történelem során koronként változott, hogy milyen formában gondoskodtak az egyház fenntartásáról. A középkortól kezdve nem ritkán nagyobb adományok­hoz is jutott, s önálló vagyonra is szert tett. Ezt tudta felhasználni lelkipásztori te­vékenységének ellátására, iskolák, kórhá­zak, más szociális és karitatív intézmények létesítésére és fenntartására. A Rákosi-korszak elején, minden vagyo­nától megfosztották a magyar egyházat. Csak a hívek adománya és a külföldi segé­lyek biztosították a legszükségesebb ki­adásainak fedezését. Magyarországon a hívek eddig is többféle formában hozzájá­rultak egyházközségük fenntartásához közvetlen befizetések vagy perselypénz formájában, ezek az összegek azonban többnyire a helyi szükségletek kielégítésére sem voltak elegendőek. Ezeket továbbra is szeretnénk kérni, mint kiadásaink egyik kis részének segítését. A rendszerváltás után az állam is segítet­te az egyházat abban, hogy helyre tudja állítani elpusztult intézményeit, kiterjeszt­hesse lelkipásztori szolgálatát, s nagyobb szerepet tudjon vállalni az oktatásban és számos egyéb égető társadalmi feladat megoldásában. Ezekre évente meghatáro­zott összeget biztosított, de a pénzössze­gek nagyságát a költségvetési vita kereté­ben a parlament határozta meg, kiszolgál­tatva ezzel az egyházakat a politikai élet csatározásainak. Az 1997 év végén a parlament által elfo­gadott új törvény e vitáknak akart véget Jézus korában falubeli társai Názáretben abból éltek, hogy szőlőt, olajbogyót és ga­bonát termesztettek a mészkődombok ol­dalába vájt teraszokon. Aratáskor mind a háromszáz falusi — köztük valószínűleg Jézus is —, a szőlőt taposta, hogy kiprésel­je belőle a lét, éjjelente pedig az őrtor­nyokban kuporogtak, hogy megvédjék a termést a tolvajoktól. Ezek az életképek tárulnak elénk azok­ból az új ásatásokból, amelyek a Názá- ret — ma nyüzsgő hatvanezer lakosú vá­ros — központjában fennmaradt egyetlen érintetlen mezőgazdasági telken foly­nak. A leletek megválaszolhatnak néhány kérdést Jézus gyermekkorát illetően és talán elvezethetnek az idősebb férfi jobb megértéséhez — közölte az AP-vel Ste­phen Pfann amerikai bibliatudós és ré­gész. „Gyermekként e dombokon járt és látta az állatokat, a növényeket és a földeken dolgozó embereket. Az itt elétáruló életké­peket felhasználta későbbi példabeszédei­ben” — mondta a tudós, aki a korai ke­reszténység kutatásával foglalkozó jeru- zsálemi központot vezeti. Noha Jézus élete javarészét Názáretben töltötte — 3 éves korától 20-as évei végéig —, keveset tudni arról, hogy mit csinált itt — közölte Jerome Murphy O’Connor, a jeruzsálemi École Biblique tudósa. Úgy tartják, hogy Jézus folytatta apja, József vetni. Részben a Szentszékkel történt meg­állapodás alapján hozzájárul a normatív támogatás mellett iskoláink és idősek ré­szére felépített otthonaink működtetéséhez (de nem a felújításhoz és fejlesztéshez), részben pedig lehetővé akarja tenni azt, hogy a hívek befizetett személyi jövede­lemadójukból maguk támogassák egyhá­zukat, anélkül, hogy ez külön többlet ter­het jelentene számukra. A törvény szerint a magyar állampolgárok személyi jövede­lemadójuk kétszer egy-egy százalékát meg­határozhatják, hogy azt milyen célra hasz­nálják fel. Az első egy százalékot úgy, mint az előző évben is, különböző társa­dalmi vagy akár egyházi alapítványoknak juttathatják, amilyen például a Magyar Karitász Alapítvány, a Katolikus Központi Alapítvány (amely a Szent Imre ösztöndíj­jal próbál segíteni a kát. fiatalok tanulá­sát.) és sok más hasonló is. Új lehetőség most e törvény szerint, hogy jövedelemadójuknak még egy száza­lékáról dönthetnek az adófizetők: ezt az egy százalékot egyházuknak ajánlhatják fel. Ha ezt a célt nem jelölik meg, akkor ez az összeg adójuk többi részével együtt az államnak befizetett személyi jövedelem- adójuk részét képezi. Ebből az összegből kell templomokat építeni, felújítani, isko­láinkat renoválni, fejleszteni, könyvtárain­kat, múzeumainkat működtetni, de ebből kell fizetnünk minden egyes egyházközség­ben a világi hitoktatókat, biztosítani pap­jaink és szerzeteseink egészségügyi társa­mesterségét, aki ács volt. József választása azért eshetett Názáretre, mert innen gya­logszerrel elérhető volt Szepphorisz, Gali- lea fővárosa, amelyet épp újjáépítettek a rómaiak általi lerombolása után. Hozzá képest Názáret csöppnyi helység volt, mindössze két vagy három nemzetség élt a 2,5 hektárnyi területen elszórtan fekvő harmincöt lakóházban. A házakat később földig rombolták behatolók: mindössze az a néhány pince, ciszterna és siló maradt fenn, amelyeket az 1950-es évek második felében, az Angyali üdvözlet templom új­jáépítésekor végzett ásatások hoztak a fel­színre. Amikor tavalyelőtt a Názáreti Kórház teraszos lejtőin sétált, Pfann belebotlott egy ősi szőíőprésbe — egy mészkőbe vájt, kb. ágynagyságú, borpréselésre használt alkalmatosságba — és egy kádba, amelybe a kifolyó lét gyűjtötték. A kórház és helyi önkéntesek támogatásával tavaly április­ban megindult az ásatás, amely eddig két mezőgazdaságilag megművelt teraszt, öt mezei őrtorony alapjait és egy már kiszá­radt forrástól az alacsonyabban fekvő te­raszokhoz vezető kő öntözőcsatornákat hozott a felszínre. Egy feltárt kis kőbánya kettős célt szolgált: a kőfejtők platókat vájtak ki, hogy szélesebb teraszokat nyer­jenek, miközben a kőtömböket építkezé­sekhez használták fel a faluban. A kőpla­tókat aztán több rétegű talajjal töltötték dalombiztosítását, valamint alkalmazotta­ink fizetését és az áram, víz, fűtés költsé­geit. ^ Gyakorlati tennivaló: a személyi jövede­lemadó bevallásakor: egy zárt borítékba kell elhelyezniük azt a lapot, amelyre felír­ták az ún. technikai számot. Ezt minden felekezet közzé teszi a templokban. A Ma­gyar Katolikus Egyházé 0011, a Magyar Református Egyházé 0066, a Magyar Evangélikus Egyházé 0035. A boríték kül­sejére pedig nevüket, címüket és adóazo­nosító jelüket kell írni. Ezzel a befizetett adójuk egy százalékát egyházuknak nyújt­ják. Aki nem adja le kitöltve ezt a cédulát, az sem fizethet be kevesebbet, hanem az állam ezt az összeget a befolyt adó­val együtt könyveli el magának, anél­kül, hogy ez eljutna az egyházakhoz. Vigyázni kell, hogy csak az egyik 1 százalékot lehet az egyháznak fel­ajánlani, ha mindkettőt így töltik ki, érvénytelen. Akiknek a munkahelyén készítik adóbevallását, ott kell zárt borítékban leadni az 1 százalék sor­sáról rendelkező cédulát. (Kitöltésé­hez a plébániákon szívesen adnak se­gítséget). Fontosnak tartottuk, hogy a pén­zek elosztásának erről az új rendsze­réről tájékoztassuk híveinket, annak érdekében, hogy felelősen hozhassák meg döntésüket. Kérjük tehát azo­kat, akik elkötelezett tagjai az egy­háznak, vagy rokonszenveznek az egyháznak azokkal a célkitűzéseivel, amelyekkel a társadalom erkölcsi fölemelkedését próbálja segíteni, ajánlják fel személyi jövedelemadó­juknak ezt az egy százalékát a katoli­kus egyház javára, hiszen így láthat­ják a legjobban biztosítva ennek a pénzösszegnek leghatékonyabb fel- használását. Kérjük azt is, hogy is­mertessék és ajánlják ezt ismerőseik­nek, barátaiknak is. Sorsdöntő pillanathoz érkeztünk a ma­gyar egyház életében: hatékony működte­tése ezután nagyrészt híveinek elhatározá­sától függ: amennyiben jövedelemadójuk­nak az egyházaknak adható egy százaléká­val valóban a katolikus egyházat kívánják támogatni. Kérjük e szerint költség ki és adják be az e célt szolgáló lapot és ezt a döntést ajánlják ismerőseiknek, barátaik­nak is, hiszen így tudják a leginkább biz­tosítani azt, hogy a közjó érdekében be­szolgáltatott adójuknak ez a kis része va­lóban a társadalom egészének javát szol­gálja. Híveink gyakran tapasztalt nagylel­kűségében, érett döntésében most is bízva ajánljuk egyházunkat és nemzetünket a Szűzanya pártfogásába és kérjük mind­nyájunkra a mindenható Urunk áldását — hangzik Bosák Nándor körlevele. fel, amelyet szamárháton vittek fel a völgyből. Noha Jézus és apja többnyire el volt foglalva az építkezéseken, betakarításkor valószínűleg csatlakoztak a többi falusi­hoz — mondták az izraeli tudósok az AP- nek. „Amikor a termés beérett, mindenki mindent félretett, akár ács volt, akár vala­mi más. Ebben családjával együtt bizonyá­ra Jézus is részt vett”. A többiekkel együtt talán Jézus is mezít­láb taposta a szőlőt a borprésben, az éj­szakákat pedig az őrtornyok egyikén — egy magas kőalapzaton nyugvó kunyhó­ban — töltötte a falusiakkal együtt, akik­kel történeteket meséltek, énekeltek és fu- voláztak, hogy agyoncsapják az időt. Az ilyen gyermekkori életképek bekerültek Jé­zus tanításaiba is. Példabeszédeiben több utalást tesz szőlőskertekre, vetőmag elülte­tésére és gabona aratására. A terasz körvonalai 2000 éven át fenn­maradtak és ez az egyetlen ismert hely, amely megmenekült a lerombolástól. Miu­tán befejeződik az ásatás, talán megépül­het a bibliai Názáret mása az öthektá­ros területen, amelynek legnagyobb ré­sze most a skót misszionáriusok által mű­ködtetett' kórházhoz tartozik. A régé­szek mindenesetre szeretnék megőrizni azt, ami az ő szemükben fontos összekötő kapocs a történelem és az Újtestamentum között. Jézus gyermekévei új leletek fényében Reméljük, pénz hiánya miatt egyetlen templom sem kerül ilyen állapotba, mint a nagygéci Balázs Attila felvétele

Next

/
Thumbnails
Contents